Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)
Zsíros kenyérhez volt sónk, paprikánk.
Nem oly finom volt, mint valami fánk,
de került másnap jó akáca fánk,
S irral-pirral mégis kisült
az egyszeri-kétszeri fánk.
Jankovich Ferenc
Zendül, a jég a tavon
Amint által jönnek,
Decemberi hópihék,
Fénylik már az ünnep.
Gazdag Erzsi
Vezess,ha fény vagy,
Vezess,csak egy lépésnyire!
Nem kérlek én,hogy átvilágíts
A mindenségnek fátyolán.
Petőfi Sándor
Üresen áll már a kancsó, bort bele!
Ide hamar a javából, be vele!
Boncidáig folyjon a bor, mint tenger,
Ki megállhat még a lábán, nem ember.
/Petőfi Sándor/
Úrfi legyen jó reménybe,
Nem búhattam a levélbe,
Ahogy vettem,úgy adom.
Arany János
TOLDI irójához elküldöm lelkemet
Meleg kézfogásra, forró ölelésre!...
Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,
S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége.
Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni:
Nem tehetek róla... te gyujtottad ugy fel!
Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi
Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?
/Petőfi Sándor/
Szeretnék:
kimenni messze, a víz partjára
s a lemenő nappal szembenézve
nekidőlni egy fának.
Hetenként többször.
Dsida Jenő
Sok nagy ember szállt pokolra
Négy - öt ezredév alatt.
Vissza is tért egy vagy kettő,
A nagy többség ott maradt.
Arany János
Remény, mit remélsz?- Semmit, soha többé.
Miért?-Valami megváltozott.
Élet, mi vagy?-Csak gyötrelem vagyok.
Mit mondasz, szív?-Szeretet, mindörökké.
/Luiz de Camoens/
Piros fátyollal kösd be a szemem,
piros bort önts,piros mámor,
piros ajkaddal csókolj esztelen.
Kosztolányi Dezső
Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.
/Fazekas Anna/
Öreg és puritán a versem
Nem sokat törődik magával
Babits Mihály
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.
/Victor Hugo/
Nyugodt ipar,most este boldog és
ingujjban veszi vidám vacsoráját,
s beteg szépség nélkül is élni boldog.
Babits Mihály
Nézd el,a hangos filoméla - nénje,
A tavasz hogy jött,kiderűle fényje,-
Fészkel,és kedves fiait segíti,-
Majd kirepíti.
Csokonai Vitéz Mihály
Most este van. Nem látom már az utat:
hátha most a hegyre fölvezet?
Hátha holnap könyörül a távol,
s kanyargós úton nyújt testvér-kezet,
szelek dalolnak: "messzeföldi vándor
rokon-karokba visszaérkezett!"
/Wass Albert/
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük õt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
/Kosztolányi Dezső/
Keserű-eggyé, édes-eggyé,
ezer-eggyé! Ki mondja meg már?
Mert semmi azt nem tudja tenni
sem szépidőnkben, sem telünkben
hogy ezután ne fogna lenni
halálig minden keserünkben
valami különösen édes,
csúf bajainkban gyönyörű íz;
sem hogy ne lenne minden édes
nekünk egyszerre keserű is.
Igy járunk, keserédes ikrek,
Babits Mihály
Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet.
Madách Imre
Itt még nem dult ember,itten mindenen még
Őserő zománca mint túlföldi csók ég-
Majd ha általlépi ember a határod,
Eltörüli rólad mind e szűz zománcot.
Madách Imre
Ha én kedvesemről gondolkodom,
Egy-egy virág minden gondolatom,
Gondolkodom rólad, szép kedvesem,
Ezt teszem napestig, egyebet sem.
Petőfi Sándor
Gyönyörű szép május éjjel, fáj a szívem nékem,
Elmerült az üdvösségem valaki szemében.
Ha ez a szem rám ragyogna, szép májusi éjben,
Minden csillag lehullana s ő ragyogna nékem.
Juhász Gyula
Gunnyasztva múzsám,szárnya tollpihéi
borús szobámban szerteúsztanak,
s örök baját fajának unva,régi
szavakban hangol új panaszt.
Babits Mihály
Fürdik a holdvilág az ég tengerében,
Méláz a haramja erdő közepében:
Sűrű a füvön az éj harmatozása,
De sűrűbb két szeme könnyének hullása.
Petőfi Sándor
Élet,halál...nekem már mindegy!
Ez a kétség irtóztató,
Így nem mehet tovább,ami megy
És "aki mer,nyer"példaszó.
Petőfi Sándor
El, könnyek!... szívem úgyis oly üres,
Megfértek benne, odafolyjatok.
Petőfi Sándor
De az oroszlánt nem bántom,ki engem
nem bánt.Estére visszatérek hozzá
s vad teste bundás melegében alszom.
Babits Mihály
Csak játszott a viaskodó szelekkel.
Piros szárnyát hivólag lengeté,
S kiben vér volt, elszántan jött elé.
Gyűlt a toronyba a sok ifju bajnok,
Harc-öltözetnek csillogása rajtok,
Petőfi Sándor
Célt ér tán,-de azért jut-e számára dicsőség?
Rossz forgács-eszköz,rossz léssz te csupán?
Madách Imre
Barátaim megölelének...
Szivökhöz nyomták szívemet;
Bennem mi boldog volt a lélek!...
Később tudám meg: mért öleltenek? -
Azt tapogatták, míg öleltek:
Hol van legfájóbb része e kebelnek?
Hogy gyilkukat majd odadöfjék...
És odadöfték!
Petőfi Sándor