Anyós kontra meny (beszélgetős fórum)
Ez teljesen jó ötlet!
Tudod, mit?
Mondd meg az anyósodnak, ha sokat akadékoskodik, hogy ugye nem szeretné látni a kicsi fiát szexelés közben?
És ez gyakran előfordulhat, ha ő kulccsal a kezében örökké átmászkál majd hozzátok, és hangsúlyozd ki neki szemérmetlenül, hogy bizony nagyon sokat szexeltek! HÁtha belepirul és elszégyelli magát és hátha 6-szor is meggondolja majd, hogy mikor megy át hozzátok.
Viszont az ilyen anyósnál, ha ennyire imád uralkodni kulcs nélkül is fennáll a veszély, hogy akkor meg akár félóránként is ott fog majd dörömbölni az ajtón mondvacsinált ürügyekkel, hogy engedjétek be!
Köszönöm a jókívánságaitokat!És a tanácsokat is!Egyelőre várok!A párom valószínűleg tényleg megértette amiket mondtam, mert másként viselkedik!Próbálom szem előtt tartani, hogy hát még is csak az anyukájáról van szó!Fordított helyzetben valószínűleg nekem is nehéz lenne biztosan!
De most várakozó állásponton leszek, lesz ami lesz!!Csak figyelni fogok mit tesz a párom, de nem rágom a fülét!Kíváncsi vagyok mit tart be abból amit ígért!
Ja és a kulcs téma....Ha hatalmas veszekedés lesz belőle akkor sem adok kulcsot anyósomnak, az új bejárati ajtónkhoz!
Tegnap ugyan is (még csak a vakolás van készen az új részekben) tegnap délután itt voltak anyósom testvéréék!És majdnem csak az első dolga volt, hogy mutogassa!Na ebből én már most nem kérek!Nem hiányzik nekem, hogy mindenki bejárkáljon, ha nem vagyunk/vagyok itthon!Nem ő csinálja, nem ő fizeti!Ne is mutogassa!A faszkivan!már bocsánat!
Szóval nem kap kulcsot!Legalább is én azon leszek!
Azt is be kell látnunk, hogy a párunk anyukájáról van szó, és annyira fontos nekik az anyukájuk,annyira szeretik őket, mint mi a mi anyukánkat. Nehéz igazságot tenniük nekik,hisz egyik oldalt áll az anya,aki mindenki életében a legerősebb kötelék, erősebb mint egy párkapcsolat, örök feltétel nélküli szeretet.A szüleiben megbízhat mindenki, főleg az anyjában. De vannak durva esetek is, mint itt mindenki számára, én úgy gondolom,aki itt hibás, az az anyós. Ez lehet a lány anyja is és a fiú anyja is. A lényeg, hogy ha lehet,akkor teljesen külön élet, külön lakásban,mert sajnos hajlamosak az anyák beleszólni az életünkbe,valaki segítő szándékkal,valaki lenéző szándékkal.Úgy látom,akik ide írtak,azok többnyire a férjük anyjával kénytelen megosztani az otthonukat különböző okok miatt. Nem tudom, hogy mi lett volna, ha az én anyukámmal éltünk volna egy darabig,mennyire szólt volna bele abba, hogy a párom mit hogy csinál. Bár az én anyósommal nem is konkrétan a beleszólás a baj, hanem 1: alkoholista, a fia életét keseríti évtizedek óta, a saját fia gondozta évekig, ha bekészült alkalmanként, majd egy párszor a fülem hallatára szidta a saját gyerekét, mint a bokrot.A párom megérti, hisz szegény "beteg", sokáig eltűrte és ráfogta arra, hogy részeg volt..., csak hogy részeg ember őszinte, tartja a mondás. 2: nem ismeri az intimitás és a magán szféra fogalmát és határát. 3: szülésem előtt felajánlotta, hogy segíteni fog, majd ő főz, kitereget, takarít..., másfél hónapos kórházban tarózkodásom alatt egyszer nem takarította fel a fia házikóját, csak mosni és tusolni járt át, meg főzni, nehogy már náluk fogyjon agáz... Szülésem után képes volt 3 ruhadarabért elindítani egy mosást és éjjel kiteregetni (csak pislogtam, hogy normális e). Úgy voltam vele, hogy jó hogy van, segít sokat. Ezt addig gondoltam így ,amig egy alkalommal a fejemhez nem vágta, hogy még arra is lusta vagyok, hogy a ruhákat leszedjem, amit ő
kiterített... Ennyit a felajánlott önzetlen segítségből és a másik az, hogy ikerterhességem volt, nagyon nagyok voltak a lányok ,eléggé meg rokkantam testileg, ráadásul sírósak voltak a lányok nagyon, teljes kétemberes törődést igényeltek, tehát a háztartás volt az utolsó helyen,ami érdekelt.Az ominózus kijelentése akkor hangzott el, amikor még le sem telt a gyermekágy (hat hétig kímélni kell az anyukát..., császármetszés, eléggé fájtam..) Tehát ennyit az én anyósomról,akit emberileg egy hulladéknak tartok és egy kétszínű kígyónak. Nem azért utálom,mert az anyósom, hanem azért mert számomra a viselkedése egyáltalán nem tetszik és alkoholista lévén képes lenézni más alkoholistákat, pedig durvább náluk. Egyrészt, mert nő, másrészt,mert férfit nem láttam még ennyire lealjasodni mint őkelmét.
sziasztok
Nekem is lenne pár storym az anyósról:-))
Egy önző maradi szarkeverő ember...és a párom még mindig nem látja be csak néha..6 éve vagyunk együtt.
Sziasztok!
Csúcs anyósa van itt mindenkinek,ahogy látom.Nekem is van egy két sztorim. Mi csak külön házrészben laktunk, de ilyen és ehhez hasonló,esettenként durvább dolgok miatt mi jöttünk el sajátból külön albérletbe. Amíg egy udvarban laktunk,anyós átjárkált, akár esete kilenckor is tévézni,a mi lakrészünkbe ,a mi szobánkba és bekapcsolta a tévét,amikor mi már ágyban voltunk.Soha nem vette észre magát. Tűnt el körömlakkom, szemhéj púderem és ami nagyon durva volt: átjárt hozzánk fürödni, a sminkes cuccaimat próbálgatta,ezt onnan tudom,hogy amikor haza mentem munka után, ki volt festve. Be akartam rakni a ruhákat mosni, látom,minden tiszta rózsaszín és szanaszét hever egy jó pár púdergolyó a földön. Megnéztem, hogy mennyi van benne, hát majd a három negyede nem a dobozban volt, hanem jobban körül nézve láttam, hogy a földön hever egy csomó.Azt hittem a párom lökte le véletlenül, rá is kérdeztem (nem ő volt). Megkérdezte az anyját (akkor már leesett, hogy miért van pirosító a búráján), és tagadott mindent.Ő nem használ, neki van sajátja...A párom még nekem akarta be magyarázni,hogy biztos nem én löktem le reggel???? Arra emlékeztem volna és megkértem, hogy tekintse meg édesanyja rózsaszínben pompázó arccsontját és tekintse meg a dobozt,amiből letört egy darab és tekintse meg a földön heverő, össze szedésre nem került golyókat, amiket majdnem sikerült a mosógépbe a fehér ruhákkal együtt kimosni, szép lett volna, örök rózsaszín foltok.Szóval logikusan átgondolva rájött párom is, hogy igen az anyja volt, aki ezek után is tagadta, hiába mondtuk neki, hogy tudjuk, semmi baj, csak ne tagadd, akkor is "ő nem volt".Ezek után sajátította el egy körömlakkomat,amit egy helyen tartottam a többivel,egyszer eltűnt és nála láttam legközelebb. Nem is mertem rákérdezni,hogy azt honnan szerezte, valószínűleg nem mondta volna el,tagadta volna azt is. De tudom, hogy az az enyém volt, soha nem hagyom szét a dolgaimat, mindent vissza teszek a helyére.
Azt kellene megérteni,hogy nemcsak nem fog megváltozni,de egyre rosszabb lesz a helyzet ha a pasi ezt hagyja és nem áll a sarkára.Én úgy gondolom,hogy egy felnőtt ember akinek már párkapcsolata van,és éli a felnőtt életét,kell,hogy legyen saját akarata és képessége a döntésekre,és nem lehet ennyire tutyimutyi.Lehet,hogy az anyja mellett ezt szokta meg,de már nem az anyjával él,már nem a 3 éves kicsi fia,hanem a párjával,talán ideje ezt felfognia!És ebbe az életbe már anyucinak semmi beleszólása nincs,és nem kell,hogy mindenbe bele látása legyen.Tényleg undorító dolog az,amikor "segítség"címén uralkodni akar valaki a másikon.Ehhez senkinek semmi joga,mindenkinek egy élete van,és joga úgy élni azt,ahogyan szeretné.Érdekes,hogy sok szülő amint segít valamit,már azt képzeli azzal megvásárolta a jogot a fiatalok életéhez,már ő dirigál.Nemrég anyóst én is ezért küldtem el a ....a,pedig töredékét nem kapta a férjem annak amit a testvére.Állj a sarkadra Te ha a párod nem áll,majd meglátod mi lesz!Szerintem mindig a legrövidebb út az egyenes,nem érdemes alakoskodni fondorlatoskodni.Ez csak az idegeket őrli.Miért nem lehet a másik elé állni,és megmondani szemtől-szembe tisztességesen mik az elvárások egymás felé?!Ennyi tiszteletet szerintem megérdemelne mindenki.Én sem mondhatnám a saját szüleimel való kapcsolatom felhőtlennek,de azért ha nem mernék bármit a szemükbe mondani amit gondolok vagy akarok,akkor nem tudom mi legyek.
Egy épeszű felnőtt ember fejét meg nem lehet tele beszélni.Akiét igen,attól azonnal menekülni kell.De egyébként a hárpia biztosan megpróbálja.Én akkor is azt mondom 100%-ra,hogy a pasi a kulcs a nyugodt élet megoldásához,az Ő hozzáállása határozottsága szeretete,hogy mennyire áll ki a kapcsolatotokért,érted,kettőtökért.Ha ennyi sem megy,nem érdemes szép jövőt tervezgetni,mert mindig van előttünk akadály amiket venni kel,problémák amiket meg kell oldani.Állj a párod elé,és mondd meg neki első lépésben,hogy ahol Te laksz,oda nem lesz az anyjának kulcsa,lesz szives ezt közölni vele.Mi olyan nehéz ebben?Hidd el nem ezen múlik a kapcsolatotok.Ha igen,az régen rossz,és nincs is értelme.
Az ilyen boszorkány soha de soha nem fog megváltozni, de ne legyen igazam.
Majd a távollétedben tele beszéli a párod fejét higyj nekem, és te leszel a rossz.
Majd megy a nyavalygás így kisfiam úgy kisfiam...
DE MONDOM:NE LEGYEN IGAZAM!!!
Gabcsyka: "após" van, de neki szinte a hangját sem hallani!
Az az érdekes, hogy alap helyzetben jól elvagyok anyósommal!Szoktunk beszélgetni és tud normális is lenni!
Anyósomnak két fia van!A párom az idősebb!Az öccse Angliában van már évek óta!Évente egyszer kétszer jön haza egy két hétre!Na nekünk olyankor a legjobb illetve nekem!Mert akkor lefoglalja!
Anyósom egyeduralma egyébként megdönthetetlen!Mindenki úgy táncol itthon ahogyan ő fütyül!Amióta itt lakom (2,5 éve) ő még nem nagyon ment egyedül pl boltba sem!Szegény após jár mindig, vagy mi hozunk neki ami kell!Semmi baja anyósomnak, dolgozik, tele van energiával mindig!Mivel 3 pasi vette körül mindig, így megszokta, hogy mindenkit ugráltathat!És a férfiak a családban ezt hagyják is!
Ez olyan szinten működik, hogy pl a múltkor a párom és az apja valamit melóztak de bele voltak merülve rendesen!Anyós kint ült a kis nyugágyában, és napozgatott meg olvasgatott!Elindult be valamiért és a kutya tálja mellett ment el!Lehajolt, beledugta az ujját a vízbe és közölte, hogy meleg a kutya vize!Odaszólt apósnak, hogy gyere már cseréld ki a vizét!Hangsúlyozom anyósom ott állt a kutya tálja mellett!És egyébként a csap kb két lépés onnan!Apósom persze már ugrott is!Na most erre mit mondtok?Nem kell csodálkozni, hogy a párom nem szól neki semmit!Erre van nevelve!Anyuci szava, bármi is az,szent!
Tegnap este egyébként mondtam a páromnak, hogy próbáljuk meg a dolgot még egyszer átrágni!Elmagyaráztam neki mindent, teljesen nyugodtan!Mondtam neki, hogy nekem nem az anyjával van bajom, hanem csak a viselkedésével!Kértem képzelje kicsit magát a helyzetembe!Órákig beszélgettünk!És talán végre megértette, hogy nem rosszindulatból mondom amiket mondok, hanem mert tényleg bánt!És nem akarom összeugrasztani az anyjával, csak szakadjunk el tőle egy kicsit!(A párom 32 éves)
Mondta, hogy sokszor zavarja őt is hogy belebeszél mindenbe, de ő ráhagyja!Arra a döntésre jutottunk, hogy nem ülünk le anyukával beszélgetni mert értelmetlen lenne!Hanem elkezdünk neki NEM-et mondani!És ha bejön és akar valamit, azt mondjuk majd később, meg hogy nem érünk rá!Hátha...Szóval megpróbáljuk leépíteni!Ez a párom ötlete volt!Így talán észere veszi magát anyuka, mert egyébként meg nem rossz fej!
Most nem tűnik olyan kilátástalannak a helyzet!Meglátjuk!
Valamelyikőtök írta, hogy a költözés a megoldás...
Igazat adok,de épp most költekeztünk ki a felújítás miatt!Így venni nem tudnánk most saját lakást/házat!Albérletet a párom nem hajlandó fizetni, mert hogy itt van ez ingyen!Igaza van egyébként!Ha bejön amit most elterveztünk akkor elleszünk itt amíg össze nem házasodunk!aztán jöhet a saját!
Ja egyébként a felújítás kezdete óta ilyen "anyós" velem!Előtte semmi ilyesmi!Igazatok lehet, hogy azt érzi elveszem a fiát!De hát könyörgöm!Itt vagyunk, nem mentünk el!
A kedvenc beszólásom tőle újabban: "Kisfiam hát alig látlak gyere már be beszélgetni egy kicsit"! :O
Ez az alig látlak azért volt, mert másfél napig nem beszéltek személyesen!
ááááá
na jól van nem húzom saját magam tovább!De az idegeimre megy!Ha nem jön be amit a párommal elhatároztunk akkor én lelépek innen!Adok időt mondjuk év végéig!De az az utolsó utáni!Ezt eldöntöttem!
Bocs hogy túl hosszú lettem!:S :$
Sziasztok csajok!
Hát még olvasni is szörnyű amiket leírtok.
Mucika,Te ezt hogyan bírod?És miért tűröd?
Nekem egy igazi undok anyósom van,de ha a férjem csak fele ennyit tűrt volna el amit Te leírsz,már nem lenne a férjem.Bocs,hogy ezt írom,de ha egy anyós megengedheti ezt a fajta viselkedést magának a fia feleségével,ott a pasival van a baj nem csak az anyjával.Mégis milyen férfi az ilyen,aki ennek kiteszi a szeretett nőt?!Szereti egyáltalán?Mert számomra ez kétséges ha azt várja ezeket a dolgokat eltűrd.Az én anyósommal pont itt tartanánk ha engedjük ezeket a dolgokat neki.És ha a férjem nem áll egyértelműen mindig mellettem,akkor számomra az árulást jelentett volna,és,hogy nem szeret!Nem élnék vele így,mert szerintem nem lehet egy életet így leélni.És nem csak a körülményekkel van itt baj,hanem a hozzáállással sokkal jobban.Ha azt várja Te hunyázkodj meg mindig,az anyja uralhatja az életeteket,én azt elég nagy bajnak látom.Éljen az ilyen pasi együtt az anyukájával,hiszen neki úgyis csak ő a tökéletes nő.Ahol én élek oda tuti kulcsa nem lenne anyósnak,akárkié a lakás,főleg ilyen viszonyban.
Hidd el nekem, hogy az elején kell(ene) a sarkadra állni, mert ha nem teszed, akkor anyuka akkor is ott áll az ajtóban amikor szeretkeztek..ez nem vicc hidd el.
Arról nem beszélve ha lesz közös gyermeketek, az anyósod azt fogja hinni, hogy az övé, és MINDENBE de a MINDENBE bele fogsz szólni...mérlegelj amig nem késő....mert ha nem teszed, akkor téged fog kicsinálni anyuka, ugyanis nem bírja elviselni, hogy a fia már Hozzád tartozik. Nem a személyeddel van baja, hanem a lényeddel, és lehetne bárki a menye az ilyennek senki nem jó.
Az enyém ugyanilyen okoskodó, de én nem lakok vele, de telefonon is képes lett volna irányítgatni, de én nem hagytam. Após is van?
A párom azt mondja szeret!
Félek, hogy igazatok lesz!Szeretem a páromat, de nem fogom hagyni hogy az anyja kicsináljon idegileg!
Az első házasságomat anyósom tette tönkre!Megfogadtam, hogy többet ilyen nem lesz!Mármint, hogy anyuka mindenbe beleszólhat!
Félek mi lesz akkor, ha nem bírom tovább és elszakad a cérna és beszólok anyukának!
És mivel egy udvarban lakunk eléggé valószínű, hogy hamarosan bekövetkezik a dolog!
De hogy akkor mi lesz...?
"Anyósommal" nem tudok leülni erről beszélni!Most hogy álljak elé és hogy mondjam neki azt, hogy ne legközelebb ne kiabáljon be az ajtón amikor alszunk, vagy hogy ne akkor kezdjen már el az idióta kutyájával játszani amikor épp lepihennék, vagy hogy ne járkáljon be mindenféle ürüggyel mikor itthon vagyok, vagy hogy ne mászkáljon az ablakunk alatt fütyörészve, vagy hogy a felújítással kapcsolatban ne akarjon már mindenbe belelátni és egyébként se akarjon már minden ügyes bajos dolgunkról tudni!?!?Ez az ő háza, az ő udvara!
Attól félek, ha egyszer kiborítom a bilit, akkor mi lesz!Én ebben a városban nem ismerek senkit!Vagyis csak a párommal közös barátainkat!Ide köt a munkám és szeretek itt élni!Nem akarok visszamenni a szüleimhez másodszor is!És csak "anyósom" miatt szoktunk veszekedni a párommal!Szeretném, ha csak úgy elmehetnénk innen, de saját házra nem futja!Még hitelből sem!Nem hinném hogy be mernénk vállalni közel 100 ezres törlesztést!.......
Más választásom nem lesz, csak hogy kiborítom a bilit aztán lesz ami lesz!Ha nem áll mellém a párom, akkor ennyit ér az egész!Csak félek....:S
Az én szüleim az ország másik felében élnek!Úgyhogy ez nem annyira lenne érdekes!
És egyébként még nem vagyunk házasok, csak együtt élünk, a párom szüleivel egy udvarban, de külön házban, amit most újítunk fel!
Egyébként a tipp nem lenne rossz!Bár anyumnak eléggé nehezére esne szerintem!
Szia Mucika!
Az jutott eszembe, hogy talan mondhatnad a parodnak, hogy ha adtok kulcsot anyosodnak, akkor adjatok a te szuleidnek is. Ill. ha o ad az anyukajanak kulcsot, akkor te is adsz a tiednek. Es ha megoldhato, akkor esetleg anyukadnak is uugy kellene egy kicsit viselkednie a ferjeddel, mint ahogy anyosod viselkedik veled. Igy megtapasztalna milyen erzes is ez. Vagy ezek a dolgok nem megoldhatok?
Nekem is van problemam anyosommal, de azert kulcsa nincs a lakasunkhoz. Mondjuk mi eleg messze lakunk toluk.
A helyzet az, hogy kértem a páromat, a tegnap reggel után, hogy az új ajtóhoz ne leegyen majd kulcsa anyukának!Erre a párom azt mondta, hogy ne találjak már ki mindenfélét!Mi az, hogy ne legyen kulcsa, hát akkor hogy jön be?Mondom minek jönne be?Hát ha nem vagyunk itthon akkor halakat etetni, meg szellőztetni!...Próbáltam érvelni, de csak még jobban összevesztünk a párommal!
Szóval nincsen beleszólásom!
Ha nem szeretném a páromat már nem lennék itt!Sokszor eszembe jut hogy elköltözöm albérletbe!A párom nem jönne velem, mert azt mondta, hogy ő ugyan egy fillért sem fizet albérletre, mivel itt van ez a kis ház!
Nem tudom mi lesz!Mostanában annyiszor kiakadok már...A párom már mondta, hogy elege van ebből, nagyon unja, hogy folyton ez a téma!Én is unom, de kinek mondjam, ha nem neki, hiszen tőle várnék segítséget!
Szóval most azt hiszem be kell fognom a szám bármennyire is idegesítenek a dolgok!Mert ha nem akkor elveszíthetem őt!A baj csak az hogy sosem fog ez a dolog megváltozni....
El vagyok keseredve már nem tudom mit tehetnék!
Az anyósok csak nem megjavultak????? :O
Az enyém mondjuk nem!Sőt.....Egyre rosszabb!Tegnap reggel fél 7 kor arra ébredtem, hogy áll az ajtóban és kiabál befelé, hogy fel kéne kelni mert mindjárt itt a kőműves!Mintha, ő építkezne és ő hívta volna fél 8-ra a kőművest!Szóval a dolog egyre elviselhetetlenebb számomra!
Ja és fog kulcsot kapni!Persze én nem támogatom, de nem tehetek semmit!:S :'(
Nagyon aranyos vagy!Köszönöm szépen!
Neked is hasonló jókat!!!:)
Fasza a helyzet mindenhol ahogy elnézem!:(
Cherry30:
Még türelmes vagyok amin én is meglepődtem nagyon!Régebben én is az a "vulkános" típus voltam!Az ex anyósomat pl kizavartam a házamból!De ő áskálódott elennem és végül el is érte a célját, mert 4 év után elváltam a fiától!De ez életem legjobb döntése volt!
A mostani párommal valamiért sokkal de sokkal türelmesebb vagyok, így még tűröm az anyja viselkedését is!Sokszor érzem mondjuk, hogy na most fogok kitörni!De mindig megálljt parancsolok magamnak!Eddig még sikerült!Viszont tartok tőle, ha egyszer kikívánkozik a mondanivalóm egy életre szóló harag lesz belőle, amit nem tudok majd helyrehozni!:S
Nyüstölöm a páromat!
Most a kis aranyosan követelőzős taktikát választottam!Bújok hozzá és duruzsolok a fülébe!Talán ez beválik!Nem látja rajtam, hogy idegesít a dolog, de mégis foglalkoztat!És sokszor ismételem, hogy ez rossz nekem!Persze ezt sem vihetem túlzásba, tudom!Mert a végén még megun/ja!
Meglátjuk!...