Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen
Juhász Gyula
Elalszik minden - mily varázs!
Már alig zümmög a darázs.
Vállad vonala betegen
omlik el kebled vánkosán
s úgy csüggök fényes szemeden,
mint hipnotizált, orvosán.
Babits Mihály
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
Tóth Árpád
Csak szépen
tétován
amíg
jönnek és
elvisznek
az Apostolok
lován
csak szépen
múlni el
csak szépen
és lazán
mint ez a
Vasárnap
délután
Nagy Gáspár
Cinkék bokáznak
öles havon.
Nézik a varjak
hallgatagon.
/Kányádi Sándor/
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem.
József Attila
Álmában lélegzik már a kert, hiába
kérdezem, de kérdem újra mégis.
Gyümölcsökben a déli nap kering
s hűvösen az esti öntözés is.
/Radnóti Miklós/
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
Kosztolányi Dezső:
Zsugorodj őszi levél hát!
zsugorodj, rettentő világ!
az égről hideg sziszeg le
és rozsdás, merev füvekre
ejtik árnyuk a vadlibák.
/Radnóti Miklós/
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,
s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
Radnóti Miklós
vágyam halálát nem hiszem soha.
Immár a végtelen vágyára vágyom
s bár végtelen sok, véges mind a vágyam
s végesből nem lesz végtelen soha.
Gyermek kivánnék lenni, tiszta gyermek,
kit nem zavarnak semmi bús szerelmek
s amilyen talán nem valék soha.
Babits Mihály
Űzött vad
Rohanok, rettegek, félek,
A napok űznek, mint vadat.
S tudom, ők mindig itt lesznek,
Mikor elérnek vége lesz, vége, mindennek!
Londonman
Ültem egy indián kövön
a Nagy Medve Tó fölött
azaz a Big Bear Lake fölött
ültem egy indián kövön
Nagy Gáspár
Úttalan utakon...
De túl lélek-határon,
túl gondolaton, túl minden álmon
valami messze vár reánk,
egy fénysugár e rút világon:
Wass Albert
Utálom a szememet,
mert csak rosszat látok azzal.
Utálom a fülemet,
mert csak rosszat hallok azzal.
Utálom az ínyemet,
mert csak rossz ízt érzek azzal.
Babits Mihály
Tenger zúgásával összekeveredett,
Ugy barangolta be a földet és eget.
Mint üstökös, nyargalt sivatag pusztákra,
Zöld vadonerdőkbe, kék hegyek ormára;
A vadonerdőkben tölgyeket szaggatott,
A hegyek tetején sziklákat ingatott.
Petőfi Sándor
Száz év se,és dalol a szél,
fütyöl a szél sírom felett.
Testvéreim,kik éltek itt,
azt kérem én,szeressetek.
Kosztolányi Dezső
Soha, soha ilyen őrült szerelem!
Nem tudom én, mit fog tenni énvelem!
Mérföldekre belátom a világot,
Szerelmemben egy lépésre sem látok.
Petőfi Sándor
Reám raktad a gyöngeséged mázsás
bűneit.
Kosztolányi Dezső
Piros arcod a tavasz
Virító rózsája,
Bágyadt szemem az ősznek
Lankadt napsugára.
Petőfi Sándor
Ősz
kullog, a hegyben
a ravaszdi hős.
Kosztolányi Dezső
Öreg barátom fiatal sziveddel!
Fa vagy te, melynek elhullt levele,
Amelyet már a téli hó lepett el,
De rajta vígan zeng a cinege.
S bár késő este van már életedben,
Szemed még most is tisztán s messze lát:
Megismeréd a felhők madarát,
Kit fényes nappal sem láttak meg többen.
Petőfi Sándor
Ó, alkonyoknak könnyű vétkei:
semmittevés és pillanatnyi csönd;
az álmos hegyek fejére lassan
az este ringató folyókat önt.
/Radnóti Miklós/
Oh idő, te egy egész!
Nincsen neked sem kezdeted, se véged:
És csupán a véges ész
Szabdalt fel apró részeidre téged."
Csokonai Vitéz Mihály
Nyár mögöttük, tél előttük,
néha meg-megállnak
s búcsút intenek a hervadt,
búslakodó tájnak.
/Zelk Zoltán/
Néhanapján egy kéz értem kinyúl,
s zörgő lapjaimon váratlanul
fölsüt egy szó, mint másvilági hold,
s új életet kezd , ki fölém hajol."
Sárközi György
Messze innen utcalárma,
messze dong a kisvasút,
így bujik a –
pszt, pszt!
így lapul a –
pszt, pszt!
titkos
út.
/Nemes Nagy Ágnes/
Lágy szél fúj nemsokára.
A télidő halála
szívet szorongató.
Születve és kimúlva,
fogyó időnk tanúja
a hó, a hó, a hó.
Kálnoky László
Keresztúton állok,
Merre tartsak?
Ez kelet felé visz,
Az nyugatnak.
Petőfi Sándor
Önmagát és még valakit...nem érdemes
beszélni róla,sérti öt...Óh,Doktor úr ha tudná
hogy utálom magát,hogy tudott ilyen sintér lenni.
Móricz Zsigmond