Anyós szindróma (beszélgetés)

Sziasztok!

Nálam pont aktuális az anyós téma. Előbb tettük le a telefont a sógornőmmel (anyós lánya, férjem huga)és az igen tisztelt Mamáról beszélgettünk.

Névnapja lesz és mi megyünk megköszönteni Őt, azt találgattuk, mit vegyünk neki. Nehéz eset.

Anyák napjára a férjem szakácskönyveket vett neki azzal a célzattal, hogy a Mama szeret új dolgokat kipróbálni és ezek nagyon jó kis recepteket tartalmaznak. ma derült ki a sógornőm által, hogy anyós úgy adta neki elő anno, hogy én vettem a szakácskönyveket, mert nem szeretem ahogy főz és tanuljon már meg belőle kotyvasztani. Az eszem megáll.

Rengeteg dolgot tudnák mesélni róla, de nem teszem, mert akkor napestig itt ülhetnék.

Szeretnék vele jóban lenni (régen anya-lánya viszony volt közöttünk szinte)de ez egyre nehezebben megy. Mindent rosszul csinálok, én vagyok az utolsó senki a világon.

Mi a fenét tegyek?????

Lehet, ezt nem is ANYÓS szindrómának kellene mondani, hanem egyszerűen csak "beleszólnak az életembe" szindrómának, hiszen nem mindenkinek az anyósa okoz ilyen problémát.

Sajnos az én anyósom a szó szoros értelmében le sem ejt, sem engem sem a fiát. :( Én örülnék neki, ha ránk nyitná az ajtót néha, de sosem teszi. Egy házban (tömbben) lakunk de évente talán kétszer jön fel hozzánk az emeletre...

Nekem személy szerint hiányzik a törődés.

Addig örüljön a nő, amíg az anyósa "csak" ilyen, mint a cikkben leírt. Gondoljatok arra mindig, van rosszabb! Az én esetemnél már nem igazán... Mi 1 éve nem találkozunk vele. Igaz nem feltétlen mi akartuk így, hiszen mi többször meghívtuk magunkhoz, de egyszer sem jött. . .

Anno mindent megtett azért, hogy szétválasszon minket, amikor megszületett a kisfiunk még inkább. Nem szerette a gyereket, engem meg pláne nem, a kapcsolatunkat pedig egyenesen gyűlölte.

A gyerek 2 hónapos volt, amikor kirakott engem a lakásból a gyerekkel (az ő lakásán laktunk, ő meg a fia házában) én pedig mentem, mivel nem először fordult elő. Már terhességem alatt is megjátszotta ezt sajnos. Elmentem szüleimhez a gyerekkel. Párom egy igazi befolyásolható gyereknek megmaradt felnőtt, így egy ideig az anyja sakkban tartotta. A párom kezdte elhinni, hogy én vagyok a hibás, meg hogy én "elraboltam" tőle a gyerekét stb. Tudtam, hogy ezek anyósom szavai. Aztán pár hónap után beütött valami és párom puff megváltozott. Minket akart és nem csak akart, tett is értünk. Fogta a cuccait és az én cuccaimat, visszahozott és együtt elmentünk albérletbe (miközben neki családi háza van jogilag). Anyósnak ez végleg betett, én lettem az utolsó ribanc, aki a senkiházival (a fiam) akarja magához láncolni az ő fiát (azaz a párom). Anyós szerint tönkretettem az életüket és soha ne legyek boldog ezt kívánta nekem.

Párom miatt engedtem, hogy többször meghívását tegye anyósnak, de anyósom nem jött. Ő baja. Ha tudná mit veszt, jönne. Egy csodálatos unokát, egy kedves családot és hát a saját fiát.

Néha volt vita, hogy párom oda akarta menni, de én nem akarok. Mondtam, hogy menjen, én ugyan nem. A fiam is majd csak akkor, hogyha anyós eljön hozzánk és látom, hogy már nem beszél róla csúnyán. Utána meglátjuk. Addig biztosan nem.

Ilyen szomorú történet a mienk! :( Annyit még, hogy anyósomról tudni kell, hogy régen pszichológiai kezelés alatt is állt, a férje korán meghalt, ebbe "bolondult bele" és emiatt láncolta magához a fiait. Sógoromat a mai napig... 30 éves és kiszolgálja az anyját és vele él.

1;Az aki messzebb van mindig kedvesebb.

2; Ha nem segíteni ment,akkor ne oktasson ki.

3;A lakás van értünk,nem mi a lakásért.

4;Már a legelején le kell állítani az anyóst,különben ő akarja irányítani az életed.

Nekem nincs anyósom:-D

Vagyis egy mostoha anyós akit félévente ha látok!Szerencsém van..

Nekem is ismerős ez a probléma.Nekem semmi bajom nem volta 3év alatt de ebben az évben csak megkeseríti az életünket. Folyamatosan oktat,hol a családomat szidja hol a Férjemet. Én rosszul bánok az ő fiával.

Spórolnunk kéne,bele szeretne látni a pénztárcánkba,bezzeg azt nem számolja hogy kb: a heti elruccanás hozzá 3500ft -ba kerül.

Ha ott vagyunk egyfolytában sorolja mi hol olcsóbb illetve milyen drága. Ha nem megyünk az a baj,ha ott vagyunk akkor meg nem csinálunk semmit ,holott nélkülünk semmire nem haladna sosem.panaszkodik a szomszédoknak,de azok meg ellátják mennyit dolgozgatunk ha ott vagyunk.sokszor péntek délutántól,vasárnap estig meg sem állunk,hétfőn meg megyünk dolgozni.

Miért jó neki így nem tudom.De ha így folytatja egyre kevesebbszer megyünk majd el és lehet kínlódnia.

Kár, hogy már nem vagy tagja a portálnak...

Kíváncsi vagyok azóta mi ujság veled, mióta megszületett a cikk...

Nem értem miért nem hajlandó megérteni, ha már el is magyaráztad neki, hogy ez nektek így nem jó...

Én nem tudom, hogy hogy kezelném az ilyen helyzetet...

Szerencsére nekem az anyósom, finoman tudja az ilyesmit közölni:)

Pl úgy tanított a 7 végi sütésre, hogy telefonban beszéltünk és kérdezte, hogy ugye sütsz valamit a családnak 7 végén???

Ezzel is sugallta, hogy egy rendes asszeony a vasárnapi ebéd után desszertet is tálal:D

De velem sosem erőszakoskodott és ha valamit akart hátulról jött , amiből persze én levágtam, hogy mi a helyzet, de sosem bántott meg...