A szerelem halála....miért fordul el tőled az aki "szeret"? (beszélgetős fórum)

Elmondani nem tudom, mit éltem át, nem egy estés mese. Főleg, hogy nem egy szimpla szakítás volt. A fiatalember édesanyjától nagyon sok megaláztatást kaptam végig a terhességem alatt, nem örült sem nekem, sem az unokájának.

Hosszú történet. De még az is hozzátartozik, hogy 8,5 hónap múlva kistestvére született a babámnak.

Nagyon nehéz időszak volt.

Nem Te döntöd el, hogy le lesz bontva az a fal, vagy sem. Most még biztos nagyon passzol a képbe, magyarázatnak is tökéletes, de eljön az idő(ha mégsem, nem azért, mert eldöntötted), amikor csak sodródsz, és leomlik.

(szerintem:))

Ott a hiba, hogy nem igazán hiszem, hogy megéri lebontani a falat.

Miért? Mit adhat nekem egy férfi ami nélkülözhetetlen vagy pótolhatatlan?

Persze idővel változni fog ez is, de eltelt 4 év...

Nem érzem, hogy megérné bármi azt a fájdalmat kockáztatni.

Hacsak azért nem, hogy lehessen még egy gyermekem.

A kamiont is hagyd ki, nem szeretném, hogy alám kerülj.

Remélem szűkül a kör.:)

Azt hittem a fiadat "futtatod":)

Köszöni szépen, zavarba hoztad, hehe.

Szegény pasik. Volt olyan aki szímpatikus volt, de én magam is tudom, hogy olyan a védőbástyám mint a kínai nagyfal. :)

A buszos dolog nem az egyetlen volt. Gondolkoztam gyógyszeren, egy tízemeletesen vagy vonaton. Mondjuk az első 2 hónapom így telt el. És nem a pasi miatt, hanem magam miatt, hogy olyan hülye voltam, hogy bedőltem. :)

Aztán végülis azért maradtam meg, mert az egyik kolléganőmnek mozdonyvezető a férje és egyszer elütött egy lányt és tudtam, hogy sosem sikerült feldolgoznia, pedig nem az ő hibája volt.

Meg várandós voltam, 7 hónapos. Sokminden megfordult a fejemben...

Aztán egyszer csak úgy döntöttem, hogy ha meggebedek, akkori is túlélem és lám...

Csak hát a szívem 7 lakat alatt...

Biztos van olyan, lehet találkoztam is olyannal, csak képtelen voltam bármiféle kontaktust kialakítani vele.

Számomra az túl rideg, steril világ.

Érzésem szerint, ha egy nő nem tud elgyengülni, akkor nem is tud olyan mélyen átélni, megélni dolgokat(jót, rosszat, bármit), ami sokak számára elemi dolog.

Miket nem írok...:)

Azért akarnak találkozni veled a pasik, mert vonzó vagy, és jó társaság! Az biztos, hogy mivel a magad lábán állsz, egyedül oldasz meg mindent, ahogy írod pár éve, nem függsz senkitől, megszoktad...

Biztos jön még szerelem, csak még nem jutottál túl dolgokon, adj időt magadnak!

Ez a buszos dolog!! IRGUM-BURGUM!!! Mondanám a klisét hogy...egy férfi sem érdemli meg hogy miatta....stb..stb..stb.

Könnyű mondani.

Mindig akkor jövök rá, hogy nem stimmelnek a dolgok, amikor valaki találkozni akar velem. Mert nekem aztán eszembe sincs.

Majd találkozással kezdem, nem lesz ilyen gond. :)

A másik baj a barátnőm szerint az, hogy én remekül elboldogulok egyedül és meggyőződésem, hogy a férfiakkal csak gond van. Elég rigolyássá tud válni az ember, ha sokáig él egyedül. Lassan én is úgy vagyok már, hogy kinden csak úgy jó, ahogy én csinálom.

Persze, biztos tudnék ezen változtatni, ha valakit megszeretek. De nem tudom, hogy őszintén előfordulhat-e ilyen, mindig beugrik, hogy mennyire pofára ejtettek és az mennyire fájt. Sokszor csak egy haszál választott csak el attól, hogy kilépjek egy busz elé, vagy valami. (általában a buszsofőrt meg a kamionsofőrt sajnáltam meg, hogy nem érdemlik meg, hogy azzal éljék le az életüket, hogy valakit "megöltek" csak mert rossz passzban vagyok) :)

Értettem én, csak kötekedtem.

Mé', nekem nem szabad?:)