Anyós kontra meny (beszélgetős fórum)

még mindíg szeretném ha szeretne anyós már csak a férjem miatt is.Meg tudom milyen érzés lehet hogy a gyereke nem beszél vele nagyon.Én mindennél jobban szeretem a gyerekeimet s ha arra gondolok most a hasamon fektetem s nevet rám pedig még menni sem tud és egyszer valamiért nem akarna látni nagyon fájna.Bár remélem nem fogok soha olyat tenni amivel ezt kiérdemeljem.

Szóval ezért vagyok nagy gondban,mert bocsánatot kérni úgysem fog,de ha most is szó nélkül visszaengedem akkor mindíg meg fogja csinálni a cirkuszt,hisz úgysincs semmi következménye,nem?

És tudom hogy utál,különben nem állította volna afiát választás elé.hogy ő vagy mi.

Persze ,ha más az elképzelésed ,mondj is ellen .

Mi ezt is megbeszéltük .Mondtam ne nekem akarjon megfelelni ,hanem saját magának . Én azon vagyok ,legyen mindenkinek saját akarata . A volt menyem csak másokat akart utánozni ,semmiről nem volt soha elképzelése , és a pofavágás az nagyon ment neki . De engem csak az zavart ,hogy folyamatosan hazudozott ,és sajnáltatta magát. Ő áldozat , sajnos sok embert tett tönkre ,de majd isten segit neki ,hogy megkapja a méltó jutalmát . Mellesleg olyan okos volt ,bement szülni ,de nem vett semmit a babának , azt hitte másnak kell megvenni . Szemét dolog tőlem ,de örülök ,hogy elment . Csak az unokáimat sajnálom és féltem is ,hiszen kicsi koruk óta én neveltem őket ,mert drága anyuka csak tanult .Szerencsére sokat itt vannak nálam ...tudnák én mesélni sokat ... már tudom mi a jó meny és a rossz .

természetesen én sem vagyok hiba nélkül ,de ezt a menyem is tudja ,tudja mire pekkelek ....egyedül a hazugság amire ugrok .

Nem tudom mit ismer az anyjából vagy mit akar ismern belőle.

Tudja milyen,de azt is tudja,hogy vele mindíg kedves volt s mégis csak az anyja nem tud rá haragudni sokáig.

A férjem mindenkinek meg akar felelni az a baj,de ez lehetetlen.

Én nem haragszom anyósra csak tudom,hogy ha mindent elnézünk neki mindíg csinálja majd a botrányt ha valami nem tetszik.Csak egy megsavanyodott öregasszony!Nem akarom a gyerekeiet ennek kitenni.

Én már mondtam neki csak akkor jöhet ha tud szépen viselkedni,egy darabig 2 hónapig megy is neki.

Mindenkinek úgy állítja be mintha én bántanám őt,holott utólag amikor felhívtam jöjjön át,nézze meg a gyereket azt mondta most nem ,mert a kertet rendezi...másnak meg előtte sir rí,hogy mennyire hiányoznak az unokák.SZÍNHÁZ AZ ÉLET,s ő nagy művész.

mi is megbeszéltük nem egyszer hogy ha gond van azonnal szólunk a másiknak,de ő sosem mondd semmit,csak kedveskedik s kedvesen mosolyogva teszi a megjegyzéseit.Én meg tűrök amíg tudok,de egyszer nála is kiborul a bili,mint utólag!Van nekem is hibám..,mégpedig,hogy nem hódolok be az anyós óhajának,ellent mondok ha nem értek egyett.Nem örül,hogy van agyam és gondolkodom vele,mert az övé rég elment.

Én megértem s valahol sajnálom,mert egyedül él a férje sem bírta már elviselni a marakodást,de a fia életét miért akarja tönkre tenni?Sokszor bántott már s én bocsánat kérérs nélkül úgy tettem mintha semmi nem történt volna,na de meddig???

Lehet értetlen az anyósod! :))) Év voltam is és vagyok is anyós.A volt menyem az eszét játszotta ,állandóan hazudott . A mostani sokkal fiatalabb ,lényegesen fiatalabb és nagyon jól kijővünk .Megbeszéltük ha valami gondja van azt jelezze felénm ,ne a hátam mögött ,mert azt utálom . 2 év alatt egyszer sem volt semmi amiért harag lett volna akár egy percig is .Az első egy kapzsi önimádó , a mostani meg egy melegszívű .

Soha nem szólok bele semmibe ,hiszen az ő életük .Ha nem takarít vagy nem csinál meg valamit az ő dolga ,megvárja .))) Ég és föld a kettő közötti különbség .

Lehet,hogy a tiédet nem ismerem,de ha van az enyémnél aljasabb manipulatívabb undorítóbb dög a világon....és aki ezt elviseli,na annak fejet hajtok.

Figyi,szerintem a fia a kulcs a békéhez nyugalomhoz.

Nem igaz,hogy nem ismeri a saját anyját!

Ha nem akkor roppant peches vagy.Én e téren szerencsésnek mondhatom magam,mert a férjem átlát rajta.Én egyenesen megmondtam,hogy ez a mézes-mázosság nem az én stílusom,s én magam erre nem vagyok hajlandó azzal aki utálok.Én az egyenes jellemet szeretem,és nem tűröm el a saját otthonomban az ilyen aljas embereket.

Ha tud normálisan viselkedni jöjjön,ha nem,maradjon otthon.

Szerintem nem kell tűrnöd,hogy sárba tiporjon.

De ezt beszéld át szépen a férjeddel,azt is mondd meg neki,hogy szerinted az sms amit küldött csak aljas manipuláció feléje.Ha azonban a férjed szerint kedves...hát erre nem tudom mit lehet mondani.Én menekültem volna a nem áll mellettem.Mert szerintem akkor szálmalom harc,és akkor rondít bele az életetekbe amikor csak akar.

A bocsánat kérés meg minimum lenne.

Az a baj nem ismered anyóst.

Ha ideállít annyira kedves lesz és aranyos és úgy fog tenni mintha semmi nem történt volna.S ha nem megyek bele a játékba megint, én leszek a hibás hogy csinálom a fesztivált.

Már férjemnek küldött üzit,hogy remélem jól vahy kisfiam meg a gyerekek is és szeretlek benneteket.Párom futott s mutatta,hogy kb milyen kedves üzit küldött az anyja.

Na???

De meddig lehet tűrni,hogy az embert a sárba tiporja az anyós?

Én nem bírom már.Amíg nem jön tényleg családi béka van itthon,mindenki nyugodt.

Megfogadtam csak akkor jöhet ha először bocsánatot kérni jön.

Azt hiszem ez így korrekt,nem?

Én nem érzem megem hibásnak,mert ígyis túúúúl sokmindent eltűrtem neki,sokszor bántott már s alázott meg a saját házamban.

Mégis mit kellene neked mondanod szerinted?Te voltál a hibás?Mert ha én nem így érezném,akkor nem mondanék semmit,mondjon ő ha megy!Először is pl,hogy megengedem-e,hogy a gyerekeim közelébe menjen?!Mert addig nem menne az tuti!Azért tartsuk már tiszteletbe egymás magán életét,mégha nehéz is anyukának ez!

Meg aztán természetes ha feszkót csinál,akkor megmondanám neki,hogy addig itt nyugalom volt.

Nem még nincs közös baba. Ha lesz nem tudom, hátha akkor anyósom legalább az unokáját elfogadja. Vagy inkább ebben ne is reménykedjek, mert ő hozzá is közöm lesz?

Mi amikor eljön nem kommunikálunk valami sokat. A történtek után úgy gondolom nincs vele miről beszéljek, de ő is így van ezzel, mert amikor eljön megkérdezi a legfontosabbakat.- Hogy vagy? Mizu? s kb. ennyi. Nem erőlteti se ő se én a beszélgetést. Mindig megfagy a levegő amikor itt van nálunk, s ezt ő is tudja nagyon jól.

Én nem is tartom fontosnak nem vagyok kíváncsi rá hogy a sógornőm meg a sógorom mit csinál, s én nekem is úgy kellene csinálnom mindent. Volt olyan amikor azt mondta, te miért nem tudsz olyan lenni, mint a másik kis menyem. Na hát úgy gondolom ezek után nem kell ezen annyira erőlködni. A fiát rendszeresen látja mert majdnem minden második nap haza megy valamiért szóval panaszra nem lehet oka.

szia.

azt megkérdezhetem ,hogy van már közös babátok a pároddal?

Ha nincs ez így tök jó,hogy senki nem kiváncsi a másika s ha lesz???

Akkor már nagyon nehezen tartható ez a helyzet,mert hát az unokákkal mi lesz?

Én ugyanebben a helyzetben vagyok s babákkal.Már egy hónapja nem jön anyós azóta minden rendben van itthon,de már hamarosan várom az érketését s akkor mit mondjak neki?

Sziasztok!

A párom elhatározta elmegy pszichológushoz, s beszél a problémáiról. Vége sikerült megbeszélni vele, hogy ez így nem mehet tovább, mert tönkre fognak menni a dolgok. S lehet, hogy megértette.

Hát anyós nem jön, így vele nincs gond. S én se megyek, így meg főként. Kicsit féltem, hogy most hogy névnapom volt majd jön felköszönteni, s majd megint veszekedés lesz a vége. De nem, mert el se jött. Úgy vagyok vele, nem is baj így legalább nem volt vita.

Remélem megmarad ez a helyzet. Lehet nem a legjobb, de úgy vagyok vele ő nem jön és nem megyek s így tuti nem lehet semmi baj.

Nálunk megszűntek az anyós gondok(remélem nem csak átmenetileg).Kb februárban voltunk náluk utoljára,ők meg talán egy hónappal később nálunk.Anyuka feltette a kérdést miért nem szeretem őt.Hát én meg megmondtam:D Na,azóta nem láttuk.Még az unokák sem érdeklik őket.Hogy a franc enné meg az ilyen embereket!Remélem eddig nem juttok egyikőtök sem anyóssal.De nálunk már volt olyan,hogy közel 2 évig felénk sem néztek,mert nem intézkedhettek nálunk,és ezen úgy besértődtek.Na mindegy,nekem nem hiányoznak az tuti.Akkor sem tudok sem képmutató lenni,sem hagyni,hogy belemásszanak az életünkbe olyan módon ahogy azt mi nem szeretnénk.Ha ezt nem értik meg,akkor legyen az ő bajuk,én végeztem velük!

Csak a férjemet sajnálom,mert hiába mondja azt,hogy nem érdekli a dolog,ez számomra hihetetlen.Van a férjemnek egy tesója,ő a boldogságuk,nagyon igazságtalan szülők és nagyszülők.Neki is nagyon sok köze van a ehhez a rossz kapcsolathoz.Hát ez van nálunk,de én már úgy látom ez ellen nem tehetünk,élünk egymás nélkül...

Sziasztok!

Na mizujs? Anyósok megjavultak?:P

Nálunk egyelőre nyugi van!Bár lehet csak mert alig vagyok itthon!És akkor is pont olyankor mikor anyósék melóban vannak!Szóval így könnyű békében élni!:P

És nálatok?

Diuskaa történt már valami említésre méltó?

Cherry nálad?

Valaki????

Egyet értek veled teljesen.Szerintem egy felnőtt embernek el kell tudni dönteni hogyan akar kivel élni.Családot,feleséget gyerekeket szeretne,vagy anyuci szoknyája alatt élni.És nem választási lehetőségként írom,mert nem kell választanunk a szüleink és a párunk között,hanem önálló független életet élni,amibe nincs beleszólása senkinek.Ez nem jelenti azt,hogy ne szerethetnénk tisztelhetnénk továbbra is a szüleinket,de felnőtt ember lévén döntsünk már mi magunk az életünk felől,és ebbe nem kell beleszólást engedni,de még 100%-os betekintést sem!Én teljesen természetesnek gondolom,hogy egy házaspár mindig minden helyzetben kiáll egymásért,sosem kérdés kinek az oldalán állok vitás helyzetekben.Ezt egy férfi is el tudja magyarázni az anyjának ha akarja.Szereti Őt is mint az anyját,de a párja az élete a jövője,nekik már független külön álló életük van.Nagyon kényelmes és tisztességtelen megoldás ez a "nem akarok senkivel haragba lenni"szöveg.Ha valóban nem ezt akarja,akkor az miért nem számít,hogy a kedvese haragszik,hogy neki rossz ez a helyzet?Miféle szerelem szeretet az ilyen?Azt el tudja viselni,hogy a szeretett nő szenved mellette ettől a helyzettől?A lényeg,hogy anyuka meg ne haragudjon?Én nem értem meg az ilyen pasikat,sem az anyjukat,mert tulajdonképen a gyereke boldogságának az útjába áll a viselkedésével.

Egyébként meg jó messze kell költözni az ilyen anyóstól akivel semmire nem lehet menni.

Elolvasom amit eddig írtál, s próbálok okulni belőle.

Az a baj, hogy mi már sokszor ültünk le megbeszélni a problémákat, de én mindig elmondtam mi fáj s utána ő csak mindig azt mondja, hogy sajnálja nagyon, meg hogy neki is rossz ez a helyzet, de semmi többet. Kérdeztem már sokszor van e ötlete mit tehetnék, hogy jobb legyen, de ilyenkor a válasz mindig csak annyi "Nem tudom".

Már ültünk le anyóssal is együtt megbeszélni a dolgokat, de csak elbeszéltünk egymás mellett, mindenki mondta a maga igazát. A párom meg ilyenkor azt mondja ő senkivel nem akar haragba meg rosszba lenni, s nem áll senki oldalára csak hallgat. Az a legrosszabb hogy tudom, hogy az anyjának se ad meg nekem se mindig igazat, de nem mondja ki. Sokkal jobb lenne, ha tudnám miben okol esetleg engem, meg ha tudnám mi a véleménye, hogy tudja változtatni rajta.

Tudom csúnya dolog, de már fenyegettem azzal is hogy elhagyom, ha nem változtat ezen, olyankor mindig elmondja hogy szeret s nem akar elveszíteni, meg megpróbál változtatni a dolgon, de nem tud beszélni dolgokról mert ő ilyen. Utána csak pár napig változik a helyzet akkor is csak árnyalatnyit javul a helyzet.

bocsi, hogy megint ennyit írtam, de már nagyon ki vagyok merülve meg borulva. Elolvasom az eddigi hozzászólásokat, s próbálok ötletet és erőt meríteni a továbbiakhoz.

Diuskaa!

Átolvasgathatod nyugodtan amiket írtam és amiket itt a csajok tanácsoltak nekem!

De a legjobb tanács az az szerintem (javítsatok ki ha tévedek, vagy hülyeséget írok), hogy ÁLLJ A SARKADRA!!!!

Ne hagyd magad!Igen is ültesd le a párodat és mondd el neki mi az ami fáj, idegesít...Próbáljátok jól kibeszélni a dolgot!Oda vissza!Nyugodtan, ne idegeskedve!

Nálunk egészen addig a párom a homokba dugta a fejét amíg, minden nap csak mondogattam neki, mittom én autóban ülve meg ilyesmi!

Aztán egyik este, fürdés után összebújva feküdtünk és óvatosan megint elkezdtem!Megkérdeztem tőle, hogy meg engedi e, hogy elmondjam mi fáj!Mert tényleg bánt pár dolog és kértem hogy hallgasson meg!És akkor teljesen nyugodt hangon, elkezdtem neki!

Egy próbát megér!És a végén kérd meg mondja el a véleményét!

Nálunk ez bejött!Pedig már nagyon rég óta volt ez probléma!Nem mondom, hogy minden tökéletes, de legalább már tudom, hogy bármi is történik ezután, ő kiáll majd mellettem!

Annyival jobban érzem magam!Már harmadik napja sokkal mosolygósabb vagyok és ezt a kolléganőim is megjegyezték nekem!Már két éjszakát végigaludtam!Nem is hiszem el, hogy ennyivel jobb lett!Azóta mondjuk nem találkoztam anyósommal, mert pont úgy dolgozunk, hogy én akkor vagyok itthon mikor ők nem!Majd hétvégén kiderül, hogyan is állunk...!De ezek után próbálok pozitívan hozzá állni ehhez az egészhez!

A bocsánatkérést végül is nem azért írtam mert hiányoltam, csak nemtom leírtam...!Egyetértek az idősebbek tényleg azt gondolják valószínűleg, hogy ők nem kell hogy bocsánatot kérjenek a fiatalabbtól!De meg vagyok nélküle!:) Pláne így hogy tudom, hogy a párom mellettem áll!

:D :D :D :D :D :D

Cherry! Magam sem értem még mindig miért tűröm ezt az egész helyzetet!?Régebben elég lett volna egy-két ilyen "akció" és helyreteszem az illetőt!De valami megváltozott!A gyomorideg és társai jelen vannak az életemben!Nem tudok már nyugodtan aludni sem és mostanában rengetegszer elsírom magam kis semmiségek miatt is!Pedig régen nem volt ez rám jellemző!Régen ki tudtam állni magamért!

A párom egyébként tényleg megértette, hogy nekem nagyon rossz ez az egész!

Ma reggel ugyan is arra ébredtem, hogy az anyukája itt tesz vesz az új részben!Amit még nem használunk és tegnap lett aljzat kiegyenlítve a szoba!A lényeg hogy ő azt gondolta azt is locsolni kell mint a betont!És ő reggel 7-kor kívülről /az ablak még nincs berakva, majd ma este/ egy serpenyő segítségével locsolta a szoba alját!Most képzeljétek el, hogy üres a szoba micsoda visszhang van benne csak azt hallottam, hogy valami kegyetlen nagyokat csattan a mellettem lévő szobában!Most helyhiány miatt pont a két szobát összekötő ajtó mellett van az ágyunk!Szóval barom jó ébresztő volt megint!

Felmordultam,de azt mondtam mégsem szólok neki!Felhívtam inkább páromat, aki már a munkahelyén volt akkor!Elmeséltem neki a dolgot, kíváncsi voltam mit reagál!Teljesen meg lepődtem, mikor közölte, hogy jól van akkor most haza jön!

És tényleg hazajött!És lecseszte az anyját!Hallgatóztam és közben majdnem ugráltam örömömben!:D

Aztán később jött anyuka, hogy ez meg ez kéne neki és hogy nézzem már meg a neten.....

Bocsánatot nem kért, csak annyit mondott, hogy a párom haza jött és lecseszte őt!

Úgy tűnt hatott a dolog, mert nagyon kedveskedő volt!

Kíváncsi leszek a folytatásra!

A párom azt mondta jól esett neki, hogy megmondta az anyjának a véleményét!Remélem ráérzett az ízére és folytatni fogja!:P

:D

Maga a tény, hogy meg van sértődve, nem is érdekelne egyébként!

Viszont a párom tuti nagyon kiakadna, ha én beszólnék az anyjának!Arról nem is beszélve, hogy ha anyuka besértődik rám, akkor csak még rosszabb lenne a helyzet!Nem könnyű okosan cselekedni, de mivel egy udvarban lakunk velük muszáj észnél lennem...

Képzeljétek!Az utóbbi pár napban anyósom hangjára ébredek reggelente!Mindig bekiabál a kisfiának, hogy ébresztő!Mondtuk már neki, pár napja, hogy ez nem annyira jó!Erre ő..."Időben fel kellene kelni és akkor nem kellene nekem ébreszteni titeket!" NA??? Azt hiszi taknyos kölykök vagyunk!Hiába mondtuk neki, hogy nincs szükségünk ébresztésre, mert van ébresztőóránk!Ma reggel is így ébresztett minket!

Én majd éjszaka fogok az ablaka alatt kurjongatni!Hadd szokja!Ettől talán észhez tér majd!!!!:D ;)