Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)

"Csak az az ok szolgál arra,

Mert ránéztem galambodra;

Sugaramnál szebb a szeme,

Boszankodás kergetett le."

Petőfi Sándor

Currens de lepore

Bíró tudod-e,mi a nyúlhistória?

Melyet elkapott egy beste karafia?

Ha nem tudod,értsd meg a dolog summáját,Miként tették csúffá két ház nagy quadráját?

Csokonai Vitéz Mihály

Bohócnak, aki bámul, - hogy azt csapod kupán,

Aki az élettől szívet kapott csupán,

Hogy, tisztelt csőcselék, ha jól akarsz nevetni,

Előtted mindig azt fogják pofonveretni

S a legnagyobb gyönyörrel te is csak azt vered,

Ó Julcsa, Marcsa, Böske, ki legjobban szeret.

Karinthy Frigyes

Átrohanok könnyű szívvel

Sok besüppedt, elfelejtett sír felett.

Gyermek vagyok. Megfürösztöm

A ragyogó napsugárban lelkemet,

Nem látom a hervasztó őszt,

Csak a fényes, napsugáros életet.

Ady Endre

Az álmaimnak színes ablakába

gyakran bekandikálnak furcsa nők.

Ajkuk datolya, szőlőfürt a mellük,

és morfinista-szemmel néznek ők.

Régen-halottak itt ki- és bejárnak,

ismernek engem ismeretlenek.

Reám mutatnak hosszú ujjaikkal,

s közöttük én, remegve, mint gyerek.

Most ifjúság maszkjába fölmagaslom,

kegyúri gőggel, diadaluton,

aztán megölve, akiket szerettem,

a végtelent véres hajjal futom.

Az éjszakai, vad előadást már

mondd, láttad-e s tudod, ki e gigász

szinész, aki hazuggal és igazzal

rémülve-rémít és komédiáz?

Éjente nézem ágyam páholyából

csukott szememmel, egy legördülő

könnyet csikorgó pilláimba rejtve,

reggel pedig azt mondom róla: Ő

Kosztolányi Dezső

Zsóka férjhez megy,férjhez megy a Zsóka

Még kurta szoknyás lány volt pár éve,

És nemsokára más felesége.

Ady Endre

zörgő kocsik kormos mélyén pihegtél,

s üszkös szemekkel vágytál napvilágra,

mig a mezőn sikongott a hideg tél.

És csak futottál bőszen - önmagadtól,

vágyó szemed az Újvilágba révedt,

átvágtad a nagy óceán azúrját -

és ott se lelted azt az enyhe révet.

Kosztolányi Dezső

Van aki tévedésből jő e földre

És itt mindvégig idege marad.

Szeret kisétálni a temetőbe

És várják őt másik csillagon,

Magányosan kószál s eltűnődve,

Szívében a titok,s a fájdalom

Az emberek között.

Juhász Gyula

Új erővel és új bátorsággal

Álljunk szembe ama haramjákkal;

Szent az ügyünk, velünk van az isten,

Vagy velök sincs, ha mivelünk nincsen.

Petőfi Sándor

Uzsorás,

Dús hajlékra sohase hullt még

Annyi keserű legény-átok.

Sehol se nyílnak olyan szépen

A virágok.

Ady Endre

Tiéd a föld,a rét,a tó,az erdő,

tiéd az árny,a csöndesség,az álom.

Gárdonyi Géza

Szól az ifju,s útra mégyen-

Bár utána énekében

A leány sír és eped:

"Álomért ne hagyd az éltet,

Csak valóság idvezíthet

Puszta gőz a képzelet."

Garay János

S ha majd körülünk apró gyermekek

Mosolyganak, enyelgenek!...

S ha majd fölénk a szemfedő borúl,

S kivisznek, s rajtunk a sír domborúl!...

S ha majd hozzánk az unokák kijőnek

Szép alkonyán a sárga, csendes ősznek,

S merengve nézik ákáclombjainkat,

Miket fejfánknál a lég halkan ingat...

(Petőfi Sándor)

Reszket a bokor, mert

Madárka szállott rá.

Reszket a lelkem, mert

Eszembe jutottál,

Eszembe jutottál,

Kicsiny kis leányka,

Te a nagy világnak

Legnagyobb gyémántja!

Petőfi Sándior

Patak partján, rétek alján

lepkeszárnyon szállni jó

gyere te is, repülj velem

kedves-kerek Hold Anyó!

/Őri István/

Ő megcsókolt. Nem kéreté magát,

Első szavamra ajkamon volt ajka;

E csók! ez ajk!... mért nem váltunk itt kővé?

Hadd függtem volna mindörökre rajta!

E csók, e csók! ez édesb volt a méznél

S az anyatejnél. Csak ezóta élek;

Midőn elcsattant e csók ajkamon,

Érzém, hogy ekkor szállt belém a lélek.

Petőfi Sándor

Óh vad Szerelem! démoni nyomor!

mily megalázás! pokoli csokor!

mennyi vihar viharra, mennyi kába

cifra bánat, ordító csönd, hiába.

/Móricz Zsigmond/

Olyan csönd van így nélküled,

hogy szinte hallani,

amit még utoljára

akartál mondani.

/Váci Mihály/

Nyírfaágból volt a híd,

azon álltam egy kicsit.

Egyszerre a híd alatt

megláttam egy madarat.

/Nemes Nagy Ágnes/

Nem félek a haláltól.

Megállok vele szemben.

De amikor lesújt rám,

Isten, ölelj meg engem.

Gyurkovics Tibor

Megy a baba pelyhet szedni

Párnába, dunnába:

Jól megfogja, de elolvad

Rózsás kis markába.

/Pósa Lajos/

Tedd hűs kezedet izzó homlokomra,

Csillapítsd a lázas lobogást.

Fülembe mesét súgva adj álmomnak

Enyhülést hozó, szép szárnyalást.

Sárhelyi Erika

Legyek a kendő, mely könnyet töröl,

Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.

A kéz legyek, mely váltig simogat ...

/Reményik Sándor/

kérgesült szívedre hull,

A bánat elhalkul,

ahogy két kezed

- mint fuldokló -

a keze

után

nyúl.

Sárhelyi Erika

Jó a fán a labdarózsa,

mintha fényes labda volna,

jaj! még egyszer elszalad,

elgurul a fák alatt.

/Nemes Nagy Ágnes/

Íme, menekülni vágynék tőled,

Csak evezőm nincs készen a hajóban

És ha nem fogsz vesztemen mosolyogni:

Jól van.

Ady Endre

Itt vagyunk a Csudaréten,

Csudarét selyem füvében,

hol a szellők, felhők laknak.

Szerencsére itthon vannak!

/Zelk Zoltán/

Hangfogózza dalát, míg ballagok,

Jó volna most megállni ablakod

Alatt egy édes, fájó szerenáddal.

A szívem adnám oda hegedűnek,

A szívem, melyből bú és vágy zokog,

Tóth Árpád/

Gyengén szorító kerek koszorúban

Ez a két ölelő kar be itt maradna nálad,

Te édes és puha, te illatos és pompás.

/Tóth Árpád/

Gioconda jött,miként ha keretéből

Kilépne.Lionardo remekéből.

A homlokán rubintos aranyék.

Szemében a titok.Az ajka ég.

Juhász Gyula