A szerelem halála....miért fordul el tőled az aki "szeret"? (beszélgetés)

ezeket viccnek szánod vagy komolyan gondolod?

mindenesetre a virtuális csajozásod valóban szórakoztatóbb.

:)

:) köszönöm!

Szoktam mondani, milyen szerencsés vagyok, hogy 22 évesen csesztem el az életemet, nem 50 évesen jövök rá, hogy nem jó, mert így legalább van még időm, hogy rendbe tegyem. És persze szerencsére nem változtam meg hátrányomra (mármint én úgy érzem).

Én ezt is szeretem .... :o)

"Az élet nem abból áll, hogy a vihar elmúlását várjuk, sokkal inkább az az élet, hogy megtanuljunk táncolni az esőben!"

Ő szeretett volna visszakapni engem/ minket, de a körülmények, az hogy az édesanyja azóta is teljes ellenállással van felém, az, hogy a másik nőtől is van gyerek, az hogy egyáltalán nem bízom meg benne nem teszik ezt lehetővé. De nem fogom bántani őt egy szóval sem, mert nagyon sokat vezekel az akkori döntéseiért.

És tudom jól azt is, hogy szeret minket, akkor is szeretett, csak elbizonytalanodott, illetve ellenoldalról nagy volt a nyomás (én nem vagyok az az erőszakos típus) és nem lesz könnyű neki látni azt amikor én továbblépek valaki más oldalán és a közös gyeremkünk is más családjához fog tartozni egy kicsit.

Nekem is van egy kedves idézetem:)

"A jövő azoké, akik hisznek az álmaikban!"

Köszönöm a napsütést!

Van egy kedvenc idézetem. Így szól: "Mindenben, ami bánatot okoz neked, jusson eszedbe a következő alapelv: nemcsak hogy nem szerencsétlenség, ami történt, hanem olyasmi, amit derekasan elviselni egyenesen szerencse."

A nagymamával nincs. Kb annyi, hogy évente 3-4 alkalommal apuka elviszi hozzá 1-2 órára a kicsit. (azt hiszem közben rájött ő is, hogy hibát követett el)

Apukával viszont meglepő módon elég baráti a kapcsolatunk.

Sok energiám van benne, hogy kiűztem a haragot és a gyűlöletet a szívemből, csak a teljes bizalmatlanság maradt meg. De ez már elég ahhoz hogy a kapcsolat menthettlen legyen.

Apuka szintén egyedül, vagyis jobban mondva az édesanyjával él... ő sem dolgozta fel amit tett. (az anyukája tanácsait fogadta meg amikor elhagyott és egy másik lánnyal gyors "családot" alapított)

Gondolom, remélem igazad lesz... :)

Vajon mennyi idő egy ilyen fájdalom feldolgozásához?