Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)
Gázló végén, part aljában
piros rózsát nyílni láttam,
jövök rózsafámtól.
Part aljában ringadozva
nékem nyílt a piros rózsa,
jövök rózsafámtól.
Gil Vicente
Fiú szól:Letörlek én,
Puszta vadvirága.
Rózsa szól:Megböklek én,
Megemlegetsz örökkén.
Goethe
Életedben mindig nemes cél vezessen,
De ne üres ábránd, mely elérhetetlen.
Ha egy kicsiny köznek is munkálsz javára,
Ha csak egy ember is jóságodat áldja:
Úgy nem élsz hiába.
Arany János
Emelem könnyedén a lábamat,
nyergébe vesz és elporoszkál velem
egy - egy selymes sörényű pillanat.
Váci Mihály
De, meglegyintve nyárszakától,
holt szirmaik a kertre ontják.
A liljomokban ritka mámor:
fehérek, kényesek, finomkák.
Alexandru Macedonski
Csodás illatokkal altat az álmodó nyár.
árnyékba bújt kocsikra japánakácok szirma
hull,mintha érett asszony színes tükörbe sírna.
Rózsa Endre
Cirógat selyemszárnyú tavaszi fény;
Amit én látok,
Üszök és átok,
Vad világ int rám feketén.
Tóth Árpád
Beköszöntött már a lelkem ősze,
A bú néki régi ismerőse,
Ahol járok, mintha hervadozna
Nyári rózsa, piros nyári rózsa.
Juhász Gyula
Áldjon meg az Isten
Minden jóságodért,
Sok hallgatásodért,
És gonoszságodért.
Ady Endre
A madár tudja tán, hogy mi a szabadság,
mikor fölszáll a szél alá
és ring az ég hullámain.
A hegyek tudják, hogy mi a méltóság,
hajnalban, alkonyatkor is,
a lomhán elheverő hegyek...
Radnóti Miklós
Zsákomban a mákom,
kilyukadt a zsákom,
kihullott a mákom.
Népi mondóka
Zizeg a szalma, menj, aludj,
őrizd meg jól az életed.
Aki majd főz is, csókol is,
kerül majd egyszer asszony is.
József Attila
Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon!
Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom!
Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap!
Várj, ha nem is jön levél innen néhanap!
Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már,
És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!
Konsztantyin Szimonov:
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett és
hol van már az a felelet –
Csukás István
Üdvös virág,olyan vagy,
oly tiszta,szép,szelíd.
Elnézlek,és szívemhez
a bánat közelít.
Heinrich Heine
Úgy fáj már minden, minden idebenn:
a szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
minden, mi általreszket szívemen,
legyen az ember, muzsika, vagy táj.
Úgy fáj már minden, minden idebenn.
Reményik Sándor
Uram,mert meglátta arcodat,
zavarja szomszéd s óra már,
nyomod fölé hajolva jár,
mint ki terhet cipel vagy agg..
Rainer Maria Rilke
Tétova szomorúságom óceánja végtelen
Megfejteni nem tudom:
Régi idők fakult meséje feldereng
Egy merengő ősz napon.
Heinrich Heine
..Szemében ifjú, tiszta öröm ül,
Haja fehér, de szíve még fehérebb,
Ha rút-gorombán bántja is az élet,
Ő mindig szeret, mindig könyörül.
Dsida Jenő
S a gőgös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme:
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
azt hitted,elájulsz tőle.
Baudelaire
Reszkető kedvese védelmezésére
Ekkép fakadt ki a nyáj bátor őrzője,
Azután haragos szemmel fenyegetve
Az elmondottakhoz e szavakat tette.
Petőfi Sándor
Pártolt tőlem kedvesem,
Nem bírtam élni elhagyottan
Egy folyóvíz mellé futottam,
Folyt,folyt a víz sebesen.
Johan Wolfgang Goethe
Ő volt a szája,
a Nyitnikék,
elmondta a holnap
üzenetét:
a hitet, a vágyat
fütyülte szét,
kinyitotta a föld
örök szivét:
Szabó Lőrinc
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!
Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.
Pilinszky János
Ó,mily csodás,mint egy utazás
ha halkan suhan velünk a bárka
egy széleshátú folyamon.
Rainer Maria Rilke
Oh mi kedves őszi napfény!
Jőj a kertbe, jőj velem
Kies ősszel, délutánként
A sétát úgy kedvelem.
Gyulai Pál
Nyár,úgy jársz a hegyeken,akár a könnyű szellő,
vagy a gyors zuhatag,mely a hóból szakad le
s repdeső fürtöd olyan mint a napfényt
csipkéző lombok díszei a magasban.
Pablo Neruda
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Karinthy Firgyes
Megtartsa-e ha elvette?
Visszaadja,vagy megszállja?
Fegyverrel hódítsa-e meg?
Vagy elég lesz szóval,szájjal?
Jókai Mór
Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete mély-
ki emel fel az őszi sárból,
ti szegény három falevél?
Weöres Sándor