17 hónapos kisfiam még 2 óránként cicizik éjjel (beszélgetés)

Szia Pumukli!

Szerintem kezd tőle elvenni a nappali ciciket, mert ugye bölcsiben nem műxik a dolog....

Mivel a bölcsiben is kiságyban és egyedül kell aludnia, max. a gondozó símogatja, otthon is valami hasonlót kellene megpróbálni.

Beteszed a kiságyba, símogatod a buksiját és megvárod, míg elalszik...eleinte biztos tiltakozni fog, fel áll és sírhat is, de ha ott vagy megnyugtatod a szavaiddal, szépen visszafekteted és símogatod, akkor egy idő után (először biztos eltart egy ideig!) megnyugszik és elalszik.

Ha ezt következetesen csinálod 1-2 hét alatt szépen megszokja és tudja, hogy alvás jön.

Nálam ez a módszer bevált (szintén ciciről leválás, kiságyhoz szokás volt), egy próbát megér.

Mi 1 hét után már sikert értünk el.

Ami még beválhat egy "anyaszagú" póló vagy pelus.

Pólóban alszom és eleinte kapott egyet, azzal aludt el, aztán ugye ciki lett volna egy női pólóval menni mindenfelé, így elmentem a helyre ahol a pólókat készítik (helyi gmk), kértem 3 db fehér anyagot, így Mimi is elégedett és én is!

sok sikert!

Nagyon cuki a kisfiad :)

Sziasztok

Nekem is ez as véleményem, hogy egy gyerek addig kapjon meg az anya közelségét ameddig csak akarja.

A kisfiam már másfél éves és éjjel még mindig szopizik kétszer, de még napközbe is egyszer-kétszer no meg azon is alszik el. Csak az a gond hogy valahogy muszáj leszoktatnom őt arrol, hogy nappal cicvel aludjon, mert szeptemberbe bölcsibe

fog menni, és ott nem tudok eljönni és cicin elaltatni. Mondjuk este meg éjjel felőlem szopízhat, az engem nem zavar. Nincs valakinek ötlete hogy ezt hogy tudnám megoldani? tudtok egy pár jó altatási módszereket a ringatáson, cumizáson és babakocsitoláson kívül?

Én is azt gondolom, hogy egy kisbabának másra sincs szüksége, csak az anyukája közelségére!

És olyan hamar elillan ez a pár év, amikor ilyen intenzíven vágynak a társaságunkra.....

Én is alapveten bújós vagyok, szeretem kimutatni az érzéseimet a szeretteimnek, ezért nehezen fogadtam el, hogy kisfiam nem ilyen....Ő sosem volt bújós, nem szeretett ölben lenni, neki mindíg érdekesebb volt a világ, mint én...persze, ragaszkodunk egymáshoz és nagy a bizalom, de nagyon hiányzott a szeretet fizikai jelenléte...De olyan édi tud lenni, mikor minden előzmény nélkül közli velem, hogy : anya tudod, hogy nagyon szeretlek?!

Azért az Élet kárpótolt, mert kaptam egy kislányt, aki bújós, imád a közelemben lenni, símogatjuk egymást és nagy a "szerelem".

Egyetértek, a pozitív hozzáállás nélkülözhetetlen! Csak ez ad erőt ahhoz, hogy felkeljek, szoptassak éjjelente ahányszor szeretné. De mivel tudom, hogy ez nem valamiféle bolondéria a részéről, hanem VALÓS SZÜKSÉGLET, így természetesen megadok neki mindent!

Most már nem zavar, ha a háztartással kicsit elúszok, az nincs olyan fontos, de meleg kaja és tisztaság mindig van! :-)

És boldog vagyok, hogy látom rajta ak iegyenmsúlyozottságot, boldogságot! Ez visz tovább!

Muszáj a pozitív hozzáállás, mert különben begolyóznánk :).

Így visszagondolva nem is tudom, hogy telt az első év Noémi születése után.....3-4 órákat aludtam, nappal ott volt a háztartás, Tomi (akkor még nem járt oviba), férjem sokat melózott....Mégis itt vagyunk, boldog és kiegyensúlyozott a 2 gyerekem, mostmár én is, élvezem az anyaságot és kiráz a hideg, ha eszembe jut, hogy 1 év múlva mennem kell dolgozni....

És tudjátok, hogy mi a legszebb, hogy ehhez a sok mindenhez az anyaság ad erőt és a gyerekek létezése :)))).

Örülök , hogy ilyen pozitívan álltok a dolgokhoz. Tényleg nekem is voltak elképzeléseim, elveim a terhességek idején, de aztán az élet úgyis másként írja a forgatókönyvet.

Pl . sose felejtem el , hogy az elsőnél kijelentettem, hogy az én fiam nem ehet majd csokit, de halál komolyan is gondoltam. Már csak mosolygok, ha néha előkerül beszélgetés közben a barátnőmmel:)

Cumit az első nagy íveben kiköpte, a másiknál bár kaptunk ajándékba bontatlanul tovább is adtam.

Nálunk sem volt sem cumi, sem cumisüveg...bár cumival próbálkoztam hogy hátha lehet vele húzni kicsit a 2 szoptatás közti időt, de "okos" gyerekeim voltak és mindkettő messzire köpte :).

Viszont az igényszerinti szoptatás mellett is megtalálták az ujjukat (Tomi 1 hósan, Mimi 3 hósan), ami azért lényegesen megkönnyítette az altatásukat.

Az elvekről. Minden anyuka elhatározza, hogy mit fog tenni ill. nem tenni, ha gyereke lesz!

Ez nagyon szép és jó, de sajnos nem mindíg kivitelezhető, mert ott egy kisbaba, aki alaposan feltudja bolygatni egy család életét, ha próbálnak ráerőltetni valamit, amit ő nem akar!

Nálunk a közös ágyban alvás volt a "mumus", férjem kijelentette, hogy na az soha!

Noémi rossz alvó volt, alig aludt éjjel, csak akkor nyugodott meg, mikor mellettem volt...

És ekkor a férjem önként vett egy vendégágyat és átengedte a egész ágyat nekünk, csajoknak, hogy tudjunk pihenni.....

Másik elv a nem adunk cukros lötyiket a gyereknek.

De sajnos nem működött ez sem...A kisfiam baromi keveset ivott egy nap, hiába csak vizzel kínáltam, nem fogadta el...Ekkor jött a tea kevés cukorral, azt végre megitta!

Kistesónál szépen működött a vízivás, viszont látta, hogy tesó nem vizet iszik, így kikövetelte magának is a lötyit.....

De legalább nem cumisüvegből isznak és a fogai is szépek!

Szóval sokszor nem azért szoktatja az emberlánya rá különböző dolgokra a gyereket, mert kényelmes, hanem muszáj!

persze mindent vissza lehet fordítani, ha mindkét félben van elég kitartás.

megértelek, ez neked így jó. nekem nem lenne az, így aztán nem is szoktatom rá a gyerekemet.

igazából azokat nem értem, akik rászoktatják valamire a picit - aki még alakítható, és bármihez tudna alkalmazkodni - aztán meg vért izzadnak, míg leszoktatják róla, stresszelve ezzel magukat is meg a gyereket is. (nem feltétlenül az éjjeli szoptatásra gondolok, ilyen a cumi használat, a cukros tea, stb.)

Miért gáz? Szerintem tök jó! És olyan ritkán lehet ilyesmit hallani, hogy sokáig szopizhat egy gyerek! Persze, ha az anyának már nem válik örömére, akkor lépni kell, és leszoktathatja, de csak fokozatosan, óvatosan. A cumi-cumisüveg meg cumizavart és korai elválasztódást okoz többségében, úgyhogy jó, hogy nem használtatok.

A 2 éves kori dackorszak átvészelésében meg nagyon sokat szokott segíteni a szopi...

Ez a téma nagyon aktuális nálunk is!

De mi az a timsó? Én citromlével próbélkoztam, de az nem vált be.

Szió:)

A barátnőm a 2 évesét timsóval szoktatta le.Bekente a cicijét vele,mert már semmilyen módszer nem vállt be.

Egy próbát megér,nem lesz baja tőle a védőnő tanácsolta ezt a módszert.

Hali!

Olyan sok helyről hallottam, hogy apuka altasson...no nálunk a lányka dührohamot kapott az apjától....A mai napig is nekem kell bemennem hozzá éjjel, mert.....nem tudom...én kellek neki :).

Anyás gyereket akartam, megkaptam :))).

Este állandóan azon vitatkozik a 2 gyerkőc, hogy kit töröljek én, kit az apukájuk.

Ebből is volt pár este hüppögés, hogy a kisasszonynak nem tetszett apuka törölgetése.

valóban eltérőek az alvási szokások, de az éjjeli ciiczést nem az éhség motiválja (ilyen idősen), hanem ebben a korban tetőzik a szeparációs szorongás, és teljesen természetes, hogy anya cicijén nyugszik meg a leghamarabb.

De kíméletesen le lehet szoktatni...

Minden gyerek más...Van aki tényleg átalussza már pár hetesen az éjjel, más gyerekek akár 3-4 éves korukig is felébrednek inni, pisilni vagy csak egy kis szeretetért.

Az igény szerinti szoptatás éjjel-nappal működik, nehéz, egész embert kíván, ki lehet bírni.

Nekem mindkét gyerekem 6 hós koráig 2 óránként szopott....

szia!

Szerintem nagyon jó, hogy még mindig cicizik! :-)

A leszoktatás mindig kíméletesen és fokozatosan történjen, egyesével, és utoljára maradjon, amihez a legjobban ragaszkodik.

Fürdés után ne legyen semmi nagy hancúr, felpörgés, csak összebújás, simogatás, és mondd meg neki, hogy most már nincs több cici, ne érje váratlanul. És ne kösd össze más tevékenységgel, tehát ne kerüljön ezzel egy időben másik szobába, nehogy összekapcsolja a két dolgot és büntetésként élje meg!

Első pár alkalommal lehet, hogy apának kéne altatni, mert rajtad érzi a tej illatát. Pár nap alatt elfogadják a döntést, a lényeg, hogy nagyon szeretgesd meg és biztosítsd erről, és csak fokozatosan, kíméletesen!