Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)
Mi nem fogunk unásba húnyni,
Mert riasztón szépek az Idők
S az Idők kedveltjei vagyunk mi.
Ady Endre
Láttalak a múltkor
Mosolyogva néztél.
Gyönyörű vagy most is,
De meg nem igéztél.
Ady Endre
Kedvesem betegen
szunnyad e hajnalon.
Nyugodj most, szerelem,
szeress most, nyugalom.
József Attila
Jól eshetett,ha egy pohár
Nizzát utána felhajtott.
El se verte vele éhét,
"Gyorsan pincér!"-ugorjon!
Jókai Mór
Ismerlek jégen, bálteremben,
Szalonban, utcán, mindenütt,
Tudom, hogy üres szived, lelked,
Fagyod egy vulkánt is lehűt.
Te mindig csak ragyogni vágyol
S örülsz a hóditás felett...
Sajnos! csak akkor tudtam mindezt,
Hogy jégre vittél engemet.
Ady Endre
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!
Vörösmarty Mihály
Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.
József Attila
Gondozottabb vagyok én az almafavirágnál
és a lehelletnyi holdfénynél is szelídebb.
Szabó Lőrinc
Feledjetek, hisz jól tudtok feledni,
Szivetekben már nem gyúl láng soha,
Stréberkedő, nyomorult gyászmagyarkák
Mit néktek az aradi Golgota?...
Bánjátok is, hogy az a tizenhárom
Bolondul, balgán, könnyen elveszett?...
Borítsátok, borítsátok a fátyolt,
Nyomorult módra csak feledjetek!...
Ady Endre
Élők és halandók,mind cserép edények,
Mi mind,kik e gyászos úri házhoz gyűlünk,
Mi,mondom,mind halálhoz készülünk.
Csokonai Vitéz Mihály
Egyébként elállt a bogárnyöször
csupán egy testes éji verdes még
s zajjal keresi egy zajos pöcör
lugaskaró odvába fúrott fészkét.
Babits Mihály
Düh csikarja fenn a felhõt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestü hõség ül a
fényesarcu fák felett.
Radnóti Miklós
Csak múlt a jövendő pont lehet tebenned,
És miként a pusztaszó,
Repten - repül,úgy kell vesszőbe menned.
Csokonai Vitéz Mihály
Cudar nemzet biz a magyar, hiába,
Nem igen néz se' előre, se' hátra,
Elfeledte, ami történt ezelőtt,
A jövő meg? bánja is ez a jövőt.
Bánja is ez a jövőt!
Petőfi Sándor
Balzsam szellő-
ártol tellő
mejjem elnehezüle,
a Nap - lankadó
dörg közt - haladó
hatalmas pára
Katona József
Árnyékom gyáván és ziláltan
Mint egy éhes kutya.
Kilógó nyelvvel felfogott árnyék-
Te éhes kósza kuvasz,kócos kutya te
Te tetves rút,fekete eb,mi dolog?
Karinthy Frigyes
Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
felvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget -
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Beney Zsuzsa
Zsóka menyasszony,férjhez megy a Zsóka.
Még kurta szoknyás lány volt egy pár éve
És nemsokára a más felesége...
Ady Endre
Zuhog a zápor,
ázik a lepke.
Szorítja szárnyát
nagy dideregve.
Kányádi Sándor
Vándorpályátok merre mén?
-Mert olyan trupp mint a miénk volt,
Nem is volt több a föld színén.
Vajda János
Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek...
Vándor népe ott halad.
Petőfi Sándor
Úgy fiam,sokáig élj e földön,hízva,
S a szegény kis állat neked adja vissza,
A tőle elrabolt disznói napokat,
Békés hízlalóban te éld le azokat.
Szász Károly
Ugyanaz a szél jár körbe-körbe,
mit már számtalan költőcske megírt,
mindig bolond és ugyanúgy röpke -
mégis, valahogy rendre felderít.
Mert még a nyár is messzinek tetszik,
és lehet toporogni a mában,
húzni az időt, addig-ameddig,
megfékezni, ami zabolátlan.
Én ráérek. S elnézem az eget,
a százszorszépeket és az esőt.
Te fuss. Én megfejtem, mit rejteget
a tegnapután és holnapelőtt.
Sárhelyi Erika
...tyúkanyó, kend a szobában lakik itt bent?
Lám csak jó az Isten, jót ád,
Hogy' felvitte a kend dolgát!
Anyám tyúkja/Petőfi
Te, tíz év múlva? Tán mégis fiad?
S én tíz év múlva? Láss már, égi Vak!
S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár.
Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj!
S a legvégén te? Így rendeltetett.
S én, ma s mindig? Nincs senkim kívüled.
Szabó Lőrinc
Szegénység szennylepleiben
én nyughatatlanul bolyongtam,
sírt,mint gyermek,a szívem,
víg nép közt egyedül borongtam.
József Attila
Sarkantyús lepke inog a kert felett
S ájulva zuhan le a virágok illatán.
Csépe Imre
Ránézek nagy fiamra és
egyszerre oly üde vagyok,
hogy a szemem harmatgyöngyös
hajnali rét gyanánt ragyog,
s leánykám, mint a Március,
rügyekbe zárt kölyöktavasz...
őt nézem és bimbókorom
újra fölöttem sugaraz.
Várnai Zseni
Páholyban,vigalmakon
Minden nagy úr tudjon szólni,
A hazai hangokon.
Jókai Mór
Ősszel már elázik a világ,
Úgy pocskol kinn az ősi eső,
Az ég már szürke-remete,
Egykor örömnek embere,
Mostan bűnbánatos kesergő.
Madách Imre