Anyós szindróma (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Anyós szindróma
Nekem még nagyanyósom is van. És nem százas egyik sem. Tiszta élvezet. Ráadásul a szomszédban lakik mindkettő. A legnagyobb probléma az velük, hogy borzalmasan kétszínűek és "véletlen" szeretnek bosszantani. Eddig ott volt sógornőm pasija is célpontnak, de ő elmegy, szóval maradok majd én egyedül. Alig várom... Mondjuk annyiban szerencsém van, hogy az uracskám nagyon kiáll értem.
De nagyon durva, felírják a vendégeket, nézegetik mit dobálunk ki a kukába, teljesen véletlen nem csak kibontanak néha levelet, hanem végig is olvassák "nem vettük észre, hogy nem nekünk jött" felkiáltással, meg ilyenek. Szólni meg szinte felesleges, mert teljesen megsértődnek, hogy ők, ugyan már.
Múltkor végig hallgattam, ahogy a szomszédnak ecseteli, hogy gyűlöli sógornőm párját. Nem vette észre, hogy kint vagyok. A pasi szemébe meg jaaaaj úgy szeretünk, jaaaj olyan jó hogy vagy. Booááá.
szia! csak,h megnyugtassalak engem is,de ott el is ásta magát nálam:S menjen akkor anyucihoz,pedig utólag rájött,csak már késő volt:S
ez van:)
Szia
Olvastam én is a naplód, ezek szerint anyuka elérte a célját.
28 éve ismerem az anyósom, mint anyós.
Dicsekedtem vele, hogy az anyósommal jobb a kapcsolatom, mint a saját anyámmal. Jól megvoltunk 20 évig. Aztán meghalt az apósom, ami teljesen megváltoztatta az anyósom. Kicserélődött.
Megváltozott a kapcsolatunk. Büszke voltam rá, hogy tudott objektív maradni, s ha kellett nekem adott igazat a fiával szemben. De mióta megözvegyült a fia szent lett a szemében.
Sajnálom, hogy így alakult a viszonyunk.
Most olvasom a naplódat, hát nem semmi dolgokon mész keresztül, bár nem sok benne az infó.
Sajnálom!
Sziasztok!
Én vagyok vörös áfonya, csak feltörték a regemet és újat kellett csinálnom.
Én detto így gondolkodom.
Anyukám, amíg nem született meg a fiam, rendesen beleszólós volt. De mindenbe. Amikor terhes lettem, mindenáron azt akarta, hogy költözzünk oda hozzá és ne albérletbe menjünk. Tudom, hogy jót akart, de mi nem akartuk ezt és egyszer nagyon csúnyán kiosztottam. Onnantól rendben megy minden. Amióta pedig megvan az unokája, Ő a minta nagymama. És ezt nem elfogultságból írom, hanem tényleg így van. Bele nem szólna semmibe, hiszen tudja, hogy jól csinálom a dolgokat-legalábbis a saját belátásom szerint, az unokáját imádja.
Anyóssal pedig nem lehet beszélni. A párom is olyan, mint az időjárás ezzel a témával kapcsolatban. Hagyja az anyjára a dolgokat hagy mondja. Azért fellázadt már Ő is ellene, mondta neki, hogy ha nem hagy bennünket békén, soha többet nem megyünk hozzá. Na, anyóst ez sem nagyon hatotta meg. Férjemnek meg csak az anyja, megértem, hogy szereti és nem akar vitát, én meg ehhez maximálisan alkalmazkodom. Az más, hogy én nem tűrném a helyében amiket az anyja művel, de nem vagyunk egyformák.
Most odáig korlátozódott a dolog, hogy heti egy telefon, ritkán megyünk hozzá, főleg alkalmakkor, Ő meg soha nem jön. Végülis ő veszít, ha nem látogatja az unokáját!
Summa: család, nem család, szeretet ide vagy oda, meg kell mindenkinek érteni, hogy nem szólhat bele a másik ember életébe. A szeretet erről is szól. Hogy elfogadjuk a másikat minden hibájával együtt!!!
Egyébként nálam az is kiverte a biztosítékot, hogy anyósom védőnő létére nem kíváncsi a saját unokáira. Se szülinap, se névnap, nemhogy ajándék, de mégcsak egy lap se. De ő elvárja, hogy az övét ne felejtsük el.
Hozzátenném hogy a 3. gyerek megszületése előtt nekem volt egy vetélésem. És védőnő létére tudjátok mit mondott. Jó is hogy így lett, mert minek nekünk már gyerek, az ő fia már vénember ehhez:( És akkor jöttem ki a kórházból, vígasztaló szóra lett volna szükségem, hisz terveztük a babát. De a sors nekem kedvezett, mert rá 1 hónapra tehes lettem, és meg is születtett a 3. gyerek az anyós pechére.
nálunk is hasonló a helyzet. anyós szívből utál első pillanatok óta, mert nem érdemlem meg a drága kicsi fiát. pedig lassan beletörődhetne, most volt a 7.házassági évfordulónk. van két gyönyörű gyerekünk, akik (elvetemült módon) szeretnek minket, sőt a nagyiékat is. :))
szerencsére viszonylag ritkán találkozumk, olyan havonta egyszer-kétszer, de nekem ez is sok. kitalál marhaságokat pl direkt nem terítek neki, holott csak pisilni vittem a kisfiamat, és állandóan kritizál mindent.
Viszont ha találkoznunk kell, én nem veszek róla tudomást. Kap egy bájvigyort és válaszolok ha kérdez, de tőlem ennyi telik. Nekem igy is megfelel. :)))
:DDD A fiai már ott tartanak, hogy bebetonozzák őket nyakig, és vagy megeszik őket a kóbor állatok, vagy nem... nem költenek sírhelyekre, hogy még az is baj legyen.,..
:D
igaz nem vicces, de én már csak röhögök ezen...
Szerintem a férfiak ezt másképp fogják fel, mert a férjemen se tudok kigazodni. Néha úgy viselkedik, mint aki tök jóba van az anyjával, holott a tudja jól, hogy az anyja csak kihasználja, meg a háta mögött mindennek elhordja...
Én meg a helyében tuti egyszer elmondanám a magamét anyámnak, és aztán feléjük sem néznék. De temetésre se. Az ilyen embert temesse el aki akarja. Ha azt mondja rám, hogy senki vagyok, és nem tettem semmit az otthonomért (csak 5milkát öltem bele), meg nekem kuss a nevem, mert ő a szülő, én meg ccsak egy szaros gyerek vagyok, meg mittudom én még miket hordott össze, akkor az ilyen ember nekem se anyám.
Mindenki azzal van elszállva, hogy mert az idősek tapasztaltak, bölcsek, és tanulni lehet tőlük! Komolyan mondom egyik másik megérdemelne jó nagy pofonokat.
Tehát azt akartam ebből kihozni, hogy engem nem érdekel milyen rokoni szálak fűznek egy emberhez, velem, és a családommal, és -ról így senki nem beszélhet. Az anyám se. Én se mondom meg kivel mit csináljon, és én se beszélek így vele. Szóval én tuti nem mennék felé. Nem még látogassam, meg érdeklődjek hogy hogy van... hát kit érdekel???? most őszintén...
Mondjuk ez igaz, bár nem tudom, ha anyum egyszer azt mondaná a fiamra, hogy senkiházi és neki nem unokája nem tudom onnantól meddig érne még a szeretetem iránta...
Nem vagyunk házasok, szeretném, eljegyzés megvolt, de mióta anyósom totál anyagi nehézségbe hozott minket van más amire ki kell adni a pénzt (albérlet miegymás) mi meg szép és nem annyira apró esküvőt akarunk.