10 éves és még mindig anyával alszik (beszélgetős fórum)

De igen az, és az utolsó mondataival azt sugallja, hogy már időszerű lenne a gyerekeknek együtt aludniuk egy szobában, mert az szerinte is nagyon jó a saját tapasztalatai alapján.

Viszont ha a gyerek azt szokta meg, hogy a szülőkkel alszik, akkor mit várunk el tőle? Hogy magától átszokjon a saját ágyába egy tök nagy gyerek, aki 10 éven keresztül a szülőkkel aludt egy ágyban...?! Ezt csak radikális lépéssel lehet megoldani, amire egy olyan szülő, aki nem volt elég határozott ahhoz, hogy a 4 évesét visszavigye az ágyába, illetve, h a saját ágyába szoktassa, képtelen lesz megtenni ezt a lépést.

Engem a gyerek soha nem zavart. A férjem horkolása annál inkább.

Egyénként igen, mi nappal szexelünk, éjjel meg alszunk. :)

:DDD

King size? Mi is ilyet vettünk a biztonság kedvéért, ha nem váltanák be az ígéretüket, de a kölözéskor örömmel foglalták el a szobájukat. A lányom eleinte "irodámnak" hívta, és csapkodta is az ajtót: megyek az irodámba:)

Nem terhes neki, éppen hogy jó a lelküknek, csak azt kérdezi, másnál volt-e ilyen és meddig tartott!?

Vagy nem ment át ?

Gondolom rugdos-szuszog stb. szinten már ennyi idő alatt nem zavarják egymást, nagyon össze lehet szokni. A férjem pl. képtelen a lányom mellett aludni, őt zavarja és a gyerek is nyugtalanabbul alszik. Mellettem tök nyugodt, nem rugdos, de pl. simán rámfekszik ami engem egyáltalán nem zavar, nem is tudnék róla ha a férjem nem meséli el hogy milyen kupacban tudunk aludni... Amikor meg beteg, akkor kifejezetten biztonságérzetet ad ha mellettem van, múlt héten pl. napokig volt lázas, a férjem cserélt a gyerekkel. Jó is volt, nem egyszer arra ébredtem hogy rázza a gyereket a hideg... és ha beteg neki is jobb mellettem mint egyedül.

De egyébként így igaz, ha bárkinek a családbólez sok vagy terhessé kezd válni, akkor változtatni kell közösen (de ezzel semmi gond nincsen, változnak az élethelyzetek, az érzések, azért vagyunk értelmes emberek hogy meg tudjuk oldani a hasonló helyzeteket...)

Szerintem nem egyik napról a másikra kell/lehet ezt megváltoztatni. Ráadásul előbb-utóbb ahogyan neked is elkezd sokká válni, a gyerekeknek is. Az a fontos, hogy nagyon kell figyelni, hogy amikor bárkit a családban ez már zavar akkor változtatni kell. A fiaid már nem annyira kicsik hogy ne lehessen megbeszélni ezt is velük, különösen ha amúgy is jó a kapcsolat és sokat beszélgettek.

Nálunk úgy alakult, hogy 0-4 éves kora között túlnyomóan a saját ágyában aludt a lányom, de vándorolt hol gyakrabban, hol ritkábban. Amikor 4 éves volt, az apukája kijött küölföldre dolgozni, mi kettesben maradtunk otthon. Nem is volt kérdéses számára, azonnal beköltözött mellém a nagy ágyba és két éven át együtt aludtunk. Azt hittem hogy több problémánk lesz ebből, pl. amikor az apja hazajött, de már 4 évesen is simán megértette és elfogadta hogy ha apa otthon van akkor ő költözik vissza a saját helyére, nem is volt ezzel gond soha. Amíg kettesben voltunk nekem is és neki is sokat jelentett érzelmileg hogy együtt aludtunk, két és fél éven át ment ez így.

Amikor 6.5 éves volt akkor kiköltöztünk mi is, újra együtt a család, a lányomnak külön szobája van, de időnként igényli hogy velem aludhasson. De ez is áthidelható, ha az apja elutazik pár napra akkor jön mellém, vagy sokszor reggel amikor az apja már elmegy és mi még nem kelünk átjön. Hullámzó hogy mennyire igényli, összességében lazul ez a dolog, és szerintem ebben semmi beteges vagy abnormális nincsen, én is szerettem a szüleim ágyában aludni gyerekkoromban. Mindenesetre azért azt hogy 10 éves gyereknek tényleg minden áldott nap veletek kell-e aludni, azért már megfontolnám, de van sok család a világon ahol mindenki együtt alszik és úgy jó nekik. Lehülyézni, betegnek titulálni stb. nincs oka senkinek, különösen nem annak akinek a saját háza táján is lenne mit söprögetnie :)

Mi kicsi korunktól kezdve a saját szobánkba lettünk szoktatva, sôt, ha felijedtünk, akkor is 5 perc babusgatás után vissza a helyünkre. 11-12 évesen KEZDTÜNK a nagyágyban aludni (ilyen is van), mert apám messze dolgozott és így este a nagyágyból nézhettük a krimit és aztán ott is aludhattunk. Semmi bajom nem lett tôle, szerintem így is meg úgyis felnô az a gyerek és normális is marad:)

Most mint szülô, tudom, hogy ez a szülôk számára kényelmetlen lehet, ezért mi úgy szoktattuk ôket le, hogy költözéskor mindegyiknek saját szobája lett, amit ôk választottak, így automatice elsô naptól kezdve hiszti nélkül ott aludtak. Pedig az enyémek is úgy voltak, hogy 3-4 éves korig a fiam mindig a saját ágyában aludt, és akkor kezdett el jövögetni, a középsô már oda is lett szoktatva mellém, hogy ne kelljen éjjel màsik szobába rohangászni. A legkisebb lányom pedig kezdetektôl nem is akart mellettem aludni, tehát mikor már nem szoptattam, ô kimondottan mutatta a kiságyat, hogy ô csakis ott szeretne aludni. Látod, gyereke válogatja. Neki is van saját szobája de úgy 1 hónapja, mióta ovis, az oviban ugye együtt alszanak a picik, kérte, hogy a kiságyát tegyük a nôvére szobájába (aki nagyon örült!), és azóta együtt alszanak ôk ketten:))))

Szerintem a legjobb módszer arra, hogy a szobájukba szoktasd a fiaidat az, hogy átrendezed vagy felújítod a szobájukat de ôket is bevonod ebbe és választhatnak bútorokat, egyebeket oda, cserébe pedig megígérik, hogy ott fognak aludni. Így az lesz az ô barlangjuk! Amúgy ha téged nem zavar, nem lesz ám semmi bajuk így sem, engem személy szerint zavar, nem tudok rendesen aludni ha valaki szuszog, horkol stb. ezért nem az otthoni modellt követem (vagyis hogy én is sokáig ott aludtam), igaz, mi csak akkor aludtunk ott, ha apám nem volt otthon, nyilván nem beleavatkozva az ô "magánügyeikbe".

Szerintem itt már terhes a szülőnek az együttalvás...de 10 évessel már egészen jól meg lehet beszélni, hogy miért is érdemes átköltözni, rá lehet játszani arra, hogy a kiskamasz korban már maguk is jobban igénylik a magányt, saját helyet...esetleg valami "pórlékkal" kísérletezni. (Plüss stb.)

Én így próbálnám legalábbis.

Én azt vallom, hogy minden családnak az a jó, amiben mindenki jól érzi magát.

Ha egy szülő terhesnek érzi azt, hogy az xy korú gyereke vele alszik, akkor ne tegye, ha nincs ezzel gond, akkor azért nem kell kirakni, mert mások szerint ez nem normális.

Senki se birtokolja a bölcsek kövét abban, hogy egyes embereknek mi a jó.

Szexelni meg aztán tényleg nemcsak a hitvesi ágyban lehet.

:)

Hidd el, a házasságom jó! Különben nem jönne a 3. gyerek. Sőt azt is összehoztuk valahogy és nem a másik kettő mellett fekve. Sokan írták csak a fantázia szab határt, hogy hol szexelek a férjemmel. Ennyi! 4 hálószobánk van a 100nm lakásban, tehát mindenkinek lenne helye. És van is. Szerintem bennem van a hiba, mert nem tudom őket elengedni érzelmileg és ők ezt érzik. Ha anya bizonytalan, nyilván a gyerek is az lesz. Akinek 3 műszakban dolgozik a férje az meg tudja, hogy milyen kevés az együtt töltött idő, és egy férfinek sem könnyű a regenerálódás, mondjuk 4 nap 12 órai éjszakázás után. Én megteremtettem a lehetőséget arra, hogy a férjem kipihenje magát, mert 20 év mulva is szükségem lesnne rá és a gyerekeknek is. Ha már itt tartunk én úgy gondolom, hogy a férjemmel töltött lopott órák még izgalmasabbá teszik a szexet is. És dobjatok rám követ, de csináltam már vele a gyerekszobában is mikor a srácok a franciaágyon aludtak el. És akkor mi van.

Köszönöm a konstruktív hozzászólásokat, és még várok egy pár évet, dehát nekem jön a pici lányom és lehet, hogy ő meg nem akar velünk aludni!!!