Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)
Öreg minden.A forradalom
dobálni való hegyes köveken
köhögve guggol s csontos kezében
fillér fénylik:legszebb dalom.
József Attila
ó!nincs másképp
ezt jól eszedbe vésd
te ne akarj ne is akarj mást
hogy gyűlölöm az
újraébredést
a moccanást új napra robbanást
Határ Győző
Oly édes, gazdag volt a nap,
Mint a málna s a méz
S bár régesrégen nyugta jött,
A nyughatatlan kis csapat
Pihenni mégse kész.
Reményik Sándor
Nyitott könyvemen napos lombok árnyéka reszket,
Ó,betűk napos élet szürke árnya,
A lap szélén egy apró sugár fut végig.
Tóth Árpád
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Ady Endre
Mily boldogság volt, Máriám!
Hogy megcsókolt-e? Meg biz ám!
Ejhajahujj!
Most is pirul belé a szám.
Walther von der Vogelweide
Légy hű magadhoz,olyanokat alkoss,
ne fogja a halál.
Illyés Gyula
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.
Wass Albert
Jaj,mi nem vagyunk szegények!
Nálunk nincs értéke holmi pénznek!
Gámentzy Eduárd
Iskola, iskola,
ki a csoda
jár oda?
A takács, a kovács,
a kőműves meg az ács,
a kardjával odajár
kese lovon a huszár!
Gyurkovics Tibor
Hajlik a nyír, meghajol és visszavág,
úgy tagolja az ősz konok ritmusát.
Arra lépek, meg-megállva s hirtelen
nekifutva, mikor nem is tervezem.
Illyés Gyula
Gyűlölet-szító nehéz sebeinket,
S bosszúra hívjuk sebeink.
Ady Endre
Gömbre írt szivárvány –
egykor az valék:
Isten szalmaszálán
szappanbuborék.
Buda Ferenc
Fakó írás mögül rámlehel,
Ősmámorok édes maradéka
Rámborul, mint rózsaszín lepel.
Tóth Árpád
Édes öröm,ittalak már,
És hová lett az a pohár
Amelyikből ittalak téged?
Összetörött,cseréppé lett.
Egymás vállán kis kezük,
Táncra kerekednek,
Fölrugják az életünk
Arany porfellegnek.
Ady Endre
Derűt dalolnék, édesem, tenéked,
Mely, mint az alkony enyhe fénye, reszket,
És édes lánggal, mely gyújt s mégsem éget,
A fák közt még kis, zöld napokat rezget,
Derűt, mely úgy lebeg le könnyű szárnyon,
Szép, tarka rajzú szárnyon, mint a lepke,
Opál színekkel lengve még az árnyon,
Amely a lankadt lombokat belepte...
Tóth Árpád
Csak egy napig fáj minden fájás,
Huszonnégy óra s nem jön rosszabb,
De ez az egy nap egyre hosszabb.
Ady Endre
Bolond bensőm egy ős gyermeket hordoz,
Bátran nyúlok tüzekbe a kezemmel,
Asszonyhoz, fegyverhez bátran nyúlok
S mézes borhoz.
Ady Endre
Álmodám az éjjel!
Óh!Dóri!Mint csudállék
Két domború halomkát
Citéra templománál.
Csokonai Vitéz Mihály
A kis jércét nem irígylem én,
amikor kapar az udvar szemetén.
Irígylem a kotlóst: lázban, egyedül
az áthevülő tojásokon ül
s a változás titka körülkerengi.
A boldogság útszéli szemét,
szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
az érlelő kínt kell megérdemelni.
Weöres Sándor
Zsiványoknak vigyem el átkozott pénzit?
Tán minden darabhoz vérfoltok ragadtak,
S ezekkel legyek én boldog és gazdag?
Petőfi Sándor
Zöld-arany erdőn
búvik az árnyék,
perdül a tisztás
szólal a síp;
hallod-e jószág,
fény-szüle csillag,
fény-szüle csillag
táncdala hív.
Garai Gábor
Vagy vágyna lenni pusztán délibáb,
És mindaz:mi a földi lét fele_
Mely sápadtabb,mert nincs vérrel tele*
Füst Milán
Úgy ne legyen!-kétségbeejt a szépség.
Ne legyen!-magamat gyűlölöm benne.
Ha a kín így csikorog,ilyen iszonyúan,
Őrült álom vagy hülye gúny
a fuvolás idill szerelme.
Szabó Lőrinc
Uton vagyok s nem vagy velem,
Jó angyalom, szép kedvesem,
De jól tudom, lépésimet
Hiven kiséri szellemed.
Csak azt tudhatnám, édesem,
Minő alakban jársz velem?
Petőfi Sándor
Tanár úr volnék magam is,
Nyomorúságos és helyettes,
Gyűlöltek a nagy istenek,
S e pályát adták végzetemhez.
Juhász Gyula
Száműztem magamat az emberek közűl,
Magányba mentem és mélyen rejteztem el;
Magam voltam csak ott és mégsem egyedűl,
Együtt valék a múlt ezer emlékivel.
És minden emlék oly gyászdolgokat beszélt,
Mik fölforgathatnák a szív s ész tengelyét.
Petőfi Sándor
S opálos fényben tündökölve, könnyen,
mely róluk hull, a harmatcsepp: a könnyem.
Fogadd hát, Kedves, ezt a kis virágot
szívesen tőlem, s e csendes dalt is.
Látod,
csak üdvözölnek s mit sem kívánnak Tőled,
s ha megfakultak, úgyis eldobod őket.
B.Radó Lili
Rásüt az esthajnal
Vásárhelyi tóra,
Ott legel a ménes,
ki a számadója?
Arany János