Anorexia és bulimia (beszélgetés)

Remek.

Azt hittem kérdezte valaki.

Bár gondolom, ha valakit érdekel a téma, a google segítségét fogja igénybe venni.

csak, hogy mindenki tisztába legyen vele....

és ha környezetébe tapasztal valakit kinek ezek a tünetei.....segítsen neki!!!

Julcsika A Pici-Manócska

ANOREXIA!!!!!!!!

(másnéven: kóros soványság)

Az orvosok anorexia nervosának nevezik a lelki eredetű kóros lesoványodást.

Az anorexia nervosa esetében a páciensek súlyos fogyókúrával, testedzéssel mindent megtesznek azért, hogy testsúlyuk nehogy a korra és testmagasságra vonatkozó minimális testsúlynorma felett legyen, emiatt kórosan soványak. A diagnózis fontos kritériuma, hogy a testsúly az elvárthoz képest legalább 15 százalékkal alacsonyabb szinten van. Ezek az emberek látható soványságuk ellenére folyamatosan attól rettegnek, hogy elhíznak. Általában a környezet tiltakozása ellenére túlsúlyosnak tartják magukat, vagy pedig úgy érzik, hogy valamelyik testtájuk túl kövér, még akkor is, ha nyilvánvalóan soványak.

A nők esetében ebben a stádiumban általában elmarad a menstruáció.

Az anorexia többnyire 12-18 éves korban kezdődik.

Előfordulás és okok

A szakemberek egybehangzó véleménye szerint az anorexia nem szervi eredetű betegség. Habár bizonyos jelek az éhség és a jóllakottság szabályozását végző hipotalamusz működési zavarára utalnak, ez közvetetten, lelki hatásokra következik be. Ebben nem kis szerepe van a társadalmi-kulturális környezetnek, például annak, hogy manapság a vékony testalkatú nő a szépségideál. A statisztikák szerint a fejlett nyugati országokban szaporodik az anorexiások száma.

A 16 és 25 év közötti nők egy százaléka anorexiás, s a 10 százalékuk úgynevezett szubklinikai (a betegség nyílt megjelenése előtti) eset. A páciensek több mint négyötödének a havi vérzés megindulását követő hét éven belül alakul ki a betegsége, és elsősorban azok a magasabb társadalmi státusú nők hajlamosak rá, akik olyan családban nőttek fel, ahol az eredmény, a siker hajszolása mindennapos dolog. A túlságosan magas elvárások vagy az olyan családi háttér, amelyben nem érzik magukat a fiatalok biztonságban, ugyancsak anorexia nervosához vezethet.

Az érintettek 95 százaléka nő, a leírások szerint a férfiak körében a testépítők és a homoszexuálisok között fordul elő ez a betegség.

A táplálkozási zavar kialakulásában az életkor is szerepet játszik. A leggyakoribb a kamasz- és huszonéves korban, de a középkorú emberek is hajlamosabbak rá. Veszélyeztetettebbek azok, akiknek a családjában előfordul valamilyen táplálkozási zavar, ezért örökletes tényezők is szerepet játszhatnak kialakulásában.

Az anorexia általában jellemzőbb a depresszióra, szorongásra, egyéb hangulati zavarokra hajlamos emberek között. Lelki beállítottság szerint a táplálkozási zavarok között az anorexia inkább a maximalisták betegsége, míg a bulímia hullámzó a hangulatú, impulzív emberekre jellemző.

Bizonyos sportágaknál, különösen a versenysportban, követelmény a vékony testalkat. Ha ezt csupán helytelen diétával tudják elérni, könnyen vezethet táplálkozási zavarhoz.

Tünetek és diagnózis

Az anorexia nervosa syndroma tünetei:

nagymértékű fogyás,

testképzavar,

a kövérségtől való kifejezett undorodás és félelem,

a rendes testtömegnek az énképre gyakorolt indokolatlanul előnytelen hatása, valamint

a havi vérzés zavara jellemző.

Tünetei általában serdülőkorban jelentkeznek, a kezdet kapcsolódhat valamilyen traumatikus életeseményhez (pl. a szülők válása, súlyos testi betegség, iskolaváltoztatás stb.), de a betegség kifejlődhet fokozatosan, akár korai gyermekkortól kezdve is.

A betegség lefolyása lehet egyenletes, de megjelenhet időszakosan is, gyakran válik krónikussá és legsúlyosabb formájában az életet közvetlenül is veszélyeztetheti. Az anorexiások 50 %-ában bulímiás tünetek is kialakulnak, illetve a kezdetben bulimiás betegek jelentős részénél anorexiás tünetek fejlődhetnek ki.

A diétázó betegek az energiafelvételt akár napi száz kilokalóriára is korlátozhatják, gyakran előfordul, hogy csak bizonyos ételt fogyasztanak (pl. fagylalt, szénhidrát, vagy gyümölcsök), és legtöbbször kényszeres tüneteik is vannak. Bármelyik csoportba tartozó páciensek órákon át végezhetnek testgyakorlatokat naponta, gyakran öndestruktívak, szociálisan izolálódnak, szexuális érdeklődésük csökken, teljesítményük romlik, állandóan fáradtak, hangulatuk nyomott, deprimált. A vézna testet fedő bőr petyhüdt, gyakran száraz tapintású és általában sárgás színű. A páciensek vérében a rendesnél több koleszterin kering, ami előnytelen a szív és az érrendszer épsége szempontjából. Kétötödük arcán, a hátán, a karjain és a lábain fokozottan nő a piheszőr, aminek a hátterében alighanem valamilyen hormonális változás húzódik meg. Anorexia esetén a legtöbb gond a nemi mirigyek nem megfelelő működéséből származik. Ha ugyanis a petefészekben nem érik tüsző, akkor a teherbe esés lehetősége és a havi vérzés egyaránt elmarad, s a nemi hormon termelődésének visszaszorulásával a hüvely hámbélése is sorvadásnak indul. A férfiaknak viszont kisebbedhet a nemi mirigye (heréje), ráadásul csökken a férfihormon elválasztása, következésképp a nemi vágy.

A női nemi hormon termelődésének visszaszorulása hátrányos a csont rendes szerkezete szempontjából is. A serdülőkorban emiatt károsodik a csontépülés, ekképp gyengébb csontozat alakul ki, s mert a csont növekedési porczónái idő előtt elcsontosodnak, ez beleavatkozik a végleges testmagasságba. Későbbi életkorban viszont csontritkulás indul meg. A megcsappant csontanyag miatt a csontok sűrűsége csökken, s így törékennyé válnak. Ez súlyos sérülésekre vezethet.

A vizelet-visszatartásban (-visszaszívásban) fontos szerepű antidiuretikus hormon, más néven vazopresszin hiánya vagy hatástalansága esetén a rendesnél több vizeletet ürít a beteg - az anorexiások kétötödének van ilyen betegsége. Ezeken kívül csökken a vörösvérsejtek száma (vérszegénység lép fel), s kevesebb lesz a fehérvérsejt is, aminek a védekezési rendszer ereje látja kárát.

Kisebbé válik a szív, a rendesnél lassabban ver, s az EKG-görbén megfigyelhető csúcsok magassága (amplitúdója) is csökken, a folyadékháztartás egyensúlya felborul. Mindezekhez alacsony vérnyomás, ritmuszavar, a bal szívpitvar és -kamra közötti billentyű mozgási rendellenessége és szívizombántalom is társulhat. Nem véletlen, hogy a nagyon lesoványodott betegekkel leggyakrabban szív eredetű hirtelen halál végez.

Kórlefolyás

A bulímia és az anorexia nervosa lefolyása krónikus, általában a kezelési programokat teljesítők 70 %-a évek múlva meggyógyul, vagy a tünetek lényeges csökkenéséről számol be.

Az ambulánsan kezelt betegeknél a tüneti javulás akár 6 évnél hosszabb követés után is folytatódni látszik.

Az enyhe tüneteket mutató esetek prognózisa jobb, mint a súlyos, testi komplikációkat mutató pácienseké. Az anorexia nervosa mortalitása a testi komplikációk, valamint az öndestruktív, suicid tendenciák (öngyilkossági hajlam) miatt eléri a 8-9 %-ot.

Kezelés

Habár számos példa van arra, hogy az anorexiás ember családi környezetben is úrrá lehet a betegségén, jobbára csak szakember(ek)től remélheti a gyógyulását. Ha a baj kialakult, a szövődmények megelőzése végett sem nélkülözhető az orvos közreműködése. A nagyon lesoványodott, legyengült beteg okvetlenül kórházi kezelésre szorul. Nagy szerep hárul azonban a pszichológusra is, hiszen lelki eredetű betegségről van szó, s ez aligha gyógyítható meg a páciens bajának a hátterében meghúzódó lelki ok kiiktatása nélkül. De nem elhanyagolható a dietetikus szerepe sem. Az anorexiás beteg kezelése akkor vezet a legbiztosabb sikerre, ha az orvos, a pszichológus és a dietetikus összehangoltan tevékenykedik a cél érdekében.

Az evési zavarok pszichoterápiás kezelésének alapelve és célja az egészséges testsúly visszanyerése (amelynél a menses általában visszatér), az egészséges táplálkozási szokások helyreállítása, a testi szövődmények kezelése, a testsúlyról, testalakról vallott torzult gondolkodási sémák, érzések, hiedelmek korrigálása. A feltáplálással kapcsolatban a sietség nem vezet jóra, nem egy pácienst elvesztettek emiatt. Az energiában (szénhidrátban és zsiradékban) gazdag, ám ásványi anyagokban szegény étrend, valamint a bőséges folyadék ugyanis megterheli a legyengült szívet. Ezért az anorexiás betegek étrendi kezelése során, történjen az szájon át, szondán vagy intravénásan, fontos szabály, hogy kis (600-1000 kilokalóriás) adagokkal való kezelés után csak lassan növekedjen a napi bevitt energiatartalom. Egyidejűleg arra is ügyelnek, hogy a vérnek a lesoványodás alatt megcsappant kalcium-, kálium-, magnézium- és foszfáttartalma szintén rendessé váljék.

Minthogy az anorexiás beteg gyomrából a kelleténél lassabban továbbítódik az emésztődőfélben levő táplálék, s renyhe a bélmozgása is, a páciens már néhány falat után úgy érzi, hogy jóllakott, tele van a tápcsatornája. A gyomor és a nyombél kitágulása miatt az étkezés után hányingere támadhat, sőt hányhat is. Ezért a kezelése során nemcsak az étel kis adagjára kell ügyelni, hanem arra is, hogy bőségesen tartalmazzon emészthetetlen növényi rostanyagot, mert az megszünteti a székrekedést. Ezzel egyidejűleg a tápcsatorna mozgását fokozó gyógyszer és az enyhe hashajtás is kedvező hatású lehet.

Általában mindig szükség van a viselkedés és az érzelmi élet egyidejűleg fennálló szabályozási zavarainak rendezésére is, valamint a társuló pszichológiai zavarok és interperszonális nehézségek javítására. A család bevonása a terápiába legtöbbször elengedhetetlen, a visszaesés megelőzésében a hozzátartozók informálása és felkészítése alapvető fontosságú. A pácienst meg kell győzni arról, hogy hosszas kezelésre van szüksége, amely ambulánsan legalább fél-egy évig, de néha évekig is eltarthat, és ezalatt gyakran előfordulhatnak visszaesések. A pszichoterápiás eszköztár változatos: a kognitív-viselkedésterápiás, a hipnobehaviorális, a dinamikus feltáró pszichoterápia és a családterápia módszerén kívül számos más megközelítés is szóba jöhet. A terápia kezdetén minden esetben hasznos a beteg saját kontrollját fokozó étkezési napló vezetése. Gyógyszeres kezelésként általában antidepresszánsokat és benzodiazepineket használnak.

Szia!

Engem érdekelne, hogy mi a címe a blogodnak. Köszi, ha megírod! :)

Én sem szeretem, h gyógyszerekkel próbálják meggyógyítani őket-minket. Mondjuk nekem aztán írhatna fel gyógyszert, nem szedném be, mert teljesen bogyóellenes vagyok. :)

Egyedül a feltétel nélküli elfogadás lés szeretet segíthet ezen, én úgy figyeltem meg. Mikor minden rendben itthon - fényévenként egyszer -, akkor sokkal jobb étvággyal eszek, és többet is. Vagy máshol pl. simán eszek, itthon meg állandó gyomorgörcs, h épp megint miért verik ki a balhét, v mi lesz a gond, és akkor fogyok is. :8

Nagyon sokszor több év múlva derül ki,hogy egyes szerek,gyógyszerek,kúrák milyen hatással voltak a szervezetre.

Tőlem ide 1000 ember is beírhat,hogy ő szerinte jobban lett vmilyen gyógyszertől pszichés problémára szedve,-engem meggyőzni nem lehet..,elítélem maximálisan ezt a kezelési módszert,ilyen jellegű esetekben.

Mindezektől függetlenül örülök,hogy jobban lettél!

Nekem anno, kb. 10 éve felírták a Prozac-ot. Szedtem kb. fél évig. Egyértelmű így utólag, hogy depressziós voltam, csak nem vettem észre. A Prozac sokat segített a lelki egyensúlyom megtalálásában, sokat nevettem (sőt, néha olyanokon is, amin más nem). Minden gond nélkül hagytam abba. Azóta ilyen mélyrepülésem nincs.

A falásrohamokra némi hatással volt, talán enyhültek a tünetek, de nem múlt el tőle semmi. Ezt az állami pszichiátriai gondozóban írták fel, ahova anno anyukám elvitt. Azt mondták, hogy komoly viselkedésterápia is kellene a tartós eredményekhez, de erre sajnos nincsen kapacitásuk.

Minden szóval egyetértek.És remélem,hogy meg fogsz gyógyulni,mert van esélyed,hiszen látod,hogy a gyógyszer csak függővé tesz.Én is borzalmakat láttam a környezetemben.

Ha gondolod írjál priviben,szívesen dumálok olyan emberekkel,akik gyógyulni akarnak,nem csak hárítani,és kifogásokat keresni.

Akkor már lejöttél a Xanaxról?Nagyon fontos lenne,persze szakszerűen.. Meg lehet gyógyulni gyógyszer nélkül.

A betegség leírásakor még azt hitték, hogy ez egy lelki eredetű 'étvágytalanság'. Aztán kiderült, hogy szó sincs róla, hogy ne lenne étvágyuk, nem azért esznek alig.

Ez elég zavaró, hogy anorexiának diagnosztizálják az étvágytalanságot, anorexia nervosának pedig azt, amit amúgy anorexiának hívunk:S Egészen-teljesen más a kettő.

Teljesen más a véleményem eleve,ezért ne is foglalkozzatok velem,mégha néha be is írkálok..:D

Nem hiszek a lelki eredetú betegségek gyógyszeres kezelésében.

Sok beteggel találkoztam,de soha nem láttam még gyógyulást gyógyszerektől.Függőséget viszont szinte mindig.Egy szó sem igaz abból sem,hogy ,hogy a hangulatjavítókra nem lehet ráállni.

De tudom,hogy rengeteg híve van ennek a népbutításnak.

Fogjuk be a beteg száját.Kábítsuk el.. Legyen függő,hogy mindig orvoshoz kelljen mennie..

Ez megy..