Anorexia és bulimia (beszélgetés)

A kettő nem ugyanaz, utánaolvastam.

A bulimia olyan, hogy egyszerre akár többezer kalóriát be tud falni az illető, aztán meg a bűntudata közepette meg is szabadul tőle gyorsan. :(

Uhh Petra, ez nem jó igy:))) Megnéztem a képeidet szép arcú lány vagy, de irtó vékony lehetsz most... Számomra annyira érthetetlen hogy miért nem látjátok magatokat szépnek, fel se tom fogni ti hogy gondolkodtok... ugyhogy szerintem segíteni se tudok, bár szeretném... csak azt érzem hogy valahogy 40kg nagyon kevés egy felnőtt nőnek. Vagy ezzel harcoltok a felnőtté válás ellen? Nem értem... Én pont a másik véglet vok, irtó sokat ettem mindig és 91kg is voltam, most 77kg vok, de nem ilyen drasztikusan fogytam mint te, csak "ésszel ettem". Még szeretnék fogyni 65 a cél, de szerintem ez majd jövő nyárra sikerülhet, persze ha nem adom fel:)))

Ilyenkor amikor nem eszel, akkor miket iszol?

"a kényszeres evők megszintén koplalnak,aztán meg nem tudnak ellenálni a kajának"

Én ezt nem így élem meg. Egyszerűen "el kell tüntetnem mindent a tányérról". Bűntudatom az van rendesen, és próbálok mondjuk másnap kevesebbet enni (de nem mondjuk 1 almát és 1 kefirt), és ügyelek arra, hogy mit eszek, hogy amit eszem, legalább az egészségesebb kategóriába tartozzon. Direkt nem írok egészségeset,mert az szinte semmirl sem mondható el manapság. Nem vagyok egy soványság, de az 53 kg-mal a normális súlyúak társaságát gyarapítom.

Én is priviben gondoltam, nem itt, széles plénum előtt.

Egyébként, nem akartam senkivel sem kioktató lenni, még ha úgy is sikerült. Még Veled sem.

A vitákból tanulni is lehet, megismerheted más ember nézőpontjait, és előfordulhat, hogy egyik-másik gondolatával azonosulni tudsz. Nem kell, mert nem muszáj mindenben egyetérteni. Mindig is voltak/lesznek olyan témák, melyekben az emberek sohasem fognak egyformán állástfoglalni. Ez is egy ilyen téma.

Szerintem nem lehet kettéválasztani a kettőt,az indíttatás sem más.

Akik evészavarral küszködnek,azok gyűlölik magukat és a kinézetüket.Folyamatosan azon munkálkodnak ,hogy egy magukelé állított eszményképet elérjenek,mert azt hiszik ,hogy így ,vagy úgy már el fogják fogadni magukat.

Az anások ezt úgy élik meg ,hogy koplalnak,a kényszeres evők megszintén koplalnak,aztán meg nem tudnak ellenálni a kajának.

Mindkettő gyűlöli magát és a kinézetét.

Dehogy értelek én félre:-)

Egyébként minden elismerésem a tiéd (tényleg): a legtöbben a könyv olvasása után "megvilágosodnak", és elkezdik tömni magukba a vitaminokat...

Nekem az a véleményem,h az ilyen személyes jellegű kérdéseket priviben tedd fel,akkor sztem,még választ is kapsz!(Ez az utolsó meglátásodra vonatkozik.)

A segítségkéréshez csak annyit,h tudok olyat aki segítséget kért,de nem a kioktatós stílusú hozzászólóktól!

Hozzátenném,h nem akarok senkit megbántani,téged sem.

Én is tisztában vagyok vele, hogy más az indíttatás, és más az eredete, de igenis az evészavarok közt tartják számon, még ha nem is olyan súlyos esetként.

Próbálom kontrollálni, de ez nem jelenti azt, hogy büntetném magam, ha többet ennék a kelleténél.

Szeretnék kikerülni e rossz berögződés bűvköréből, és ha valaki tudja a megoldást, szívesen veszem.

De TUDOM, hogy GOND van, és SZERETNÉK kimászni belőle.

Nem igazán értelek.Ha valóban evészavaraid voltak/vannak,és te keresztülmentél,hasonló dolgokon,akkor,h a csodába tudsz egy olyan emberrel egyetérteni mint druida???

Egyébként a kényszeres evés,nagyban eltér sztem,az anorexiától,és bulimiától!Az is lelki eredetű probléma természetesen,de más az indíttatás!