Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)
Zsendülő zivatar,hóvihar,
megjöttél,
szép idő,jó idő,
megszöktél.
Weöres Sándor
Zöld mezőre folyna piros vére.
De még hagyján, hogy énnekem esnek,
Hej van, ami jobban fáj szivemnek,
Az még sokkal jobban fáj énnekem,
Hogy téged is bántanak, kedvesem.
PEtőfi Sándor
Valaki,valaki most emleget,
Mert nagyon könnyező vagyok,
S előttem párisi utca-ormok
Hasogatják az eget,
Szelíd kárpitját a nagy égnek.
Ady Endre
Üresen áll már a kancsó, bort bele!
Ide hamar a javából, be vele!
Boncidáig folyjon a bor, mint tenger,
Ki megállhat még a lábán, nem ember.
Petőfi Sándor
Új,új Vizekre,nagy szűzi vizekre,
Röpülj hajóm,
Szállani,szállani,szállani egyre!
Ady Endre
Ujonnan visszajött a régi baj,
Amely a másvilágnak követe,
S hozzám így szól: szedd össze magadat,
El fogsz utazni a föld mélyibe. -
Erőm fut, mint a gyáva hadsereg,
Itt hágy magamra, gyöngén, egyedűl,
És vérem, a vég-búcsuzásra tán,
Elhagyván arcomat, szivembe gyűl.
Petőfi Sándor
Természet,még te is gúnyolódol?...
Amióta őt eltemetok:
Tél havának kellő közepette
Olyan tavasziak az idők.
Petőfi Sándor
Száműztem magamat az emberek közűl,
Magányba mentem és mélyen rejteztem el;
Magam voltam csak ott és mégsem egyedűl,
Együtt valék a múlt ezer emlékivel.
És minden emlék oly gyászdolgokat beszélt,
Mik fölforgathatnák a szív s ész tengelyét.
Petőfi Sándor
Sok nagy ember szállt pokolra,
Négy-öt ezredév alatt,
Vissza is tért egy vagy kettő,
A nagy többség ott maradt.
Arany János
Rengeteg erdőn éltem én,
molnár lánya voltam én,
kicsi koromban,
vízimalomban
fű suhogását tanultam én.
/Nemes Nagy Ágnes/
Piros fátyollal
kösd be a szemem,
piros bort önts,piros mámor,
piros ajkaddal csókolj szüntelen.
Kosztolányi Dezső
Őzek, nyulak, szarvasok,
hol alusztok éjjel?
Betakar minket az erdő
köddel, falevéllel.
/Zelk Zoltán/
Örök tavaszban járnék, mikor a rügyek barna
Résén az új levél görbűl már szeliden
Mint enyhe nap verőjén ha kismacska pihen
S bársony talpából lágyan ferdűl ki gyenge karma...
Tóth Árpád
Ó, látlak: lomha árnya nőtt a fáknak,
Már láz gyötört, s a rózsás gráciáknak
Lárvája hullt, és párka-arca lett,
Tóth Árpád
Oldalt piros postaszekrény
A járda szélén ahol megálltunk
Az eső alattomosan szitálni kezdett.
Karinthy Frigyes
Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.
Petőfi Sándor
Nem hoztak,de vittek
a vak lóra azt hazudták bátor
suba alatt kupec lett a pásztor
műdalokkal altat nylon-furulyája.
Jókai Anna
Már sokszor énekeltem rólatok,
Még többször is éneklek, szép csillagok.
Én úgy szeretlek titeket!
Egy szebb világgal hiteget
Sugárotok;
S ti egyre mosolygotok,
S oly jól esik nekem,
Oda tekintenem,
Hol egy kis vidámság van
E szomorú világban.
Petőfi Sándor
Lehullna ez az égreszálló madár,
ha a két szárnya elválna,
Két szárny vagyunk,de fenn a fellegekben,
nem szállhatunk csak mi ketten.
Váci Mihály
Később tudám meg: mért öleltenek? -
Azt tapogatták, míg öleltek:
Hol van legfájóbb része e kebelnek?
Petőfi Sándor
jaj, meg ne állj az úton hirtelen,
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este, ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.
Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
Várnai Zseni
Ím sírván esdekellek,
És áhítatom reszkető mécsét
Meggyújtom oltárod mellett,
Ó, Reménység!
/Tóth Árpád/
Ha lennék tőled oly távol talán,
mintha más ország volna a hazám,
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
hanyatt feküdve, mintha óceán
habja himbálna, lágyan és puhán,
add át magad ott is nekem csupán.
Jevgenyij Jevtusenko
Gyalog szerettem volna jönni,
hogy érezzem: - a telt kalász,
a rét sok térdeplő füve
elém borul, el nem eresztve,
s lábam kérve kulcsolja át.
Váci Mihály
Gesztenyefa-palotában
csupa fény és csupa árny van,
csupa kuckó, csupa tér,
mert itt mindig fúj a szél.
/Nemes Nagy Ágnes/
Felderüljön, mint a napfény
Vész után.
Hű egyesség tartsa össze
Fiait,
Hogy leküzdje éjszak rémes
Árnyait:
Künn hatalmas, benn virágzó
És szabad,
Bizton álljon sérthetetlen
Jog alatt.
Vörösmarty Mihály:
Ég, ég, fényes ég,
óriási nyári kék.
Most egy felhő felszalad,
csupa jég és csupa hab,
mintha látnál óriási
tejszínfagylalt-tornyokat.
Nem sokáig bírja nyáron,
úszni kezd az égi tálon,
olvad, olvad, szétcsepeg,
itt a zápor, cseppre csepp.
/Nemes Nagy Ágnes - Égi fagylalt/
Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.
Ady Endre
De egy liba elmaradt,
téblábolt a domb alatt,
vergölődött jó sokáig,
felért a hó a hasáig.
/Nemes Nagy Ágnes/
Csendes ÉJJ!Ringasd öledbe
Árnyék -pályád közé tedd be,
olvaszd fel lehelletdbe
gyenge gondjait-
Katona József