2 és fél éves kisfiamat semmilyen módszerrel nem tudom leszoktatni a ciciről. Tanácsokat várok. (tudásbázis kérdés)

Úgy tűnik, nem mindenkinek furcsa. A természet úgy intézte, hogy egy újszülött addig szopjon, ameddig megtanul egyedül enni. Ha már tud enni, a szoptatás feleslegessé válik.

Sajnálom, de újra le kell írnom. Az egy-másfél éven túli szoptatás nem a baba javát szolgálja, hanem anyuciét, aki nem tudja feldolgozni, hogy a gyereke jól elvan az ő távollétében is.

Én is két éves korára akartam időzíteni a leszoktatást, aztán persze másfél hónapot ráhúzott, mire teljesen leálltunk. Nem volt egyszerű, sok sírás és birkózás kísérte....és nem is vagyok benne biztos, hogy jól tettem, mert most így négy hónap után is még folyton benyúlkál a blúzom alá, naponta többször kéri a cicit....

Nehéz ügy. Az okosok nekem azt mondták, hogy majd ő magától tudni fogja, hogy mikor kell elválasztódni. De nem így lett sajnos. :( Utólag már bánom, hogy nem korábban 1 és 1,5 éves kora között álltam le a szopival...

És ha valaki azt kérdezi, hogy miért erőltettem a leszoktatást, akkor az a válaszom, hogy nekem már nagyon kellemetlen volt. Túl erősen szívott és úgy éreztem, mintha "megerőszakolnának", mintha már nem az enyém lenne a mellem. Már nem tudtam irányítani a szoptatást, nem tudtam kivenni a szájából, ha már nem bírtam, vagy csak más dolgom lett volna etc...

Jó, akkor segítek :)

Bors, erőspaprika, szappan, leragasztás, egy hétre elutazás. Korrekt?

Tisztelet a kivételnek, és akinek nem inge, ne vegye magára.

De amikor egy anyuka el juthat arra a szintre, hogy mást megkérdez, nem gondoljátok hogy segíteni kéne neki és nem okoskodni?

Van akinek az a szórakozás, hogy másokat piszkáljon...

Amikor egy édesanya segítséget kér, legkevésbbé van szüksége a sok okosságot tudató, kritizáló emberre.

Igazán jó szívű emberek lehetnek az ilyenek...

A fiam sohasem volt kisebb vírusfertőzésnél jobban beteg. Melyet normaflorral kikezeltünk. akikkel együtt szültem, már jártak ekcémával, asztmával, és minden hónapban ezzel azzal orvosnál..

Biztosan nem ártottam neki. azt nem értem, hogy aki nem ért egyet a sokáig szoptatással, mit keres itt, nem volt egyértelmű a feltett kérdés? Nem vártak véleményt, leírást és miegymást. Annyira bírom a sok fontoskodó embert..

Más a tudomány, és más a gyakorlat.

Az alábbi oldalon pro és kontra kifejtik az érintettek, mit éreznek. Bár közismert állítás az immunerősítő hatása, az gyermekorvosi rendelők tömöttsége ellentmondó. Számomra furcsa, hogy egy két éves gyerek szopás után kipattanik az anya öléből, aztán bevág egy rántott húst és kimegy labdázni :)

[link]

szerintem meg jobb mindent akkor csinálni, amikor itt az ideje. ha szépen, fokozatosan történik a leszoktatás, nem fog emlékezni sem arra, hogy szopizott, sem arra, hogyan szokott le róla. és ebből senkinek nem lesz lelki problémája, se a babának, se a mamának.

felőlem mindenki addig szoptat, ameddig akar, de vegye észre, hogy éppen ilyen problémái adódnak majd, mint a topic indítóé.

Érdekes az teljesen normális mikor az ovis gyerekek még cumival a szájukban élik a mindennapokat...

A szopizós kisgyereknek meg azért mégsem lóg egész nap a szájában a cici..

Ezt a "szexuális" agyrémet meg hagyjuk már!!!! ..most ez a trendi, hogy piszkáljuk a szoptatós anyukákat!!!! Homoszexuális, és leszbikus gyerekeket nevel az, akinek még 2 évesen szopizik a gyereke.

Ugyan már............

Akkor most lehet szemet forgatni, de az én kislányom 15 hónapos koráig csak cicizett!!! Mondom csak!!!!!! És kielégítette minden táplálozási igényét! (a gyerekdoki, és a védőnő sem ájuldozott) Azóta mindent eszik szépen, és nincs gond.

Ez kb. olyan mint mikor anyós azt mondta: "Édes lányom, a Te dolgod meddig szoptatod a gyereket, de el nem tudom képzelni, hogy egy ekkora gyerek mit csinál a melleiden!!!" (ekkor volt a lányom 2 éves)

Szia! Nagyon sokféle választ kaptál. Én csak leírom, mi hogyan éltük meg. A kisfiam két és fél éves.

Mindenki erőltette, hogy le kell szoktatnom a ciciről. Bennem kettős érzések alakultak ki, de nem igazán akartam, hogy elváljon tőlem, hogy már soha többé ne bújjon úgy oda és nézzen rám a boci szemeivel a cicvel a szájában.

két éves korában visszamentem dolgozni, ami azt hozta magával, hogy kevesebbet találkoztunk (a maminál volt) és kevesebbet kérte a cicit.

Egy alkalommal (ami előtte még sohasem volt) elmentem egy két napos konferenciára, tehát külön aludtunk.

Másnap hazajöttem, kérte a cicit, de azt mondta nem jó ízű, kiköpte a tejet és kész. Még aznap éjjel egyszer félálomban bekapta, de amint ráeszmélt, már nem is kérte. Közölte, hogy szereti, megsimogatja, jó puha de nem iszik többé.

Azóta is néha bedugja a kezét és megsimogatja, de már nem kér cicit.

A véleményem az, hogy neked kell fejben eldöntened és neked kell érezned, hogy ez már így nem jó különféle okokból. (néha nehéz volt, kimerült voltam, megnyomott picit)

Ha gondolod, priviben beszélgethetünk ezekről.

szia

Miben zavarhatja össze a gyereket, hogy emlékszik hogy szopott? Az normális dolog.

Persze, mindennek meg van az ideje, de nem hiszem, ilyen szigorúan kell venni a 2 évet.

Ennek a pszichoszexuális fejlődéshez nem sok közét látom.