Versszövegek A B C sorrendben (fórumjáték)
/Az/ élet csöndje ez a béke,
A nyugalom e nagy tenyészet,
Örök erők szent szövedéke,
Lehullt levél én, elenyészek.
Juhász Gyula
Elnémult a rigó. Az esteli csöndben
az őszi bogár szomorú prí-prí dala szól már.
A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen:
Elmúlt a nyár, a meleg nyár!
Így változik búsra az én hegedűm is:
fejemre az ősz dere, az ősz dere száll.
Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is,
de prí-prí: odavan a nyár, - a nyár...
Gárdonyi Géza: Szeptember
Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettős ága várja.
Petőfi Sándor
Csak hallkan lépjél,Kedvesem,
a kerti úton nesztelen,"
Csak halkan lépjél, Kedvesem,
a kerti úton nesztelen,
s hallgasd az édes őszi
dalt, ami a fák közt átnyilalt.
Csak hallga, hallga, Kedvesem,
levél zizeg ily kedvesen?
A szél susog, vagy lomb dalol?
Vagy egy bogár a lomb alól?
Várnai Zseni
Cicatánc kezdődik, – ez egy macska-szamba –
apró cicalábak böknek a hasamba.
Aztán odanyomja orromhoz az orrát,
eszkimó puszival ébresztget az orrhát.
Néha morran egyet, rosszallóan mondja,
– mért nem ébredsz már fel? – ennyi csak a gondja!
Hangosan dorombol, szeretetre vágyik,
– ha csak éhes lenne, nem jönne az ágyig.
Aranyosi Ervin
Biztonságban érzem magam
veled, kedvesem
nem félek, nem tétovázom,
csak nézlek,
s akkor tudom, mit kell tennem
érted
értem.
Őri István
Álmomban én repűlni szoktam,
Vagy félálomban mielőtt elalszom.
Egyszer csak két karom kinyúlik
S mozdúlat nélkül emelem magam,
Össze van a két sarkom téve,
Szemem zárva van, ajkam nyílva,
Úgy szállok föl, föl, fölfelé.
Csodálkozom hogy nappal, ébren
Miért nem szállok fel soha,
Mikor ez olyan egyszerű.
Szép Ernő
Alig élek, alig látok,
ki nem mondott tévedések
árnyékában , fába vésett
jelek erdejében; gondok
felhői közt szállok,
kapaszkodnék, bújnék,
simulnék, menekülnék,
talán megszólalnék,
ha végre magamra találok
Szabolcsi Erzsébet
Zsíros kenyérhez volt sónk, paprikánk.
Nem oly finom volt, mint valami fánk,
De került másnap jó akácfa-fánk,
S irral-pirral mégis kisült
Az egyszeri-kétszeri fánk.
Jankovich Ferenc
Zöld a levél, zöld az ág,
Az ágon zöld hernyó rág.
Rágódik a zöldben, zölden,
Zizeg, zörög, zabál szörnyen.
A zöld ágon, zöld madár,
Zöld szemével lesben áll.
Te zöldfülű, jaj neked,
Elzöldellt az életed!
Szuhanics Albert
Virrad. Szürkül a város renyhe piszka,
De túl, az enyhe, tiszta messzeségben
Új rajzlapját kifeszíti az égen
A hajnal, a nagy impresszionista.
Tóth Árpád
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát,
higgyék, örök az ifjuság,
Üllői-úti fák.
Kosztolányi Dezső
Új pár ül a kis padon,
Diák, bakfis, látom,
Ó, hiába tagadom,
Oda sok szép tegnapom,
Édes ifjuságom.
Tóth Árpád
Rémlik: ülök venyigetűznél, lent,
Kertek alján, őszi alkonyon,
Halk szüreti dal a hegyen átzeng,
Mellettem egy ősi billikom.
Tóth Árpád
Ugrani nem fogok tüzekbe,
ugrani már,soha már.
Ady Endre
Tudom, hogy hull a nap,
örömök szállanak,
kedves fők hullanak,
sírdombok mállanak.
Egy-egy kéz, drága kéz,
mindegyre elereszt,
mindennap vereség,
mindennap új kereszt.
Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis: ne remegj -
nem maradsz egyedül.
Áprily Lajos
Szolgálatára embernek,világnak,
Nagy Istennek,kicsike hazámnak
Sík Sándor
S nyáron, ha a bimbók álarca nyílik,
Épp oly tüskén épp oly kacér a tánca.
De mert kincse csak tűnő tarkaság,
Csak él, s hervad, nem nézi senki sem,
S magába hal. Más az édes virág:
Édes párlatba hal át édesen:
S így illatozik majd, gyönyörű gyermek,
Ha elhervadsz, dalomban hű szerelmed.
William Shakespeare
Remélni is feledj. Csak csendesen, szelíden,
hogy folytathassa majd a szíved és a szívem
e csöndet és a nap derűs enyészetét;
Paul Verlain
próbáltam írni magamról,s arról a sok mindenről amit
láttam.Szülővárosomból,Szatmárról néhány éve kerültem Kolozsvárra:
ma itt végzem a jogi fakultás
utolsó esztendejét.
Dsida Jenő
Ősz van és peregnek
A sárgult levelek
Meghalt a földön az
Emberi szeretet.
Bánatos könnyekkel
Zokog az őszi szél
Szívem már új tavaszt
Nem vár és nem remél.
Hiába sírok és
Hiába szenvedek
Szívtelen rosszak és
Kapzsik az emberek
Meghalt a szeretet.
Seress Rezső
Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:
Fazekas Anna
Ó,ha cinke volnék útra kelnék,
Hömpölygő sugárban énekelnék *
Minden este morzsára,búzára,
Visszaszállnék anyám ablakára.
Weöres Sándor
Oda van a szép nyár, oda!
A természet lassan kihal;
Nincs többé nagyszerű, csoda,
Többé se napfény sem vihar;
Arany János
Nyár nyitogatta,
temette az ősz:
és volt aki vesztett,
és nincs aki győz.
Szabó Lőrinc
Nagy a reggel is.Operett-írók
bohémek,napi harminc
cigarettátok keserű abrakjával
éjszaka hivatalnokai
nézzétek,hogy indul a hegyek mögül
az ismeretlen ifjú.
Kosztolányi Dezső
Mint halk csapatban szürke nyest,
a hegyre kúszik már az est,
s a bokrok alján meglapul:
itt-ott egy-egy halk fény kigyúl,
s a vak bozóton átremeg:
lámpák vagy bús állatszemek?
Tóth Árpád
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Reményik Sándor
Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,
hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.
Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés,
gyűl a vihar serege: még lila s már fekete.
Babits Mihály
Jövő ha lesz is,mit ér?Szomorú
alázat a szívünk;de legalább
tudjuk:nem éltünk egészen hiába
Szabó Lőrinc