Anyós kontra meny (beszélgetős fórum)
Az anyós-sztorikat olvasva mindig hálát adok az égnek, amiért nekem egy normális jutott. Igaz, ez kétoldali dolog, én is normálisan viszonyulok hozzá.
Azt hiszem, ez a titok. Élni és élni hagyni.
Sziasztok,
'' -a házaság rossz,mert aki összeházasodik az a házasság előtt jobban becsüli egymást,és csak elrontják a kapcsolatukat a házasságal
-apám is milyen jól megvan a nőjével,h nem házasodtak össze-hát 86 éves,hogy házasodjon már össze
-nagytesó is 17 év után vette el nőjét,aztán meg rá hét évre elváltak,ez is jól mutatja h a házasság szétrontja a kapcsolatokat.
-fiatalok vagytok még nem ismeritek egymást
-2 év az még korai házasodjatok össze később-mikor 10 év mulva?
-csak polgári legyen lagzi ne,mert felesleges-azta izéééééé
- leendő anyósom aranyköpései.
Nem is akart beszélni róla h összeházasodunk,de aztán belendült és kb ezeket mondta. Majd felhozta h megyek állásinterjura és jaj de jóóó meg nagy kalappal....jobban lelkesedett h megyek interjura mint azon h mi összeházasodunk.Ok h lesokkolta a hir,de azért ez szval odaütött nekem rendesen... És fiának még nem is gratulált semmi,persze kérdezősködött h és mint,de neki nem mondott ilyeneket mint nekem....jól érzem magam. ''
és persze még sorolhatnám. Három éve vagyunk együtt de irigyeli azt hogy a fia velem van.
Szerintem, mivel a lakással van a gond, így rossz címet választottál a fórumodnak.
2 lehetőség, igen ha már fizet a párom mi is lehessünk ott és addig ő oldja meg máshol a helyét, vagy akkor fizesse egyedül ha már a párom nem is lakik ott. Anyósnak lenne lehetősége szolgálati lakásra is, de még az árát se tudja. Anno abban egyeztek meg, aki előbb talál megoldást az megy, de ő nem is keres. Neki kényelmes, hogy ő ott lakik és más fizet.
ezt nem értem. a lakás 1 szobás nem? akkor most szerinted költözzön ki az anyós, vagy Ti is beköltöztök mellé a szobába, vagy csak az a baj, hogy fizet a párod?
te tudod , hogy mit szeretnél?
:(. Már próbált vele beszélni, erre az volt a válasza az anyjának, hogy mártírkodva megkérdezte, hogy kiakarod rakni az anyádat?! Most a párom erre mit tudott volna mondani? Persze, hogy nem, de ez sem megoldás. Párom dolgozik és van is rendszeres jövedelme, csak most a cége mindig csúszik a fizetésekkel. És úgy nem tud kijönni, hogy oda is fizet, amikor nem is lakik ott, meg a közös életünkre is félre tudjon tenni. Azért kell oda is fizetni, mert egyikőjük se kapott volna akkora hitelt, hogy valamelyik megvegye a lakást. Ezért mindkettő felvett rá. Úgy állapodtak meg, amit írtam is, hogy ez csak ideiglenes míg a másik talál más megoldást. Anyja nem is keres. Egyedül meg az egészet anyósjelölt állítólag nem tudná fizetni. Bár mellékesen megjegyzem, hogy a fizetési HAVI 1%-át szektába benyomja. Szóval nem érzem fairnek (évi több mint egy havi fizetése (130e), hogy erre van pénz a törlesztésre meg nincs, ha meg a párom is ad bele, neki is van joga ott lenni.
Értem én mit szeretnél, de a párodnak kellene akkor is tisztáznia ezeket a dolgokat az anyjával. Attól, hogy nem dolgozik, még jövedelme lehet. Mennyi? Abból nem tud kijönni? Miért kell a párodnak oda is fizetni?
Igen, ezt értem, hogy rájuk tartozik és valóban oldják meg ők. Csak amíg olyasmiért fizet, amiből mi nem látunk semmit,mert mi nem tudunk ott lenni, addig a saját életünket nem tudjuk elindítani, mert az a pénz a mi kasszánkból hiányzik. Ez egy kényszerhelyzet volt és abban állapodtak meg akkor, hogy amelyik hamarabb talál megoldást az meg. Az anyja nem is keres. A páromnak megoldás lenne, ha odaköltözne hozzánk, ahogy most vagyunk együtt. De akkor minek fizessen oda, ha nem lehet ott?
Szerintem ez a párodra és az édesanyjára tartozik. Amikor közösen megvették a lakást, biztosan átgondolták, hogy miért ezt a megoldást választották. Amennyiben változtatni szeretne a párod, akkor beszélje meg az édesanyjával.
:), ötletnek nem rossz. De ha nem muszáj azért anyósommal nem aludnék egy szobában, még ha másik szobáról lenne szó talán :). Azért köszi!
Ha nem megy, sehogy. Párod vagy nem fizet többet, vagy beköltöztök szó nélkül :)
Köszönöm, most kicsit megnyugodtam. De hogy lehet az anyóssal is ezt megértetni?
Sziasztok a segítségetek szeretném kérni! Tényleg én vagyok elviselhetetlen, én látom rosszul a dolgokat? Tegnap majdnem tönkre ment a kapcsolatom és ismét az állandó és egyetlen veszekedésforrás miatt, ami nem más mint az anyósjelölt.
Párom pár éve abba kényszerhelyzetbe került, hogy kénytelen volt lakást vennie. Ezt az anyjával együtt oldotta meg. A probléma az, hogy ez egy egyszobás lakás, amit most a drága anyóspajtás 100%-san használ. Párom az én családommal együtt lakik és rossz az a tudat, hogy mi azért nem jutunk egyről a kettőre, mert olyasmit fizet, amiből ő semmit nem lát. Majd ha (Isten ne adja) nem lesz az anyja, majd az övé lesz. Szerintem amúgy is. Tehát mi gondoskodunk róla, míg a kedves anyuka jól elvan a közösen fizetett lakásban. Mi részünkről csak adunk, onnan viszont semmi. Még egyszer nem hívott fel minket pl. egy közös ebédre.
Múlt hónapban a párom cége nem tudta kiutalni a fizetéseket, anyjának nem volt pénze, így én adtam neki olyanba, amihez semmi közöm nincs. Hogy értesse meg a párom, hogy ez így nagyon nem jó? Mert szerintem ha már fizet érte, akkor ő neki is van joga ott lenni, ha meg nem lehetünk ott akkor fizesse egyedül, nem? Vagy rossz indulatú vagyok?
Már voltam, vagyok mindkét pozicióban, ezért próbálom leírni a véleményem. Szerintem a legfőbb probléma az, hogy nem beszélik meg:
- ki mit vár el a közös élettől
- ki mit ad: anyós ad lakhatást (albérleti díj rezsivel 30-60 ezer/hó), meny mit tesz a háztartásban
- mindenkinek legyen saját kuckója ami a másiknak tabu
- aki az anyóshoz költözik mondja el, hogy előző otthonában mit csináltak máshogy amit szeretne új otthonba is magával hozni
- stb
Lehet, ha a másik féllel beszélitek meg az itt leírtakat akkor élhetőbbé teszitek az életeteket.
Mégegyszer megbeszélés, másikra figyelés- tudom nem egyszerű a különböző generációk együttélése.
Van még egy megoldás átmenetileg, amíg nem költöztök el. Ülj le az anyósoddal és osszátok el a munkát. PErsze, vállalj többet, és ezt hangoztasd is, Te porszívózz és moss fel, ő mosogasson. Te vásárolj be, ő főzzön, vagy ilyesmi. (bár én pl utálom az anyós főztjét) Próbálj kompromisszumot kötni, és akkor Te is a szemére vetheted, ha nem csinál meg valamit, vagy nem jól csinálja meg. A másik, ami jó lehet, ha egyszerűen nemet mondasz. Elküld a boltba, mondjad, hogy nem. A gyógyszertárba nem, takarítani nem. Szólj vissza neki. Ha bunkó, rá se ránts. Ne érdekeljen. Ő egy olyan típus, akin nem lehet javítani. NEm fog változni. Te változtathatsz azon, hogy mit fogadsz be, mit nem. De persze, mivel ott élsz, kötelességed segíteni a házimunkában. De ő is ott él. Nem tart el benneteket. Vegye ki éépen annyira a részét, és tanuljon meg kérni.
Sziasztok! Nálunk is egyre rosszabb a helyzet. Nem is tudom, mit csináljak az anyósjelölttel. Mi szerencsére nem élünk együtt, de ha rajta múlna,mind együtt élnénk. A párom az egyetlen fia, és egyszerűen nem hagy életteret nekünk. Ha véletlenül egy nap nem megy fel hozzá a párom, biztos, hogy legalább!! háromszor telefonál, megyünk-e valahova, ha mentünk, az milyen volt, hogy vagyunk, ha reggel én lázas voltam, délre az elmúlt-e stb. És ami a legrosszabb, életem egyik legszebb napját úgy tönkretette, hogy még ma sem értem, hogy nem hagytam ott őket a francba. A lánykérésről van szó. Rábeszélte a páromat, hogy család előtt kérjen meg. PErsze, itt az ő családjára gondolt. De ez még hagyján, számítottam rá. Ami a rosszabb, hogy a gyűrű fel sem került még az ujjamra, már szólt, hogy a párom hívja fel ezt a nagybácsit, azt a nagynénit, a harmadikat, anegyediket, stb, én meg ott ültem....Ennek úgy kellett volna történnie, hogy először felhívjuk az én apámat, a tesómat, aztán megkérdezheti az anyósom, hogy felhívhatja-e ő maga a testvéreit, és elmondhatja-e a nagy eseményt.... De volt még ilyen eset. Endometriózisom volt. Magándokihoz mentem vele (összesen 15ezret hagytam nála a vizsgálatok alkalmával, a műtétért nem fizettem, nem is várta el). A műtét másnapján hazajöttem. Anyósék hoztak haza, a párom dolgozott. Anyós lecseszett, hogy miért nem szóltam neki a legelején, hogy nőgyógyászati gondjaim vannak, az ő tesója a kórházban dolgozott, és ő megszerezte volna a legjobb dokit, a legjobb szobát, a mindent.... Ez nekem ott annyira sz.rul esett.... Főleg, hogy ebben a kórházban nincs olyan doki, aki jól csinálja a laparoszkópos műtétet,ezért mentem másik városba, az én dokimnak meg igen jó híre van. Ebben a kórházban a legjobb szoba épp olyan lepukkant, mint az összes többi, nem értem, mit akar a nő. Azért is csesztet az anyós, hogy sovány vagyok, mondván, nem fogok teherbe esni. Kész, a falat kaparom tőle. Mit tegyek, hogy békén hagyjon? Hogy a fiát is hagyja önállóan gondolkodni? Mindent meg akar oldani helyette/helyettünk. Fogalmam sincs,hogyan rázzam le. Szép szóval nem lehet, mert sértődős típus, azt meg nem akarom, hogy a páromra haragudjon miattam.
Hát...nem vagy komplett, ha ezt eltűröd! költözzetek külön, albérletbe, vagy anyukádékhoz, de ez így nem élet4 én felnőttként senkinek nem tűrném el, hogy parancsolgasson nekem, legfeljebb kérhet, persze a megfelelő hangnemben. le kellene ülnötök a pároddal 3-an, esetleg, ha van, apóssal 4-en és udvarias formában elmondani a véleményedet, új szabályokat lefektetni. ha nem megy, költözzetek el, ha pedig a párod nem áll ki melletted, ne élj vele tovább, még fiatal vagy, ne éld le olyannal az életed, aki nem szeret annyira, hogy az t nézze, mi a jó neked4 a trágár beszólásokat nyomatékosan kérd ki magadnak4 nem tudom, anyukád tud-e ezekről a dolgokról, de ha az én lányommal bárki így bánna, megmondanámneki a magamét, és mindent megtennék, hogy kiszabadítsam ebből a légkörből! Ha a párom nem állna mellém ilyen helyzetben- természetesen, úgy, hogy azért udvariasan, szeretettel mondja meg az anyjának, hogy mit szeretne másképpen-, akkor én már nem is tudnám szeretni! A szerete nem abból áll, hogy kedves veled, meg hogy szexeltek, azt lehet szeretet nélkül is vígan,hanem abból, hogy nem hagyja , hogy megalázzanak, és szenvedj! Gyereket semmiképp ne szülj ilyen légkörbe!
Hidd el a legnagyobb jóindulattal írom neked ezeket,nem bántani szeretnélek.
Tapasztalat sajnos,hogy nem szabad tűrni,nem érdemes.Te nem mondhatsz anyósodról semmi rosszat a férjed előtt,ami nem mellesleg igaz,de ő illethet téged mindenféle ocsmány jelzővel,beszélhet veled undorító alpári módon.Hát....ezért írom,hogy a férjed a legnagyobb hibás a dologban.Én csak azt tudom neked tanácsolni állj a sarkadra anyóssal szemben,ne hunyászkodj meg.Ha a férjed valóban szeret,Te vagy neki a legfontosabb akkor kiáll melletted.
Sőt,ezt ő nem viselné el,hogy az anyja így viselkedjen veled,nemhogy még téged intsen ezek után is türelemre.Nem irreális elvárás ez mégis?Jó,hogy azt nem kell eltűrnöd,hogy verjen?!
Ne tedd tönkre a fiatal életedet egy otromba banya miatt!A férjed meg döntse el ki mellett van a helye,már kihez tartozik!Szerintem nem elfogadható magyarázat anyósod viselkedésére az,hogy neki milyen élete volt.Ahogy a férjed viselkedése sem normális,hogy nem áll ki melletted,sőt abszurd!
Szoktam erről beszélni vele ilyenkor mindig kérlel,hogy próbáljak meg az anyjával türelmesebb lenni de,hogy rosszat mondjak róla azt abszolút nem tűri el.Szóval nehéz ügy.Köszönöm szépen a tanácsaidat igérem megfontolom őket van mit átgondolnom szerintem.További minden jót neked!
Én elég nagy problémának látom a férjed strucc politikáját a te károdra.Te ezt fordított esetben elvárnád tőle,hogy ilyen embertelen bánásmódot eltűrjön az anyukádtól csak mert esetleg nála laknátok?Ha ezt nem lehet vele megbeszélni normálisan,és azt,hogy legyen változás,akkor ez veszett fejsze nyele....
Amelyik férfi nem képes egyértelműen kiállni a felesége mellett bárkivel szemben,hát ott a bajok nem kicsinyek szerintem.
Gondolkozz,meddig bírod ezt szerinted?
És nehogy azt hidd,hogy csak az együtt élés anyósoddal a probléma.
Először nem tűrtem de mivel minden veszekedés végén póruljártam jobbnak láttam ha inkább meghunyászkodok bármilyen megalázó is.Amúgy teljesen igazad van abban amit írtál,csak a férjemet sajnálom,olyan szomorú volt amikor az elején sokat veszekedtünk anyósommal most meg úgy örül ha látja,hogy segítek a házimunkában ilyenkor állandóan dícsér.Nincs szivem az arcábavágni a tényt,hogy az anyja eg rémálom.
Akkor mi a probléma?
Ha ez számodra érthető és elfogadható,akkor természetesen eltűrheted.
Én csak azt nem értem,akkor minek panaszkodni?
Miattam lakhatna az anyósom palotába is,én ezt akkor sem tűrném el tőle egy percre sem!
Nem vagyok megvásárolható,inkább egy albérletbe élnék a férjemmel,mintsem egy ilyen anyóssal.
Ha a férjem meg anyucival akarna élni,akkor szíve joga,vegye feleségül.
Egyébként amit leírsz anyósodról azok alapján Te csodálkozol rajta,hogy a másik fia feléje sem néz?
Szerintem akkor is nagyon durva dolgokat írtál le,ha eszed van ezt nem tűröd.Egy állattal nem viselkedünk így nem egy emberrel!
De úgy látom téged már annyira betörtek,hogy úgy viselkedsz mint a tipikus bántalmazott nők.
Elpanaszolják,hogyan bántják őket,aztán meg védik a bántalmazójukat.Ez nem vezet jóra....
Azért nem költözünk el mert nincs pénzünk építkezni egyenlőre talán majd néhány év múlva ez pedig egy kétszintes kertas ház ahol hárman vagyunk.A páromat valahol megértem hogy nem akarja az anyját egyedül hagyni.Anyósomnál is értem,hogy mitől hülyült meg a férje 17 éve meghalt egedül nevelt fel két gyereket a nagyobbik fia le se sz'rja évek óta nem látogatta meg persze nem ok nélkül.Ezért van hogy ők ketten nagyon ragaszkodnak egymáshoz.
Erről csakis a férjed tehet,hogy ezt meg meri engedni anyósod magának veled szemben.
Mégis,hogy szeret ő téged,miféle szeretet szerelem az ami ezt tűrni hagyja?
Na meg Te is tehetsz róla,aki hagyod és tűröd ezt.
Bocs az őszinte véleményért,de neked szükséged van erre,hogy kicsináljanak?
Szüleid mit szólnak hozzá?
Miért nem költöztök el onnan?
Sziasztok!Nálunk a lehetű legrosszabb a helyzet amióta összeházasodtunk anyósomnál lakunk és valami borzasztó,előtte sem bírtuk egymást de amióta együtt élünk pláne.Az első évet végigveszekedtük mert én nem hagytam magam ugráltatni.A párom minden esetben az anyja mellé állt ilyenkor vele is veszekedtünk.Azóta annyit változott a helyzet,hog inkább nem ellenkezek vele úgyis mindig én húzom a rövidebbet.Fáradtan hazajövök a melóbol és egyből kiosztja nekem a feladatot mosogatás takarítás stb.Komplett tisztaságmániás a nő,takaraítottam én otthon is de például nem kellett naponta padlót súrolni.Mindent kitalál,hogy megnehezítse az életemet ha egyet szól nekem ugranom kell bármikor közértbe gyógyszertárba bárhova.Azonkívül nem szokása kopogni ha bejön a szobánkba mindegy ha ép öltözök vagy vetközök vagy akármi,kivéve ha a férjem is otthon van.Beleszól mindenbe hová megyek hogy öltözködök mert szerinte túl kihívóan,anyámék 14 éves korom óta nem szólnak bele.Persze ebben is engednem kell.Egyszer éppen napoztam a kertben erre rámparancsol,hogy azzonnal öltözzek föl mert mivan ha valamelyik szomszéd meglát meg hogy"ne mútogassam magam mert senki sem kiváncsi a seggemre"hát ez normális?Ilyenkor könyöröghetek bárhogy nem hatja meg.Multkor meg a fürdőszobában voltam mire dörömböl az ajtón,hogy igyekezzek mert ezt és ezt kell csinálnom ilyet szól nekem "meddig vakarod még a p'csádat"velem még életembe nem beszélt így senki tiszta hülye.Persze gyorsan fel kellett öltöznöm és csinálni amit mond ha nem akarok lecseszést.Sajnos költözés egyenlőre szóba sem jöhet több ok miatt sem.Nem tudom meddig birom még ezt ha valakinek volna valami tanácsa megköszönném.
Mondom én a te anyósod kiköpött mása az én volt menyemnek , ha valami viccen csak nevetni mertünk a kész átverésben ,ezt mondta " Nem tudom hogy lehet kigúnyolni valakit aki bajban van " Nevetni sem láttam soha , azt nem tanították meg neki ,de gyülölködni azt igen , és ha valaki nem volt rá vevő az volt aki gyülölködött ! Szerencsére az új menyem egy vigyori , sem savanyú uborka :))))) Űzentem az apjának ,haragszom rá!!! Mert 10 évvel ezelelött kellett volna a lányát ideküldeni ! :))))) Meg a szomszéd lánynak is mondtam itt volt a jó parti és nem éltél vele !! Ő szerelmes is volt a fiamba ,de ez már késön derült ki . Azóta Ő is családot alapított és nagyon aranyosak a párjával , ha hazajön a szüleihez ,mindig átjön hozzám is .
utólag letagadta.
Miért kellene megsavanyodnunk??
Addig élvezzük az életet amíg lehet,olyan hamar elmúlik s azután azon sopánkodunk milyen jó lett volna még....
Én örülnék ha egy vagány anyósom lenne aki szerethető s nem egy gyűlőlködő savanyúképű nő,amilyen van.
További ajánlott fórumok: