Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)
Áldjon meg az Isten,ti jó fák,hű lelkek,
Néma hordozói örök Szerelemnek.
Juhász Gyula
A mély homályban rámvillant szemed,
Szívem emlékezett!
Juhász Gyula
Zsong a téli erdő, nagy a sürgés benne,
messze útra készül a fenyőfák ezre.
Beszórják a felhők őket puha hóval,
madarak díszítik szőlővel, dióval.
Őz és farkas ámul, mint szökik a lombra,
itt is , ott is , egy-egy kerek fejű gomba.
S miközben a gallyak csilingelve ingnak,
mindegyik facsúcsra alászáll egy csillag.
Így indul az erdő ezer fényű fája,
örömet szerezni szerte a világba.
Hárs Ernő
Zúgó szárny volt ma éjjel nekem a szó,
a korty,az óraütés,a szárny a simogatás,
kedvesem keze.
Szárny volt a szó,a kilincs,vígan feküdtem
a lepedők szárnyaiba.
Illyés Gyula
Vajjon e fény mécsvilág-e - ahol
Nyughatom majd - egy csöndes tanyán?
Vagy csalóka bolygótűz csak, amely
Temetőbe... sírba visz talán?
Petőfi Sándor
Ült a dróton egymagában,
ibolyaszín kiskabátban,
lila volt a háta, szárnya,
földre hullott lila árnya,
gyufa-vékony, lila lábon
álldogált a piros ágon,
lila volt a szeme csíkja
lila, mint a
lilatinta.
/Nemes Nagy Ágnes/
Új virányi illatoznak
A mosolygó téreken;
Mért vagyon tél kebelemben,
Puszta, gyászos, véghetetlen?
Mert rózsám nem ölelem.
Petőfi Sándor
Utólszor még s csöndben megáldom,
Hogy vagy és hogy nekem is voltál,
S aztán vissza,szívem vén oltár,
Őrizvén örök ifjúságot
Rajta a megvidámult kereszttel.
(Ujhhh,hátha Páris nem ereszt el.)
Ady Endre
Takaród hadd igazítsam,
Puha párnád kisimítsam.
Legyen álmod kerek erdő
madaras rét, bokor-ernyő.
/Weöres Sándor: Legyen álmod.../
Szép lassan,lassan eltűnik a zöld
És barna kiskapukban.Az öreg
Tovább pipál,nem moccan és a nap
Már bíbort szór a lila fellegekbe.
Juhász Gyula
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan
/Radnóti Miklós/
Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!
/Petőfi Sándor/
Pillanat,
S odabenn van,
Benn a lyukban.
A mi emberünk se' rest,
Odanyargal egyenest
A lyuk mellé,
S beleönté
A veder vizet;
Torkig tele lett.
A szegény kis ürge
Egy darabig türte,
Hanem aztán csak kimászott,
Még az inge is átázott.
A lyuk száján nyakon csipték,
Nyakon csipték, hazavitték,
Petőfi Sándor
Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
Zúg a tüske,
Szél szalad ide-oda,
Reszket a galagonya
Magába.
Hogyha a hold rá
Fátylat ereszt:
Lánnyá válik,
Sírni kezd.
Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
/Weöres Sándor - Galagonya/
Önérdek rozsdás fegyverével;
Elhárítjuk mi könnyen a csapást a
Szerelem varázsvesszejével.
A szerelem a legnagyobb hős, ennek
Valának legtöbb diadalmai...
Isten kötötte össze lelkeinket,
Ember nem képes elválasztani.
Petőfi Sándor
Oly gyönyörű ez és félelmetes,
Hangot kérek tőled,ó világ,
Már azt hiszem,a végítéletes
Angyal próbálja már a trombitát.
Juhász Gyula
Nyugalmat élvez.
Álmában az ifju elmegy kedveséhez,
Kiért epeszti tiltott szerelem,
S ott olvad égő kebelén. -
Álmamban én
Rabnemzetek bilincsét tördelem!
Petőfi Sándor
Nekem mindegy:van isten vagy nincsen,
S bizonyisten hiszek benne,
De még annyi szabadidőm sincsen.
József Attila
Ma névnapja van Etelnek,
Kinek csodálatával betelnek,
alulírottak,úgy mint Ödön,
ki puha folt lágy téli ködön,
Jolán,
ki a csomagodból kajol ám,
Judit,
kinek bejglidből jut itt,
Laci,
ki csomagod miatt lesz paci,
és Attilácskád,
ki csomagodtól kövér mint egy rác kád.
József Attila
Légy csak egyszer az én feleségem,
Nem lesz párod a földkerekségen,
Nem lesz párod boldogság dolgába',
Még csak nem is vágysz a másvilágra!
Petőfi Sándor
Künn nyári alkony bíbora ragyog
És én - veled vagyok.
Juhász Gyula
Jőj el végre, valahára,
Te határzó, te nagy óra,
Melyben e hon sorsa fordul
Akár roszra, akár jóra.
Folyamodjunk ahhoz, ami
Hozzánk illik, merészséghez,
Dobjuk el már azt a kockát,
Ha fekete, ha fehér lesz!
Petőfi Sándor
Isten áldd meg a magyart,
jó kedvvel,bőséggel,
nyújts feléje védő kart,
ha küzd ellenséggel,
balsors akit régen tép,
hoz reá víg esztendőt,
megbűnhödte már a nép
a múltat,s jövendőt.
Kölcsey Ferenc
Hallottad, nem igaz, hogy akkora baj van,
Nem is vagyok oly szörnyü szegény;
Nem igaz, lehet asszony enyém -
És van zene a verkli-zsivajban.
Van nálam arany,
Hallod, lesz aranyam és nékik a pénz,
Majd megmagyarázza helyettem
Hogy jó vagyok s igazat akartam
S hogy úgy igaz, ahogy én mondom,
S hogy az én arcom az igaz arc
Napsugarában, dörgő zivatarban.
Karinthy Frigyes
Gyönyörű szivárvány
egykoron valék -
Isten szalmaszálán
rezgő buborék.
Buda Ferenc
Golyómat a tálon, tálomat a vállon,
Vállamról karomra guri-gurigálom.
/Babits Mihály/
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Tóth Árpád
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
/Kányádi Sándor/
Elkomorul, rémkép gyötör talán,
szemed csillagként homlokomra szálljon.
S meglásd az álom
fényt hint reám!
Nemes Nagy Ágnes
De ha megyek,sorsom te vedd el,
Kinek az ország odaadta,
a te tűrő,igaz kezeddel.
Ady Endre