Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Anyós szindróma fórum

Anyós szindróma (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Anyós szindróma

1 2 3 4
2014. ápr. 8. 15:28

Sziasztok,

a rémtörténetekhez képest az enyém nudli, de akkor is kiakasztó.

Hálistennek ritkán jön, de akkor a világért se ülne le, mindent körbeszimatol. Ma reggel is megtalálta az egyetlen helyet a lakásban, ahol nem volt rend..volt pár mosogatatlan estéről, és a csöpögtető már vállalhatatlanul vízköves:D..(volt), mert persze kérésem ellenére nekiállt mosogatni, akkor meg már a csöpögtetőt is lesúrolta, benyúlkát ecetért a szekrényekbe. Én rühellem, ha hozzányúl valamihez, én se állok neki nála ablakot mosni.


Anyukám temetésének a napján, kora reggel, több, mint egy órával a megbeszélt idő előtt érkeztek. Pont addigra öltöztem fel, szerettem volna kicsit magamban lenni, mielőtt elindulunk. Erre beállítanak, hogy azonnal induljunk, mert így-úgy majd elkésünk, többi hülyeség. Mondom mindent kiszámoltunk, ha 1,5 óra múlva indulunk, akkor is jóval előbb érünk oda. De-de akkor is induljunk legkésőbb fél óra múlva. Ok, elindulunk akkor, különben se tudtam velük a lakásban mit kezdeni, itt tébláboltak, mozdulni se lehetett tőlük, még a tükörben se tudtam megnézni magam.

Közben azt mondja nekem, na jól van, most már menj öltözni. Nézek rá hülyén, már fel vagyok öltözve. Fekete szövetnadrág, hosszú fekete felső, télikabát. Szerinte itthon így kelek reggel? Nagyon haragszom rá, hogy ezen a napon vele kellett foglalkoznom, rá kellett egy gondolatot is pazarolnom, ahelyett, hogy csendesen meghúzódott volna. Egyébként nagyon hamar odaértünk a temetőbe, ott ácsorogtunk órákat.

2012. dec. 29. 21:04
jaj már nem él ez a fórum? kinek önthetem ki bánatom, mert persze párom nem ért meg, én nem tudom annyira manipulálni Őt,mint az anyja.
107. edica11 (válaszként erre: 106. - Cicus777)
2010. dec. 6. 23:19
De sor kerül rá az idén szerencsére!Meg nagyon kétszinű ö is.Van három gyereke ,a lány a kedvence az én párom meg a másik fiát semmibe veszi.Meg a lányával kibeszél mindent.A lánya családi életét meg minden.
106. Cicus777 (válaszként erre: 105. - Edica11)
2010. dec. 6. 13:23
Tudom nehéz külön költözni, főleg az anyagiak miatt, de szerintem Nektek az lenne a legjobb megoldás.
105. edica11
2010. dec. 2. 09:13
Sziasztok!Nekem is nagy gondom van az anyósommal. Nem tudom mit csináljak, nem lehet töle aludni. Éjfélig bömböltetia tvt és négykor kel és felmos csörömpöl mindent csinál. Ha meghallja pl hogy fél hatkor kimegyek wc re akkor azt gondolja felnyomhatja a tvt hangosra. Kimegy a konyhába szobaajtót kinyitja és onnan hallgatja. És megy a csörömpölés. Ma reggel szólt neki a párom mikor ment dolgozni nem mosson fel meg csörömpöljön mert felkelnek a szomszédok is Lépcsőházban lakunk(már szoltak neki az alattunklakók)Azt mondta rá leszarja ki nem tud aludni. Elegem vn ez ellen mit lehet tenni?
104. 274c9996b8 (válaszként erre: 103. - Cicus777)
2010. nov. 22. 11:32

kb az utolso mondatod a valasz a kerdesedre !

Maradjon szepen otthon es ne engedd be az eletedbe , szerintem.

2010. nov. 22. 11:23
Én kifogtam egy kétszínű anyóst, aki valójában nem is lenne az, mert nem házasodtunk össze párommal, sőt össze sem költözünk. Ennek ellenére igen intenzíven beleszól az én életembe is és a családi dolgaimat kibeszéli. A ráadás az, hogy még el is ítél olyan dolgokért, amihez köze nem lenne. Van két lányom a volt házasságomból, pici koruk óta ismeri őket. A nagyobbik nagyon ronda dolgokat művelt, amit próbáltam szép szóval és kellő anyagiakkal rendbe tenni. Egy idő után azonban ki mertem mondani a nagyobbik lányomnak, ha nem változtat (már 25 éves) én hagyom, csináljon amit akar, de velem ezt tovább nem csinálhatja. Nos ezért itél el kedves nem anyósom és szembesülök azzal baráti és ismerősi társaságban, hogy finoman de számon kérik, milyen anya vagyok. Nos ezen kiakadtam. Nem tudom mit tegyek. Voltak jó időszakok is a kettőnk kapcsolatában, hazudnék, ha azt mondanám csak rossz dolgok voltak. Nem mondja rólam, hogy koszos vagyok, nem vagyok házias, mert széltében hosszában dicsekszik a barátnőinek, mit tálaltam, ha eljött hozzánk valamilyen alkalomból(szülinap, karácsony)vendégségbe. Nagyon szeretek főzni, amit ő is elismer 76 évesen. Annak ellenére, hogy én magamat eltartom és "magam után eltakarítok" - azaz nekem nem kell semmiben segíteni, így viselkedik velem. Kértem a páromat, hogy próbáljon meg beszélni az anyjával udvariasan, hogy ez így nem jó. Én mindig tiszteletben tartottam az ő anyai pozícióját, nem kérek érte mást, tartsa tiszteletben az én önálló életemet is. A fia sem akar megnősülni, én sem még egyszer férjhez menni. Nekünk ez így jó. Ti mit tennétek a helyemben? Aki eddig tanácsot adott, mind azt mondta a köszönésen kívül ne foglalkozzak vele.
2010. okt. 25. 08:22

sziasztok

sajnos ez az anyós téma mig világ a világ lesz:(sajnos

és ennek legtöbbször a meny issza meg a levét illetve az anyos saját gyereke meg a kis családja

nálunk is megvoltak a harcok 3 év volt mire eggyáltalán meg akart valósan ismerni-aztán sok jo-rossz dolog miatt mindketten(inkább én nyitottam)próbáltam az ő oldalárol nézni a dolgokat és sok beszélgetés nameg a részemről okos női döntés mostanra már nagyon jó a viszony

lehet szerncsém van remélm mindenkinek az anyósa észhez tér mert rövid az élet

101. Ludmilla 28 (válaszként erre: 100. - 10220a5f09)
2010. okt. 13. 08:05
Nem akarlak megsérteni,de én veszélyeztetett terhesen nem cipeltem volna cementes zsákokat,senki nem kényszerithetett volna rá téged sem.Azért nem csak anyósod lett volna a hibás,hogy elnézte ,hogy te cipekedsz.Te is hibás voltál.
2010. szept. 18. 18:32

Az anyósom 59 após 56, a férjem 36 éves.

Amúgy fiatalos anyósom öltözködése, de sajnos az agya leragadt a 70-80-as években.

Nem érti miért nem viszem a gyereket reggel hatra oviba és megyek érte este hatra?

Miért vannak ennyit itthon az anyák, miért nem találok munkát (5 szakmával), ha egy orvos mond valakinek a családban valamilyen diagnózist azt mondja hülyeség, a terhességre is azt mondta, ez egy állapot nem betegség, így végig nézték, hogy veszélyeztetett terhesen a teli cementes zsákokat cipelem, vagy falat verek, vagy szülés előtt egy nappal, bútorokat tologatok, füvet nyírok, téglát rakok stb.

Múlt évben nekem is kiderült rosszindulatú bör rákom van, meg se kérdezte mikor felszabdaltak hogy segítsen e itthon valamit, úgy hogy tudta akkor éppen a családommal se beszéltem és senki nem segített itthon. Persze emiatt 3x is össze vartak!

Pozitív oldala is van azért anyósomnak.

Az elmúlt két évben sokat vigyáztak a fiamra, azelőtt a fiát támogatta anyagilag is sőt mikor megszültem a fiam néha még vett nekem is ruhát csak úgy!!!!

Vagy átjött segíteni a kertbe rendet rakni, gazolni, de ez régen volt és talán háromszor fordult elő, de volt. Annyira nem gonosz!

99. kóristalány (válaszként erre: 86. - 933e04987b)
2010. szept. 18. 14:03

Carmelita, ez a fórum itt és most erről szól. Gondolj arra, hogy azért van itt olyan kevés hozzászólás, mert a többiek a szeretett anyósukkal fagyiznak. Én is vágynék erre, de sajnos kivitelezhetetlen.

Nagyon sok gonosz ember van. Én az anyósomról órákon át tudnék mesélni, de nem panaszkodom, legyen elég annyi, hogy ősszel egy kórházban haldokoltam (nem lehetett tudni, mi lesz), ő itthon a frizuráját igazgatta folyton és anyukámat baszogatta pl. azzal, hogy miért sírdogál! Iszonyat, mennyire primitív és rosszindulatú. Folyamatosan uszítja ellenünk a férjem testvérét...

Ezek előtt én (barom) befogadtam őt, amikor beteg volt és sajnos olyan (barom állat) vagyok, hogy valószínűleg újra megtenném.

Ő az egyetlen ember, akitől hideglelést kapok, de nem kívánok neki rosszat. Csak kapja meg azt, amit megérdemel.

Asszem, nincs min gondolkodnom, bár lenne!

Hogy valami pozitívat is írjak, anyós nővére viszont egy angyal, imádom! Ő is látja a tesója hibáit és egyetért velem.

98. doresz88 (válaszként erre: 97. - Doresz88)
2010. szept. 18. 11:30
És a férjed?
97. doresz88 (válaszként erre: 96. - 10220a5f09)
2010. szept. 18. 11:30
Milyen idősek a szülei?
96. 10220a5f09 (válaszként erre: 95. - Doresz88)
2010. szept. 18. 10:15

Igen ez a része már megtörtént, hogy ők mondták a gyerek és a férjem mehet én nem (nem is szoktam és nem is akarok), és ők sem jönnek ide.

Az idén tavasszal már az is meg volt, hogy vagy az anyádék vagy mi!

Erre azt mondta nem kényszeríthetem őt és ha így állok hozzá akkor el is válhatunk.

(magyarán az anyjáék).

DE megbeszéltük és akkor is abban maradtunk, többet nem megyek hozzájuk és ez a megoldás! ez sem volt az.

Nap mint nap gondolkodom mit tegyek, és egyre jobban arra hajlok, hogy amint lesz egy biztos munkahelyem költözök a gyerekkel és ha elmegy a ház fizessenek ki. Van hova menni mert a szülői ház üresen áll, jelenleg és 1/3-ad tulajdon részem van, de felújításra szorul. A munkahely meg kell nem csak a pénz szempontjából, de talán én sem kesergek magamba!

95. doresz88 (válaszként erre: 94. - 10220a5f09)
2010. szept. 18. 10:03

Wáááááááá, én már bekattantam volna! Az enyén is egy sárkány, de ez még rosszabb! Most mondanám, hogy költözzetek messzebbre, de gondolom ha tudnátok, már mentetek volna, vagy rábeszélted volna a férjed.

Nézd én egy tanácsot tudok adni. Ne engedd be a portára, Te meg ne menj hozzá. Ha a gyerkőc menni szeretne, akkor menjen az apjával, és apának is mond meg, ne tolmácsolja az anyja üzeneteit feléd, ha jön haza tőlük. Te meg nem vagy kíváncsi rájuk. Én anyósom a saját anyósát kihúzta a telekről a kapu elé, és az orra előtt bezárta, közölte, ide többet be nem teszi a lábát. És azóta a temetésén találkoztak. Jó csúnya dolog ez is, de ha másképp nem élhet stresszmentesen az ember akkor ez van. Állj a sarkadra, penderítsd ki, vagy ha náluk vitázik lépj le, közben közöld, hogy itt vége, többet nem akarsz vele beszélni. Muszály, különben Ő fog irányítani.


Bár én még a helyedben a férjem is helyreraknám! Nálunk ilyen durván ez nem fordult elő, de volt egy két szitu, később mondtam is neki, anyádat veszed el, vagy engem? ki szül majd neked gyereket? Aztán helyrerázódott az agya... Bár a Tiédnek lehet ez kevés lenne. Tudom mindegyik azt hajtogatja, hogy csak az anyám meg mittomén. De valahogy meg kéne értetned a dolgokat Vele. Én vsz ha olyan lenne a lehetőségem, akkor ultimátumot adnék. Anyád, vagy én. Akit választ ahhoz a döntéshez méltón viselkedjen, és ha anyuci akkor te erre, én arra.

2010. szept. 18. 09:28

Megtettem nem egyszer, mindig kiabálás lett a vége és fenyegetőzés. Azt mondják nem ez az elintézési módja amit én csinálok, hogy nem hagyom magam, hanem hogy tisztelem az időseket a férjemet és hallgatok!

Nap mint nap könyörögtem férjemnek mondja el nekik az igazat.

Nem lehet mert tudod ők milyenek, amúgy sem szeretnek téged és mindent kifordítanak úgy is, úgy hogy az nekem legyen rossz.

Pl: a múlt hónapokban a férjem próbált engem nekik fényezni, hogy:

A mamám kórházba került mert sajnos elég idős már és összecsúszott a gerince és valószínüleg le fog bénulni.

Mi lakunk hozzá a legközelebb a családból és megkértek néha főzzek két tányérral többet naponta és látogassam őket minden nap, hiszen anyu dolgozik még és messze lakik így heti 2x tud kijönni, a nővérem szintén dolgozik ő is heti 1x tud menni.

Én nem dolgozom így természetes, hogy segítek.

A másik papám szintén eltörte a csípőjét így őt is viszem sebészetre boltba stb.

Na erre ők:

Marha jó, miért ő csinálja mindezt? miért nem a lányuk (anyu)? Ez nem az ő dolga, szép kis család!

Volt a válaszuk!

Akármit teszek nem jó.

A gyerek érdekeit néztem mindig. Szereti az apját és nagyszüleit is, így nem tilthatom el egyiket sem.

Ha elválunk, a férjem szépen lassan nem jönne többet,(ez az autizmus neki nagyon nehéz és nem nagyon tudja kezelni),egyedül meg nem biztos hogy el tudnám tartani.

Szeretjük egymást a férjemmel, de ez a 7 év családi problémák, hogy nem tudnak elfogadni engem és a férjem csak akkor nyitja ki a száját mikor baj van (nagy baj) ez így lehet nem fog nekem tovább menni!

JA:

Anyós erőszeretettel bele avatkozik,anyagi helyzetünkbe is, mit miért veszünk, minek, miből, mennyi a rezsi.

Mindenről hazudott a férjem nekik, ha vettem a gyereknek valamit, általában vagy ajándékba kaptuk vagy negyed annyi volt.

A fejlesztőpedagógust akit két évig fizettem minden hónapban, azt mondta ingyen van. (bár úgy lett volna, és nem havi 20 ezer lett volna)

De ha megmondjuk akkor minek és majd ő talál olcsóbbat stb.

2010. szept. 17. 22:52
Ezt en nem ertem ez a TE gyereked mi az hogy elveszi meg nem az lett a neve amit te akartal???Miert hagyod magadat ennyire sarba tiporni??Miert nem nyitod ki te is a szadat??
2010. szept. 17. 22:21
Nem veheti el csak úgy a gyerekedet. A kiabálástól pedigg tényleg óvd a kicsit. Az autisták erre borzasztó érzékenyek
2010. szept. 17. 17:06

Az én anyósom éppen a múlt héten jutott el arra a szintre 7,5 év után, hogy meg akart engem folyatni és kitépni a nyelvem és hajam!!!7 évet most hosszú lenne leírni, a lényeg a hiba nem csak benne, hanem a fiában is van.

A drága anyós kezdettől utál, de ezzel nincs is baj, hiszen fiús anya (két fiú gyermekkel), ez általában normális reakció.

Az igaz vita 5,5 éve kezdődött mikor terhes voltam a fiammal.

Esküvőre készülődtünk és ő az apóssal jöttek ide esküvői meghívókért, hogy levigyék a vidéki rokonoknak. Persze ideg betegen jött ide mert előző éjjel megint balhézott alkoholista férjével és megverte szokás szerint, így rajtam töltötte ki mérgét, egy apróságon de úgy, hogy miután elmentek és 18 hetes terhesen öngyilkos akartam lenni a szó szoros értelmében, még jó hogy van gy anyám aki időben érkezett. (még nem tettem semmit magammal akkor).

Annyira ideges voltam hogy éppen hogy végig vittük az esküvőt amit szintén egyedül vittem végig de ez másik story, sikerült a stressz hatására kórházba kerüljek pár hétre.

Aztán végül megszültem, abban az időben hála égnek sokat nem találkoztunk mert ő nem járt a nyakamra ide mert még dolgozott így két hetente látták az unokát, volt egy év nyugisabb időszakunk.

Majd gyermekem két éves korában szerettük volna megkeresztelni és szintén a készülődés előtt volt ott náluk gyermekem előtt egy hatalmas vitánk (az az ő ordított én hallgattam és kértem ne ordítson a gyerek előtt). Szintén apróságon (az időponton), és ott volt nagyon nagyon csúnya szavak dobálása a családom elővétele és amin kiakadtam, hogy ő elveszi az én gyerekem.

Olyan sokkot kaptam, hogy nem tudom hogyan elmentem a következő benzinkútig felhívtam a nővéreméket jöjjenek értünk mert nem tudok haza vezetni. Persze mindeközben férjem soha egyszer nem szólt anyjának, anyu nem piszkáld ezt a lányt szeretem, hagyj minket békén, soha!

Csak hallgatott nagyokat.Soha nem védett meg vagy állt ki értünk, évekig hazudott mindenről velünk kapcsolatban nekik hiszen ők sok mindent nem tudnak vagy nem akarnak felfogni.

pl: nálunk abban az időben nem volt bölcsőde és nem értették miért nem megy a gyerek bölcsbe 6 hónaposan és megyek vissza dolgozni. Majd hogy nekik eleget tegyek beadtam két évesen magán oviban, hogy vissza mehessek dolgozni, majd három hónap után férjem mondta hagyjam ott őket mert ő így nem tud dolgozni, hogy neki kell hoznia vinnie a gyereket az oviba (mert én három műszakban dolgoztam), ekkor is azt mondta felmondtam mert kevés volt a pénz.

Majd két és fél éves korában a gyereket autisztikusnak majd három éves korában autistának diagnosztizálták, amiről egészen a múlt hétig semmit nem tudtak, mert férjem félt elmondani nekik. A lényeg ha dolgoztam azért bántott mert miért éjszaka dolgozom, ha nem akkor miért ülök itthon, mert nem tudtam hiszen hol járhatott gyerek oviba hol nem, az előző cégtől kirúgtam mert autista a gyerekem, most egy hétig kórházba kellet legyek a gyerekkel amit szintén nem tolerált az utolsó munkaadóm és ezeket a kis infókat ő soha nem kapta meg mert én nem járhattam át hozzájuk és a férjem kérte ne mondjam el mert balhé lesz belőle a sok évi hazudozás titkolózás valahogy kiderült egyik nap a múlt héten nem tőlünk, sőt valaki még rá tett egy lapáttal és hazudozott pár sort még rólam, így anyós pajtás úgy döntött, költözzek ki a házamból és szintén elveszi tőlem a gyereket ja és még meg is folyt és a szokásos büdös r és a családom is az stb,stb

És ki is jöttek az apósommal de addigra össze pakoltam a gyerekem és eltűntünk mert ennek ismét nem akartam kitenni. (mivel a két éves ordítozás végeredménye az lett egy autista gyereknél, hogy a hangos beszédtől,kiabálástól sőt még a zenétől is fél,ordít)

Ezek csak apróságok voltak hiszen kevés lenne az egész oldal hogy leírjam, ja és mind ezek ellenére én mindig kedves voltam hozzá, mindig segítettem ha kellet, elvittem vásárolni, a gyereket minden hétvégén átengedtem.

Az elmúlt egy évben nem nagyon voltam mondjuk náluk, mert szintén a férjemnek mondtak rólam minden szépet és ennek következménye -képen, nem mentem sőt telefonon sem beszéltünk.

A hétvégi civakodás annyira kikészített hogy most ott tartok hagyom az egész házasságot a fenébe mert a hét év sok volt.

Vegye el a fiait az anyósom és éljenek együtt, mert egyik sem jobb a másiknál, de én nem készülök ki attól, hogy nekik meg kell felelni és mindenbe beleszólnak, még a ház színébe is ja ás a gyerekem neve sem lehetett az amit én szerettem volna, ilyen szinten alájuk voltam rendelve!!!

2010. szept. 17. 14:05
Sziasztok!Nekem nagyon jó anyósom van.Mindenkinek ilyet kívánok!:-)
89. Ludmilla 28 (válaszként erre: 88. - Radica947)
2010. szept. 15. 19:49

És a te anyósod?

Ő is ilyen mintaanyós?

2010. szept. 14. 20:51
Nem akarom fényezni magam, mert én is anyós vagyok, kétszeres. Fiamék fölöttünk, lányomék mellettünk laknak /megjegyzem ők találták ki, hogy így építkezzünk/ Soha nem megyek se át, se föl, ha nincsenek itthon, csak akkor, ha erre külön megkérnek, mert pl. nyaralni mennek. Boldog vagyok, hhogy mindkettő megtalálta a párját és boldogok. Dolgoznak reggeltől estig, akkor minek üljek a nyakukra ha végre hazajönnek. Igaz még mi is ketten vagyunk egymásnak a Papával, tudom, hogy egyedül sokkal nehezebb!Még a segítséget is úgy ajánlom fel, mint lehetőséget, nem tolakodásképp, pl. hétvégi főzés, mind a hatunknak, főleg ha van valami közös tennivaló. Nem értem az anyósokat, jobban éreznék magukat, ha a gyerekük boldogtalan lenne, de egyedül csak anyuci kicsi fia-lányaként élné az életét? Én így vagyok boldog, hogy Ők is azok, és állítom megéri, mert ha nem muszály, akkor sokkal több szeretetet, odafigyelést kap az ember
87. doresz88 (válaszként erre: 86. - 933e04987b)
2010. szept. 14. 12:51

Bocs, én nem azt akartam éreztetni Veled, hogy nem lehet véleményed. Ne haragudj, ha ezt az érzést keltettem.

Csak az ember azt gondolná, ha már valaki felnevelt egy-két-több gyereket, akkor az bölcsebb, okosabb egy menynél, és van annyi esze, hogy nem folyik bele egy kapcsolatba. Személy szerint engem zavarna, ha anyósom idejönne rendezgetni a lakást, mert azt az érzést keltené bennem, hogy én nem feleség vagyok, hanem egy megtűrt személy a családban.


Nyilván lehet a menyeknek is hibája, de az is tény, hogy mindenki másképp viseli el a. dolgokat. Van akinek végtelen türelme van, és van, aki meg nem bírja ha egy kicsit is beleszólnak a dolgába. De ezt az anyósoknak is meg kéne érteni. Mindenkinek megvan a maga szokása, de a férj nem fog éhenhalni attól, mert nem úgy készül a kaja, ahogy anyu csinálta. Ez szerintem a férjre, meg a feleségre tartozik. Majd ők lejátszák otthon, hogy hogy készüljön a kaja. De nem a mama dolga ezt intézni hogy márpedig így kell csinálni. Ez most csak egy kiragadott példa volt.

Úgyhogy ezek az anyósok nem olyan ártatlanok. Akinek meg kedves anyósa van minek jöjjön erre a fórumra, nincs idevágó témája. Ezért lehet itt csak negatívumokat olvasni.

Az anyósok meg -gondolom én- nem olyan internet zsenik, akik tudnának az oldalról, és jöhetnének panaszkodni. Ők vsz a szomszéddal vitatják a témát a kerítés mellett...

2010. szept. 14. 12:19

Elhiszem, hogy vannak extrém esetek !

De higgyétek el, hogy manapság a tolerancia, a megértés, az együttérzés hiánya , a más szemében a szálkát magaméban a gerendát sem jelenség az uralkodó ! Én nem minősítettem senkit csak ezt a fórumot olvasva az embernek az a benyomása, hogy csak gyűlölni való gonosz anyósok vannak.

És tele a világ szeretetre méltó, megértő, kedves meg nem értett menyekkel ! Ha az segít, hogy legalább itt kiadhatjátok magatokból a forrongó indulatot az jó dolog. De had írjam meg én is a véleményemet. Hátha legalább egy közületek elgondolkodik !

2010. szept. 14. 12:17

Ahogy olvaslak titeket rájöttem,hogy nálunk nem is olyan rossz a helyzet.

Röhejes,hogy egyesek mire képesek.

Reménykedjünk benne,hogy mi jobbak leszünk!

2010. szept. 14. 11:36
Még valami. Ez nem sport űzés, de ezt mondjuk nem igazán lehet kibeszélni úgy szíből a családban. A net pont megfelelő hely arra, hogy akinek gondja van velük elmondhassa köntörfalazás nélkül hogy ki mivel bántottameg. Ezt nem kell kommentálni, elég ha csak kiírhatjuk magunkból, és valaki elolvassa. Neked lehet szerencséd van anyósoddal, örülj neki, és becsüld meg. De ne ítéld al azt akinek más jutott. Nekem is volt egy jelöltem, még egy régi kapcsolatból! Hát azt a nőt imádtam a legjobban. De a férjem anyja sajna nem ilyen. Így jártam.
83. doresz88 (válaszként erre: 81. - 933e04987b)
2010. szept. 14. 11:33

A párom édesanyjának 3 fia van, és egy férje. Amikor a férje kórházba került egy hétre azt mondta a kórteremből kijövet, hogy bár megdöglene az öreg, és csak koporsóban jönne haza. Akkor nem kéne vele foglalkoznia, mert neki ez idegesítő. Igen a férjéről beszélt így, aki világ életében eltartotta, sose kellett dolgoznia, most is csak hobbiból csinálja. És mindenhova vitte kocsival amikor épp kitalálta. Egy szóval ki volt/van nyalva a feneke.

Amikor a nagy jólét megszűnt, a legidősebb fiú ment el dolgozni, ő lett a családfenntartó, mert ők nem voltak hajlandók dolgozni. Ez éveken keresztül ment így. Később, mikor mind3 gyereknek meg lett a szakmája, és volt munkahelye, a középső mégis otthon maradt, hogy felügyelje a munkálatokat, a javításokat, amit a másik kettő fizetett.

Na ezek után a kedves anyukájuk közölte velük, hogy szart nem érnek, mindhárman egy senkik, nem jók semmire, és soha életüknóben nem dolgoztak, mert az nem munka amit ők csinálnak. Ez a nő maga után sem hajlandó elmosogatni, kiviszi a mosatlant a nyári konyhába, megvárja míg minden berohad, aztán a fiai elmosogatnak, mert nem bírják már a bűzt. Van 6 porszívója, de egyiket sem használja. Most engedték ki a férjét műtét után a kórházból, arra nem volt hajlandó, hogy megvesse az ágyat neki mire hazajön. Szegény ember állni, menni nem bír 50 cm-es vágás van a hasán, és ő csak akkor kezdte el lepakolni a ruháit az ágyról nagyduzzogva, hogy még ez is itt van a nyakamon.

Ez a kedves anyós bögrével verte az anyját, aki miatta akasztotta fel magát a konyhába, mert nem bírta elviselni, hogy ilyen gyereket szült. Ez megírta búcsúlevélben.

Ez a nő nekem azt mondta egy hülye semmirekellő szerencsétlen gyerek vagyok, a szüleim szégyellhetnék magukat, hogy ilyen embert neveltek, de hát mit várhatna el tőlük, hisz ők is csak söpredék, aki nem csinál semmit, csak az orrukat hordják fenn, anyámnak minek kellett gyerek, pláne kettő is, az is biztos csak dugni szeretett. Az egész családom ahogy van szemét, mi vagyunk a tipikus emberek akiket csak utálni lehet, és ő utálni is fog. Ezt így a szemembe mondta, úgy akkor még egyszer nem találkozott a szüleimmel.

Ő nem gyerekeihez ragaszkodik, hanem a pénzükhöz. Miután valamire nem kapott (cipő, ruha, kalap stb) összeveszett a gyerekeivel. Más már nem is érdekelte. Az unokáit is leszarja. Az enyémet 10 hónapos koráig nem látta! A sógoromét 2 éves koráig!


Nem tudom Te hogy vagy vele, de én szívből gyűlölöm, mert bebizonyította, hogy szikra együttérzés, és szeretet nincs a családja felé. Az egy dolog ha engem utál, és ragaszkodik a kicsi fiához. De ő a buxához ragaszkodik, és a fiait is utálja. Ő nem egy megbolondult anyós, aki elvesztette a gyerekeit, és féltékenykedik, és hisztis stb. Ő akkor is ilyen volt, mikor a gyerekei még suliba jártak. Úgyhogy erről nem a menyecskék tehetnek. És nincs az az isten, hogy én valaha egy percre is sajnáljam majd, vagy szeressem.

82. sellő7 (válaszként erre: 81. - 933e04987b)
2010. szept. 14. 11:32
Tökéletesen egyetértek veled, még annyit tennék hozzá, hogy egyszer ti is lesztek Anyósok!!!
2010. szept. 14. 11:01

Lányok !!

Kicsit nézzetek már magatokba is !!

Az a nő akit ennyire utáltok felnevelte nektek a párotokat !!

Ti pedig egyetértetek vele, hogy még a temetésére sem mennétek el !!

Utáljátok mert ragszkodik a gyerekéhez,

mert ragszkodik a saját (persze talán idejét múlt elveihez),

mert szellőzteti a lakást,

mert főz helyettetek

mert él !!

Ha meghallgatnánk a másik felet, lehet Rólatok is hasonlókat olvasnánk !!

Sportot űztök belőle ki gyűlöli jobban a párja édesanyját !

Szerintetek ebben a versenyben lehet győztes valaki ?

2010. szept. 14. 08:51

Én nem értem miért kell így viselkedniük! Mondjuk az enyém úgy változhatna ahogy akar, engem semmi nem hatna meg. Olyan dolgokat vágott már hozzám, hogy szarok a fejére. Életemben ő az első ember akit szívből gyűlölök! Eddig azt hittem ilyet sose fogok érezni.

Én mondtam a férjemnek, ha ilyen leszek a gyerekemmel, kössön fel a fára! :)

1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook