Zsibbadok az idegességtől... (beszélgetés)

Visszaolvastam a topikot és szóba került a gyógyszer. Én nem gondolom, hogy gyávaság lenne gyógyszert szedni. Van amire gyógyszeren kívül nem igazán van megoldás, nem lehet önmagában terápiával v. mással orvosolni. Ilyenkor sajnos nem nagyon van választás. VAgyis van, marad a tünet, vagy szedi az ember a gyógyszert.

És olyan is van, hogy a tünet lehetetlenné teszi v. nagy mértékben nehezíti az aktív életet....amíg más megoldást nem talál ezekre az ember, addig ésszerű gyógyszert szedni, hiszen senki nem szeretné elveszíteni a munkáját, félbehagyni a sulit stb. Ön és közveszélyes állapotban pedig szükséges a gyógyszer, legalább átmenetileg. Nem véletlenül vehetik kötelező kezelés alá az embert. Ez nem gyávaság kérdése.

Nem tűnsz empatikusnak. Szerintem ezt úgy is javasolhattad volna, hogy közben nem vagy lekezelő.

Az, hogy vannak ennél sokkal rosszabb dolgok, nem jelenti azt, hogy nem okozhat szenvedést. Utóbbi épp a fő jellemző a pszichés betegségnek.

Nem a nyugtató az egyetlen, amit fel lehet írni ilyen tünetekre. És szerintem nem csak a pánikbetegség jöhet számításba. Szerintem gyökeres megoldás a terápia lehetne, ahol lehetne dolgozni a személyiségen is. (pl. kapcsolatok alakítása, önelfogadás, önbizalom stb.)

Mit értesz a lelki szegény alatt?

Bennem nem csak a szorongás gyanúja merült fel veled kapcsolatban. Személyiségzavar is eszemsbe jutott. Ezt nem tényként írom, nem is írhatom, hiszen nem értek hozzá. De talán érdemes lenne egy kört tenni, hozzá értővel átbeszélni ezt a témát és utána lépésről lépésre haladni, változni.

Bizserégesem nekem is van. Sok éve, folyamatosan. én azt gondolom, hogy pszichoszomatikus. Szerencsére nem zavar, nem aggaszt. Sokkal inkább kíváncsivá tesz. Sejtem, hogy mitől alakult ki, de azt még nem tudom, hgoy mitől múlik el...ha egyszer elmúlik.

Lehet ez pont 90 százalék. Nem tudok ezzel sem egyetérteni sem ellentmondani. Tippelni tudnék.

Én azért írtam le, hogy én mit gondolok erről mert azzal nem tudtam egyetérteni, amit először írtál. Ott úgy fogalmaztál, hogy nem lehet sérültnek jó kapcsolata és nem úgy, hogy a sérültek 10 százalékának lehet jó kapcsolata.

Szerintem ez a nem válogathatok kijelentés kissé önbecsmérlő.

Kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy a másiknak van rossz tulajdonsága, hibája. Nem mindegy, hogy mennyi és ezek milyen súlyúak. Ha valakinek annyi hibája van, hogy nem tudom csodálni, akkor az már számomra sok.

Úgy látom nem értünk egyet. Én nem azt értem jó kapcsolat alatt, hogy az arany helyett a sz*r is jó, tehát becsapja magát. Én el tudom képzelni, hogy valakinek van valamilyen tünete (pl. időnként enyhe depresszió, szorongás, pánik, hallu stb.), de ettől még az életben jól teljesít. Dolgozik és/vagy tanul, sikereket ér el. Sok jó tulajdonsága, adottsága, készsége van, egy hullámhosszon van vele egy másik, csodálni tudja, felnéz rá. Sok a közös érdeklődési terület stb. Tehát az egyik (aki mentális betegséggel él)arany a másik számára.

Tehát én azt gondolom, hogy lehet valakinek mentális betegsége és mellette sok jó tulajdonsága. Ezek miatt lehet szeretni/csodálni/felnézni rá. Lehet akár jobb társ mint egy egészséges. Hiszen egy egészséges lehet, hogy kevésbé boldogul az életben, ha nincsenek jó adottságai, sok a rossz tulajdonsága.

Nem csak mentális egészség kérdése, hogy ki mennyire önálló, mennyire boldogul. Lustaságból is lehet támaszkodni és amiatt is mert valakinek valamihez nincs jó adottsága ezért kéri egy másik segítségét.