Anyós kontra meny (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Igazad ven, Cherry30. Sajnos anyósom még arra is féltékeny, és ez komoly, ő maga mondta, hogy én szépen írok. JAAJ! Erre már nem tudtam mit mondani!
Ezt még az első kibékülésnél mondta, amikor is előtte férjemnek szidott telefonon engem fél órán át. Majd én felhívtam, hogy megmondjam, h ha velem van baja, akkor nekem mondja, ne a férjemnek. Persze ő 3x is kinyomta a telefont. Mire negyedszer, Na mi van! felszólítással kezdte.
Én igyekszem megbocsátani, tényleg. Szoktam imádkozni ezért. De néha úgy elönt a düh, a tehetetlenség miatt, a viselkedése miatt, a család helyzete miatt, hogy egyszerűen nem megy.
Legutóbb, mikor itt voltak, bejelentettük, hoigy jön a következő baba. És nem szólt egyszót sem. semmi. Néma csend. Amit apósom tört meg, aki tök normálisan gratulált. Persze, megértem, ha meglepődött, de ha nekem nem, legalább a fiának mondhatott volna valamit. Ez is eléggé bántott.
És nehéz a saját és a férjem sérelmein is túllépni és elindulni a teljes megbocsátás felé.
Egyébként sajna a példamutatásra ő tesz, hiába vagyok én udvarias, kedves,nem mézes-mázos, ő még bunkóbb.
Mindenestre köszi a tanűcsot, és írjátok le, akinek sikerült a kibéküés, vagy helyzetrendezés, hogy hogyan történt ez.
Nem mintha rajtam múlna, de hátha elindíthatnék valami közeledést akár a páromnak az anyja felé.
Szép 7végét mindenkinek!
Sziasztok!
Köszi Leoborta!
Nem vagyok gyakorlott fórumozó, de annak idején kb. 2 és fél éve pont ide írtam, és azért ezt a fórumot szoktam gyakrabban olvasgatni.
Mindenkivel együtt érzek, akinek a párja családjával, anyukájával van problémája. És kívánom, hogy az idő alakítsa megfelelően a dolgokat!
Nálunk lassan 4 éve van anyóssal gond, mióta a fiam elmúlt fél éves. Azóta születtek 2007-ben ikerlányaim és még sokkal rosszabb lett a helyzet. Anyósom nem beszél velünk, se a fiával, se velem. Unokázni nem jön, mert velünk nincs jóba, és nem érzi otthon magát nálunk. Mi nem megyünk hasonló okokból. Képtelen viselkedni, ha szülinap van,akkor jön apóssal, de nem köszön, nem szól hozzánk. Ha valami szabály van, azt nem tartja be. Na nem nagy szabályra gondolok, hanem hogy a panellakásban, meg ált. a lakásban nincs labdázás, maximum az előszobában. Erre ő beállít 3 nagy gumilabdával, és a szobában dobálgatja a gyereknek, meg a másik fiának. és ha szólok, persze udvariasan, inkább szegény gyereknek, akkor ő megsértődik. Hozza otthonról a gyerekeknek a játékot, és viszi is haza a szatyrában.?? Fura, mi?
Egyszer étterembe mentünk a párom nagyobb családjával, és anyós 11 kicsi üveggolyót hozott magával, hogy azzal játsszon a fiam. A kerthelységben a földön elgurultak az üveggolyók, és ő nem is állt neki, hogy megkeresse és felszedje őket. Ja, ha a pincér elesik és kitöri a nyakát, akkor mi van. Az apósom szedegette fel a golyókat.
A lényeg, hogy velem az a problémája, hogy van véleményem, hogy miattam fordult vele szembe a fia. Ez utóbbi abból a szempontból igaz, hogy a férjem kiállt mellettem, amikor ő szidott engem, és teljesen egyetértünk abban, hogy az anyukájának gondjai vannak. Az az egyetlen pozitívum, hogy a férjemmel szeretjük egymást, és nem állhat közénk anyós.
Köszönöm, h kiönthettem ismét a szívem. És mindenkinek kitartás és bátorság anyóssal szemben!
Sziasztok!
Olvasgattam a hozzászólásokat, és gondoltam én is leírom, ami nyomaszt, hátha egy kívülálló más szemszögből látja a problémát.
Én nem vagyok férjnél, és gyerekem sincs, de 3 éve vagyok együtt a párommal, és kb. 2 éve heti rendszerességgel több napot a párom családjánál töltök, ugyanis ő ott lakik, mivel még egyetemisták vagyunk, és nincs pénzünk külön költözni.
Szóval az anyóssal a kapcsolatunk már az elején rosszul indult, ugyanis amikor beléptem az ajtón, és bemutatkoztam neki, kb. ezt kezdte el mondani: jaj, milyen papucsot adjak neked? Hát ekkora lába senkinek sincs. stb, stb (szokása ugyanis mindent többször többféleképpen elmondani). Nos, 39-es lábam van... Nem tudom, hogy ez mennyire számít hatalmasnak:)
Aztán voltak még olyan jellegű problémáim is, hogy a lányának mindenre befizet...olaszországi nyaralás, zarándoklat, táborok. A fiának pedig semmit nem ad. A párom fizeti a saját pénzéből az autót (néha ad pár ezret a benzinbe az anyósom), az utazását, a bútort a szobájába...
Kaját is magának vesz. Volt, hogy az anyós hozott két somlóit, egyet magának, egyet a lányának (a férje már nem él), és mi is otthon voltunk.. De még utána, miután feltűnt neki, hogy otthon vagyunk, akkor sem mondta, hogy jaj, akkor egy a tietek, egy a mienk. Vagy ha rám nem is gondol...de a fiára sem. Vagy a múltkor vett kettő szelet kalácsot. Otthon voltunk, amikor megérkezett. Az egyik kalácsot gyorsan bevitte a nappaliba, és benyomta, a másikhoz persze mi nem nyúltunk, mivel nem mondta, hogy lehet-e enni, és nemsokára hazajött a lánya, aki ugyancsak kérdés nélkül benyomta a másikat. És a párom mindkét esetben ott ült a konyhában, és nézte, és meg sem kínálták még csak őt sem.
Ez nagxon rosszul esik nekem, mert nem több ezer forintos dolgokról van szó, hanem kb 150 forintos kalácsról, de ebben sem gondol a fiára.
Amikor főzök, mindig megkínálom, hogy kér-e, de ő sosem kínál meg engem, és a fiát sem. Pedig van, hogy ott eszi előttem a levest, és jó étvágyat kívánok neki, de akkor sem.
A pazarlás témával pedig tönkre tesz. Állandóan azt szajkózza, hogy együk meg, amit megvettünk, mert tönre fog menni, megromlik, engem is sokszor ellenőriz, hogy vajon azt a kenyeret eszem-e, amit előző nap az asztalon látott (én ugyanis teljes kiörlésűt eszem). Amikor a szörpös üveget a kukába dobtuk, akkor elkezdte mondani, hogy hát azt vissza kell váltani, 60 forint, mit gondolunk, ő miből él? :)
A páromnak sokszor mondogattam, hogy mi esik rosszul, hogy egyáltalán nem beszél velem, vagy sértő megjegyzéseket tesz, vagy hogy őt nem úgy kezeli, ahogy a húgát (csak 3 év van közöttük).
A párom mindig védi az anyját, az anyja esetére mindig van valami kifogás. Pl, hogy hát az anyja nem úgy gondolta, vagy hogy természetes, hogy a lányának többet ad, mivel ők közös kasszán vannak, a párom pedig nem adja be a közösbe a szociális támogatást. Több éve tétlenül nézte a párom, hogy nekem rosszul esnek a dolgok, hogy a testvére pl egy évig nem tudott nekem köszönni. Pár hete megemlítette az anyjának a problémákat, hogy nem beszélget velem, és nem kínál meg, az anyja pedig azt mondta, hogy azért, mert mindig megsértődök, és nem kínál, mert ő mindig több napos kaját eszik... És ezzel el volt intézve, a párom nem firtatta, hogy miért nem gondolkozik el akkor azon, hogy miért sértődök meg, és nem igaz, hogy a kajás dolog ugyanis amikor főz, vagy gyümölcsöt vesz, akkor sem kínál. Általában akkor szokott megínálni minket, ha attól tart, hogy ráromlik valami.
Nem tudom mit tehetnék. Az anyóst és a lányát már annyira uálom, hogy nem tudok rájuk nézni, kerülöm a tekintetüket. Persze mindig udvarias vagyok velük. A párommal is gondok vannak, ugyanis már belefáradtam a veszekedésekbe, és nem akarok sok dolgot megbeszélni sem, és nálam ez az elhidegülés jele. Persze ő sérelmezi, hogy nem ölelgetem és babusgatom annyit, de ha felhozom, hogy mi miatt vagyok "elfáradva", akkor csak a vita van. Próbáltam szépen, csúnyán, határozottan, sajnáltatva magam, de semmi.
Nem tudom, hogy meddig tudok vele együtt lenni így, hogy nem áll ki mellettem.
Minden tanácsot, véleményt, akár rosszat is rám nézve, szívesen olvasok...
És köszönöm, hogy kiönthettem a szívem!:)
Nekem meg 2 lányom van. :)))) Imádom mindkettőt és sose leszek rossz anyós a férjük számára, akkor inkább elmenekülök a világ másik végére! :))))
Erre szokták azt mondani, hogy minden csoda 3 napig tart. Amikor engem megismert a férjem, az első hónapokban velem is olyan rendes és kedves volt anyósom, hogy kenyérre lehetett volna kenni. Mindenkinek arról áradozott, hogy a két fia után van végre egy lánya is az én személyembe. Aztán az első hónapok után jött a fekete leves és kimutatta a foga fehérjét.
Egyébként abból, amiket leírtál a napnál is világosabb, hogy anyósod egészen egyszerűen irigy rád. Irigy mert vissza mersz szólni, és ezt azért szokták irigyelni az anyósok, mert az ő idejükben, amikor ők voltak fiatal feleségek, őket még úgy tanították, hogy akármilyen gonosz is az anyós, nem szabad illendőségből visszapofázni. És irigykedik, hogy most már modernebb világot élünk és igenis, hogy a fiataloknak is vannak jogaik és visszpofázhatnak, ha sérelem éri őket.
És a legfőbb irigység, amit már biztos milliószor hallottál, a fiús anyák sokszor nem bírják elviselni, hogy már nincs hatalmuk a kisfiuk felett, mert már egy másik nő vette át a hatalmat felette.
Akkor bocsánat, ha esetleg megbántanálak, de akkor itt a férjeddel is gond van olyan szinten, hogy vagy nem látja a fától az erdőt, vagy látja, csak nem akar tudomást venni róla. Sajnos, vannak olyan férfiak, akik vért ontanának az anyjukért még akkor is, ha a szívük mélyén 100%-osan tudják, hogy az anyjuk a hibás. És ezt képesek mindaddig csinálni, amíg az asszonykájuknál egyszer csak betelik az a bizonyos pohár és vagy kidobja a lakásból a férjét, vagy ő költözik el a gyerekekkel. Sajnos, tényleg vannak olyan pasik, akik nem akarnak tudomást venni az anyjuk és a feleségük között lévő feszültségről és ilyenkor mindig a feleség szív nagyobbat, nem az anyós. Ezért kellene leülnöd beszélgetni a férjeddel és tisztázni vele a félreértéseket. El kellene neki magyaráznod, hogy te nem azért csinálod ezt az egészet, mert balhét akarsz, hanem azért, mert az anyja kikészít téged idegileg. És hoz fel példákat arra, hogy mi az amivel kikészít. Tudod, vannak fiús anyukák, akik egészen egyszerűen képtelenek megemészteni azt, hogy a kicsi fiukat már nem ő, hanem a feleség irányítja és, hogy a kicsi fiuk már nem is olyan kicsi többé, mert családapa, kenyérkereső felnőtt férfi. Lehet, hogy rád is irigy az anyósod, és emiatt fúrkál téged ennyire.
De én azt mondom, ha nem beszéled meg a férjeddel ezeket a dolgokat nagyon gyorsan, akkor ez egy életen át súlyos teherként fog nehezedni a lelkedre és örökké ezen fogsz rágódni. Ráadásul, így te fogsz hamarabb tönkremenni lelkileg, az anyós meg csak röhög majd a hátad mögött, hogy sikerült neki kivonnia téged a forgalomból. Ne hagyd magad!
Még szerencse, hogy az én férjem mindig kiállt mellettem, mert ellenkező esetben én nem bírtam volna lelkileg ezt az egészet elviselni.
köszi a bíztatást!Egyébként már jó pár hónapja nem érdekelnek úgy mint régen!Annak idején képes voltam idegesíteni magam,de most már ennek vége!Beszélek róluk,de mosolygom és nem ők a fő témám az életemben!
De nagyon igazatok van mindenben!
Albecy!!!Nem semmi a tiéd is!Ez a bár nem szívesen nem kellett volna!Nem értem a gondolkodásukat az ilyen embereknek!Lehet hogy mi is ilyenek leszünk!Vagy ezek a korral járnak?Mindegy,most egyébként úgy vettem észre,mintha az anyósom mostanában ismét magához akar édesgetni minket!Valami nem smakkol sztem a család másik tagjaival!Kíváncsi leszek!Én csak úgy teszek,ahogy hozza a helyzet! Nyalizás kizárt! Lesz ami lesz! Megbocsájtottam a dolgait,de nem felejtettem el és nem is fogom! Ha legközelebb is tesz vmi rosszat velünk szemben,akkor biztos hogy nagyon megharagszom rá,de bízom benne hogy nem lesz ilyen! Nekem jó lenne életem végéig,hogy köztes kapcsolat lenne velük!Csak ő olyan fajta,hogy ingadozó!Egyszer nagyon fennt és túl kedves és beleesek a csapdába,másszor meg nagyon lennt van,és le se tojja a fejünket,akkor meg csak nézek,hogy most mi a baja!!Ezt köszönhetjük a sogoroméknak!
Mindegy,most remélem a legjobbakat!
Monica.Azért van,mert irigyek.Tudom,nem könnyű,de ne foglalkozz velük.Elmondok egy friss sztorit:
A kisebbik lányom Karácsony óta ugatva köhögött.2 hete gyerekorvosnál voltam vele,azon a héten fül-orr-gégésznél is.Az anyósom meg sem kérdezte,mit mondtak az orvosok.(amikor hallotta,hogy köhög a kislány,megkérdezte eléggé cinikusan,hogy adsz ennek a gyereknek vmi gyógyszert?)Tegnap hívtam anyumat,jöjjön el velünk a füldokihoz,mert a kisfiamat is el akarom vinni.Anyós megkérdezte,miért megyek Én fülészetre,hova rakom a gyerekeimet.Mondtam neki,pont Őket viszem,nem magamat,mert ha érdekli,a kicsilánynak arcüreggyulladása volt.Nézett,mint borjú az újkapura.Később felhívott,hogy a fiamat vigyem oda hozzájuk,amig a lányommal elmegyek.Mondom neki,nem viszem oda,mert Őt is megnézetem.(És itt jön az,amitől teljesen kiakadtam)Erre azt mondja,miért nem szóltál,elmentem volna veletek,bár nem szívesen.
Erre mit lehet mondani?Pedig 3 unokája van,mindegyik a kisebbik fiától.Mindegyiknek megveszi,ami kell,de csak a kisfiú az,akivel igazán foglalkozik.
Már előre hallom,hogy ezt igy csináld,ezt úgy...mert a lányom ő igy csinált,neki ez bevált,ő ezt vett annak idején a babának,stb.stb.Olyan buták,de mi csak azt szoktuk mondani,hogy a hülye okoskodik,de legjobb lenne,ha inkább egy okos hülyéskedne!
Szerintem biztos,hogy örülni fognak,ha bejelentjük,de a sogoromék szépen büntudatot keltenek bennük,és nem merik szeretni majd!És nyafognak majd,hogy "akkor mi lesz a mi kislányunkkal,nem is szeretitek majd!"
És majd szépen a kicsi gyerekünk ellen is fel tudják húzni,nemcsak ellenünk!
Ez az én sorsom...
De majd ha (remélem)mi meg tudunk venni minden szép dolgot,akkor azt majd irigylik!Úgyis mindig az a szava járásuk,hogy nekünk nem kell adni,mert amúgy is van!az lényegtelen,hogy vért izzadva és minden segítség nélkül,de van!És irigylik.Miért van ez?