Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)
Ne vedd el tőlem, oh sors, hívemet...
Megénekeltem már egy holt leányt...
Ne kivánd, hogy két koporsó közé
Szoruljak, ne kivánd!
Petőfi Sándor
Nem én kiáltok,a föld dübörög.
Vigyázz,vigyázz,mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba.
József Attila
Mondom néktek : mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a naptól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
/Reményik Sándor/
Lelkében, mint Hesper sugára,
Hordott szelíd érzéseket,
Géniusz szemén mely véle jára
Mosolygó könnyű reszketett;
Kölcsey Ferenc
Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.
/József Attila/
Jövel, jövel felém!
S csendes tengerén álmaidnak
Ringassad lelkemet,
Kedvtelve ringatódzom abban
Én, más partok felé,
Hol a világi bánatok nem
Vérzik bús szívemet,
Hol még egyszer víg napjaimnak
Képét szemlélhetem,
Kölcsey Ferenc
Ilyen az élet, susogja,
megfakul minden érdem.
És futna, mint a levelek,
bujdosna szégyenében.
/Kányádi Sándor/
Hol még egyszer víg napjaimnak
Képét szemlélhetem,
Még egyszer eltűnt örömimnek
Tépem virágait -
Mint rémlik előttem Biharnak
Képe homályoson,
Hol hív szüléknek karja közt a
Gondot nem esmerém!
Kölcsey Ferenc
Gyöngy az idő, vándoroljunk,
nincs szekerünk, bandukoljunk,
lassú folyó ága mellett
járjuk a halk fűzfa-berket.
/Weöres Sándor/
Géniusz száll az énekes mellébe,
Mely szelíden ömlő dalra hív:
Elmerűlvén lantja zengzetébe
Szíveket ragadni égi mív!
Mint zefír lágy szárnya zúg fölettünk
Bükkje sátorából szép dala,
S Hesperídák kertjeként mellettünk
Rózsaberkek nyílnak általa.
Kölcsey Ferenc
Furcsa is a libaláb:
volna tollas legalább,
hártyás ujja puszta, pőre,
nincs cipője, csak a bőre.
Éva, amint karba kapta,
kesztyűjével tisztogatta,
futott vele, úgy cipelte,
szinte vállig fölemelte,
liba nyaka válla mellett
hosszú sálként hátra-lengett.
/Nemes Nagy Ágnes/
Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.
Pilinszky János
Enyelegnek a juhnyájak,
Tehenek, lovak futosnak,
Danol a pacsirta s a pinty:
Az egész berek homályja
Zeneg édes énekekkel:
Egyedül csak én kesergek.
Csokonai Vitéz Mihály
Deres hajával gyakran béke jár,
Nincs szenvedélye,csak emléke már.
Juhász Gyula
Csak hányódom hát ágyamon
és beléreszketek,
hogy kikkel is zabáltatom
a szívverésemet!
Pilinszky János
Bársony sötétség nem vigasztal,
és már nem oldoz fel tüskés harag,
virrasztva várom és reménytelen,
mikor derengenek fel a falak.
/Radnóti Miklós/
Átlépve házad küszöbét
útnak eredsz a csöndbe,
nem tudva merre és miért,
hogy áldni fogsz vagy ölsz-e?
Csak mész. Köröskörűl hegyek
roppant magánya, itt-ott
kivert tanyák és félszerek
gazdátlan foltja villog,
és küldenek, hogy vándorolj,
bár buknál végre holtan
a puszta földre, ajkadon
kibékülő mosollyal.
Pilinszky János
Aki fázik, vacogjon,
Fújja körmét, topogjon,
Földig érő kucsmába,
Nyakig érő csizmába,
Burkolózzék bundába,
Bújjon be a dunyhába.
Üljön rá a kályhára,
Mindjárt megmelegszik.
/Kányádi Sándor - Aki fázik/
Zsong a téli erdő,
nagy a nyüzsgés benne.
Messzi útra készül
a fenyőfák ezre.
Hárs Ernő
Zöldleveles,fehér
Virágos ákácfa,
Kék ruhában szőke
Kislyány áll alatta.
Megeredt az eső,
Annak végét várja,A pitvarajtóból
Kacsingatok rája.
Petőfi Sándor
Vörös márványból építek neked
Házat fehér madarak bús szigetjén,
Ahol örökös, rózsaszín hideg fény
Borong a végtelen vizek felett.
/Tóth Árpád/
Ünnepetek nem kell,
Nem kell semmi emlék,
Mi mindent másképpen
Kurucabban tennénk.
Ady Endre
új birokra
kelve reggel
köddel, faggyal,
fergeteggel
Pók ezüstöz
holt mezőket,
holló tart a
kormos éjnek.
Holló párom,
zeng fölötted,
zeng fölöttem,
sorsos ének:
Csak magamban,
csak magadban,
virradatban,
alkonyatban,
soha csacska
csóka-hadban,
rikácsoló
vad csapatban.
Áprily Lajos
Utolsót lobban ifjúságom,
s kiolt a vak önkívület.
A többiek nyeregbe szállnak.
Hideg a hajnal és süket.
Pilinszky János
Tyúkanyó a kertben kapirgál,
Mikor a gazdasszony rátalál.
- Gyere csak! - s viszi a tyúkólba.
- Jaj! Jaj! - sikolt tyúkanyócska.
- Ettől féltem mindig - mondja.
- Most levágnak, megesznek,
s vége a kis életemnek. -
Bugjó Emília
Tündér kárpitot vonnak fölettem
Hű szerelmünk nyájas isteni,
Érzem őket hűsen lengeni,
S égi szcénák tűnnek fel mellettem.
Mirtuszlombjaimnak enyhelyében
Én a választott, a boldog én,
Öszveomlom a kény érzetében,
S égek Armídámnak* kebelén.
(* Ez a név a tündérkép miatt.
(Kölcsey jegyzete a Szemeréhez,
1813. szeptember 9-én írt levélben.)
Kölcsey Ferenc
Színes széles a csend
ha itt vagy
csend velem
mintha
a vágyad lennék úgy higgy bennem
mintha
egy dallam lennék hallgass engem
Johann Wolfgang Goethe
S a bánat megtartja hozzájok hűségét.
Mert Pallás őrzi ezt egész erejével,
Táplálja ezt Fébus kellemes tejével.
A múzsák táborát, bán
at, meddig rontod,
Bár kemény erődet egészen kiontod,
De nem árthatsz semmit, bármeddig próbálod,
Az öröm csatáját, tudom, ki nem állod.
Bár szórja az átkot szomorúság szája,
Ellene áll néki az öröm bástyája
Csokonai Vitéz Mihály
Rhédey!ha munkás elméd kinyúgodott,
Halld meg,egy poéta rólad mit álmodott.
Csokonai Vitéz Mihály
Pénzt adjak?
Muzsikáljak?
Csücsörítsem-e undok részvétre a szájam,
mikor övé a fájdalom,
a testi szenvedés,
a láz,
s nem közeledhetem, bárhogy akarnám,
hisz zárt világa
csak az övé.
Kosztolányi Dezső