Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Akik már találkoztak az ikerlángjukkal... fórum

Akik már találkoztak az ikerlángjukkal... (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
2020. máj. 13. 17:02
Én már találkoztam vele és tudtam hogy szeptember végén született.
2017. szept. 28. 09:14

Akkor csak nem a 2. Perctől tudtad, hogy ő az ikerlangod, ugyanis írod, hogy eltelt egy hónap.


Érzelmi töltet minden jól működő kapcsolatban van, szerintem Te inkább hipererzekeny vagy.

362. globus
2017. szept. 26. 17:05
Ha rendbe jössz pszichésen, ilyesmi nem fog előfordulni.
2017. szept. 26. 16:27

Szia,


nem tudom.

Én is filózok ezen az ikerláng témán. Lásd eggyel lentebb. Lehet h van benne valami, vagy csak egy nagy hülyeség...


Nekem úgy tűnik akiről beszélsz nem a semmiből jött. Van közös elő-történetetek? Mert ha igen, és most Újra egymásrataláltatok szimplán a nagy érzelmi töltet miatt is sírhatsz...Gondolom okozott az illető "álmatlan éjszakákat" is


Ebben az esetben már korábban fel kellett volna ismerned h ő az ikerlánog, legalábbis akkor amikor először közel kerültetek egymáshoz lelkileg...(Én ilyeneket olvastam a témában erről)

360. mikahaka (válaszként erre: 359. - Mikahaka)
2017. aug. 4. 23:32

..és mit ad Isten, ez épp szembejött be este:


[link]

359. mikahaka (válaszként erre: 312. - Cybilla)
2017. aug. 4. 16:07

Szia,


Fut még ez a téma?

Tök jó lenne, ha ez így lenne, de azért sok esetben ezt sok reménytelen szerelemre rá lehet húzni ezt a folyamatot- főleg amikor nő üldözi a férfit, és nem lehet tudni mi lesz a vége. De ez is azt írja, ha "elengeded" és tényleg egymásnak vagytok teremtve akkor visszatalál...


Én most pont itt tartok. A hármas résznél. Őneki lett egy barátnője akit véletlenül azon a szülinapi meglepetés bulin ismert mert, amit az én javalatomra szerveztünk neki. Egy random lány a buliban. Azóta kb eltűnt a srác az életemből.

Én most fordultam az asztrológia felé, meg amúgy is rögös évet élek át a karrieremben is, munkanélküliség , megpróbáltatások.


Csináltattam egy alapos kompatibilitási elemzést, a teljes asztrológiai képünkre a sráccal. Amerikai oldal, szerintem nagyon komplex és jó, és az kimutatta nagyon pontosan, kb pont ezt amit leírtál, hogy bár nagyon sok az ingadozás köztünk (uránusz),és sok kihívás, de alapvetően nagyon passzolunk,sorszserű kapcsolat és hogy együtt nagyon sokat tudnánk tanulni, és fejlődni és túllépni sérelmeken fájdalmakon, mert nagy bennünk az egymás iránti szeretet tolerancia és motiváció.

A riportot készítő asztrológus komolyan nem értette a valóságban miért nem működik mégsem, de ez az élet..

És kijelezte emellett a köztünk lévő tényleg erős fizikai vonzalmat is, ami miatt a barátság nem működik. Emiatt eleinte csak kavartunk, de a jó érzések azóta is megvannak, hogy 2 éve nem volt semmi.

Őneki nem volt senkije, de nem akart tőlem kapcsolatot, de pont ezt éreztem ezt a nagy békét mindig a jelenlétében, bár sajnos a lelki egymásra találás után nem beszéltük meg a dolgokat.

Az első találkozásunk is ilyen volt, plusz ő egy másik országből jött ide ahhoz a céghez dolgozni, azelőtt kicsivel, hogy találkoztunk, én sokáig küzdöttem, hogy bekerüljek ugyanebbe a cégbe, de sajnos a találkozásunk után 1 évvel ki kellett lépnem onnan...ez is olyan fura, hogy pont egyszerre voltunk ott, és ő ittmaradt nálunk, sőt nemrég lakást vett befektetési céllal.


Mindegy a barátnő óta nem kerestem, de a sok utánaolvasás és terapeuta javaslatára, végül megírtam neki egy levélben hogy hogyan éltem meg ami köztünk történt. Minden ömlengés nélkül, de, hogy érzem ezt a nyugalmat nála, és hogy nagyon jók lennénk együtt, és jobbá tennénk egymás életet.

Nem reagált rá, nem tudom mennyire komoly a kapcsolata a barátnőjével. Lehet, hogy most ez nagyon nem aktuális, de nem tudom. Azt sem, hogy mit okozott benne a levél, de eddig sem tudta kifejezni jól az érzéseit.


Mindegy most el kell engednem, a közös barátainkkal is kezd megszakadni a kapcsolatom. Szóval valószeg tényleg csak akkor találkozunk ha lesz még dolgunk egymással.


Én tudom, hogy túlságosan akartam ezt, de lassan csak elfelejtem. Ő meg ha eljut ahhoz a spirituális fejlődéshez, ami kell neki (talán a barátnő hatására tud szintet lépni) lehet hogy egyszer visszafordul felém. Ez majd eldönti tényleg "ikerláng"-e... Vannak akik sosem teljesítik be a benneük rejlő "potenciált", mert elmenekülnek ezek elől...és élnek le teljes életeket álarcban...

Meg persze az asztrológia is tele tudja beszélni a fejünket...de azért sztem van benne igazság.

Kérlek nézzétek meg Cybilla eredeti hozzászólását.

Köszi

Mit gondoltok?

358. 563b626108 (válaszként erre: 355. - Vesica)
2016. dec. 22. 22:27
:)
2015. szept. 8. 13:30
nem marhaság
2015. márc. 7. 13:03
ezt a marhaságot!!!
355. Vesica
2014. nov. 8. 15:41

Sziasztok!

Tudom,jó ideje eltűntem,de szerencsére csoda dolgok történtek velem-velünk. Hihetetlen,hogy mennyien vagyunk hasonló tapasztalásokkal,élményekkel. Aki szeretné jobban megérteni,hogy az Ikerláng-kapcsolódás során mi történik vele és miért,létrehoztunk egy csoportot a fb-on Máglyarakás néven. Rengeteg hasznos anyagot gyűjtöttünk már össze és beszélgetéseink során nagyon sok infót és tapasztalást tudunk megosztani,hogy mindenki gazdagodhasson belőle. Én magam iszonyat sokat tanultam és fejlődtem az elmúlt hónapokban és úgy tűnik,hogy Párommal is egyre jobban közeledünk ismét egymáshoz. Csodás belső utazás ez,de tisztába kell lenni az összefüggésekkel ehhez információ kell,viszont jó tudni,hogy minden értünk van! :-)

354. gribedli*** (válaszként erre: 353. - D1e807c461)
2014. okt. 2. 18:09

Értem, akkor neked nem is az a bajod, hogy nem hiszel benne, inkább az, hogy szeretnél nem hinni benne, mert azt gondolod, hogy kevésbé lenne fájdalmas. Igazából bármilyen csalódás az sajnos csalódás és bármilyen érzelmi blokk az saját magunk által felállított érzelmi blokk illetve akadály. Az élet amúgy is sok akadályt tesz elénk, legalább saját magad ne tegyél újat, jó?:)))


Ha időre van szükséged ahhoz, hogy újból a dolgoknak egy kicsit mélyebb tartalmát is nézd, akkor adj magadnak időt, mondom, ezalatt is nagyon sokat fejlődhetsz más dolgokban.


Létezik egy csomó dolog, ami csak úgy van és kész. A fizika törvényei. Attól, hogy évszázadokkal ezelőtt nem hitték, hogy a Föld kerek, még kerek volt, a fizika törvényeit sem változtathatjuk meg, ha leejtesz valamit, nem fog felfelé esni (a Földön nem), valahogy ilyen a karma is. Attól függetlenül, hogy nem hisz valaki benne vagy nem is ismeri, vagy nem érdekli, a karma törvénye hasonló a fizika törvényeihez, van és kész, nem tudsz vele mit tenni.


Így az is, hogy összefutsz helyzetekkel az életben és van, hogy egyáltalán nem tudod kikerülni, mert még nem vagy elég érett hozzá, törvényszerű. Később viszont tanulsz belőle és legközelebb ki tudod kerülni, ettől karmikus egy szituáció: olyan erős löketet/traumát/boldogságot ad, hogy utána már nem leszel ugyanaz az ember:) De elfelejteni sem tudod, mert próbálsz másra gondolni, máshova nézni, mégis a tüske böki a szemed továbbra is. Nem tudod megváltoztatni ami történt, csak a jövődet tudod alakítani. Ezt nemcsak szerelemre értem ám, hanem minden másra, mindenféle jellegű karmikus kapcsolatokra. Van sokféle: tanár/diák, szülő/gyerek, barátok/ellenségek...

353. d1e807c461 (válaszként erre: 352. - Gribedli***)
2014. okt. 2. 12:09

de, igazából bele tudok képzelni sok mindent, de ha megteszem, akkor nem tudom elfelejteni.

én pedig el akarom felejteni, hátrahagyni.

352. gribedli*** (válaszként erre: 349. - D1e807c461)
2014. okt. 2. 11:52

Amelyikbe nem tudsz, nem akarsz túl sokat beleképzelni, nyilván olyan is. Nem volt elég erős az impulzus, ezért vannak kétségeid. Ez normális, nem is szentelnék az ilyen találkozásoknak, véletleneknek túl sok figyelmet.


Amikor viszont sorra ismétlődik ugyanaz, vagy nagyon hasonló probléma, esemény, akkor ezt már igyekeznék kibogozni, de ez is olyan dolog, hogy nem biztos, hogy attól, hogy késztetést érzel arra, hogy megoldj egy problémát, az már hordozza is magában a képességet arra, hogy meg tudod oldani, de ha észreveszel egy törvényszerűséget, próbáld jobban odatenni magad, elemezni a szitut, valamit másképp csinálni mint a múltkor, mert ezek már jelek arra, hogy valamilyen karmikus szituációban vagy. Nem jól oldottad meg a "múltkor" ezért a probléma újból jelen van, de már egy durvább kiadásban.

351. gribedli*** (válaszként erre: 348. - D1e807c461)
2014. okt. 2. 11:36

Szerintem nem is kell erőltetned, hogy elhidd, hogy létezik az ikerláng, vagy hasonló dolgokon kattogj. Abszolút nem szükséges a tudatosság mert tudat alatt is kombinálja az agyad a dolgokat, hogy mi neked a legjobb és mikor. Intuíció? Ösztön? Lélek? A legnagyobb karmikus történések is pont szkeptikus időszakokban lehetnek, nem baj az, a tudatosság hiánya nem akadálya a karmikus folyamatoknak. Különben is évek elteltével fog csak kikristályosodni. Mint írtam, nekem a legnagyobb karmikus események akkor történtek az életemben, amikor f*ngom nem volt arról, hogy egyáltalán mi is az a karma:))))) Ezért felesleges túl sokat ragozni, de ha nem félsz bizonyos változásoktól, talán fájdalommentesebb, könnyebb, gyorsabb lehet minden. Persze, könnyű ezt mondani, nehéz megvalósítani. De törekedni kell rá!


Amikor érzed, hogy döntened kell bizonyos dolgokban, elég kizárni a félelmet és menj a saját elképzelésed után, vágj bele! Legyél konkrét oszt lesz ami lesz;D

350. gribedli*** (válaszként erre: 346. - Makva)
2014. okt. 2. 11:17

Nagyon érdekes az egész sztori és nagyon szépen beszélsz a házasságodról, látszik, hogy stabil alapokon nyugszik a mostani életed és te nem félsz már a találkozástól mert tudnád magad kontrollálni, egyáltalán, ösztönösen is egy más szinten kezelnéd. Csak abból tudok ítélni, amiket itt leírtál, a szavaidból süt ez a biztonság, ennek ellenére nem irígylem azt az érzést, amit át kell élned a közelében.


Én nagyon remélem, hogy ő is hamarosan átbillen ezen a holtponton és nyitni fog feléd, immár másképp, félretéve a régi sérelmeket. Védelmében írom, tudod, aki nagyon szerelmes volt valakibe és mégsem jött össze, nehéz neki átmenni barátságba, hiszen még szenved. Ezt te is tudod, gondolom, te is átélted, csak te már fejlődtél, ő meg még várat magára, ahogy írtad.


Mivel kívülről észrevehetünk dolgokat, amiket te, aki benne vagy, nem látsz, csak ezért mondom el az észrevételeimet. Viszont minimális az info egy itt leírt hszben ahhoz, hogy korrekt módon megítélhessem 3 év történéseit (és másik 27 évét), a benne élő 2 ember összes gondolatát, érzéseit sem tudhatom, nem is kérem, hogy mindezt megoszd velünk. Csak hátha hasznos lehet, amit mondok egy részletről és már megfordult a te fejedben is, de megerősítést vársz.


Amit írtál, hogy most érettségiznek a gyerekeitek, osztálytársak is. Na, ez annyira különös véletlen, hogy van egy olyan érzésem, hogy most vagy soha! Lefogadom, hogy tanév vége előtt választ kapsz minden kérdésedre és kiderül, hogy újra szoros kapcsolat lesz köztetek, mert ő is eljut a te szintedre (te már nemcsak szerelemben gondolkozol, hanem akár életreszóló barátságban) vagy végképp csak távolból gondoltok majd egymásra. Hiszen a tanév végén megint más városban lesztek, se szülői, se semmi, úgyhogy ha ez megnyugtat, nem kell sokat várnod:))) azt hiszem, ilyen találkozások, véletlenek tényleg csak ritkán és jó okkal történnek, ez számotokra egy fontos év lesz. És szívesen olvasom a fejleményeket ha meg szeretnéd velünk osztani!

2014. okt. 2. 11:03

velem is történt sok minden, voltak érdekes találkozások, érzések.

de valahogy nem tudok, nem akarok túl sokat beleképzelni ezekbe.

2014. okt. 2. 11:00

én néha úgy érzem, h nem hiszek ezekben a dolgokban.

hinni akarok, de valahogy nem megy.

már nem.

347. d1e807c461 (válaszként erre: 346. - Makva)
2014. okt. 2. 10:56
érdekes történet.
346. makva (válaszként erre: 345. - D1e807c461)
2014. okt. 2. 10:44
Hogy mi volt a gond? Nagyon fiatalok voltunk...minden téren. Gimis szerelem, ami viharos három évig tartott. Minden, amit a témában olvastam előfordult. Aztán mind a ketten új utakon folytattuk tovább, immár majd 27 éve. De én még mindig minden jelet produkálok, amit produkálni kell a közelében.A szemén látom, hogy Ő is. És milyen furcsa az élet, a gyermekeink ugyanabba a gimibe járnak. Osztálytársak, annak ellenére, hogy más-más városban élünk. Most fognak érettségizni. És, hogy mikor találkoztunk újra? A szülői értekezleten. Furcsa kis etűd voltaz első. Mind ketten a párjainkkal érkeztünk. Az én párom mindent tud Róla. Tudja, hogy még mindig álmodom Róla, tudja, hogy minden módon megpróbáltam "elengedni" a szívemből, de valahogy mégsem megy, ment.Nagyon-nagyon szeretem a Férjem, én csak vele lehetek az, aki vagyok. Ő úgy szeret, ahogy engem szeretni kell. A mi kapcsolatunk a teljes bizalomra épül, két szabad ember él közösen, nagy-nagy boldogságban. Szép, szelíd szerelemként indult a miénk és teljesedett ki a házasság szentségében. Boldogabb nem is lehetnék. De.... ott van az a régi-régi fiú - már férfi - akinek közelében más frekvenciára kapcsol mindenem. Tudom, hogy Ő is érzi, mert a hugaival jó pár évvel ezelőtt egyik közösségi oldalon újra felvettem a kapcsolatot - amely kapcsolat a mai napig is megvan - és találkoztam véletlenül az egyikük házánál Vele. Láttam a mozdulatain, hogy az érzések ugyanazok, mint nálam.Ő is észrevette, mert másnap megosztotta a tesójával. Úgy éreztem, hogy jó lenne meginni egy kávét Vele valahol.Jó lenne kicsit dumálni. Felnőtt emberként. De ő természetesen azonnal hárított. Szó sem lehet róla. Pedig csak egy kávéról lenne szó. Fél tőlem.Fél a szememtől, fél valamitől, fél magától.Olvastam itt valahol a fázisokat. Nálunk az utolsó előtti zajlik éppen. Már megtaláltuk a célunkat, megismertük magunkat stb. csak sajna én előrébb járok nála, nem tudom beér-e valaha...ebben az életünkben.....
345. d1e807c461 (válaszként erre: 344. - Makva)
2014. okt. 1. 08:20
konkrétan mi is volt a gond?
344. makva
2014. okt. 1. 08:10

Hogy milyen, amikor találkozól vele? És ilyen, amikor elveszíted? És milyen, amikor tudni sem akar rólad? Milyen, ha fél tőled? 25 év után is....?

Egy eddig meg nem történt beszélgetésről készült írásom az ikerlángommal...aki az első szerelmem volt.... 28 éve...


Párbeszéd


Nagyon rég vártam már erre a találkozásra!

Most, itt, veled szemben ülve hírtelen nem is tudom, hol kezdjem, egyáltalán kellene-e mondanom valamit.

Olyan fura, mert a fejemben már ezer és ezerszer kigondoltam mit mondok, hogy mondom, hol tartok hatásszünetet, hol halkulok el….és most csak keresem a szavakat.

Olyan borzasztó hogy még a hangom is el-elcsuklik…, rossz, hogy nem nézel rám!

Most….pedig, hogy rám nézel, meg sem tudok szólalni….

……………………………………………………………..

Egymillió éve vannak kérdések a fejemben. Miértek! Miértek, amiknek ma már semmi jelentősége……….semmi, de semmi, de mégis bennem dübörög a válasz utáni vágy!!

Talán ha pár miértre választ adnál…….könnyebb lenne nekem…..bár nem tudom, hogy akarod-e, hogy nekem könnyebb legyen…..?

Sokat beszélek. És még nem mondtam semmit!

Álmomban ezer és ezer kérdést tettem fel, de válasz soha nem volt, csak a szemedet láttam….

A millió kérdésből ma már csak egy maradt! Miért?

Miért mondtad? Miért nem mondtad? Miért nem jöttél előbb? Miért jöttél egyáltalán?

Miért mondtad, hogy csak én és senki más? Miért nem mentettél meg …..magamtól!?

Tudom! Tudom,hogy nincs tökéletes élet!

Nincs tökéletes állás, nincs tökéletes házasság, nincs tökéletes ház, nincs tökéletes gyerek, nincs tökéletes férfi, vagy tökéletes nő!

De hiszem, hogy van az életünkben sok tökéletes pillanat.

Tökéletes pillanat együtt nézni a naplementét.

Tökéletes pillanat egy tánc, egy csók, egy gyermek mosolya, egy csokor illatos ibolya, egy jó tál zöldbabfőzelék….

Csak a jól kell percet választani!

Nem tudom,! Én tudtam jól percet választani?

Ezen gondolkodom ezer éve!

Egy párhuzamos életen, amit jó lett volna előre látni, előre leforgatni, hogy aztán jó döntés biztos legyen. Hogy ne legyen lázálom!

Bár a parázs mellett jó üldögélni. Biztonságban vagyok a parázs mellett, folyamatos meleget ad, nem fázom, s nincs melegem, a lángok nem kapnak bele a ruhámba, a parázson sütögetett pecsenye a legfinomabb és ha a kedvem úgy kívánja csak locsolok egy kis vizet és eloltom, vagy épp ellenkezőleg dobok rá gallyakat, hogy felkorbácsoljam, hogy aztán újra parázzsá szelidűljön.

De én szeretem a lobogó tüzet! Imádom, mikor süti az arcomat a forróság, mikor szinte éget, mikor annyira elvakít a láng, hogy bele sem tudok nézni! Mikor a lángok az égig érnek, mikor csak két lábon állhatok a tűz mellett, mikor a lángokba nézve elrepülhetek, mert szárnyak nőknek a lángokból és repít, repít a fellegekbe……..de aztán a lángok utolérnek és leégetik szárnyamat, már meztelenül állok előtte és még mindig csak a forróság, már nincs mit levennem…..

A tökéletes pillanatot hajszolom, azóta! A tökéletes percet! S ha néha ráakadok, órákká nyújtom az elmémben!

Nekünk mennyi lehetett volna?

Milyen magasra repítettél volna? Hagytál volna a magasban…… repülni? Esetleg………. repülhettünk volna együtt, vagy csak papírsárkány lehettem volna a kezedben……hosszú-hosszú kötélen?

Nem tudom, mit mesél a szemed!

Jó lenne…. ha most megszólalnál

343. gribedli*** (válaszként erre: 342. - Vesica)
2014. szept. 12. 15:21

Már írtam korábban, hogy fontosnak tartom, hogy akivel összekötöm az életemet, azt szeressem, szóval minden kétség nélkül mondom, hogy nincs értelme ott dekkolni valakivel, akivel már nincs meg ez az érzés, mert ezalatt az idő alatt lehetünk olyannal is, akivel meg igen, szó nélkül dobnék 20-30 évet is. Szerintem sértő is, ha valaki nem teszi meg ezt a lépést, de most nemcsak sprirituális szempontból mondom ezt. Én az életben is nagyon a józan ész szerint cselekszem, talán ezért is áll közel hozzám a buddhizmus, mert mindennek látom ezt a józan ész általi törvényszerűségét ott is. Vagy olyan írásokat olvasok, ahol jól megfogalmazták:))))


Fájdalom okozása: logikus, hogy amikor fájdalmat okozol, ezt visszakapod mástól, más formában, máskor. De nagyon sok mindentől függ és hiszek abban, hogy nem mindig, nem minden döntés okoz okvetlenül fájdalmat, a művészet pont az, hogy úgy tudd eldolgozni a kilógó szálakat, hogy közben más ne sérüljön, de a cél, amit kitűzöl, megvalósuljon. Ha másokon keresztül gázolva érjük el a célunkat, na, ott biztos, hogy volt egy másik út is, csak nem jól mértük be, ezért a következményeit viselni kell. Akinek meg tiszta a lelkiismerete, rendszerint a környezete veszi az adást és nem fog megharagudni, ennyi. Mielőtt egy-egy ilyen lépést tesz az ember, mindig ellenőrizni kell, hogy melyik az a mód, amivel megmarad a káposzta is és a kecske is jóllakik:)


Egyetértek, minden jelentős kapcsolat karmikus. Hogy ezt az adott ember ösztönösen kezeli, vagy tudatában van, hogy karmikus esemény, teljesen mindegy, a lelkünk helyettünk is tudja. Ahogy én is mindent ösztönösen tettem, amikor nem érdekelt a karma, de a karma szerint cselekedtem, mert számomra ez volt a saját értékrendem, megérzéseim alapján követendő. És látod, csak eljutottam így is, mindenféle elmélet nélkül, ahova mindig is akartam.


Ezért ha gyakorlatiasabb embereket látok, akik nem hisznek benne, de valahogy másképp szavakba öntik, teljesen oké, nem térítgetek, mert ezek csak szavak, mindenki úgy fogalmazza meg, ahogy akarja, a lényege nem az, hogy beszéljünk róla, hanem az, hogy éljük ezeket az élményeket!

342. Vesica (válaszként erre: 340. - Gribedli***)
2014. szept. 12. 12:07

Köszönöm,hogy írtál magadról,mosolyogtam is,mert vannak azért hasonló szálak-amik persze nem jelentenek semmit,csak érdekes ( különböző országok,nyelv,kultúra,gyerekkor,szokások,stb) ismerem jól :-) . Egy ilyen helyzet,ha jól van kezelve valóban rengeteget adhat a másiknak,hizyen egymást igazán megismerni,honnan jött,hogyan gondolkodik,már egy izgalmas plusz,mint ha pl hasonló környezetből érkező emberek kerülnek össze. Az is érdekes,hogy míg a férjemmel pont ez volt a helyzet-pár hónap korkülönbség,ugyanaz a város...),addig a Másik Felemmel pedig az,ami nálatok is. :-).

Az utolsó bekezdésedet nem igazán értettem :-),bocsi. Mondjuk az én eddigi összes - egyet kivéve (nem si működött :-))- de ezen kívül az elmúlt huszonévek alatt az összes kapcsolatom előbb barátságból, ismeretségből indult,soha nem "azért" jöttünk össze,stb. AzIkerlángom is előbb volt az ismerősöm,barátom,majd a dolgok életre keltek és mentek maguktól tovább :-).

Egy kapcsolatból azért kilépni,mert már nem érzed azt,amit korábban,igazi önismeretet és tudatosságot kíván és nagy bátorságot is. Nem egyszerű,a démonok lesben állnak és neked meg kell küzdened velük.

341. Vesica (válaszként erre: 339. - Gribedli***)
2014. szept. 12. 11:57

Igen,egyetértek veled,nem az ikerláng kapcsolat a megváltás,hanem egy lehetőség a megváltásra! :-)

Picit szeretnék pontosítani a családokon való átgázolással kapcsolatban. Én csak a saját nevemben tudok beszélni,de ehhez hozzácsapnám az informálódásaim során szerzett egyébb töréneteket is. Amikor belép az ikerláng egy meglévő kapcsolatba - és ez állítólag többször van így,mintsem mind a két fél éppen szabad legye - , akkor az esetek nagy százalékában az a kapcsolat amúgy is haldoklott,hacsak nem mesterségesen volt már életben tartva. Az én példámnál maradva is meg tudom ezt erőeíteni. Hiába voltunk mind a ketten másfelé elkötelezettek,pár hét kellett csak együtt és mind a ketten világosan láttuk,hogy az az út,amin eddig jártunk,már nem járható,már nem az,aminek hittük. Kölcsönösen segítettük egymást abban,hogy megtegye ezt a felismerést és lépjen. Na de ezután jön a lényeg. "Egyszerűbb" lett volna és jobban követi a példádat,ha együtt maradunk ( másokon átgázolva,együtt tovább,majd rájönni ,hogy a másikkal sem fenékig tejfel és a mókuskerék indul újra...),de nem így történt. Sokkal jobban fájt,de pont így tudtuk mind a ketten feloldani végre ezt a karmát. Egyedül kellett végigmennünk azon a felismerésen,hogy a korábbi kapcsolatból mindneképpen ki akarunk lépni,attól függetlenül,hogy a másik ott van-e vagy sem. Bevallom,voltak nehéz pillanataim,elbizonytalanodásaim,amikor nem tudtam,jól teszem-e,ugorjak a semmibe,egyedül,nélküle,hiszen nem volt sehol,amikor itt van a biztonság,a megszokás....?És végigjártam és megértettem,hogy csak akkor lehetek önmagam,ha ezt felvállalom,mindentől és mindenkitől függetlenül. Akár vele-de nélküle is. És elengedtem a ragaszkodásomat a múltamhoz és a jövőmhöz is. Igen,okoztam fájdalmat,nem tudtam elkerülni,de ebben a "játékban" csak ritkán kerül ki az ember fájdalom nélkül,én is megszenvedtem a magamét,mint mindenki ebben a történetben. Megértettem,hogy bennem van minden,amire szükségem van,ami jó jöhet,az teheti még szebbé a napokat,de amúgy is jónak kell lennie,hiszen ami bent,az kint. Úgy érzem,bár a férjemmel teljesen karmikus volt a kapcsolatunk (hoszen minden jelentősebb kapcsolat karmikus :-) ),de lejárt,amit lehetett,megtettünk,de tovább kell lépnünk. Egy mások előtt felvállalt ikerláng kapcsolat abban az értelemben szerintem bánthatja azokat,akik emiatt szenvedtek (régi kapcsolatokat),de abban egyetértek-ha így értetted,hogy bármennyiszer is távolodjanak el egymástól,az sosem lehet háború,nyílt viszály,veszekedés,nálunk legalábbis soha nem volt.

2014. szept. 11. 11:29

Ha érdekel a házasságom, annyit elmondhatok, hogy klasszik karmikus kapcsolat (nem ikerláng) mintára épült, és mi nagyon sokat tanultunk egymásról, nagyon sokat átadtunk már, még gondolom, hátra van legalább ugyanennyi.


Én külföldön élek, ami a házasságomban ilyen karmikus szinezetű dolgok vannak(ezt főképp buddhista és karmáról szóló írások alapján következtettem ki):

-szokásosnál több korkülönbség, távoli születés (2 különböző ország),

-nagy társadalmi rétegbeli különbség,

-2 különböző kultúra,

-véletlen találkozás,

-azóta nem szakadtunk el egymástól (mert nyilván még sok dolgunk van egymással)

-a kapcsolat körülményei nem voltak nehezek (ezt úgy érteni, hogy a környezet nem harcolt ellenünk, annak ellenére, hogy ennyire furcsa kapcsolat volt, senki nem próbált betenni, sőt, tárt karokkal fogadták).

-aki mégis ellene lett volna, csak a távolból tudta szemlélni, beavatkozni nem


Ezek a könnyítő körülmények mind karmikus közeg, hogy a "csere" mindenképp létrejöjjön, a nekünk szánt karmikus feladatot még véletlenül se tudjuk kikerülni. Aki ilyen dolgokkal találkozik, nem árt elgondolkoznia azon, hogy mi dolga van abban a kapcsolatban, mert ezek karmikus történések, megoldandó feladatok részei. Már írtam régebben ide, hogy én tudtomon kívül feloldottam egy rossz családi karmát, vagyis visszautasítottam (ezzel feloldva) egy rossz családi karmát még időben. Mivel akkor még ezt nem tudtam, hogy ilyet lehet, csak a véletlennek köszönhetem.


Még egy ilyen véletlen, hogy még mielőtt megismertük egymást, én már jártam ebben az országban pont akkor, és pont egy másik városban, amikor a férjemnek pont akkor ott volt egy barátnője, szóval egy rövid ideig valószínűleg egymás közelében voltunk és mégis másfél évvel később egy másik országban ismerkedtünk meg:))) ez is egyike a véletleneknek!


Én ezek után nem tudom elképzelni, hogy ha az ikerlángommal még fiatalon személyesen összefutnék, az ne barátság formájában legyen. Mert a mostani kapcsolatomban még annyi minden van, nem kapálózom kifelé egyáltalán, én megtaláltam, amit kerestem. De az biztos, hogy ha egy nap arra ébrednék, hogy a szemében nem látom azt a cinkosságérzést, amit eddig, akkor kilépnék, de ahhoz nem kell egy másik ember jelenléte, nem más miatt hagynám el, hanem magam miatt. Szerencsére ő abszolút támogat mindenben, de nemcsak rólam szól, hanem róla is, én is teszek érte, hogy jól működjön.

339. gribedli*** (válaszként erre: 338. - Vesica)
2014. szept. 11. 11:12

Igen, pont ezt írom én is mindig, hogy először mindkettejüknek külön külön kell megtalálni a harmóniát és megoldani a karmikus feladataikat, nem pedig a találkozástól várni azt, hogy majd meghozza a várt harmóniát a káoszba. Nem lehet azt várni, hogy valakinek érzelmileg csőd az élete és akkor belép valaki, és ettől a valakitől várja, hogy majd minden rendben lesz.


Másik dolog, hogy nem lehet a szerelemre hivatkozva átgázolni a már meglévő családján, mondván, megtaláltam az ikerlángom, lépek, csók mindenkinek! Ez mindenben ellentmond a karma törvényeinek és a kaotikus párkapcsolat nem más mint ez is egy karmikus szituáció, megoldandó karmikus feladat, tehát az illető akkor fog kilépni, a karma akkor fog feloldódni, ha ezt önerőből képes megoldani (ha nem, megismétlődik újra). Máskülönben csak arról van szó, hogy együtt vagyok X-el, de közben megjelent Y, beleszerettem (vagy még szerető is ráadásul), otthagyom X-et, mert elviselhetetlen vágyat érzek arra, hogy Y-nal legyek. X-nek fájdalmat okozok, de rövid időn belül kiderül, hogy Y-nal sem fenékig tejfel, ja, akkor mégsem volt az ikerlángom, ugye? És mi ez? Egyik karmikus kapcsolatból a másikba ugrás.


De nem mondom, hogy nincs szükség rá, mert van. A karmikus kapcsolatok alapozzák meg a személyiségfejlődésünket, szóval ha X-be már nem vagyunk szerelmesek, nem kötelező vele együtt maradni, sőt, szerintem bántóbb az, ha nem mondjuk meg az igazat, de mindezt már a szerető beújítása előtt is meg lehet tenni. Pláne, kifogásként használni az ikerlángot, mint kifejezés, gusztustalan. Mert az nem egy ártó kapcsolat és nem vívódás meg ilyenek, a szeretet az alapja és nem hagy maga után csatateret.


Hogy mi a helyzet velem? Nem szeretem beskatulyázni annyira a dolgokat, mert nem vagyok látnok, az életben sokminden másnak látszik, mint ami. Eredetileg ebbe a topikba egy másik fórumozó hívott (Jenny) mert egy másik topikban karmikus találkozásokat boncolgattunk. Őszintén szólva engem sokkal inkább izgatnak a karmikus feladataim megoldásai, és maga a karma elemzése és a buddhizmus. Ennek kapcsán találkoztam az ikerláng fogalommal de nem ez volt a fő keresésem mert harmonikus párkapcsolatban élek egy karmikus társammal, csak meg szerettem volna tudni bizonyos dolgokra, történésekre, véletlenekre a választ, nem párkapcsolati jellegű, vissza-visszatérő szituációkra.


Így elkezdtem kutatni a buddhizmust, a karmáról való tudnivalókat, stb. Szerencsére okultam is valamit, úgy értem, megtaláltam az okot valamennyire.

338. Vesica
2014. szept. 10. 10:31

Azt hiszem,elnézést kell kérnem,hogy mindig ilyen "többértelműen" fogalmazok,ezért lehet,hogy néha úgy érzem,elbeszélünk egymás mellett. :-)

Úgy értettem,hogy ahhoz,hogy az ikerlángok elkezdhessenek együtt dolgozni a közös karmájukon,előbb el kell oda jutni,hogy közösen tevékenykedhessenek,vagyis előbb a saját útjaikat kell bejárni,letenni,megoldani a személyes feladatokat,amik után készen allhatnak végre a találkozásra és azután a közös útra és szolgálatra. Lehet,hogy rosszul látom,vagy rosszul fogalmaztam,de számomra így logikus.


Szerény tudásom szerint nagyon-nagyon ritka az olyan ikerláng-kapcsolat,amelyben nem volt valamilyen szintű eltávolodás-ami nem feltétlen fizikai,sokkal inkább lelki-, ezt csak az igazán tudatos és felkészült párok képesek "átlépni" Nem mondom,hogy nincs ilyen,csak azt,hogy ritka.

De ez alkalommal álljon itt egy levél részlete,egy tőlem sokkal nagyobb tudásom személytől :

..."Nem kell, hogy bejárjuk ezeket a lépcsőket, nem kell, hogy megéljük a szétválást, akkor, ha tudatosak vagyunk a régi mintázatok lebontásában.


Az IkerLáng kapcsolatok a legteljesebb EGYSÉGről szólnak, hiszen ez az IkerLángok lényege, EGY LÉLEK KÉT TESTBEN alkalmat kap az újraegyesülésre.


Közben ott van külön és együtt töltött inkarnációk árnyéka és ajándéka, ott van a neveltetésünk, hitrendszereink, egy jó adag illúzió, amibe az ego által vezérelt elme bele tud kapaszkodni, és visz a szétválasztottság felé.


Ez az IkerLángoknál még nagyobb fájdalmat vált ki, mint egy normál kapcsolatban, hiszen ott az emlék arról, amikor EGYek voltak, és a vágy ennek újraélésére. A fájdalom sokszor elhozza a "nincs értelme" érzést, hiszen az EGYSÉGre való visszaemlékezés után mindent átjár az érzés, hogy máshogyan nem lehet. Szerencsére ez az erős vágy hajtóerő is az illúziók lebontásában.


Az IkerLáng kapcsolódások szakaszai ne ijesszenek meg, és ne tedd őket programmá. Inkább egyszerűen tudatosítsd, hogy bármelyik szakaszban is vagy az EGYSÉG választható és valósággá tehető...."


Természetesen tudom,hogy mivel minden kapcsolat más és más,máshogyan éljük meg,mindenkinek megvan a személyes története, de mindezek ellenére van egy ún. "szabályszerűség",amely minden ikerláng kapcsolatban fellelhető. Nagy tévedés,hogy ez elmélet,mindazon "szabálypontok",amikkel eddig találkoztam-tapasztalati úton szerzett irományok voltak. Hogy honnan tudom? Én vagyok rá a bizonyíték,mert addig,amíg én most eljutottam, jelen pillanatomig,meg tudom erősíteni,és néha bizony hihetetlen,mennyire pontosan úgy történik minden, ahogyan többen leírták . Bemagyarázás? Erre csak azt tudom mondani,hogy az a valóságod,amiben hiszel. Ami ezután jön-és ezt pedig még csak olvastam, mi várható,mert még nem éltem át-arról ennyire biztosan nem tudok nyilatkozni,de maga ez a tudás borzasztó nagy segítség volt számomra,amikor ráébredtem,milyen kapcsolatba csöppentem. Ez indított el,pontosabban adott egy mankót ahhoz,hogy megértsem,elfogadjam és felismerjem az utam és végre elkezdjek járni rajta, mélyedjek el magamban,tanuljak,fejlődjek,az elején talán érte és a kapcsolatunkért,de ma már tudom,hogy magamért kell megtennem. Szerintem ezért már nem volt hiába.

A ..."mind a kettőnkben egyre erősebb a késztetés..." kezdetű mondatomban pedig csak arra utaltam,hogy mindkettőnkben egyre erősebb a késztetés :-) . Ez nem azt jelenti,hogy megtaláltuk,amit kerestünk és jó így mindkettőnknek,stb.csak annyit,hogy mondjuk akkor úgy,hogy egy folyamat részesként haladunk mind a ketten,erre értettem,hogy "érik". De ahhoz,hogy "beérjen" még van mit tenni, többek között az ego-harcot végleg fel kell számolni,meg kell nyílni,fel kell vállalni dolgokat,elfelejteni a játszmázásokat. A mi kapcsolatunk sosem volt hagyomásos mintát követő,de ez hamarosan értelmet is fog nyerni.

Már korábban is kérdeztem,mi a helyzet veled? Mert olyan szépen elbeszélgetünk magasztos,kicsit füstszerű,bár hasznos dolgokról,én szívesen hoznám le egy kicsit ezt a fonalat a napi megélésekre,a saját tapasztalatainkra,mert ezekből sokkal többet tudunk nyújtani a másiknak.Mert ez az igazán hiteles..:-)

337. gribedli*** (válaszként erre: 336. - Vesica)
2014. szept. 9. 18:49

Szerintem a "segítők", akiket említesz, azért mindig csak a dolog szerelmi jelentőségét hangsúlyozzák, mert erre az emberek fogékonyabbak. Főleg a nők, hiszen ők járnak többet ilyen tanácsadásokra, nehéz lenne beadni nekik, hogy egy úgynevezett barátért tegyék meg ezt és ezt a lépést, emiatt nem fognak annyit fáradni, eljárni rendszeresen egy-egy kuruzslóhoz és fizetni.


Mint írtam, különböző szituációk vannak. Te úgy látod, hogy csak akkor tudsz tenni a közös karmáért, ha már előtte egyesülhetsz az ikerlángoddal. Más meg úgy látja, hogy előbb kell egyedül elérnetek a harmóniát (és feloldani a karmáitokat, plusz valamennyit az emberiség karmájából), és utána egyesülhetnek az ikerlángjukkal.


Tulajdonképpen mindkettő igaz, és lehetséges, de csak akkor, ha fennáll egy, vagy több olyan szituáció (és feloldandó karma) amit csak egyesülés UTÁN tudnak megoldani, ezért egészen korán találkoznak és azonnal megtörténik a dolog, de az ilyen párok soha nem hagyják el egymást. Nem kell szó szerint venni ezeket az állomásokat, amiket írsz és amiket egy-két elmélet ír, mert nem mindenhol van eltávolodás, sőt, abszolút nincsenek ilyen fázisok, csak egymásra találás és együttmaradás van. Nem lehet lefordítani 5 pontra az univerzum szabályait.


Írtad, hogy: "mind a kettőnkben egyre erősebb a késztetés a továbblépésre-már ami a kapcsolatunk milyenségét,minőségét és mélységét illeti,és ez már nem fér bele egy hagyományos kapcsolatba sem"


De akkor mi a gond az egoval? Ha ezen egyetértetek és jó így mindkettőtöknek, akkor miért nem megy? Ha egyikőtöknek sincs ellenére, hogy a kapcsolatotok nem hagyományos mintát követ, folytassátok így! Ha megtalálta mindkettőtök azt, amit keresett, szerintem nincs több kérdés, ami nem megválaszolt számotokra a ti helyzetetekben.

336. Vesica (válaszként erre: 334. - Gribedli***)
2014. szept. 9. 14:44

huhh,azt hiszem,azért van a nézőpontjainkban külömbség-hangsúlyozom,nézőpontban,nem véleményben-,mert én,mivel igencsak érintve vagyok személyes ügyként kezelem ezt a témát,hiszen sok mindent átéltem,megéltem már,amiről mások is írtak,-a kapcsolati szakaszokra gondolok,amik annyira ülnek,hogy hihetetlen.

Igen,igaz,hogy sok évvel ezelőtt minden vágyam volt,hogy egy család lehessünk Ő meg én,a klasszikus,hagyományos családmodell alapján. A mi kapcsolatunk nem fért ebbe bele,nem is sikerült,valóban csalódás volt. Az is normálisnak mondható szerintem,hogy amíg az egyik fél nem eszmél rá akár magától,akár a párja segítségével,hogy ez a kapcsolat miért más,mint az összes többi ezidáig,érthető,hogy a korábban megélt helyzetek,a régi programok akarnak működésbe lépni,és ezeken keresztül próbál magyarázatot találni a megmagyarázhatatlan érzésekre. Ezzel sztem nincs is semmi gond,feltéve,ha készen áll arra,hogy megnyíljon akár a spirituális világ felé is,mert ott megtalálhatja a válaszokat. Az előző példámnál maradva pedig látható,hogy bár sok évvel ezelőtt azt hittük,hogy vége,ennyi volt ebben a kapcsolatban,már nem ugyanazt akarjuk,most mégis ott vagyunk,hogy mind a kettőnkben egyre erősebb a késztetés a továbblépésre-már ami a kapcsolatunk milyenségét,minőségét és mélységét illeti,és ez már nem fér bele egy hagyományos kapcsolatba sem. Igen,vannak még előttünk játszmák,le kell tennünk végleg az egot,de idáig el kell jutni.Viszont egyre tisztábban látunk,új utakon járunk,lassan eltűnnek a régi programok.

Igen,én túlságosan magáról a kapcsolatról,a Kapcsolódásról írok,erre gondolok,meg arra,amit átéltem és még szeretnék átélni és ehhez mit kell tennem-DE! már tudom,hogy mindezt nem Őérte és nem azért,hogy végre egyesülhessek az ikerlángommal és utána hú de milyen hepi lesz minden-hanem saját magamért. Mindazért,amit eddig elértem,tanultam-saját magamról,neki köszönhetően,mert ez már az enyém. Ha ő is bejárja a saját útját,kitisztul,kioldódik belőle és belőlem is minden korábbi rossz program,beidegződés,hit és hitetlenség,akkor találkozunk....és itt nincs vége a történetnek,itt következik mindaz,amiről te írtál,a közös szolgálat az emberiségért,a Földért. Csakhogy,ez,amikor eljutunk idáig,úgyis be fog villanni,akkor már látni fogjuk ,mi a következő lépés,mi is a mi találkozásunk valódi célja,miért vállaltuk? De addig,amíg erre még nem értünk meg,én személy szerint csak a következő lépcsőfokot vagyok képes látni,azt kell megoldanom és ennek a lépcsősornak a végén még valóban csak az újraegyesülsét látom.Mert még nem vagyok készen,még nem vagyok érett arra,ami ott vár rám,hiába tudom "ésszel",de megélni még nem tudnám.


Én nem hiszem,hogy az ikerláng kapcsolatok maradhatnak a barátság szintjén,erről eddig még sehol sem hallottam,a segítők,akiket ismerek általában mindig,mint párkapcsolatról beszélnek,de hát ezen nem veszünk össze :-) .

Ami a nem ikerláng boldog párkapcsolatokat illeti,már én is kifejtettem,és teljesen egyetértek veled,hogy szerencsére van azért sok boldog párkapcsolat,sőt,ha kijelenthetem,"boldogabb",de mindenesetre kiegyensúlyozottabb is,mint egy ikerláng-kapcsolat.Én azt nem értem ebben a mostani nagy ikerláng-mizériában,hoyg az emberek,mintha egymással versenyeznének,hogy na,te megtaláltad már,én igen bibibííí....mintha tényleg arról szólna az egész,hogy akire rátalált,az megütötte a lottóötöst...hát egyátalán nem. Van olyan ismerősöm,aki konkrétan megmondta nekem,hogy bár tök jó lehet az egység,a tökéletes harmónia érzése...de látva engem akkor,amikor szenvedtem és fájt..hát inkább lemond róla,és jó lesz neki a "normális" kapcsolat is. És teljesen meg is tudom érteni.

Végül : akár ikerlánggal,akár más kapcsolattal,egyszerűen csak az a dolgunk,hogy jobb emberré váljunk ezen a Földön,szeretetet adjunk,és tudjunk elfogadni. Egy ikerláng kapcsolat a legteljesebb Mennyország-amibe a Pokol is beletartozik :-) Aki megkapta-élhet vele,de nem kötelező.

2014. szept. 9. 11:06
Ígérem, a jövőben megpróbálok rövidebben fogalmazni:D
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook