Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)
Panaszkodám hát? elpanaszolám
Szivem baját, búját az embereknek?
Miként, ha ujját megmetszé, a gyermek
Panaszkodik... szégyen, szégyen reám!
Petőfi Sándor
Őrizz meg engem is, míg szelek hasogatják
a szívemet, szegezz a fák közé oda,
ahol ragyog a gally, mint rettentő igazság
s aranyként tündököl a tárgyak homloka.
Gyurkovics Tibor
Örökké van a táj, a fák, az almakertek,
a fák végén a lomb vagy a diólevél,
miket úgy hajt a szél, mint halakat a gyermek,
ahogy ujjaival a víz széléhez ér.
Gyurkovics Tibor
Óh,bújni barlangokba,
Mélybe,lágyba és sokba,
Csak életünk kedvének
Ne legyen soha fogyta.
Ady Endre
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
s várta, hogy talán megszólal újra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás
Radnóti Miklós
Nyakam nyugtatja most puhácska pázsit,
S nézem a fénylő fákat fülledt árnyban
S a fűszált, mely rámdől s furcsán parázslik.
Ó, boldog bágyadás... egykedvün ásít
A fáradt száj, s izzadt izmokkal, lágyan
Hevernek karjaim s ernyedt kezem...
Tóth Árpád
Nézd el a hangos filoméla - nénje,
A tavasz hogy jött,kiderült fényje,
Fészkel és kedves fiait segíti,
Majd kirepíti.
Csokonai Vitéz Mihály
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
József Attila
Lángszerelem szép viszonozója,
Barna lány,
Emlékezve küldsz-e még sóhajt a
Szív után,
Petőfi Sándor
Keblemre tűzlek ismét drága jelvény,
Szívemnek rég alvó szerelmese.
Ki a nagy éjben úgy tűntél elém föl,
Miként egy álom,mint tündérmese.
Jókai Mór
Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és egyre-egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni mosolyodban.
Illyés Gyula
Íme, megköszönöm neked, hogy vagy,
Hogy hallottál valaha rólam
S ha csak egy kicsit is mulattat szeszélyem:
Jól van.
Íme, menekülni vágynék tőled,
Csak evezőm nincs készen a hajóban
És ha nem fogsz vesztemen mosolyogni:
Jól van.
Ady Endre
Italom langyos,langyosuló vérem
Lassítja a nap,
Ülvén gondjaim s verejtékem alatt
köröttem némán fordul a mező -
Illyés Gyula
Héka, baba! Héka!
Hová lesz a séta?
Nem megyek a mányi tóig,
csak a távirányitóig.
Átteszem a kettesre,
épp amikor fény derülne
a filmben a tettesre.
Varró Dániel
gyenge előszó és magyarázat,
csillag alatti jegyzetek,
de a közepén ez a szó
átüt koporsó fedelet.
Károlyi Amy
gimbelem meg gombolom
biz` megnőtt a tomporom.
cipzárt húzom félúton,
az kizárt, hogy még tudom!
Szegő Judit
"Fölszállott a páva a vármegye - házra
Sok szegény legénynek szabadulására."
Ady Endre
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Juhász gyula
Egyszerre az ősfélelem legyűr,
a lég üres,kihalt a szó,a hang,
s én sáppadtan fekszem itt alant.
Kosztolányi Dezső
Derűt dalolnék, édesem, tenéked,
Mely, mint az alkony enyhe fénye, reszket,
És édes lánggal, mely gyújt s mégsem éget,
A fák közt még kis, zöld napokat rezget,
Tóth Árpád
Csend csobog körűlünk,
Halk patak,
Mint szomoru fűzfák szelíd domboldalban,
Halk patakra halkan
Hajlanak.
Tóth Árpád
Cikázó fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget -
mindenkinél jobban
így szerettelek.
Buda Ferenc
,
Borozgatánk apámmal;
Ivott a jó öreg,
S a kedvemért ez egyszer
Az isten áldja meg!
Soká nem voltam otthon,
Oly rég nem láta már,
Úgy megvénült azóta
Hja, az idő lejár.
Petőfi Sándor
Itt van öt burgonya a markomban,
ebből három megy be a hasamba,
és egy kerül feltétlen a kamrámba,
egy meg a földbe a jövőnek szánva.
E kis történetnek egy a tanulsága:
A jövőre is gondolj, ne csak a mára.
A kamra krumplija a holnapot szolgálja,
de a földben érő meg kell holnaputánra!
Halász István
Árnyak ingnak,
és bezárjuk ajtainkat,
figyelünk a kósza neszre,
egy vonatfütty messze-messze.
És a csend jő.
Kosztolányi Dezső
A vitézlő Pártusok
Régóta szolgaság alá kerültek:
S a bozontos Gallusok
Ma már hérósok sorába ültek.
Csokonai Vitéz Mihály
Zsemlye és vajas kenyér,
rontom-bontom,
morzsát szedhet az egér,
csak aszondom.
Weöres Sándor
zongorán künn új dal zúgva harsan,
Vonagló, jajgató, éles, sötét,
S én felriadva, könnyes szemmel, halkan
Lefogom ábrándjaim kék szemét.
Ó, mért is volt álmodni annyi álmot,
Fényes mennyország, mért szálltál le rám,
Ha pár év múltán életed s halálod
Egy halk futam egy ócska zongorán...
Tóth Árpád
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
Kányádi Sándor