Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)
Áldanád a végzetet,
Mert örökre bírom én,
Akiért e szív eped.
Bajza József
Azért járom ilyen lassún,
aki festő, pingálhasson.
A feje a néninek
éppen jó lesz pemszlinek.
Brumma, brumma, brummadza.
József Attila
Zsendül már a tavasz langy hegyek oldalán,
Pöttöm kis nefelejcs nyitja ijedt szemét.
Halk fák gyönyörű gyöngéd
ujja rajzol a színes égre.
Babits Mihály
Zöld napsütés hintált a tenger lágy, habos vizén,
meztelenül, vigan, nagy messzi beusztam biz én,
a fényes ég, a csipke víz pólyája testemen,
bölcsőben fekve ringtam ott, behunyva két szemem.
József Attila
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
Kányádi Sándor
Ünnepre dobban a falunk harangja
s a völgy teknőjét megingatja hangja,
hintaként ing a lanka,ring a lanka.
Babits Mihály
Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.
Ady Endre
Utolszór még és csöndben megáldom,
Hogy vagy és hogy nekem voltál.
S aztán vissza,szívem vén oltár,
Őrizvén örök ifjúságot.
Ady Endre
Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
József Attila
Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sir is fölöttem.
(Petőfi Sándor)
Simogatom a kezed,lágy érintésed
szeretem a mosolyod szád szögletén
szeretem a szemed ragyogását
szeretem mikor alszol lágy szuszogásod.
Babicz Mária
Rám dőlne részeg álom, mint nagy agyagkolosszus,
S nem érezném a bút, a szennyes és a bosszús
Hiénát, amint tépi szivem, s morogva habzsol.
Tóth Árpád
Piros virágfejek lámpái lengenek,
ugrálnak a fűszálak a gyepen,
e kertben,hol ma romlott életemnek
rosszízű gondjait szürcsölgetem.
Babits Mihály
őzre azt mondjuk szelíd,
– de ő pont egy vadállat.
Vadon éli az életét,
mégis szelídebb nálad.
Nem bánt, sőt inkább elkerül,
sosem kell tőle félni,
de példát róla mégse végy,
mert nem jó félve élni…
Aranyosi Ervin
Ördög farába,semmi husába,
s harapván Isten fehér hasába,
hajnal - nyelvem a világra öltöm-
lelkem még jó e rossz étkü földön.
József Attila
Ó ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék -
minden este
morzsára, búzára
visszaszállnék
anyám ablakára.
Weöres Sándor
Olyan szép,mikor arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közéjük
felmérni az arasznyi ráncot.
Baranyi Ferenc
Nyári hajnalon
ébred a rét.
Kéken a katáng
nyitja a szemét.
Nyári hajnalon
ébred az ég.
Kitárul kéken
a messzeség.
Varga Imre: Mezei katáng
Nem is nagy dolog ez
Nincsen a Nincsen,
Ismét álca hazug arcon,
Bilincs a bilincsen,
Régi nemzet a fojtás.
Ady Endre
Mert éjjel furcsa vízió kísértett:
Zarándok-lelkem botot ragadott,
És koldus-bottal, koldus-tarisznyával
Suhantam sok-sok kedves portán által,
Mindenkinél jártam, kit szeretek.
Reményik Sándor
Lányok,tőletek költők tanulnák,
hogy mondják,mi nektek létetek:
távolokra vagytok ti bizonyság,
s így az est nagy csillagai sorsát
éli,mondván örök életet.
Rainer Maria Rilke
Könnyim csorognak - majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak -
Majd kiapadnak!
József Attila
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...
Ady Endre
Már nincs nékem kedves dalom,
Csak sirató,bú sóhajom,
Világ útja másfelé vet,
Haza vajon melyik vezet?
...ó.én bújdosó...
Thököly Vajk
Legyünk nagyok, amint illik
Mihozzánk,
Hogy az isten gyönyörködve
Nézzen ránk,
S örömében mindenható
Kezével
Fejeinkre örök áldást
Tetézzen.
Petőfi Sándor
Kiürítő sötétséget
leheletünk bútorozza
pirkadozván csikorogva
kőben hasít égő várost
pillantásod utcahossza.
Rózsa Endre
Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.
Ady Endre
Így teszel te,óh idő!
A nemzetek forgó enyészetével
Most az egyik nagyra nő,
S a másik elmúlik saját nevével.
Csokonai Vitéz Mihály
Hol születtem, folyó nem volt,
árok vize tóba halt -
nem is szeretem a folyót,
annál inkább a tavat.
Ó, a folyó vize hűtlen,
megcsillan s tovább megy innen.
Ó, hétszínű a folyó:
a talajjal változó.
Kiss Jenő
Gyémánt sarokkő,kőcseléd,
vidd a kutyák levelét.
Magas Devla fejtse meg,
mit kívánnak az ebek.
Weöres Sándor