Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak, hogy lényink egyesüljenek.
Petőfi Sándor
És minden bánat lassan béke lesz
És mindenik gyötrődés győzelem
S a kínok kínja, mely vérig sebez,
Segít túllátni a szűk életen.
Juhász Gyula
Egy régi kispap néz ma rám,
A holdas május-éjszakán.
Szemében tiszta fény ragyog
És azt suttogja én vagyok.
Juhász Gyula
Dülledt szemekkel hajnalig boroznak,
az egyik régi verseket szaval,
hogy mikor Pesten iskolába járt,
mint tépte a rózsákat és a lányt.
Kosztolányi Dezső
Csak hús vagyok.Csak csont vagyok.
Gép a fejem.Gép a kezem.
De ami elmúlt,azt tudom
Sírtam,nevettem az úton.
Én,ember,én.Emlékezem.
Kosztolányi Dezső
Cinke, cinke, cinege,
jön a tavasz, tetszik-e?
- Tetszik bizony, csak siessen,
hogy a tollam fényesedjen,
Kányádi Sándor
Befejeztük kis regényünket,
Bevégeztem már minden álmom:
- Isten veled!...
Hogy ki vagyok, tudod Te, édes
S ha van erőd a feledéshez,
Szakíts, feledj!...
Ady Endre
Álcás,vén valómmal
Titkon megyek,fájva,
Ifjú színnel megyek,
Csúfolódva megyek,
Az öreg halálba.
Ady Endre
Azt a virágot add nekem,
Mely ott hervad el kebleden,
Én könnyeim öntöm le rája...
Ez a virág a hit virága.
Ady Endre
Zsendülő szívemnek légyen örökre,Juli,
Éljetek,oh ti szeretett lelkek!kiket édes örömmel
gyakran emlegetek hegyközi lakhelyemen.
Csokonai Vitéz Mihály
Zengj! - Ha dús volnék, aranyat fizetnék
Bőven én néked dalodért; de sorsom
Nem kegyel. Csak vers, mit az árva ifjú
Nyerhette tőle.
Petőfi Sándor
Vagy tán azt vélitek:
Hogy szomjas nem vagyok?
Dehogy nem!szomjaim
Krisztustalan vagyok.
S kizárólag pedig
A borra szomjazom,
De mindazáltal én
Nem bort...vizet iszom,
Vizet bízon.
Petőfi Sándor
Úgy élt a Pusztán
Az elnémitott remete,
Mint hő-nyári melódiák
Süket délutánokban úszván.
Ady Endre
Tudod Uram,hogy mostanában
Ólom-tüzek égtek a számban,
Kiálthatnék,hallgattam mégis,
Tudok mindent,hallgattam mégis.
Ad Endre
Szerelemről, csalódásról
Mindig szólt az ének,
Amióta szép leányok
És poéták élnek.
Mert hogyha a szép leányok
Hívek lettek volna,
- Csendes fészek a boldogság -
Nem lenne most annyi költő
S annyi rossz, bús nóta.
Ady Endre
Sem utódja,sem boldog őse,
Sem rokona,sem ismerőse,
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Ady Endre
Régi éhségem emlékivel,
Én szent éhségem emlékivel,
Várom a régi lelkem, a mást,
Ady Endre
Pogány rímek,muzsikák között,
Szomjazok valami örököt.
Ady Endre
Őszi vers...Sírj,mind a két szemem,
sírj őszi koncert,zengő zeneverseny.
Most itt az ősz,és én vagyok az ősz,
és régi bútól vemhes újra versem.
Kosztolányi Dezső
"Ördög bújjék az uradba,
Te pedig menj a pokolba!...
Húzd rá, cigány, csak azért is,
Ha mindjárt az ingemért is!"
Petőfi Sándor
Október egy szeretkező,
Flastromos,vén,kacér asszony-
Hazug fénnyel azért csábít,
Hogy fagyával elhervasszon,
Ady Endre
Nyerges lovam messze legel,
Nem t'ok futni, ha futni kell.
Hogy is tudnék futni mostan?
Mikor a fejem televan;
Nem csak fejem, de szívem is -
Petőfi Sándor
Nem elég álmodozni
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el,jövőnket-tudni kell.
Váci Mihály
Midőn e hölgy a szerelemnek
Első tüzére gyúladott;
Midőn ajkán a vallomásnak
Első, szent hangja reszkete,
S ott én legyek, kit csókra hí föl
Édes kedves tekintete!
Petőfi Sándor
Lát roskadni,szertehullni
Közügyet és ősi vagyont,
Mikor mindennap a való
A reménynek szárnyát szegi-
Ezt a keserű poharat
Édesítsétek meg neki
Nemzetem gazdasszonyai.
Jókai Mór
Köszönöm, hogy fölébredtél nekem
S néhány boldog hetem
Úgy élhettem, mint egy szerelmes és bölcs.
Ady Endre
Új idők dalait hoztam,
magamat,aki vagyok,
s nincs új illat az áldozatomban,
csak régi,súlyos,magyar szagok.
Koós Attila
Utamra, ős tüzednél e sok, bús borzalom ma
Szelíddé félszegül, s úgy nézem torz halomba
Torlódott bánatim, mint ó, bizarr bazárt,
Hol, nyűtt dobozok mélyén: sok-sok bús gondolatban
- Ó, lelkem régi lomja! - lappang a halk halálvágy,
Tóth Árpád
Tombol a tél,
szárnyaikat
szaggatja szél,
hullja a hó!
Kár, kár, be kár -
kiáltozzák -,
kár, kár, nagy kár,
nincs dió!
Nincs dió,
csak zúzmara,
tél dere, jég fagya.
/Kulcsár Ferenc/
Szelíd gyermek, mért késztetsz, hogy megálljak,
Felém mért nyújtod nyájasan kezed?
Szívem, mely mindig későn érkezett,
Szelíd gyermek, lásd, lomha, furcsa, bágyadt.
Tóth Árpád