A jó anyukának zsíros a haja (beszélgetős fórum)

Mindenki ezt mondja :)

Én őszintén szólva nem tudom magam besorolni... mindig tiszta és ápolt vagyok, nem hordok lestrapált cuccokat, de szoknyát és magassarkút sem. A gyerek előtt egy ideig volt műkörmöm (rövid, de általában valamilyen vidám színű vagy francia), de annyira nem fontos, hogy több órát rászánjak, így most nincsen, de a kezem így is ápolt. A foglalkozásom miatt viszont nem lehet hosszú körmöm, és sminkelni sem praktikus, egy 24 órás intenzíves ügyelet után amúgy is gusztustalan az ember, hát még ha a smink is folyik le róla... de egyébként sem sminkelek, a szemem állása olyan hogy nem is látszana semmi szinte... És 97 kiló vagyok, nem fogyózom, igaz nem is híztam semmit már 10 éve. Sportolok és így jól érzem magam. A hajam nins festve és rövid, nem szárítgatom meg sütögetem, fodrászhoz vágatni járok. Szeretem a hangulatnak megfelelő parfümöket :) Szoláriumban egyszer voltam, 3 perc alatt komoly égési sérüléseket szenvedtem, jó nagy marhaság volt az én bőrömmel... Gyanítom hogy anyu1 szerint ha önigazolni akar minimum anyu3 vagyok. ;)

Sosem volt műkörmöm, de mindig középhosszú, lakkozott a körmöm.

Én nagyon jól szórakozok azon, amikor megbeszélik, hogy nekem azért ilyenek a körmeim, mert nem végzek házimunkát:)

Pont nem rég kérdeztem meg valakitől, hogy nálam is ő dolgozik e esetleg, hogy ilyen jól értesült?

Egyébként valóban irigyek sokan vagy nem tudom minek nevezzem. Hányszor hallgatom, hogy én milyen szerencsés vagyok, mert azért van időm, energiám magamra, a hobbymra, olvasásra, stb., mert helyettem a férjem mindent megcsinál. Az egyik ismerősöm addig elment, hogy eldöntötte magában, hogy nekem egy papucs férjem van és egyszer csak találkoztak, ami után ez a lány azt mondta, hogy ő azt hitte, hogy az én férjem egy szomorú szemű, hallgatag papucs.

Azóta ezen vihogunk a barátnőmmel:)

Ugyan ez a lány mondta azt is, hogy amikor meglátott először a fehér nadrágomba, akkor azt gondolta, hogy én milyen egy beképzelt p....csa vagyok:)

Na, ő a nem százas barátnőm:)))

Nem, nem papucs a férjem és nem csinál meg mindent helyettem, hanem munka megosztás van. És mindig hagyjuk egymást, hogy a saját igényeit is kielégítse.

Ja ők a műkörmös anyukák. Egyébként kb három havonta hagyom pihenni, olyankor nekem sincs. ( De megsúgom olyan elvetemült vagyok a lábamon is van... :D ez dupla gáz! )

Na kiteszem én is, mint a cikk írója a képem, hogy azért nem "plázatyúk".

Eszembe nem jutott, hogy elráncigáljam a fiamat, ha valakire azt mondta, hogy szép.

Mostanság is megdicsér idősebb nőket (unokatesómat, kolléganőmet, stb.) és igazat szoktam neki adni, mert tényleg szépek és ha csak nekem mondja, akkor én el mondom az illetőnek is, mert tudom, hogy jól esik neki:)

Egyszer viszont nagyon kellemetlen helyzetbe hozott, ugyan is nem tetszenek neki az nagyon halványkék szemű emberek és egyszer egy anyukára azt mondta az oviba, hogy anya nézd milyen csúnya az a néni. Jaj, nagyon kellemetlen volt, nem győztem magyarázkodni. És ráadásul a nő szép volt, csak túl világos volt a szeme.

Én is szeretem ha a nevemen szólítanak, de ha valamelyik ismerősöm lecicáz nem zavar. Sok ismerősöm is felháborodik ezen, de nem értem.

A férjem imád becézni engem, a fiúnkat és a macskánkat is:) és mindenkit.

Egyszer mondtam is neki, hogy ne legyél ideges attól amit mondani fogok és a legjobb az lenne, ha leülnél és kibontanál egy sört, mire ő egyre feszültebb lett én pedig közöltem vele, hogy nem mókusunk, hanem macskánk van:)))

Nem rég a főnököm, aki nő és 1 évvel fiatalabb nálam közölte, hogy ő bizony otthon is nagyon csinos. Nem tudom mire gondolt, mert sosem beszéltünk arról, hogy én milyen vagyok otthon és nem is látott még otthon.

Persze rögtön rávágtam, hogy miért? Azt gondolod, hogy én otthon topis vagyok? Nem, dehogy is, de én otthon is jó farmerban vagyok, jó felsőben és magas sarkúba.

Mondtam, hogy én persze nem vagyok magas sarkúban otthon sem, de szép szabadidő nadrágjaim, sortjaim, pólóim, ruháim, szoknyáim vannak orrhonra, tornára és bicajra is...

És igen, ha palacsintát sütök, akkor kötényt is veszek fel, illetve ha nagy takarítok, akkor olyan ruhát, amelyiknél nem számít, ha ki hypózom, de ez nem zavarja a férjemet.

És szerintem is inkább a természetük miatt csalják meg a párjukat az emberek, mint a kinézet miatt.

Én pl. a férjemet, így 24 év után is olyannak látom, mint amikor megismerkedtünk. Mindig azt nézem, hogy de jó képű még mindig, és gondolom ő is ilyenekre gondol, mert pl. reggel visszajött még és megnézett újra és mondta, hogy milyen jól nézek ki:)

A cikk nekem is tetszik, csak úgy veszem észre hogy páran fogalomzavarban szenvednek, élen a cikkíróval... ugyanis amiről írt annak,valami olyasmi címet kellett volna adnia, hogy mennyire igényes az anyuka, a jó anyuka dolog arról szól, hogy ki hogyan foglalkozik gyerekével, hogyan neveli, milyen módon oldja meg a problémákat stb.... ezek alapján lehet nemtörődöm anyuka(aki a játszótéren ül a padon újságmögött, vagy trécselve, és abszolút nem törődik azzal mit csinál a gyereke, nem szól rá ha rá kellene, nem érdekli hogy a gyerek egy merő szutyok, ő maga sokszor csillivilli mellette sétáló porontya meg ágrólszakadtnak néz ki stb..)

lehet átlag anyuka(dolgozik, próbál minél többet foglalkozni a gyerekkel stb.)és lehet a túl tökéletes anyuka(aki túlszervezi a dolgokat a gyerek minden percét leköti, szinte megfojtja a túlgondoskodással). Persze ez erős sarkítás, vannak átmenetek is.

Szerintem attól hogy egy anyuka slamposabb a kelleténél lehet jó anya, és sajnos gyakran az alig negyvenkilós kifent kikent anyák tojnak a gyerek fejére magasról.....

Neki én vagyok az első macskája. :o) Amúgy talán egy exem szólított így néha-néha, de nem vagyok benne biztos. Azért lettem neki cica, mert annyira azonosulni tudok a cirmosokkal.

Én egy becenevet mindig csak egy valamike használtam fel. Ő abból az állatfajtából való, ami a férfiaknál a legjellemzőbb. Azt sem érzem elcsépeltnek. Mást nem hívtam így, rá használva vicces, az alapján kapott már ezer becenevet, és köztünk véget nem érő történet szövevény szereplői a kiosztott állatfigurák.

Valahol nem is a férjünknek csináljuk meg magunkat, hanem saját magunknak. Én biztos.

Ezt szoktam meg. 21 évesen mentem férjhez, tehát az addigi életem során napi rutin volt a haj, ruházat, stb. És megmaradt rá az igényem.

Persze reggel, amikor felkelek, akkor én is kócos vagyok, de nem úgy vagyok egész nap. És ne is beszéljünk egy 12 órás nylon harisnyás bevetésről. Férjem a tiszta harisnya szagát is utálja:)

Volt egy időszak, amikor olyan hajam volt, hogy egyforma hosszú volt mindenhol. Gyönyörű volt a hajam. Még a saját színe volt és nagyon jó állagú, de nekem nem állt túl jól:), így mindig feltűzve, copfba hordtam, de ugye éjjelre csak kiengedtem, így a férjem minden reggel el tudta játszani, hogy mennyire megijedt tőlem:))))

És Réka sem egy szegény családból származik. Én ismerem a Rubint család egy részét. Elég jómódúak.

Tehát nem hiszem, hogy erre kell Norbi háta.

Nekem is hasonlót mondott a fiam ovis társa:)

Azt mondta, hogy neked milyen szép anyukád van!

Édes volt, de ezt főleg a neki különleges színeim miatt kaptam. A kislány és az anyukája is nagyon szőke, kék szemű és nagyon fehér bőrű és meg barna hajú, barna szemű vagyok, így neki ezért tűntem nagyon szépnek.

Én sem vagyok szép és sosem voltam az, ellenben az alakom tökéletes szinte mindig, a fejem elmegy. Ha nem lenne szép szemem, bőröm, akkor még talán "csúnya" is lennék sokak szerint.

És igen, a fiam szerint még mindig szép vagyok, mert a barátai is mindig azt mondják, hogy milyen szép anyukája van:)))