Anyós kontra meny (beszélgetés)

Én azért nagyban gondolom azt,hogy az anyósok előszeretettel szeretik azt csinálni,hogy mikor a menyükkel kettesben van,vagy pl.sógornő előtt /az én esetemet veszem alapul/ ok nélkül buta és bántó,felesleges dolgokon kötöszködő megjegyzéseket tesznek! Nekem mindig így ment,a sógornőm is rákontrázott mindig ő is szúrkálódott,amikor meg betelt a pohár,és elmondtam a páromnak,és szóltam nekik én,akkor meg le tagadtak mindent,meghogy én értem félre még olyat is mondtak,hogy én túl érzékeny vagyok,depis és ideges! Holott,nem vagyok hülye,de azóta már én is vissza szólok,de a véleményem az....rettenetes róluk!

GHEO:Szóval lehet,hogy Te nem vetted észre,h.anyukád a feleséged megbántotta párszor,amikor Te nem voltál ott! Főleg,ha tényleg ilyen félelmeik voltak a szüleidnek,hogy bekerülsz egy idegen családba.Lehet,hogy anyukád közölte is ezt a feleségeddel,csak te nem hallottad!Bár,azt lehet hogy már mondta volna a feleséged,ha mindig megjegyzéseket tesz!Elég nyomasztó lehet neki a dolog,ha ennyi idő után sem szokta meg azt hogy a szüleid közel vannak és tartod velük a kapcsolatot és a gyerekek is!Valami mégis lehet,mert írtad,hogy ...mit kap....

Mit kapott???Biztos elmondta neked!

Megértelek téged is,mert szerintem te is úgy vagy,hogy magad sem ismered be,de őszintén gondolj bele a feleséged helyzetébe!Lehet,hogy érthető! Ha nem nevelte a gyerekeket ellenük,akkor még kifejezetten jószívű,mert a legtöbb et csinálja! Lehet,hogy hetekig kár duzzognia,mert mire megbékél újra mentek és akkor így sose lesz vége a haragjának!Próbálj meg pár napig nem beszélni anyukádról,mert az is idegesítő lehet!Figyeld meg,hogy akkor milyen!Szerintem ne akard kibékíteni őket egyszerre,előbb arról kell meggyőznöd,h.ne duzzogjon minden egyes tali után!

A kibeszélésről nekem is az a véleményem,hogy jobb annak véget vetni!Akárki is beszéli ki a másikat,nagyon csúnya dolog!Mindenki ilyen,kivétel nélkül!Csak vannak olyanok,akik eltúlozzák!Pl.az én sógorom,ő azt csinálja,hogy kibeszéli az anyját és engem mindenkinek,de ha olyan pillanatban van,akkor engem az anyósomnak,őt nekem,az apósomat és stb.Undorító és felháborít!Most 2éve az van,hogy ellenünk fordította az anyósom!Képmutatóak,de tavaly eligazítottam őket!Azóta csend van!

A férfiak sajnos hajlamosak,hogy nem akarnak tudomást venni arról,hogy az anyukájuk bántja az Ő párját,akit úgy szeret!Leginkább azért,amit az előbb írtam,mert előttük a mamik úgy csinálnak,mintha ők lennének a világ legaranyosabbjai,de bezzeg a hátuk mögött meg döfködik a szeretett hölgyeket!A párom 7év után is azt mondja,hogy igazam van mindenben,de nem érti,hogy miért van ez,hiszen az ő anyukája rendes és kedves asszony!Pedig látja és tudja,hogy nem hazudok!Saját bevallása szerint: Magam sem hiszek a szememnek!!!!

Én igazából soha nem uszítottam a párom ellenük,de nem tagadom,minden egyes szót elmondtam neki!Utána pedig hozzátettem,hogy ne csessze le őket és egy szót se szóljon,mert úgyis az lenne,hogy én ellenük fordítom őt!

Egyet értek.

Gondolom csak van oka a feleségednek az utálkozásra.Ha nincs,akkor én sem értem,de inkább gondolom azt,hogy nem írtad le mi az ok,mert,hogy ne tudnád azt nem hiszem el.Én konkrétumok sorozatát tudom felsorakoztatni miért utálom az anyósomat.Mert más az ellenszenv,és más amikor okunk van valakit gyűlölni.Ha félre értések miatt van,azokat lehet tisztázni őszinte beszélgetésekkel.Azért nekem az is eléggé hihetetlen,hogy a 2 sógornő minden ok nélkül összeszövetkeznek és szidják anyóst.Ha mégis így van,akkor hp mindkettő.

Sziasztok,

a feleségemmel már többször beszéltünk erről és akkor ideig-óráig nyugalom volt, de aztán újra előjön a duzzogós énje. Anyukámmal nem ült le még beszélni és nem is volt ez így kettőjük között konkrétan téma soha. Szerintem meg már el is felejthették (mármint a szüleim) és ami még a lényeg, hogy nem a személyétől tartottak, hanem inkább, hogy mi lesz ha bekerülök egy általuk ismeretlen családba, akiket nem ismertek és csak hallomásból alkotott véleményük volt. Persze ezek után már könnyen lehet egymásban kifogásokat találni mindkét oldalról és szerintem már hiába kerülne szóba, ugyanis már senki nem hinne senkinek - bár ne nekem legyen igazam.

Előzőekben írtam, hogy ez már régóta nem téma és csak amikor mi beszélgetünk akkor jönnek elő.

A kitárgyalásról is csak annyi, hogy most is ő meg a sógornőnk tárgyalnak ki minket szinte napi jelleggel.

Lehet, hogy lassan azon is el kell gondolkodnom, hogy rajtam akar fogást találni. - ki tudja?

Én ezzel csak egyet érteni tudok.

Egyébként az anyukád leült a feleségeddel szemtől-szembe,és beszélt neki a kezdeti fenntartásaikról felé?Mert a jó kapcsolat alapköve az őszinteség.

Elnézést kért ezekért a dolgokért tőle?Mert sokan úgy gondolják,mivel idősebbek azért Ők bizony nem kötelesek bocsánatot kérni ha megbántanak egy fiatalabbat,nem kell nekik tisztázni azt.

Én legalábbis így vagyok vele,az egyenes őszinte beszédet tudom csak értékelni,és az egyenes őszinte becsületes embert tudom csak tisztelni.

Én pl azért is utálom az anyósomat,mert egy aljas jellemtelen,igazságtalan,kétszínű rosszindulatú dög!

Szia!

Mindenképp a feleségeddel ülj le legelőször tisztázni a dolgokat és alaposan beszélj meg vele töviről-hegyire mindent. Ha fontos neked a házasságotok, akkor az legyen a legfontosabb számodra, hogy a feleséged és közted minden klappoljon.

Azt meg mindenképp rossz dolognak tartom, ha bárkik, de kidumálták a feleségedet a háta mögött. Ez is már egy olyan dolog, ami ellenérzéseket vált ki egy nőből.

Anyukád szokott egyáltalán közeledni a feleséged felé? Szokott egyáltalán kedveskedni neki? Mert akármilyen fenntartásai vannak a feleségeddel szemben, muszáj beletörődnie, hogy nem ő választ, hanem te. Mindenképp Te vagy a kulcsfigura, aki megoldhatja a helyzetet. Sokat nyom a latba, ha egy pasi határozott férfiként odaáll a saját anyja elé és megbeszéli vele, hogy neked fontos a feleséged, hát tegyen meg mindent azért, hogy jó kapcsolat lehessen köztük. Nem mindig a fiatalabbnak (azaz a feleségednek) kell mindenáron közelednie.

Gheo.A feleséged elmondta,miért viselkedik így a szüleiddel?Először vele kellene erről beszélned,hogy neki mi a baja.Mert ha nem piszkálják folyton,akkor nem értem,mit hisztizik.(bocsi)A régi dolgokon át kell lépni.

KisCsillag.Nem csak a Te anyósod van rosszban a fiával,ha rád haragszik,az enyém is ilyen (volt).Remélem,most komolyan(ha-ha-ha)gondolja a béküléseteket.Szorítok neked,hogy sikerüljön tartósan békében lennetek.

hahóóóó!!!!anyós este telefonált,hogy holnap jönne békülni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!fenntertásaim vannak,de azt hiszem férjem és a gyerekek miatt muszály vagyok neki egy utolsó esélyt adni:(bár úgyis tudom hamar eljátsza a bizalmamat,de ne mondja senki hogy rajtam bár mi is múlott!!!

Különben gyerektémában sosem mondok semmi rosszat anyósra előtte,de kikötésem,hogy bármikor jöhet megnézni,de el nem viheti....bár az én anyósom szídna engem a gyerek előtt,én ezért nem engedem hozzá,de mondom,ő bár mikor jöhet!

Különben gheo,szerintem az ember sosem tudja "mit kap".Mindíg jobbra számít..csak "menet"közben derül ki,hogy mibe "nyúltunk".

Engem anyós sokszor megbántott,nem kicsit,de mégis mindíg lelkiismeretfurdalásom volt,hogy miattam van rosszban a fiával,talán azért vagyok most is madár és sokadszorra is megbocsájtok!Felejteni ugyan nem tudom azt a sok mocsokságot amit a fejemhez vágott,de majd meglátjuk.Nem szeretném hogy rámenyjen a házasságom!

Szia,

értem én, hogy fenntartással kezeli, őket de nem gondolom ,hogy ennyire ellenségesnek kellene lennie. Egyébként már a házasságunk előtt előjött a probléma és tudta, hogy mit kap - ez épp rá jellemző szólás. Egyébként a házasságunk után már egyáltalán nem volt téma, hogy ilyen vagy olyan. Persze éreztetni éreztette a távolságtartást és ezt természetesen észre is vette anyukám, viszont mindig csak engem kérdezett, hogy van-e valamilyen probléma és soha nem támadt neki.

A gyerekeket meg ahogy tehetem viszem csak állandóan jönnek a megjegyzések a feleségemtől meg a puffogás. Konkrétan szerencsére nem vettem észre, hogy ellenük nevelné őket de nem gondolom, hogy ez így is normális lenne.

Nem látom értelmét, hogy egy ilyen eset után napokig, hétig csak a duzzogás menjen.

Sziasztok!

Köszönöm a hozzászólásokat és próbálom világosabban leírni az előzményeket.

A kapcsolatunk kezdetén voltak fenntartásai a szüleimnek a kapcsolatunkkal szemben amit végül a feleségem meg is tudott. Ellenségeskedés soha nem volt jellemző és maga a fenntartás felém is csak megjegyzéseken keresztül jutott el. Én nem is tulajdonítottam különösebb jelentőséget a dolognak, hisz majd megnyugszanak stb. Egyébként később abba is maradtak ezek a megjegyzések. Persze a családban szintén van egy sógorasszony, aki az elején igen majd szintén nem jött ki az "anyóssal" és szerencsétlenségemre egymásra találtak és jól kitárgyalják a dolgokat. Az én véleményem szerint ha nem is bolhából de egérből elefántot csinálnak ami csak ront a helyzetünkön.

A feleségemmel már több alkalommal beszéltünk a dologról és mindig oda jutottunk, hogy ő már nem is akar másmilyen leni. A poén a dologban, hogy ezekkor a beszélgetésekkor szembesültem a konkrét esetekkel, pl.: -bátyámat akarták megbízni, hogy beszéljen le róla; -a szomszédasszonnyal kitárgyalták a szüleit "persze a szomszédasszony a szüleivel fordítva u.e."

Egyébként szerintem éreztetve soha nem volt a feleségemmel, hogy ki kit ismer, mennyire meg hogyan. Az én olvasatomban ha valami hasonló dolog felmerült az tanácsként hangzott de nem is inkább a személyemmel hanem a hétköznapi élet dolgaival kapcsolatban pl. főzés(0-ról indult), esetleg gyereknevelés stb.

Számomra azért is (volt) furcsa mert a családunkban nem volt ármánykodás, fúrás "lehet, hogy a házasságok vele járója?".

Nem mondom, hogy nincs semmilyen alapja a az ellenszenvnek, de én továbbra is azt állítom, hogy fölöslegesen van felfújva a feleségem és a sógorasszonyunk által.

Most már ott tartunk, hogy csak nagyon ritkán megyünk együtt a szüleinkhez mert én sem tudok ezek után másként viselkedni - bár többször megcsináltam, hogy annak ellenére én mentem hozzájuk.

Már az is probléma, ha a gyerekeket elviszem - bár ez sincs sűrűn.

Egyébként 4-en vagyunk testvérek és soha nem volt jellemző, hogy bárki is kis kedvenc lett volna.

Én úgy gondolom, hogy semmi olyan dolog nem történt ami miatt ekkora ellenszenvvel kellene viselkednie, bár lehet, hogy tényleg nem láttam vagy látok valamit mint férfi.

Sziasztok,

Úgy látom, hogy itt a sértett felek többsége a meny.

Hát nálunk is így van csakhogy én a férj vagyok. Az eddigiekben leírtak alapján tipikusnak mondható "védem a szüleimet".

A feleségemet 15 éve ismerem és a kritikus 7.-ben házasodtunk és sajnos még mindig fenn áll az anyós probléma nála.

Elől járóban az életemről annyit, hogy nem egyszerű körülmények közepette és többszöri költözés "országváltás is", kerültünk Magyarországra, ahol végül is úgy gondoltuk, hogy megfelelő helyen járunk - az egész család.

Megismerkedtem a feleségemmel és sajnos hosszú idők óta fenntartással kezeli a szüleimet, mely nekem nagyon rosszul esik, különösen édesanyám "alias anyósát".

Már két egészséges szép gyermekünk van és megteremtettük a külön kis családunkat és még mindig fenn áll a bizonyos "anyós" probléma, amely "az elmondása szerint" már a kapcsoltunk elején összegyűjtött információk alapján alakult ki. Én személy szerint "szerintem érthetően" ragaszkodom a szüleimhez, hisz a nehézségek ellenére tisztességes embert faragtak belőlem aki a családját a tőle telhető legjobban fenntartja és természetesen foglalkozik is velük.

A problémám az, hogy már ha mondjuk egy héten egyszer meglátogatom a szüleimet (útba esnek minden nap melóból hazajövet kb. 5Km) már nemtetszését nyilvánítja ki a feleségem. Nem beszélve arról ha netán eszek is valamit (ami mostanában egyáltalán nem jellemző) akkor már világ vége van. Már odáig fajultak a dolgok, hogy nem hogy megpróbálja elviselni az "anyósát" de nem is akarja "pedig tudtommal akarattal nem bántja". Amikor meglátogatnának akkor érzem rajta, hogy nem tettszik neki és mindjárt takarítania kell, hogy minden klappoljon - holott senki nem követeli meg. Természetesen az ő szülei érkezésekor semmilyen probléma nincs mindegy mi hogy néz ki és mikor jönnek.

Én személy szerint szeretem Őt is és a családomat is és természetesen a szüleimet is, de ezt a sok éve tartó és megújuló feszültséget kezdem nem bírni - alapvetően türelmes ember. Már a válás gondolata is felmerült bennem, de megszakadna a szívem közben.

Remélem követhető amit írtam és ha valaki tud jó tanáccsal szolgálni, hogy mely irányba érdemes terelni az ügyet, azt megköszönném ha reagálna rá.

Köszönettel egy szerető férj, apa, és gyerek is.

Elképesztő,hogy ennyi egyforma probléma!Akinek anyóssal van baja,az biztos,hogy hasonló szitu az enyémmel! Olvasva az előzőket,nekem is rendszeres,hogy megyünk hozzájuk egy hónapba egyszer és akkor sem képes normálisan vendégül látni minket!Legutóbb romlott kaja várt,amit eljövetkor megemlítettünk,akkor nem győztek pirulni,a sógoromék meg örültek,hogy megint nem volt tökéletes a vendégségünk!Mert ugye ők a legfőbb irigyeink és csak húzzák elenünk az anyósékat!És még a végén úgy jött ki a dolog,hogy megsértődtek,mert nekünk ez se tetszett!A savanyú étel!Amikor meg idejönnek terülj terülj asztalka várja és nem spórolok a vendéglátásukon!Sőt..Még köszöntéskor is ropi meg mogyoró vár!Már herótóm van tőle.6éve mogyoró,már megutáltam és nem is szoktam enni!Egyszóval rettenetes!A sogorék szerintem karácsonyra is felhúzták őket ellenünk,mert az ajándéknak aznap nagyon örültek,de rá 2hétre nem viselte egyik sem,se apósom,se anyósom!Pedig direkt az egyéniségükhöz választottuk és mondom,akkor nagyon tetszett mindegyiknek,de szerintem nem mertek utána örülni!

Egyébként már régóta nem rágódok rajtuk úgy mint mondjuk tavaly.Depis is voltam,mert nem tudtam megemészteni a ronda viselkedésüket!De ezen túltettem magam,belátva hogy úgysem lesz jobb!Csak álszentek!Világ életükban ők maradnak a legokosabbak,legügyesebbek,legtökéletesebbek,de ugyanakkor a legirigyebbek,legkárörvendőbbek és a legfontosabb a lehető legbutábbak!Nálunk is békés a hangulat,de én akkor sem tudom elfelejteni a dolgaikat.Mégcsak rá sem akarok gondolni,mert elképesztően rettenetes érzés fog el,és sírni tudnék....nem kívánom senkinek.Egy irigy sógornál és egy befolyásolható anyósnál nincs rosszabb!Azt hiszik,hogy nekünk csak úgy dől a pénz,mi nem költünk semmire,de amink van az miből,nekik nincs annyi,ha meg ők vesznek v.mit,akkor meg azt hajtják,hogy nekünk hol a pénzünk!Azt hiszik,hogy Mi többet keresünk és nincs kiadásunk!És amikor épp nagyképűek,elszólják magukat,hogy ők sokat keresnek/dupláját,mint mi/,következő héten meg nyafognak,hogy nincs pénzük!És a család minden tagja őket támogatja,mert kibőgi magának a sógorom!Minket nem tud hülyére venni,úgyis ezért nem csíp minket!Az én szüleim szerencsére nem ilyenek,imádják a páromat!Amilyen a mosdó olyan a törölköző...

Tudod, sokszor volt már úgy, hogy a sógornőm meg se érdemelte a sok segítséget, amit anyósomtól kapott, mert mindent csak kisírnak a sógorommal együtt, de igazából a kisujjukat nem mozdítják semmiért pont amiatt, mert már nagyon hozzászoktak ahhoz, hogy elrinyálják magukat és anyósom megsajnálja őket és rögtön a kezükbe nyomja azt, amit épp akkor kisírtak maguknak. Így bármi problémájuk van, ők nem azon kezdenek el gondolkozni, hogy mi a megoldás, hanem rögtön elsírják magukat és már jön is anyósomtól a segítség nekik. Mi meg nem vagyunk ilyenek a férjemmel, mi direkt nem panaszkodunk soha anyósoméknak még akkor sem, ha nagyon nagy szarban vagyunk pont amiatt, mert ők pletykásak, és rögtön mindent elpletykálnának a sógoréknak, azok meg kárörvendenének a hátunk mögött. Így nem adunk támadási felületet nekik. Viszont, ezzel meg az a baj, hogy mivel mi nem rinyálunk, a sógorék meg igen, így anyósom azt hiszi rólunk, hogy mi milliomosok vagyunk és olyan marha jól megélünk, és így mindig csak a sógorék kapnak támogatást, segítséget, mi meg alig-alig. Pedig már számtalanszor elmondtam apósomnak is, hogy attól, hogy nekünk nem sír a szánk, még ugyanúgy szükségünk lenne segítségre, mint a rinyálós sógoréknak, mert ebben az országban csak az tud megélni, aki lop-csal-hazudik. Mi meg nem lopunk-csalunk-hazudunk. Szóval, ránk férne a segítség és a támogatás.

Mindezek ellenére engem már tényleg nem érdekel, hogy a rinyálósok mit művelnek, engem csak az érdekel, hogy anyósom soha többé ne szólogasson be nekem, ne bántson meg semmivel és legyen képes arra, hogy hosszú távon békés, nyugis kapcsolatot ápoljon velem. Ha ezt megteszi, akkor már minden oké.

AMEN. :D

Nagyon szeretném, ha nyugis, és békés lenne a kapcsolat anyósom és köztem. Úgy érzem, igazán megérdemelném már végre, hogy ne szólogasson be nekem és ne vágjon arcokat mindenhez, amit én teszek vagy mondok. De azt mégjobban megérdemelném, hogy végre engem segítsen és engem támogasson, ne örökké csak a nyaligép sógornőmet.

Jól teszed.Ő se kért soha bocsánatot,mert csak nekem volt bajom vele,neki velem nem.Ha-ha-ha.Amióta kimondatlanul kibékültünk,nem köt bele mindenbe.Bár néha még beszólogat,de nem érdekel.A hangján is hallom,ha vmi nem tettszik neki,de ez sem érdekel.Ha mindenkinek meg akarsz felelni,tönkremész.

Remélem sokáig marad nálatok (is) a veszekedésmentes időszak.

Régebben megkaptam Én is,hogy nem tisztelem az anyósomat.Erre azt válaszoltam neki:Annyira tisztelem magát,mint maga engem.Erre már nem tudott mit mondani.

Addig tisztelek valakit,legyen idős,beteg ember,vagy fiatal,amíg ő is tisztel engem.Sztem ez így fair.

Szia.

Én ugyanerre jutottam. Még csak egy éve(vagy már) tűröm el alkalomról alkalomra, hogy célozgat, megjegyzéseket tesz, sose szólok vissza... de az utolsó eset már nem ilyen volt: ha célozgat, tudok én is, és nem hagyom magam. én is ugyanolyan leszek vele, mint ő vele. kapott lehetőséget, hogy változtasson, én mindvégig vártam. felesleges volt.

innentől kezdve kerülöm, és nem fogom meghallgatni a véleményét se. csak azzal meg az a baj, hogy mindíg a fiára címezve mondja, de úgy, hogy rám is vonatkozik. viszont ha erre visszaszólok, akkor az úgy jön ki, hogy én kotyogok bele az ő beszélgetésükbe. szóval agyafurt, de rajtam nem fog ki az egyszer biztos!!!

Hát, nyafka kisasszony már verte ki a biztosítékot. De rajtam kívül legtöbbször senki nem mondja neki, hogy ácsi, mert így lett kiosztva a családban a szerep: apuka nem csinál semmit, de mindenkit oszt; anyuka intéz mindent, és kesereg hogy neki senki nem segít; kislány hisztis és mindent szabad neki, mindenkinek ugrani kell, ha ő csettint, hála elmarad; a férjemet meg mindenért csesztetik. A férfiakat szigorúan önállótlany lényként kell kezelni :P

Igazad van, de soha nem fogsz igazat kapni. Kerülni amennyire lehet...

No igen. Engem arogánsnak titulált nem rég a férjem, mert kimerem mondani amit gondolok, pedig semmi bántó nem volt benne. De anyuci azt mond, amit akar, akkor mindig csak én biggyesztek bele dolgokat az elhangzottakba...

Én rohadtul nem akartam náluk lenni, de már megint hagytam, hogy a férjem kinyavalyogja az akaratát. Aztán már második napja mondogatta az anyósom, hogy a sógornőm miattam nem megy hozzájuk, mert én beteg vagyok, sógornőm meg terhes. Mondtam, nem probléma, hazamegyek én, aztán jöhet a váltás. (Legszívesebben le..sztam volna a kanalat és elviharzottam volna, de persze mosolyogva, hogy ne lehessen belém kötni). Jaaaaj, nem kell, amúgy sógornőmék más rokonoknál névnapoznak, úgyhogy semmiképp nem jöttek volna.

Akkor miért kell azt mondogatni, hogy útban vagyok?!

Persze a díszes társaság nem az agyafúrtságáról híres... Sógornő azt mondta "anyu mondta, ne menjek", "anyu" meg azt, hogy sógornő nem akar jönni.

Gondolhatod, tőlem mikor fog bárki bocsánatot kérni.