A jó anyukának zsíros a haja (beszélgetős fórum)

nem idegesítelek de én pl mindig visszafogytam szülés után és szoptatás alatt hízok:)az a 11 kg tök jó ne izgulj,attól még lehetsz csini és szép,sugárzó anyuka....a hugom arra gyúr pl hogy le ne menjen a felszedett súly,ő 40kg volt szülés előtt és iszonyatosan szenvedett hogy hízzon dokihoz járt stb és nem ment neki...én ezért nem szólom le a vékony anyukákat sokszor azt mondom inkább legyek ekkora mert sokkal könnyebb az esetek nagy részében amikor betegség és hasonlók nem játszanak be fogyni mint az alapból véknyaknak hízni....

megint nem mindet neked szántam,csak úgy általában:)

Sziasztok!

Eddig leginkább a túlsúlyos anyukákról volt szó.De mi van akkor,ha szül valaki három gyereket,és visszamegy 45kg-ra?Mint jelen esetben én.Akkor meg azt mondják,hogy biztosan beteg vagyok,azért vagyok vékony.Harmadik terhességemnél mindig úgy hívott a védőnő,hogy "Pehelysúlyú anyuka".Nagyon megalázó volt.

Mi még huszonéves házasság után is legszívesebben együtt megyünk el "bulizni".

Persze ha egy régen látott barátnő vagy barát kerül elő akkor külön is leülünk egy kávéra valahol az ismerőssel, de a havaerokkal való sörözés részéről (egyébként sem issza) sem igény és én se járok és nem is jártam csajos bulikba egyedül.

Sajnos ez nálam is így van. Hiába váltottam 5 éve életmódot, akkor ugyan lement 45kg, de a terhesség alatt nagyon kívánós voltam (a mostaninál hál'Istennek egyáltalán nem kívánom a palacsintát, de akkor rendszeresen azzal álmodtam), és hiába csináltam zabkorpából palacsintát...stb. 14kg úgy is felugrott rám, és további 6kg a kórházban egy hét alatt (szimplán mert a kórházi menüt ettem kenyér nélkül!!). Aztán a szoptatás nehezen ment és sok főzeléket ettem, attól is csak jöttek a kilók. A mostani terhességem alatt is csak annyit értem el a diétámmal, hogy nem híztam a terhességem kezdete óta...

Én viszont képtelen lennék a gyermekeimtől elvenni az időt az én javamra (persze itt leginkább a baba első évére gondolok), nekem ők a legfontosabbak.

Nem, az arányok persze, hogy eltolódnak, ha megszületik a gyerek...szerintem annyi a lényeges, hogy ha kicsi idő is, de- ahogy cseperedik a gyerek-de legyen a családon kívül magunkra is...

(Milyen jól visszakanyarodtunk a fórum témájához. :P

Nálunk is ugyanez a helyzet. Soha nem mondtam, hogy ne menjen a haverjaival sörözni, vagy bárhová. Egyszerűen miután megszületett a kisfiunk, már nem volt rá igénye. A mai napig azt szokta mondani, hogy örül, ha itthon van a családjával, esze ágában sem lenne nélkülünk tölteni a szabadidejét.

Persze, ha egyedül szeretne lenni, akkor kimegy és bütyköl valamit, aztán meg büszkén mutogatja. És én is örülök, ha itthon van, mert azért én vagyok egész évben "összezárva" a gyerekkel, jól esik már az is, ha nyugodtan el tudok mosogatni, vagy úgy kitakarítani, hogy közben nem kapcsolgatja ki-be a porszívót a kis huncut (nekem ez a fitness). :D

Bizony, sokan elhamarkodottan ítélik meg a túlsúlyos anyukákat és igénytelenséget, valamint tohonyaságot vélnek felfedezni mögötte.

Amúgy meg helyesbítek, mert a fogyás nagyrészt a táplálkozáson múlik, de csak akkor van hatása, ha egészséges hormonműködés van mögötte. Sajnos szülés után, ez sok anyukának már nem működik tökéletesen.

Pedig ők is egy csomó áldozatot hoznak és képesek azért fizetni nekem, hogy addig ők elmehessenek tornázni. Nem sajnálják az időt és a pénzt a külön főzésre, csak azért, hogy diétásan étkezzenek. Ráadásul ők is eljárnak fodrászhoz, kozmetikushoz. Ezzel a gyerektől veszik el az időt és még plusz pénzbe is kerül, de ők is meg akarnak tenni mindent azért, hogy visszanyerjék régi külsejüket. De sajnos, ennek halvány látszata van, mert valami ott belül már nem úgy működik.

Igen, értem, hogyan gondolod és abszolút igazad van.

Régen én is így gondoltam, és a Férjem is, és mikor megszületett a baba, valahogy természetes lett, hogy nem megyünk sehova egymás nélkül a focin és a tornán kívül. Nem érzem azt, hogy nekem jár, de ő sem érzi. Valahogy első pillanattól kimondatlanul "átálltunk" erre.

Ha szeretne menni, én nem tartanám vissza, és nem is neheztelnék rá :)

Nekem az a természetes, ha egymáson és a családon kívül is vannak elfoglaltságaink barátokkal, vagy csak egyedül...ez lehet a torna is, sörözés is... kinek hogy.

Ha gyermekünk lesz,személy szerint sem szeretnék ezen változtatni (nyilván nem az első időszakban), és a férjemtől sem fogom ezt elvárni-egyszerűen kell néha külön, illetve egyedül...én így gondolom.

Köszönöm, feldobtad a napomat! :D

(Nekem senki nem hiszi el, hogy vannak olyan nők, akik ha 30kg-ot is felszednek terhesség alatt, egy hónap múlva képesek azt csak úgy le is dobni, és nem minden anyuka azért vékony, mert annyira harcolna a kilóiért...)

Az én Férjem sem jár haverozni, meg sörözni.

Azóta nem ivott alkoholt, mióta pozitív lett a tesztem. És nem én kértem.

Haverok: eleinte igyekezett velük összejárni, de a nagy többség szingli és szabad és gyermektelen, akiknek as hétvégi bulin jár az eszük, ez meg Őt a saját elmondása szerint hidegen hagyja.

Tehát se alkohol, se haverozás.

Viszont heti 2-szer 2 órát elmegy focizni. Neki ez a szabadidő. Az összes többi idő a család és a munka. Szerintem ebben nincs semmi rossz. Nekem is ugyanez a felállás. Csak én heti 3-szor járok el 1 órára tornázni.

"Szerencsére nem jár sörözni, meg haverozni."

Csak és kizárólag meló és család?

Ez így jó? Csak kérdezem.

Bocs, hogy én is írok ide, ugyanis nincs gyerekem és sosem voltam állapotos, de bébiszitterként dolgozom és sok mindent látok.

Az valóban alkat kérdése, hogy ki miként változik meg terhesség után, de attól, hogy valakin rajta marad a felesleg, még nem kéne elkönyvelni úgy, hogy nőiségére igénytelen és hogy semmit sem tesz érte! Rengeteg nőnek felborul a hormonháztartása és bárhogy sportol és diétázik, nem mennek lefelé a kilók. A hízás-fogyás nemcsak akarat, hanem a hormonok kérdése. Sőt, még csak nem is igazán a mozgáson múlik. Ha odabent felborult az összehangolt hormonműködés, akkor ha a fejünk tetejére állunk, sem sikerül fogyni.

Van, aki szerencsés és semmit nem tornázik, sőt, zabálja a pilótakekszeket a TV előtt, még is ugyanazokat a ruhákat hordja, mint szülés előtt. De ettől még nem biztos, hogy megéli a teljes nőiességét és hiába néz ki jól, lehet, hogy nem is "funkcionál" jól feleségként és nem biztos, hogy annyira kívánatos a férje számára. A vonzalom nem csak a külsőn, hanem sok minden máson is múlik!

Most akkor én is fel tudom hozni az ellenpéldát és elmondani, hogy a látszat csal. Sok túlsúlyos anyuka mögött sokszor hatalmas változni akarás és küzdelem áll, de sajnos nincs mindig látszatja! Ráadásul lehet, pont így tetszik a párjának és nem a "bálnát", hanem a bombanőt látja benne, ugyanis egy kövérebb testet is fel lehet szexisen és ízlésesen öltöztetni.

És ezt nem azért írtam, mert érintett vagyok. Nincs gyerekem és súlyfeleslegem sem. De ennek ellenére felháborít, ahogy néhányan cikizik az anyukákat és úgy ítélkeznek, hogy nem néznek a dolgok mögé.

Hmm. Érdekes meglátás. Ha már mindenképp kategorizálunk akkor, akkor mondjuk én legyek 2A-s. :D Én gondolok magamra is oda is figyelek, de a látvány annyira nem tetszik. :D Bár előtte se voltam elájulva magamtól, de most már kész álomnőnek tűnik a szülés előtti énem. :)

De ezek szerint jó anyuka vagyok. Zsíros a hajam. Most épp nem mert tegnap megmostam. De kizárt, hogy én naponta hajat mossak, mivel kb. második nap úgy néz ki a hajam, mint amin már egy hete gyűjtögetem a faggyú mirigyeim termékét. :) Majd egyszer kipróbálom a csalán sampont, ha lesz rá pénzem.

Másrészről viszont, mások számára felfoghatatlan volt, hogy van ennyi mindenre időm. :D Illetve inkább csak volt. Én ált. bele sem gondoltam. Csak ott volt, meg kellett csinálni. Jelenti ezt: egyetemre bejárni, tanulni, szakdolgozatot írni, edzésekre járni heti kétszer, játszani, kézműveskedni és a legtöbb időm még így is a kislányomra fordítottam. :D Aki nem hiszi járjon utána!

Szeptembertől kicsit változik a helyzet. Bejön a képbe a munka is. Jó esetben csak heti kétszer kell bent lennem, a többit otthon kell intéznem. Plusz némileg az egyetem is marad. Meg az edzések. Reményeim szerint legalábbis. :) Illetve némivel több házimunka szakad a nyakamba, mivel elköltözünk itthonról. Úgyhogy kicsit izgulok az új kihívások miatt, de ha egy diplomát sikerült szereznem egy igen aktív kis hölgyemény mellett, akkor ez sem lehet lehetetlen. :)

És zárójelben (amint mindenki képzeljen oda magának) megjegyezném a szoli nem egészséges. Persze én könnyen beszélek, enyhe túlzással, kimegyek a napra öt percre és máris sutba dobtam a téli fakó színemet. :D Csíkos, nem csíkos ez van. Sosem értettem miért kell ekkora ügyet csinálni a bőrszínből. A fehér is szép, a barna is. DE a szoli akkor sem egészséges. :D

Egy ideig az alakunkkal nem is tudunk mit tenni, hiszen a terhesség alatt szinte teljesen átalakulunk és ha vékonyak maradunk sem lesz olyan, mint terhesség előtt volt.

És a pszichénkről ne is beszéljünk. Nem írok kilókat, hogy mennyi maradt rajtam, mert ez nem mutatná meg, hogy mennyire kevés volt centibe. Tehát a terhesség után a derekam, mellem és a csípőm is kicsit megszélesedett (94-75-94), ami akkor nekem egy horrorral ért fel. Azt gondoltam, hogy iszonyat kövér vagyok. Nem kellett új ruhatár, mert minden jó volt rám, amit terhesség előtt hordtam, de annyira megváltozott az alakom, hogy mégis csak vettem néhány ruhát, hogy ismét igazán jól érezzem magam. És persze ez a változás örökre megmarad, mert hiába megy le a felesleg az alakunk már nem változik vissza.

Pajzsmirigy betegség: a legnagyobb bajt abban látom, hogy sem a beteg sem az orvos nem veszi észre időben a betegséget.

A beteg nem megy dokihoz, mert azt hiszi, hogy azért fáradt, mert sokat éjszakázik a kicsivel, azért változott meg a hajam állaga, mert terhes voltam, szoptatok, stb. És ráadásként a doki is ezt mondja, ahelyett, hogy elküldené a beteget egy vérvételre.

Ha időben észreveszik ezt a betegséget, akkor nagyon jól kezelhető.

Nahát, én erre a cikkre azt tudom mondani, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltess.

Kedves cikkíró! Nem foglak elítélni, mert jól nézel ki. Sőt, veled örülök. De azért te se ítéld el azt az anyát, aki épp nem. Mert lehet nem egyedülálló, de akkor sincs segítsége, mert nem számíthat senkire, vagy mert meghaltak a szülei. :'( És igen, lehet pajzsmirigy alulműködése van, és azért nem tud lefogyni. És nem feltétlen a libacomb a hibás.

És tudod mit?

Engem nem érdekelt az alakom, csak az, hogy szoptatni tudjak. Most lesz 11 hónapos a babám, és a szoptatás miatt azt ettem/eszem, amit megkívántok. Mert arra van szüksége a szervezetemnek, hogy pótolni tudjam azt, amire a babának és nekem is szükségem van. És ez alkatfüggő. Van, aki lefogy a szoptatás alatt, van, akinek tartalékot képez a teste, és majd lemegy, ha abbahagyta a szoptatást. És ez nálam 10 kiló. Lehet az az anya vagyok, aki felesleggel küzd, de attól még én sem vagyok rossz anya. És azt gondolom, és szerencsére a Párom is ezt vallja, hogy elfogad így, ahogy vagyok, mert szeret. És a gyermekünket is szereti, és neki is többet ér az, hogy szoptatom.

Szerencsére nem jár sörözni, meg haverozni.

Én meg fodrászhoz ritkán jutok el, de megtanultam itthon karbantartani a hajamat, és ugyanez igaz a kozmetikai dolgokra is. A szoláriumot messzire kerülöm. Volt egy anyajegy műtétem, és orvosilag is tilos. Amúgy sem érdekelne a szoli, nem ettől szép vagy nem szép, igényes vagy nem igényes egy nő szerintem. :)

Szóval annyira relatív ez a rossz anya, nem rossz anya kérdés. Minden csak szervezés kérdése. A súlyfelesleg meg néha olyan, amiről nem tehet az ember lánya. De akit zavar, majd tesz ellene... ha tud. (Betegségnél nehezebb. :S)

"Nem az állatkertben vagyunk! "

óóó dehogynem, sőt

egyébként a nickem kapott név (persze a cat macskát jelent) de a Tomcat vadászgép elnevezéséből generálta egy régi, Top Gun rajongó "hódolóm"