Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)
Cukorfelhők ha sírnának,
Cukorlevet innának.
Nyakra-főre cukor, kóla,
Fogorvosnak jól megy dolga.
/Mátrai Stella/
Bölcsek és öregek jöttek köré,
hallgatták mezítlábas kisdedek,
-s visszaadta vakoknak a fényt,
süketeket tanított hallani.
Váci Mihály
Álmaimban gyakran látogatsz meg,
Életemnek legszebb álma te!
Onnan van, mert rajzolásit elmém
Minden este véled végzi be.
Petőfi Sándor
Az órák lengő kengyelébe
emelem könnyen a lábamat,
nyergébe vesz és elporoszkál vélem
egy-egy selymes sörényű pillanat.
Váci mihály
Zsong a téli erdő,
nagy a nyüzsgés benne.
Messzi útra készül
a fenyőfák ezre.
Hárs Ernő
Zúg a malom, zúg a malom,
szőke árpa a garaton.
Hajnalban már szitál a liszt,
fehér, mint a fehér batiszt.
/Nemes Nagy Ágnes/
Voltam csend, egy hallgató,
Sűrű erdőben botladozó,
Mint egy vándor, nagy cipőben,
Madarak nélküli erdőben.
G. Ferenc
Üres narancserdőn merengve
járok, s a léptem hangja kong.
Sárgult levélraj vág szemembe,
vihar cibálja a vadont.
Kosztolányi Dezső
Úrnőm, alázatos már s szenvedő e nemrég gőgös és izgága szerelem!
Én szánom őt, beteg királyt, s megfojtom még e hajnalon...
S te, drágám, nyugszol távol ágyadon... ó, élveteg és finom ajkadon
Jó volna, rádhajolva lesnem: mint fuvall orcámra langy lehellet édesen
/Tóth Árpád/
Ugrani nem fogok tüzekbe,
Ugrani már: soha már
Ady Endre
Tetszik nekem. Szétnézek, látom a
roppant hervadást, de nem keserít,
és nem bánom, hol végzem utamat.
Nem értem a világot; azt hiszem,
nincs célja; – mért is volna? – és ami
értelmet magam képzelek belé,
sose több, mint maga a létezés.
Szabó Lőrinc
Szent Líber atyám,már te sem gyújtogatsz
Bennem,mint tegnap,gyehenna-tüzeket:
Egész világ gyehenna
S meghalt minden külön pokol.
Ady Endre
S hogy úgy igaz, ahogy én mondom,
S hogy az én arcom az igaz arc
Napsugarában, dörgő zivatarban.
Karinthy Frigyes
Reszkető,fájdalmasan szép tiltakozás
A halványuló pipacs hullása ellen
A ráncokba megbújó nagy törvény ellen
Minden sírba húzó emberi béklyóval
Szemben.
Pákolitz István
Pici lélek, Ildikó,
mért nem rikkantsz, kis rigó?
Mit bámulsz oly komolyan?
Szemed-szájad épolyan,
mintha mélyen elmerülve,
egy riadt kis néző ülne,
puha párnás páholyában,
e világ vad szinházában.
Babits Mihály
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szívemben,Mylitta.
És szépsége és elszántsága,
Leginkább színeit most virítja.
Ady Endre
Összezsugorít, mint a levelet
és végiggörget járdáink felett,
míg, egyformára festve, a nyomor
csukaszürkéjét adja rád a por,
hogy seregében holtig megmaradj.
Babits Mihály
Óh,lyányok észre nem vett csapatja,
Kihagyott asszonyok,
Meg nem vásárolt drága hetérák,
Óh,minden rangú hetérák tömegje,
De szomorú vagyok.
Ady Endre
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
Petőfi Sándor
Nyakam nyugtatja most puhácska pázsit,
S nézem a fénylő fákat fülledt árnyban
S a fűszált, mely rám dől s furcsán parázslik.
Ó, boldog bágyadás... egykedvűn ásít
/Tóth Árpád/
Negyedik mond:avult ócska
jogod mit is keresed?
Mindegy már az írott malaszt,
Akár több,vagy kevesebb.
Jókai Mór
Már arrafelé is őszül, ahol
a szabadság zászlai hullanak,
lobogó vér fut parázs avarra
s alatta rémülten fészkel a mag;
/Radnóti Miklós/
Lázadón ragyog fel,mert fájni fog,megértem,
nagy fények birtokában- maradni észrevétlen.
Mert szép vagy,mint a vadvíz színéről gyűrűző nesz,
melyből a partra érve nyugalmas esti csönd lesz.
Baranyi Ferenc
Kedves, tedd alvó fejed
Hűtlen, halandó szívemre;
Kör és láz elperzseli
Sok merengő gyermekarc
Saját báját. És a sír
Gyermek-múlást bizonyít.
Mégis - hajnalig
Wystan Hugh Auden
Jegenye-fasoron által
az út velem a Napba szárnyal,
a Napba,amely az útnak végén
vörös tűzben áll a hegy végén.
Váci Mihály
idegent is szelíd testvérségbe emel,
mint titkos felhő, mely e földi vesztőhely
szegény elítéltjét ég felé viszi fel.
Babits Mihály
Hát ez volt,aki nyársrahúzott.
Eremből ugrott vért eresztett?!
És én mint mennyei keresztet
Cipeltem őt a hátamon.
Karinthy Frigyes
Gyönyörű bűnt hagytam rátok,
a lázadást, mely több mint Dózsa György;
mit bánom, ha több az áruló,
de lázadót is teremjen e föld!
Nagy Gáspár
Gáncs vagy jutalom mindegy már,
ama külső Segítség sem segít,
esküszöm,,nem fogok sírni
és csikorgatni fogam odaát.
Karinthy Frigyes
Fogadjatok engem
ti is szivetekbe,
s ti távoli népek
kürtösei, költők,
pereljetek értünk otthon a mivélünk
perlőkkel, anyánkért, s mi tiértetek majd
itthon perelünk, hogy élhessen anyátok.
Kiáltsatok együtt,
Kosztolányi Dezső