Várom hogy öngyilkos lehessek (beszélgetős fórum)

dehogy gondolom, de ha bármit is írunk itt, attól az álláspontja nem igen változik.

De ha egy nem várt mosolyt csalsz valaki arcára, az lehet, hogy kizökkenti.

Én így okoskodtam, nem elviccelni akartam.

Nem minden férfi egyforma, vannak kivételes emberek. Meg kell találni. Sokan vannak, sok félék. Csak a megfelelőt kell meglelni. :)

A bizalmat mindig mindenkinek megadtam, de ha eljátszotta, nem volt vissza út!

31 évesen szex nélkül..., 3 nap után sárkány leszek, nem csoda, hogy depis vagy. :P Bocsi, kijött.

Mit tettek a babáid, hogy meg kellett verned őket? :D

Szerintem csak a saját szorongásod, tehetetlenséged jött ki rajtad.

Mit szeretsz csinálni? Mi kapcsol ki téged?

Amikor világra hozol egy gyermeket, az egy csoda és egy olyan kötődés, ami nagyon szoros,általában. Viszont a gyermekvállalásra vágyni kell, ha nem vágysz rá, valóban elsülhet rosszul.

Nem kattogok rajta csak durva volt felismerni. Párkapcsolatom volt, nehezen bízok mióta annak vége, és egy jó ideje meg se fordult a fejemben hogy legyen valakim. A gyerekvállalás nekem esélytelen. Nem tudom elképzelni hogy valakit ennyi évig szeressek. Plusz úgyis bántanám. Már gyerekkoromban vertem a babáimat és mondtam hogy ezt fogom csinálni.

Jó hogy megtaláltad a boldogságodat! :)

Gyerekkoromban nem tudtam megtenni. Vagy nem sikerült vagy megállított a fájdalom. A sikertelenségért még jobban utáltam magam. Anya 16 éves koromtól kezdett változni. Visszaütöttem, meg szóltam az iskolában. Azóta 15 év eltelt kb. Nem mondom hogy szeretem, de érzek iránta. Bocsánatot kért, teljesen új ember lett. Ha fele ilyen lett volna akkor sose jutunk ide. Ha félreteszem a felelősségtudatot anya miatt én onnan csak meghalni megyek.

Amúgy ez a jelenség az egyke gyerekekkel nem ritka hiába írjátok hogy kamu meg segélykiáltás. Én lennék a legboldogabb ha anya elmenne hogy végre ne legyen rajtam teher. Ezt neki is elmondtam. Ki szoktam magam sírni neki emiatt, hogy mennék de ő visszatart.

A megjátszott érzelmek elég károsak. Olyan, mint a színlelt orgazmus. Csak a másiknak jó!

3 éve jöttél rá és azóta ezen kattogsz?

Próbáltál magadra találni? Megismerni magad?

Az én életem 31 évesen kezdődött!Ekkor ismertem meg a jelenlegi férjem. :)

Vesd bele magad a kutatásba. Keresd meg mi okoz örömöt! Mitől leszel elégedett! Nagyon fiatal vagy még, hogy eltemesd magad!

Írod nem tudsz kötődni, talán mert nem találtad még meg a párod. Az anya gyermek kapcsolat a legjobb dolog a világon. Egy kis ember feltétlen szeretete csodálatos érzés. Persze nem mindenkinek!

Azt írod,rossz vagy a munkádban,de lehet csak nem a megfelelő helyen vagy!

A kialvatlanságtól vagy dekoncentrált.Attól én is az vagyok és bárki más is.

Nehéz most neked! Önértékelésed a bányász-béka feneke alatt.

Amit most teszel, nem csak kötelességtudatból, hanem szeretetből is teszed, mert ezt másként nem lehetne. Nap mint nap ilyen nehéz szívvel, lélekkel, gondolatokkal felkelni, és bármilyen nehéz is tenni, csinálni a napi tennivalókat, másként nem is lehetne.

És majd amikor egyszer vége lesz, érezni fogod a hatalmas űrt, érezni fogod, hogy milyen üresek lettek a szürke hétköznapok!

Akkor majd megveregetheted saját válladat, hogy "HEURÉKA! MEGCSINÁLTAM!" És rájössz, mennyire nagyszerű, értékes és erős ember vagy. És akkor rájössz, hogy aki egy ilyen feladatot éveken keresztül tisztességgel, becsülettel végigcsinált, annak az életében már semmi olyan akadály nem jöhet, amit ne lenne képes megoldani.

Most nehéz. De képes vagy rá, és végig csinálod. Ne a halál gondolatával foglalkozz, hanem nézz körbe, és fogadj el, ragadj meg minden segítséget, amit az élet felkínál most neked, mert ÉLNED KELL! Most még ÉLNED KELL!

"Az öngyilkosság öncélú,nem várok."

Egyetértek.

FI ,ez egy segélykiáltás.

Nincs minden veszve,mert ha a kötelességtudat életben tart ,akkor nem igazán szeretnél meghalni (szerintem)

Őszintén sajnálom, hogy ennyire boldogtalan vagy ,és elhiszem hogy ezt a nihilt , gyötrelmes életet nehezen viseled.

Kérj segítséget.

Semmilyen hosszabb, rövidebb távú célod nem volt sosem?

Szépen összefoglaltad a vivódásaidat, pszichológus segítségét kellene igénybe venned. Ne szégyelld. Innen küldök egy ölelést!

Azt írod, 10 éves korodra már hat éve fizikailag és verbálisan bántalmaztak szüleid. Ettől már ilyen fiatalon öngyilkosság forgott a fejedben. Valami oknál fogva te mégis úgy érzed, neked az anyukád ÉLETÉT kell támogatnod, és ez paradox módon ÉLETBEN TART téged, pedig nem akarsz élni.

Ha valaki önértékelése felnőtt korára is nulla, nem tud kötődni másokhoz, és nem tud egy kicsit sem hálás lennei az életért, az nagyon nagyon vastagon a szülők hibája. Valahogy több van emögött, amit talán magad sem látsz át...

Nem lehet, hogy ha ezt a (lehet, hogy téves ) kötelességtudatot félreteszed, és adsz magadnak időt kigyógyulni, eloszlik ez a fekete felhő? Akkor tisztábban látsz.

A kiiras baromsag.

Az ongilkossag on celu, nem varok...

Eljön a te időd is! Ne siettesd!

Rég olvastam már ilyen drámát! 🤨

Nehezen hiszem el, hogy ennyi idő alatt nem ragyogta be a szíved egyszer sem a szeretett, boldogsás,öröm!

Te is a cigi ára miatt vagy ennyire elkeseredve?

Nemsokára megint emelkedik a bagó meg a pia ára..-)

nem akarok már küzdeni, feladtam...-)

Én biztos vagyok benne, hogy várnak Rád jó dolgok!

Szerintem a sport, és egy jóbarát, vagy szerelem csodákra képes.

Ne add fel!

Találhatsz ilyet.

Azt elárulod, hogy 10 évesként mi volt az, ami ezt a gondolatot elültette benned?

Hosszú egészséges életet kívánok édesanyádnak!

Neked azt kívánom, hogy nyíljon ki a szemed! Lásd meg az élet szépségét, találd meg önmagad! Ébredj fel!

Értem, értem, csak fel nem foghatom.

Ez egy segélykiáltás.

Aki komolyan gondolja az nem irkál.

Leírtad, tehát van remény. Kívánom, hogy hallja meg valaki és fogja meg a kezed, vezessen a helyes úton.