Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)
Ludas Matyit mindenki ismeri,
Híre hetedhét országot bejárt,
Ő volt, ki egy nagyúrnak isteni
Jókedvvel jól ellátta a baját;
A dölyfös úr nem fért már a bőrében,
S Matyi szólt: Ennek kend levét megissza,
Ha garázdálkodik, hát Matyi szépen
Háromszorosan veri kenden vissza!
Tóth Árpád
Piros fátyollal kösd be a szemem,
piros bort önts,piros a mámor,
piros ajkaddal csókolj esztelen.
Kosztolányi Dezső
Őt várom, vak már a szobám,
A négy fal roppant halovány.
S jön a rejtelmes, néma lány,
Megcsókolja hűsen a szám.
Szívem megáll s boldog. Talán.
/Tóth Árpád/
Örülni, örülni de jó volna
Lemenő nap aranytavának,
Mely szétömölt amott a lombok
Mögött az égen, s jobbra-balra
Ringatják fejüket a vén fák
Beleegyező mozdulattal,
Bölcsen, halkan, hogy jól van, jól van,
Lemegy a nap, és így kell lenni,
Elhúnyni, elmerülni szépen,
Lemenő nap arany tavában
Elsüllyedni fekete csendben.
/Tóth Árpád/
Ó, ti boldog füvek, bogarak, virágok,
ez a nagy teremtés de jó volt hozzátok!
Ősszel elpihentek, tavasszal föléltek...
miért is vagyunk mi mostoha testvérek?!
Várnai Zseni
Oh!Ne nézz rám oly sötéten
Pályatársa életemnek,
Mint midőn az őszi felleg
Húzza árnyékát a réten:
Arany János
Nyár zümmögve alszik és a fényes ég
magára vonta szürke fátyolát,
kutyám borzol, fölmordul s elrohan,
megugró árnyat lát a bokron át.
Radnti Miklós
Nem vádolok és nem irigylek.
immár hat évvel,
Hat ősszel megcsatáztunk
S mégiscsak volt egy kis tavasznyi,
Kurta tavasznyi,
Kerülgető boldogságunk.
Ady Endre
Mi vagyok én?Senki Pál,
Egy fájó gép,mely pipál.
Arany János
Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
/Arany János/
Kínlódva, elakadva,
Kedvet, reményt tagadva
Dadog a dal.
De a fájó, eretnek
Szók téged még szeretnek,
S keres a furcsa zaj:
Tóth Árpád
József Attila,hidd el,hogy nagyon szeretlek,
ezt még anyámtól örököltem,
áldott,jó asszony volt,látod,világra hozott
Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító intézethez,
mégiscsak másért örülünk neki.
József Attila
Így is jó ily bús legénynek,
Akit elhagyott rózsája,
És lement a földbe mélyen,
Hogy ne is nézhessek rája.
Petőfi Sándor
Ilyenkor ősszel senki se
gondol a nyári almafára.
Dísztelen áll, üresen ásít
kifosztott koronája.
/Kányádi Sándor/
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Petőfi Sándor
"Gyulai úr,költő uram!"
-Mit háborgatsz engem ugyan?
"Ébred a nép,sír a haza"
-Ez csak néhány ripők zaja.
Kosztolányi Dezső
Gazdag, nyugodt. Nehéz bundája ott lóg,
prémét szelíden prémezi homály.
De elmegy innen és itthágy magamra,
színházba tér, vagy csöndbe vacsorál...
/Kosztolányi Dezső/
Felhőn túl, szelek ágyán,
Hol örök rózsa nyit
És örök fény a párnánk,
Várnak valakit...
Juhász Gyula
És ha megjön a tél,
vet azonnal véget
mindenféle őszi
levelezgetésnek.
/Kányádi Sándor/
Eltűröm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgotha.
Mikor álmomból fölébredtem,
A percet meg nem átkozom -
A lelkedhez kapcsolom lelkem
S mint régen, ismét álmodom.
Ady Endre
De ne féljen bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Romhányi József
Cyrano, most te kellenél,
hogy meggyógyítsd e sérelem sebét!
Azt mondanád, hogy méznél édesebb:
a nyári nap érlelte bőrömet,
s e szép barackok olyan hamvasak,
hogy csodájukra nem marad szavad.
Kamarás Klára:
Bársony sötétség nem vigasztal,
és már nem oldoz fel tüskés harag,
virrasztva várom és reménytelen,
mikor derengenek fel a falak.
/Radnóti Miklós/
...
Ám a ráknak, mi tagadás,
visszásnak tűnt ez a tanács.
Azt értette belőle,
szégyenszemre hátráljon meg előre.
Romhányi József
A lyányt,ki jött a bozótból,
Mint én,hol életemnek
Lyány a találó drága szimbóluomokból
Ady Endre
Zsiványoknak vigyem el átkozott pénzit?
Tán minden darabhoz vérfoltok ragadtak,
S én ilyen kincsekkel legyek boldog, gazdag?
Petőfi Sándor
zöld ruhás kis fenyő
füstködös háztető
hideg fehérbe öltözik
gyertyaláng lengeteg
áradó szívmeleg
ámuló gyermeked
füledbe súgja álmait
Ara Rauch
Volt egy ember, nagybajúszos.
Mit csinált? elment a kúthoz.
De nem volt viz a vederbe’,
Kapta magát, telemerte.
Petőfi Sándor
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszon,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
Wass Albert
Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -
Reményik Sándor