10 éves és még mindig anyával alszik (beszélgetős fórum)

Pont ugyanezt írtam lentebb.

:)

Én nem tudnék/tudok úgy gyereket nevelni/gondozni, hogy azon aggódom, hogy bizonyos dolgokban elkapatom, és lehet, hogy majd egyszer emiatt rossz lesz nekünk.

Egyrészt szerintem semmi nem garantálja, hogy ha kielégíted (nyilván ésszerű határokon belül, és a magad örömére is) a gyerek igényeit, akkor kötelezően később rossz lesz a családnak, másrészt én hiszek abban, hogy az a gyerek lesz érzelmileg kiegyensúlyozottabb, aki azt tanulja meg, hogy az igényeire válaszolnak, megértéssel kezelik, és elfogadják.

A legtöbb dolog szerintem azon múlik, hogy a szülők mennyire tudják helyén kezelni a gyerek habitusát, és mennyit tudnak arról a korszakról, amiben a gyerek van.

Pl. lehet szoktatgatni a 11 hónapost a bilizésre, de sok értelme nincsen, mert nem elég érett hozzá az idegrendszere.

Az általam vallott dolgokban természetesen benne van, hogy emiatt esetleg nehezebb lesz a fiammal, mint azokkal, akiket kezdetektől szoktattak valamire, de én még a nehézségek ellenére ezt látom a számunkra jobb útnak.

Bocs, kicsit eltértem a témától.

10 évessel egy lakásban is rizikós :)

De szerintem egy 10 éves már kell hogy tudjon annyit a világról hogy ha hall is valamit akkor sem áll oda megkérdezni anyut hogy mit csinál.

Azt én nehezen tudom elképzelni, hogy a gyerek közben ott aludjon mellettünk, de gondolom sokakat nem zavar. Hála Istennek nem egy minigarzonban élünk, úgyhogy meg tudjuk oldani hogy ne közvetlenül a gyerek mellett történjen. Viszont az nem kizárt hogy meghalljon valamit, és nem szoktunk bezárkózni sem. 7 éves múlt, van fogalma róla hogy mi történhet és tapintatosan kezeli a helyzetet :) Olyan már volt hogy hallottam hogy épp felébredt, de nem állt oda szájat tátani az ajtóba :)

mondjuk, halkan jegyzem meg, h mi tesómmal egy szobában aludtunk anno anyámékkal, mikor építkeztek, és addig a mamáméknál laktunk 4en. Nincsen emlékem arról, h hallottam volna őket.

Miután átköltöztünk a 150 nm-es kertes házba, a gyerek szobát szerintem direkt helyezték a ház másik végébe, 1986-ban(!), már akkor gondoltak erre...:DD Na onnantól kezdve bizony hallottam őket olykor...:DDD úgyhogy a kertes ház se garancia..:DD

Ezért írtam hogy figyelni kell hogy a helyzet mindenkinek megfelel-e.

Nekem is van olyan ismerősöm - volt egyetemi szobatársam - aki nem tudott egyedül aludni egy szobában, mert annyira megszokta hogy a testvére ott van mindig a szobában. Akkor a testvéreket is külön szobában kell altani mert máskülünben később kínlódni fognak?

Példa meg ellenpélda is mindenre van...

Az ismerősöd esetében szerintem nem önmagában az együttalvás volt a gond, hanem hogy tovább állt fenn a helyzet mint ameddig az mindkettőnek jó volt...

Kétségbeesettnek nekem sem tűnik, de szerintem inkább megszüntetné már ezt a helyzetet...

Na, majd ők tudják.

:)

Jaj igen, ami nem fekete az fehér, egyértelmű.

:)

Te kis perverz!

:D

A másikkal egyetértek, régen mindenki egy szobában és egy ágyban aludt kicsik és nagyok és mindenkinek jó volt így

Hát..én nem tartom magam betegnek, de én bizony szexelek a hálószobában olyankor, amikor alszik a gyerek. Ugyan nem egy ágyban alszunk, de a kiságya oda van tolva az ágyunkhoz.

Nem értem mi ezen a beteges...komolyan. Régen 10en laktak egy szobába és születtek gyerekek, nem ettől lettek lelkileg roncsok.

Ha a gyerek fölébred a hangokra, akkor az fölébred rá a másik szobában is. Mondjuk kertes házban lakunk, ott nyilván más ez, de nekem ne mondja senki, hogy mondjuk aki panelben lakik 20 éven keresztül párnát szorít a fejére, vagy soha fel nem sóhajt hangosabban, mert mi van ha a gyerek meghallja.

Ja. Simán szexelünk a gyerekszobában is, vagy a fürdőben, vagy a konyhában, de én nem rángatom ki az embert a szobából csak, mert ott alszik a gyerek. Bár akkor lehet az lenne az egészséges, ha kihúznám a kiságyat a konyhába pl..:)))

Issza meg a levét??? Szerintem egy csomó pozitív hatása van, mint ahogyan a fórumindító is leírja. Pl. egy csomót tudnak meghitten beszélgetni.

Amikor én kettesben maradtam a gyerekkel nagyon jó volt nekem is és neki is hogy együtt aludtunk. Biztonságot adott mindkettőnknek, sokkal nyugodtabbak derűsebbek voltak a reggelek stb.

Szerintem ha valaki azt állítja hogy jó neki, akkor jó neki. Feltételezhetően nemcsak egyféleképpen lehet úgy élni hogy az ember jól érezze magát... és nemcsak úgy ahogyan te élsz ;)

Az enyémek ritkán betegek annyira, hogy mellettük virrasszak, de amikor lázasak, úgy csinálom, hogy beállítom magamnak az ébresztôt 3-4 óránkénti ébresztésre, addig úgysem adhatok nekik újra gyógyszert és jó alkalom arra, hogy ellenôrizzem, hogy mennyire lázasak még, betakarjam, kitakarjam, stb. Ha hánynak, akkor úgyis egybôl hallom, természetesen ugrom is fel. Volt is rá példa, hogy mindhárman egyszerre voltak betegek és 2-3 hányás megvolt 1 éjjel leforgása alatt, na akkor speciel vissza se feküdtem, hanem 2 hányás között levittem a koszos cuccokat mosni meg bedobtam egy redbullt...

De másnap kipihentem. Most viszont pluszban örülök, hogy a 2 kis csaj együtt alszik, mert ha valami történne, egymásra is felébrednek és szirénáznak, szóval ettôl a részétôl nem tartok, hogy nem venném észre, ha baj van.

Szerintem pedig nyilvánvalóan náluk mindenkinek jól esett ez így, és ezzel semmi gond nincsen. Mint ahogyan azzal sem ha kezd sok lenni és emiatt változtatnak a helyzeten.

Ugyanezeket az okosságokat kaptam én is, miszerint határozottan ki kellett volna tiltanom a 4 évest az ágyamból. És csodák csodája akkor is és most is úgy vannak a dolgok ahogyan nekünk jó. Attól hogy neked az a jó ha mindig külön van tőled a gyerek, mert neked nyűg ha ott van, más még érezheti másként...

Kár ezt ennyire túldramatizálni, nem fog örökre ott maradni. Amikor én anno a 4 éves gyerekemnek megengedtem hogy állandóra átköltözzön mellém, ugyanezzel fenyegettek sokan, hogy majd nem tudom leszoktatni róla. Nem is kellett, ahogyan változott a helyzet, alkalmazkodott ő is, mi is.

A kérdezőnél születik a következő gyerek, a 10 éves nagyfiú szinte biztosan magától fog átköltözni. A 6 évesre nem vennék mérget, szerintem ő még inkább ragaszkodni fog az anyukájához amiatt hogy ott az új tesó.

És miért kellett volna a 4 éves visszaparancsolni az ágyába ha mindenkinek jól esett és sokat jelentett az együttalvás? Csak azért mert másoknak ez az elképzelése a gyereknevelséről, szerintem nem...