Anyós kontra meny (beszélgetés)

Hogy egészen kerek legyen a sztori...

Egyszer a férjem felháborodva mesélte egyik munkatársának a szüleiről, nem hajlandóak pár hétre megőrizni a gyerekeket, hogy a szülők egy kicsit kikapcsolhassanak. Sőőőt, nem hajlandóak még heti 1-2 alkalommal sem a gyerekekért iskolába, oviba menni, és utána egy pár órára megőrizni, mert mindig más dolguk van.

Erre mondtam, hogy szerintem a nagyszülőket is meg lehet érteni. Becsülettel felneveléték a gyereküket, segítettek mindenben, hogy önálló életet kezdhessenek. Van, aki ezek után szeretne magával foglalkozni, mielőtt még sírba kerül és amíg aktív. Az én nagyszüleim imádtak velünk lenni, nem volt nekik nyűg, hogy vigyázzanak ránk, de meg kell érteni, ha valaki másként gondolkodik. És aki vállalja a gyereket, annak a felelősége, hogy megoldja az összes vele járó problémát, nem a nagyszülőkre kell mutogatni.

Erre ki is kelt magából a férjem. Bele se gondolt, hogy valaki a saját gyerekei után nem akar többet nevelni, mert náluk állandóan azt kell hallgatni, hogy csináljunk unokákat :P

Szóval, ha nem állok ki már most a saját életemért, hanem csak mosolyogva bólogatok, hogy persze, persze nevelgetek majd én is, annak duplán rossz következnénye lenne.

Még csak pár oldalt olvastam el. Azt mindig tudtam, hogy ilyen problémával nem vagyok egyedül, sőt pár bejegyzés alapján már egész "szerencsésnek" érzem magam :))

Nálunk az a helyzet, hogy a férjem egyszerűen elfogult, ha a szüleiről van szó. Ő azt mondja, hogy én sokszor arrogáns vagyok, csak észre sem veszem, mert nem kellene mindig nyíltan és őszintén rázúdítani a véleményemet másokra. Szerintem meg egyszerűen neki rossz a taktikája, mert mindig mindenre mosolyogva bólogat, hogy úgy lesz, aztán ...szik megcsinálni a megbeszélteket. Sokszor annyira nem is figyel oda az anyára (sem), hogy mikor számon kérés van, azt sem tudja miről beszél a másik fél. Engem ez bosszant két okból is: először is, amit ő nem csinál meg, az rajtam lesz számon kérve; másodszor engem bánt mikor velem ugyanígy viselkedik, ezért nem tudok jó szemmel nézni erre.

Utálom, ha valaki mosolyogva igent mond mindenre, aztán meg elfelejti azt is, hogy a világon vagyok. Ez a gyomorforgásom azt hiszem azért is van, mert ki nem állhatom, ha valakinek azt mondom, hogy ha lehetőségem van rá, rendben, ezek után a lehetőség nem megfelelően alakul, és jönnek a "de megígértedek". Pedig nem, én nem ígértem semmit. Csak olyat ígérek meg, amit tényleg tudok tartani, vagy ami tényleg fontos, és ha kell a kőfannak is nekirontok, hogy véghez vigyem.

Nemrég az volt a bűnöm, hogy nem hagytam rá anyósomra, mikor azt mondta, hogy a sógornőmék számítanak majd ránk, mikor kb. fél éves lesz a gyerekük, hogy vigyázzunk rá, mert sógornőm dolgozni akar, meg muszáj is lesz neki a pénz miatt. Megmondtam kerek perec, hogy ez nem elvárható, mert nekünk is van épp elég tennivalónk, és egyszerűen nem fér bele az időnkbe. (Azt már csak hozzágondoltam, hogy minek vállal be gyereket, ha nem tudja eltartani. Nálam ez a téma nagyon aktuális, mert többek közt anyagi okokból nyáron abortusz mellett kellett döntenem.)

Először azt kaptam a férjemtől, hogy nem kellett volna ilyet mondani. Aztán megkérdőjeleztem, hogy pl. ő hogy gondolta, hogy heti rendszerességgel vigyáz rá, mikor van egy munkahelye, egy másik ügyön is dolgozik, hogy meg tudjon szabadulni a mostani munkájától. Na igen, erre kummogott, aztán rámondta, hogy jó, de nem így kellett volna.

Mindenesetre mikor hazamentünk, megkérdeztem szemtől szembe az anyósomat, mondtam-e én valami rosszat. Azt mondta, hogy nem. Végül pár nap múlva kiprovokáltam a férjemtől, hogy megmondta neki az anyja, mennyire megbántottam, csak nem akart megsérteni. Hát, akkor főjön a levében! Mind a kettő! Ha nem muszáj, be sem teszem a lábam hozzájuk. Kedves vagyok vele, de kikerülöm.

Sziasztok!

Segítsetek nekem, nektek hátha van valami jó ötletek!Én is anyós problémával küzdök, csak én nem úgy mint ti!Én nagyon jól megvagyok a az anyósommal szeretem kedves aranyos, viszont a párom nem!Gondoltam ti nők hátha tudtok valami tanácsot adni, hogy mit tegyek!Sajnos édesanyámnak nagyon rossz természete van, nem gonosz sose szidta a páromat, nem mondott rá soha rosszat, csak alapvetően morcos természet és állandóan pofákat vág mindenre!A párom ezt nehezen viseli(rosszul esik neki és haragszik ezért), a párom életem szerelme nagyon jól megvagyunk, szeretem és mindent megtennék érte, pontosan ezért kérek most tanácsot, hogy mit tudnék tenni annak érdekében, hogy neki jobb legyen, hogy ők megbékéljenek!Mert sajnos így gyakran előfordul az, hogy mi szólalkozunk össze édesanyám miatt, és ez nekem nagyon fáj, persze én megértem őt és tudom, hogy igaza van, de ezt a helyzetet meg kell oldani!Próbáltam már édesanyámmal beszélni, hogy mi a gondja erre a válasza az volt, hogy semmi nekem ilyen a természetem!Plusz azt tudni kell, hogy gyerekkoromtól kezdve nálunk mindig a bátyám volt a jófiú ő akármit csinált az jó volt amit én csináltam az rossz!Most is ez a helyzet amit én teszek az nem jó!Én már megszoktam ezt nem foglalkozom vele, de a párom nem őt zavarja, hogy édesanyámnak semmi nem jó amit mi csinálunk!Szóval tanácstalan vagyok!Az az igazság, hogy nagyon nehéz megfogalmaznom a gondomat, de remélem értitek mi a baj!Szeretném, hogy a párom és édesanyám "jóba" legyenek!Vagy legalább valami köztes megoldást találni, mert ez így elég szörnyű!Előre is köszi!

Te jó ég.

Az én anyósom ugyan ez. Olyan paraszt. Ő a törzsgyökeres pesti és lenézi az én szüleimet akik vidéken éltek régen. Ha megyünk hozzájuk, talán van egy kis főzelék, vagy maradt valami egy héttel azelőttről. A gyerekemnek nem vesz szinte semmit, csak a kötelezőkre. De majd ha az ő lánya szül. Az én gyerekem nem számít az unokájának, mert nem a fiacskája szülte.

MI ebből a szempontból a másik véglet vagyunk. Anyós szeret főzni, és tud is, és ha megyünk, mindíg pakol(kihangsúlyozva, hogy a fiacskájának)

Aztán multkor a párom mikor egyedül volt náluk, az anyja készített neki oda kaját, de ő véletlenül otthagyta az asztalon. Ebből persze botrány lett, még sírt is anyós, és azt állította, hogy direkt hagyta ott.. ÉS énrám haragudott emiatt is(gondolom azt hitte, hogy én mondtam neki)

Amúgy én is örülök, hogy főz, vagy hogy ad belőle, egy egy kedves gesztus. Szóval le a skót anyósokkal!!!:)

Sziasztok!

KÉrlek adjatok tanácsot!

Új vagyok még itt, és sajnos "anyós problémával" küzdök. Volt már egy sikertelen házasságom, ami anyós miatt ment tönkre, illetve, hogy a kisfia nem tudott a sarkára állni, és így mindenért én voltam a hibás, persze drága jó anyuci sose. Na mindegy, akkor azt mondtam, ha mégegyszer kapcsolatom lesz, csak olyan férfival, akinek vagy nincs már anyja, vagy nagyon messze él. Aztá megismertem az én drágámat, aki egy tünemény, vele minden ok. Elmeséltem a félelmeimet, hogy milyen tapasztalataim vannak ezügybe, és megnyugtatott, hogy az ő anyukájával nem lesz gond. Együtt élünk már majdnem egy éve, de nem lett igaza:( Az a gond, hogy az ő anyukája úgy tesz, mintha nem is léteznék.Eleinte mikor összeköltöztünk folyton hívogatta haza, úgy mint régen, hétvégére. Ha ott voltunk, akkor úgy kérdezett, hogy mikor JÖSSZ legközelebb(engem megse említ) Ha ottvagyunk náluk, akkor úgy kezel, mintha egy kivülálló lennék, nem beszél velem, hanem a család az én jelenlétembe olyan dolgokról beszél, amihez én tudok hozzászólni...

Aztán ha mégis szól valamiért(nagy ritka) akkor csak belémköt, illetve nem is, csak olyan ellenséges, a hanghordozása, a nézése, minden. Én mondtam a páromnak, hogy nagyon nem érzem jól magam náluk, és ő menjen, ha akar, de nélkülem nem megy, és elvárja hogy én is menjek. Az lett az eredménye, hogy nagyon ritkán haza a szüleihez, vagy ha megy, akkor engem is mindíg rászed, én persze adok egy újabb esélyt anyósnak, de mindíg csalódok. És ez nekem egy nagy kudarc, sokáig rossz kedvű vagyok miatta. Most meg jön a karácsony, és már időbe elkezdték hívogatni a fiúkat, hogy menjen haza karácsonyra(persze engem nem említenek, mintha nem is léteznék)

MIT CSINÁLJAK?? Tanácstalan vagyok:(

Azt hiszem én meghúzom magam ...

Az én probémám anyóssal ehez képest semmi.

Lehet hogy még jó is hogy ritkán találkozunk?:)

Nem irígyellek!

De azt az embert akinek piára jut pénz de csekkekre nem azt nem sajnálom.Jó is hogy elvetted tőle a fiát!Szegény párodnak még mennyi adósság lenne a nyakában...

egy anyos legjobb ha porhanyos

ES NEM VAGYOK UNDOK, TONKREBASSZAK AZ EMBER ELETET!

TERMESZETESEN TISZTELET A KIVETELNEK!

HA EN IS ILYEN ROMLOTT LESZEK FEJBELOVOM MAGAMAT

sziasztok

en 2000 januarjaba koltoztem ossze a jelenlegi parommal.Ok 4 vannak testverek. nagyon szegeny korulmenyek kozott elnek a mai napig is anyosomek.a parom volt az 1 fiu aki kirepult ottonrol.osszekoltozesunk 1 honapjaba "draga anyosom"megornyekezett minket hogy nem -e tudnank kisegiteni a 2 honapba ugyszinten persze segitettunk rajtuk mert nagyon szerncsetlenek es sajnaltam oket de mondtuk hogy nem tudunk tobbet adni mert kelett a hazra.azutan par honapra ra jott hogy nem-e mennenk el kezesnek nekik de ne feljunk bizzunk bennuk mert kifizetik.pesze a parom elment kezesnek gondolom ki talaljatok hogy mi tortent ez utan.a kisfiam par honapos lehetett es a ferjem fizetesebol havonta kb.20-25 ezer ft vontak le ami nekunk nagy ervagas volt.emiatt nagyon sokat idegeskedtunk parommal es amikor anyosomnak emlitettuk a doldot hogy jo lenne ha visszafizetne mert a pelenat nem tudjuk megvenni a gyereknek akkor meg en voltam a szemet hogy en nem ertem meg hogy ok milyen szegenyek.vissza fizette kb fel ev alatt amit a paromtol 2 honap alatt vontak le.a jobb megelhetes remenyeben dunantulra koltoztunk a kis csaladommal.mivel anyosomek olyan szerencsetlenek es tanyan laktak megkertek minket hogy nem-e koltozhetnenek be a lakasunkba addig amig nem tudjuk eladni.en persze megsajnaltam oket de kar volt.eggyik nap a birosagrol kaptam levelet hogy fizessek be 150.000ft a gazelmaradas miatt.jelzem mielott elkoltoztunk minden csekket kifizettunk.mikor felhivtam oket mar ordibaltam veluk hogy mi ez de mintha a falnak beszeltem volna a fuluk bottyat sem mozgattak.persze 6 havi reszletbe kifizettul kb 2 honap mulva jott 1 ujabb birosagi papir hogy 56000ft vizszamla elmaradast fizessunk ki ezt is kifizettuk de ok 1 vasat sem adtak bele persze.azota elkoltoztek szerencsere a hazunkbol igaz ha mar mindent kikapcsoltak.azota nem beszelunk veluk ennek mar majd 3 eve.persze ennek is en vagyok az oka mert en elvettem tole a fiat es nem ertem meg az o helyzetet hogy milyen szegenyek de jelzem en amiota ismerem mindig dolgozott csak az a baj hogy azt el is itta.az unokaja 7 eves se szulinap se nevnapjan fel nem koszontotte soha de meg a fiat sem mondvan hogy"tudod kisfiam nagyon szegenyek vagyunk"soha nem vartam el hogy vegyen valamit de nekem ne mondja azt hogy 1 sms nem tud kuldeni soha.na az en anyosom ilyen rendes ember.

Nem akarok ilyen lenni!!!!!!!!!

A férjem mindíg kérdezi anyóst,hogy mikor jön már az unokájához.Erre az a válasz,hogy menjünk mi.

Nagyon bántja,hogy ilyen az anyja.Mondtam,hogy ne tukmáljuk már rá a gyereket.Szeretjük elegen a családból nem kell erőltetni semmit.Ha jön jön ha nem nem.Ennyi.