Varrónők segítsetek! (tudásbázis kérdés)

A gimiben tanultam varrni, de mi meg inkább a szabásmintákat tanultuk meg.

Ma sem gond, ha meglátok egy ruhát, hogy azt megszerkesszem.

Látod, mégis van valami a babonákban! Szerencsétlenség is ért - nem sikerült a házasságod. A ruha, a tükör...

Nekem a legnagyobb gondom az esküvőn a "kék"-kel volt. Nem tudtam semmi kéket elővarázsolni.

Végül kaptam egy kék mintás zsebkendőt. :)

Az első menyasszonyi ruhát varrattam. Látta is sajna a vőlegény. 2 évig bírtam elváltunk. A második esküvőmön, még én se láttam a ruhát...

Jöttek a tesómék. Megkérdezte mit húzol fel? Ott lóg a vállfán, momdtam. Aztán elővarázsolt egyet a táskából, ezt húzd fel. Az idő szorított, a ruha nem, pont jó volt. Azt se kérdeztem miért épp ezt húzzam. ( Ő még a békebeli női szabó, 1970 évek közelén tanulta).

Később hallottam addig nem igazán, nem szerencsés ha a vőlegény látja a menyasszony ruháját. 21 éve hogy nyúzzuk egymást. Hogy ezért - e vagy azért, az jó kérdés. De ezek szerint én is babonás vagyok. Ja és az első esküvümön a lagzis házba ki kellett nyitni egy ablakot, volt rá akasztva egy tükör. Leesett és eltört...

Jól eltértem a varrástól...

Mivel én szakközépbe jártam, a suli tanműhelyében volt a szabászat. De a munkásruhát pl. előre szabva hozták ki a suliba... Ha volt is valami szabnivaló, nem is tudtunk róla. Csukott ajtó mögött zajlott, külön "engedély" kellett, hogy valaki bemehessen oda. Szerintem a 4 év alatt max. 5ször jártam bent... És mindez '95-99 között!!!

Ez nálunk úgy zajlott, hogy mire reggel bementünk, vagy már oda volt rakva az asztalra, vagy az oktató hozta fel...

A röhely amúgy, hogy egy szakmunkással többre ment az ember, mint ezzel a szakkal. Mert ugye a gyakorlatunk gyakorlatilag nulla volt, tehát szalagon éhenhaltunk volna... Ha valaki ebben akart dolgozni, kénytelen volt elvégezni a technikusit. De kérdem én: kell egy városba - ahol 2 nagy ruhagyártó üzem van, meg több kisebb-nagyobb varroda - évente kb. 30 technikus? Még ha megyére nézem, akkor is sok!

Nálunk is a varroda és a szabászat 1 szinten volt a varrodával. Sok dolgot láttam. Mert a szálazás stb segítésnél néha mi hoztuk, vittük a cuccot. Esetleg ha picit kellett várni, láttam dolgokat, volt amit mondtak is. És azt is hogy hatalmas papíron rajta voltak a minták. Azt lehetett látni ( én ) hogy mi micsoda.

Motoros ruhát, és kabátot amit ragasztani kell azt is varrtak. Előtte azt le kell vágni, hogy a ragasztócsik takarjon. Bizony odamentem a ragsztógéphez megnézni hogyan van ez? Miért kell olyan nagyon levágni?? A gépen ülők állandóan reklamáltak nem jól vágjuk.

Miután meggyőződtem arról amit igen is el kelle magyarázni a vágóknak már tudtam miért fontos az a bizonyos 5-7 mm. ( régen volt, és pár hónapot csináltam. De szerintem ha újból kellene, bizonyára nem sokat kellene magyarázni.

Meg hát amikor a lányom még a pocakba volt, akkor kezdtem el " kontárkodni " a varrást,( és általába az alkatrészeket ki tudtam következtetni).

Olcsón volt sok maradék anyag. " Vardd meg magad " a baba ruhatára 0-12 hónapos korig. És a többi folyamatosan jelent meg. Zsírpapírra átmásoltam, utána a fehér csomagoló papírra, és mehetett a szabás. Kisingeket varrtam mászónadrágot. A kis pulcsikat megkötöttem. A rugdalózót azt megvettem. Ahhoz akkor úgy éreztem még több gyakorlat kell. Most már azt is megcsinálnám.

Én így saját magam kárán és azért volt amit mondtak mit hogyan kell varrni, tanultam meg.

A menyasszonyi ruhát jobb, ha nem te készíted. Én is megvettem az anyagot, megrajzoltam a szabásmintát, minden kész volt, és akkor beszéltem a nagynénémmel, aki azonnal leállított, hogy inkább ő küld nekem postán egy ruhát, de babonából nehogy megvarrjam. Küldött is, esküvő előtt négy nappal már megérkezett Kanadából. Csudi csinos voltam, és jobb érzés volt, mintha azon izgultam volna, hogy tetszik-e másnak amit én kitaláltam? és jó-e minden varrás, nem hullámos-e...szóval elég izgalom volt anélkül is, hogy még a ruhával is foglalkozzak.

A menyasszonyi ruhák csúszkálós, selymes, tüll, csipke anyagból készülnek (általában) és azokat a legnehezebb varrni. Nagy gyakorlat kell hozzá. Nem elég, hogy újságpapír közt varrod, hogy ne csúszkáljon, mert annyira sok időt vesz igénybe, amennyi nincs egy nőnek manapság.

Tény, hogy nem én voltam az ász az osztályban, ezen nincs mit szépíteni. :D

De az alapokon kívül semmit se tanítottak, az önnálló átszerkesztést meg végleg nem. :(

Akkor persze nem zavart, mert annál kevesebbet kellett megtanulni. De most jól jönne néha... Akkor talán neki mernék állni a saját menyasszonyi ruhámnak... Szóval, most majd mehetek szabni tudó varrónőhöz! De legalább lesz munkája, főleg, mire felvarrja majd rá a csipkét! :D

Nem akarok senkit bántani ezzel, nem szeretném, ha ebből sértődés lenne. Ez nem a gyerekek, hanem a rendszer hibája. Mi nem hordó szoknyával, hanem síma alap egyenes szoknyával kezdtünk, és arra raktuk rá a dolgokat, mármint, hogy hol kell ahhoz nyitni, zárni, vagy mit tudom én, hogy hordó szoknyát kaphass. Ezt is, mint mindent, szerintem az alapok kellő mértékű, alapos elsajátításával kell kezdeni. Egy ház is csak úgy lehet jó, ha az alapja jó. Ha van mire építkezni a későbbiekben.

Az is igaz, hogy volt olyan abban az időben is, aki hiába tanulta ugyanazt, mint én, sohasem tudott, vagy sohasem mert kiszabni egy ruhát sem. Az is igaz, hogy én gimnáziumi érettségi után kerültem oda, nem 8 általános iskolával. Sokkal érettebb, merészebb, elhivatottabb és elszántabb voltam. Akkor még azt hittem, hogy életem végéig ebből fogok élni. De csak 4 hónapig bírtam egy méretes szabóságban (ma divatszabóságnak mondanák). Igaz utána a kötött iparban voltam sablonszerkesztő évekig. De ez már nem teljesen az a szerkesztés volt, ami a női szabósághoz kell.

Azért tanultunk szerkeszteni egy kicsit ('99ben végeztem). Volt hordószoknya, nyakigderekú farmer, hatalmasgalléros, egyenes oldalú ing (= nem szűkített), meg még néhány hasonló, "manapság hordott" ruhadarab... Azt is úgy, hogy a tanár csinálta a táblán, mi meg a papíron. És annyi, gyakorold otthon. :(

Azt mondjuk sosem értettem, miért érdekesebb egy húzózárbevarrás keresztmetszeti képe, mint mondjuk megtanulni magunktól szerkeszteni... Merthogy azt sokkal többet gyakoroltuk. A másik meg, hogy mit érdekel engem a forgatónyomaték kiszámítása, meg a horganyzások... De sebaj, legalább megismerem a görgős csapágyat!!! :D

Az a gond a mai képzéssel, hogy tényleg csak varrókat képeznek, nem női szabókat. Annak idején az ipari suliban a szaktanár azt mondta, hogy mi nem varrni tanulni járunk a suliban, mert azt bárki megtanulhat, hanem szabásmintát készíteni. Mi még szerkesztettük a szabásmintát, nem divatlapokból szedtük ki. És szerintem mondanom sem kell, hogy mennyi különbség van az egyéni alkatra szerkesztett, ill. egy átlagos sémára készített ruha között. Ha jól tudom, az utánunk következő évfolyam megnevezése már női ruhakészítő volt, a mi női szabó képzettségünkkel szemben. Ők már sajnos nem tanultak szerkeszteni. Manapság már is csak nagyon ritkán szerkesztek, elkényelmesedtem és én is a Burdából szedem ki a szabásmintát. Alapjában véve elég korrekt divatlap, bár az évek során pár alkalommal találkoztam benne furcsasággal. Jó tanácsként mindenki tudom ajánlani, hogy szabás elött a kiszedett sablonokat mérjék össze az összetartozó oldalakon. Ennek az a módja, hogy a két papírt egymásra fektetjük, és az alsó részen a felsőt mozgatva szép lassan illesztjük, vagyis a varrás vonalon lassan összefogjuk (ezt remélem érthetően magyaráztam) mintha a gép alatt varrnánk.

Én szakmunkás tanuló koromban papiron gyakoroltam olyan dolgokat, amivel még nem találkoztam (pl. bevágott zseb, gallér, kézelő, stb. kialakítás). Fogtam az újságpapírt, kiszabtam a gyakorláshoz szükséges dolgokat, és gombostűvel tüzve lépésről-lépésre átgondoltam, hogy ha ezt csinálom ez lesz, ha amazt, amaz lesz...Így rengeteg anyagot és bosszúságot meg tudtam spórolni:)

Szerintem ezért van... Mi se tanultuk. Szakközépbe jártam, mi csak előre kiszabott munkásruhákat varrtunk. A szakmunkások meg eleinte szálaztak, meg apró varrásokat kaptak, mint pl. zsebszél behajtása, aztán meg odaültették őket a szalagra...

Puncsosnak kell lennie ahhoz valakinek, hogy a szabászatra kerüljön. Ma meg még nehezebb, mert pl. nálunk mind2 ruhaüzemben már számítógéppel csinálták a fektetési rajzot, kinyomtatták, azt meg csak rá kellett fektetni az anyagra és végigcammogni a vonalakon...

Nem lehetséges, hogy csak atomjaira kellene szedni, kitisztani a lentebbi módszerrel?? És elvégezni mindent rajta? Ráadásul ha nem is igen varrhattak vele, rossz nem lehet. Eredeti csomagolásnál gyárilag egy kis rongyon kipróbálják, azért látjuk milyen öltéseket tud. A talpa alá teszik...

Így jobban látni lehet, mintha csak a kis ábrákat nézzük. Egy ügyeskezű, nagy türelemmel bíró személy szedje szét akár a családba is...

Sziasztok!Nekem mikor a háztartási géppel ilyen problémám volt,akkor a hurokfogó ment el.De ehhez én már nem nyúltam,mert elég kényes dolog.Szerelő azonnal orvosolta a dolgot,igaz elég költséges volt!

De hurokfogó nélkül nincs öltésképzés!

Sajnálom, hogy csak ma regisztráltam, és nem tudtam segíteni, talán sikerült volna.

Az egyik szakképzettségem francia női szabó, amit 1982-ben szereztem. Igaz, nem ebben a szakmában dolgozom már régóta, de jó darabig rengeteget varrtam, akár napi 12-14 órát is.

Ha egy varrógépet sokig nem használnak, az képes "besűlni", vagyis a benne levő olaj teljesen besűrűsödik. Elöszőr megpróbálhatjuk varrógépolajjal (másnéven műszerolajjal), de csak is ezzel jól beolajozni, hogy szinte csorogjon ki belőle. Legalább egy napot adni kell neki. Ha szerecsénk van, ez feloldja annyira, hogy "bejárathassuk". Ezalatt azt értem, hogy cérna nélkül rossz anyagmaradékot "varrunk", hogy átdolgozzuk a gépet. Amennyiben nincs szerencsénk, és nem oldja fel a finom olaj a "szulutykát", nem marad más hátra, petróleummal kell átmosni. Ez viszont igen büdös, és panelban nem ajánlanám, csak családiház udvarán. Ehhez ecsetre van szükség, s lemosásszerűen ecsettel alaposan végig dörzsőlni mindenütt. Ezután rossz ronggyal áttörölni, szellőztetni, s pár nap után jól beolajozva a fentebb leírt módón tű nélkül anyagdarabon "varrogatni".

Amikor "szomjas" a varrógép hallani lehet a hangján. Nyöszörgősebb, néha mintha nyúznák, szinte visít (amikor a fém a fémmel szárazon érintkezik). Ilyenkor azonnal olajozni kell. De tapasztalatom szerint komoly igénybevétel esetén is elég pár havonta ezt megtenni. Ha mindig idejében karban van tartva, évtizedekig jó egy varrógép. Az enyémet 1981-ben vettem (Lucznik), s sokkal szebben és jobban var, mint az anyukám pár éves Singer-e (pedig ez nagy varrógép márka). Tehát ezt a kis gondoskodást meghálálják:):):)

Remélem tudtam segíteni.