Zsibbadok az idegességtől... (beszélgetős fórum)

Nem lehet? Ne mondj ilyet... :)

Mi az a túl sok megoldhatatlan probléma?

Sziasztok!

Nem olvastam végig a hozzászólásokat, de Dócy, nem próbáltad még megoldani a problémákat, amiken szorongsz, idegeskedsz?

Egyszerűbb lenne, mint orvosokhoz járni és gyógyszereket szedni.

Dóczy!

Remélem nem borultál ki!

Nem lehangolni szeretnélek, sokkal inkább felhívni a figyelmedet arra, hogy fontos ezzel foglalkozni és legtöbbet egy szakember tehet.

Szerencsére spontán is elmúlhat.

Nekem kétféle tünetem volt, ami zavart kb. fél évig tartott és magától (pontosabban bennem változott valami, de ezt hosszú lenne leírni...leginkább traumához volt köthető) múlt el. A másik nem zavar, megoldást még nem találtam. Mivel nem zavar, eddig nagyon sok energiát nem fektettem a megoldásába....

A hisztéria formái, típusai

A hisztériacsoportba tartozó két nagy alcsoport a szomatoform zavarok és a disszociatív zavarok csoportjai.

A szomatoform zavarokra jellemző, hogy testi tünetek és panaszok igazolható szervi eltérések nélkül állnak fenn. Ezekben az esetekben érzelmi zavarok testi megnyilvánulásairól beszélhetünk.

• Szomatizációs zavar esetén a kórelőzményben számos, korai kezdetű (<30 év) fizikális panasz szerepel, melyek éveken keresztül fennállnak, számtalan vizsgálathoz vezetnek, jelentős károsodást okozva ezzel a szociális, munkahelyi vagy más fontos funkciókban, és hátterükben megfelelő kivizsgálás után sem lehet valamennyi tünetet maradéktalanul megmagyarázó betegséget vagy szerhatást igazolni, vagy pedig az okozott testi panaszok vagy funkciócsökkenés a vizsgálati eredmények alapján várhatónál nagyobb mértékű. Általánosságban jellemző a sok tünet, kevés szenvedés ellentmondása. A betegek magatartása is jellemző lehet, betegségüket gyakran környezetük feletti befolyás megszerzésére és megtartására használják. A szomatizációs zavar előfordulása nőknél gyakoribb.

• A konverziós zavar tüneteinek kezdete vagy felerősödése és valamely életesemény között kapcsolatot lehet találni. Az esetek többségében viszonylag hirtelen kezdődik, rövid ideig tart, leggyakrabban fiatal felnőttkorban alakul ki, és nőknél gyakrabban fordul elő. A testi tünetek változatosak, gyakoriak a bénulások, érzékszervi kiesések.

• Hipochondriasis esetén a beteg rendkívüli módon aggódik vélt vagy valós betegsége miatt, melynek alapja, hogy a magán észlelt fizikai változásokat félreértelmezi, és a bajjal való túlzott foglalkozás alapos orvosi kivizsgálás és megnyugtatás ellenére is megmarad. Férfiaknál és nőknél egyenlő arányban fordul elő. Lefolyása során hosszabb tünetmentes időszakok is előfordulhatnak.

• Pszichogén fájdalom-szindróma esetén valamely testrészre lokalizált fájdalom és ehhez társuló fájdalom-viselkedés együttesen állnak fenn. A tünetek gyakran valamely meglévő betegséghez társulnak, azonban a fájdalmat a testi betegség önmagában nem magyarázza, annak jellege, eloszlása általában nem felel meg a betegség hagyományos jellemzőinek. A tünetek a betegnek jelentős szenvedést, funkciócsökkenést okoznak.

• A diszmorfiás testséma-zavarra jellemző, hogy a beteg saját testének/testrészének torz voltát érzékeli, állandóan a vélt defektussal foglalkozik, és ez jelentős szorongást, életviteli nehézséget okoz.

Disszociatív zavarok hátterében pszichogén eredet állapítható meg, hatására a magatartás szervezetlenné válik, és változatos magatartási tünetek alakulnak ki. A disszociatív zavarokhoz tartozó betegségekben szenvedőkre jellemző a személyiség önszabályozó képességének gyengesége, illetve előzményei között súlyos, kedvezőtlen életesemények tárhatóak fel. Általános jellemzőik között a hirtelen kialakulás és megszűnés, és bizonyos emlékek, cselekedetek, érzések, események (átmeneti vagy végleges) kiesése szerepelnek.

• A disszociatív amnézia általában valamilyen traumatikus vagy stresszel járó életeseményt követően lép fel, a memóriából elsősorban személyes jellegű emlékanyagok vesznek el

• A pszichogén elkóborlás (fúga) is amnéziával jár, a beteg hirtelen elutazik otthonról. Az új helyen többnyire részlegesen/teljesen új identitást vesz fel, a régi életére nem emlékszik, ugyanakkor általában rendezetten viselkedik. Egy-egy periódus napokig is eltarthat, elmúltával a beteg a történtekre nem emlékszik.

• Deperszonalizációs zavar fennállásakor a beteg olyan tartós vagy visszatérő élményt él át, melynek során úgy érzi, mintha elszakadt volna saját testi vagy mentális folyamataitól, vagy azok külső szemlélője lenne (mintha álmodna). A váratlan, kellemetlen élmények szorongást keltenek, életviteli nehézséget okoznak.

A hisztéria diagnózisa és terápiája

A diagnózis felállításakor a tünetek mögött esetlegesen igazolható testi betegségek kizárása a legfontosabb. A tünetek enyhébb esetekben elmúlhatnak, többnyire azonban pszichoterápiás segítség igénybevételével gyógyulnak. Jobb kimenetel várható, hogy a kiváltó lelki tényezők azonosítása megtörténik, valamint, ha nem társulnak egyéb pszichiátriai megbetegedések. Amennyiben a betegség nagy előnnyel jár a beteg számára, úgy a tünetek tartósan megmaradhatnak. A hisztériacsopot kezelésében különböző pszichoterápiás módszerek is eredményesek lehetnek. Az egyidejűleg fennálló egyéb pszichiátriai kórképeket (pl.: depresszió, szorongás) szintén kezelni kell. A pszichoterápiás kezelés során fontos, hogy a beteg életében jelen levő stresszhatásokra figyelmet fordítsunk. A terápia sikere gyakran azon is múlhat, hogy elfogadja-e a beteg, hogy testi panaszai hátterében valamilyen lelki probléma is állhat.

Forrás:

Tringer: A pszichiátria tankönyve, 2005, Semmelweis Kiadó

A pszichoszomatikus betegségek elnevezés a test (görögül szóma) és a lélek (psziché) kölcsönhatásának zavarára utal. A pszichoszomatikus betegségek mechanizmusa - azaz a test és lélek megváltozott kölcsönhatásának mechanizmusa máig sem teljesen feltárt. A pszichoszomatikus tünetek keletkezése a legtöbb esetben megoldatlan lelki vagy szociális problémák jelenlétére utal, amelyek szomatizáció útján adnak jelzést.

A "pszichoszomatikus orvoslás" a testi, lelki, társadalmi kölcsönhatásokat is vizsgálja az emberi betegség keletkezésében, lefolyásában és kezelésében. Hiszen, ha a test súlyos betegségben szenved, az kihat a lélekre is - de ez fordítva is igaz.

Megmagyarázhatatlan testi tünetnek nevezzük az olyan testi tüneteket, amelyeket a szakemberek nem tudnak hagyományos orvosi diagnosztikus címkével ellátni. Ezek azok a tünetek, melyek megfelelő kivizsgálás után nem értelmezhetőek teljes mértékben valamely ismert betegség tüneteinek, vagy nem tulajdoníthatóak valamely kémiai anyag, önkényesen alkalmazott drog vagy orvos által előírt gyógyszer hatásának. Illetve, ha sikerül is a tünetek alapján diagnózist felállítani, a testi panaszok és az általuk okozott egyéb következmények (például: társas élet beszűkülése, munkaképesség csökkenése) fokozottabbak annál, amit a betegség indokolna. Ez a "kizárásos diagnózis" nem azt írja le, hogy mi a zavar, hanem azt, hogy mi nem, és így nem ad támpontot az orvos számára a beteg kezeléséhez.

A megmagyarázhatatlan testi tünetek - ún. szomatizáció vagy funkcionális kórképek - olyan súlyosak lehetnek, hogy akadályozzák, sőt lehetetlenné teszik a normális életvitelt, és az érintett személyre, közvetlen környezetére, az orvosra, az egészségügyre és a társadalomra komoly terhet rónak.

A konverziós vagy újabb keletű megnevezéssel élve disszociatív zavarok már az ókor óta ismert betegségek, korábban hisztéria néven foglalták össze őket. Jellemzően fiatal felnőtt korban indulnak, és a nők körében gyakoribbak. A konverzió az érzelmi feszültség átváltását jelenti testi tünetekre. A hisztéria (konverziós vagy disszociatív zavarok) esetén minden esetben hiányzik a szervi megbetegedés, a testi tünetek hátterében lelki okok, élethelyzeti krízisek állnak. A beteg a számára kedvezőtlen helyzetből így ki tud menekülni, ugyanakkor a környezete odafordulását, nagyobb törődését is eléri. Azonban - és ez nagyon fontos! - a beteg nem tudatosan produkálja a tüneteket! A szomatizációval és a hypochondriával szemben itt a beteg szinte közönyös a tüneteit illetően, nem aggódik miattuk.

Általában elmondható, hogy a tünetek hirtelen kezdődnek, többségében egy hónapnál rövidebb ideig tartanak. Újabb konfliktusok a tünetek kiújulását, súlyosbodását idézhetik elő. A tünetek döntően neurológiai jellegűek, gyakran bénulással, érzészavarral, érzékszervi kieséssel (pl. vakság), epilepsziát idéző rosszullétekkel (pszeudokonvulzió) járnak. Igen jellegzetes a hisztériás járás-, és állászavar, mikor a beteg rogyadozó állás, feltűnően imbolygó járás ellenére sem esik el. A bénulások, érzészavarok kiterjedése nem felel meg a beidegzési területeknek, hisztériás vakság esetén a pupillák fényre reagálnak, roham esetén az EEG nem igazol epilepsziát.

A beteg jelentkezésekor legfontosabb az organikus (testi) háttér, betegség kizárása! A tünetek jó esetben napok, hetek alatt spontán is oldódnak, de pszichoterápiás eljárások, hipnózis, relaxációs technikák, illetve szorongásoldó gyógyszerek segíthetik a gyógyulást. Jó prognózisra utal a jól azonosítható kiváltó esemény, a pszichés és szervi betegségek hiánya. Ritkán a tünetek tartósan megmaradnak, szomatikus, neurológiai tünetek fejlődnek ki. Jelentős hátráltató tényező lehet, ha a betegszerep fontos előnyökkel (pl. nagyobb törődés) j

Dr. Dinya Zoltán

Én hasonló módszerekkel próbálkoztam, nekem nem vált be...hiszen folyamatosan bizsereg a lábam. Intenzitása változó, de teljesen nem múlik el.

Akkor is érzem, ha egyáltalán nincs szorongásom. Nem arra gondolok, hogy ha 5 perce nyugodt vagyok akkor az nem szűnteti meg, hanem heteken át nyugodt vagyok és mégsem szűnik meg.

Szervi ok nagyjából ki van zárva.

Nekem azt mondta az orvosom, hogy előfordulhat, hogy valami kiváltja (pl. szorongás, feldolgozatlan trauma stb.), a kiváltó ok megszűnik és ezzel a tünet is megszűnik. Olyan is előfordul, hogy a kiváltó ok megszűnik, de a tünet marad vagy csak jóval később szűnik meg. Ez lehet pszichoszomatikus és konverziós (régi nevén hisztéria) tünet is. Ennek a hisztériának nem sok köze van a hétköznapi értelemben vett hisztihez. A pszichés oknál fogva kialakult süketség, vakság, bénulás neve konverzió. Net azt írja, hogy minél hosszabb ideje fennál, annnál kisebb az esély a gyógyulásra. De nem megijeszteni szeretnélek. Lehet neked egészen más oknál fogva alakult ez ki mint nálam.

Dócy!

Ki kellene viszgáltatni ezt a zsibbadást. Kizárni a szervi okokat. Ha nincs szervi ok, akkor vizsgálni a lelkit. Ez lehet szorongás tünete, pszichoszomatikus, konverzó stb. Sokféle. Szakember tudná ezt megmondani és azt is, hogy mi lehet erre a megoldás.

Érdemes megpróbálni relaxációs technikákat, egyéb módszereket, hátha valami beválik. Lehetséges. Ha nem megy akkor viszont a legjobb szakihoz menni. Minél hosszabb ideje áll fent ez a tünet, annál nehezebb tenni vele valamit és olvasom, hogy ez téged nagyon zavar.

A társfüggőség, önbizalomhiány problémával is érdemes lenne foglalkozni.