Várom hogy öngyilkos lehessek (beszélgetés)

Én is utálok vásárolni.

Ne emberek közé menj,hanem parkba, zöld területre,ahol hallhatod a madarakat, nézheted a bogarakat, ahogy rohangálnak, repülnek.

Vigyél egy lapot és egy grafitot.

A futással versenyeket nyertem és izmos lábakat! ;)

Erről a mondatodról az jutott az eszembe, hogy az élet a legnagyobb forgatókönyv író...

Személyesen ismerek olyat, akinek egy Autounfall megváltoztatta az életét, az egyik lába ott maradt az Autobahnon...

Ma kerekesszékben olvasgat leginkább...

Neki mondhatnád, hogy: Engedjetek egy kis élményt a szívetekbe.

Teljesen jogos, mert a napfény az én éltető energiám is.

Nagyon sok jótékony hatása van!

Már nem vagyok ebben. Voltam! És még lehetek is!

Viszont hittem, hogy boldog leszek!

És igen, nem tudom megérteni, hogy az emberek hogyan nem tudnak örülni apróságoknak?!

Mikor a legmélyebben is voltam. Kimentem a szabadba, kifeküdtem a napra. A talpam a fűre tettem,néha sírtam,majd a felhőket néztem.Legtöbbször csak futottam, éreztem, hogy repülök,lehagytam a gondjaimat...,ha ezek nincsenek, lehet elveszek. Megnyugtattam magam. 9 éves korom óta bevált nekem ez. A futással versenyeket nyertem és izmos lábakat! ;)

Nincs olyan, hogy nem örülünk semminek, apró dolgoknak.Olyan van, hogy lemondunk,kizárunk.

Egy jó süti,egy jó sült csülök, egy illatgyertya, könyv, festés,rajzolás..,mindig van, ami örömöt ad, egy cseppnyi boldogságot! Amiből erőt, energiát nyerünk.

Valószínű én soha nem foglak megérteni téged, mert ennyire elveszett soha nem voltam, mint te Tumbó, vagy te kedve FI,de hiszem, mindig van választás.

Nyomkodhatod a telefonod, de az inkább romból,mint épít...,mert nem vagy jól. Nem kapcsolja ki a fejed,nem szakít ki a szürke hétköznapokból. Nincs új inger,ami érjen.

Nem egyszer kaptam már meg,és nem csak egy embertől, hogy könnyű neked mondani,hisz boldog vagy, háttered van. Igen, most már könnyű, de mikor lent voltam, nekem is volt angyalkám, ITT a HOXAn, aki duruzsolt,segített, támogatott, felnyitotta a szemem! :)

Néha csak egy másik szemüveg kell, és ha kell, adok az enyémből. Nekem már van,sőt, anélkül is látok!

Engedjetek egy kis élményt a szívetekbe.

Okay, ez igaz, csak nyitott szájjal meglepődtem...

nyelni meg elfeledtem...

simán lekávéztam magam...-)))

Hogy teheccc fel ilyen kérdést?

Borzasztó nyomasztó lehet.

Nem lehet, hogy esetleg valami hormon probléma, vagy valami vitamin hiány lehet a háttérben?

Lehet én vagyok vak, én nem értek, de te és az összes hozzád hasonló milyen? Látsz? Hallasz? Értesz?

Nem vitatkozok! Érdeklődők! Szeretnélek megérteni.

Feladtál, és lemondtál. Úgy érzed nem érdemled meg a jót és a boldogságot? Ha boldog vagy, akkor bűntudatod van?

Kezdj el újra rajzolni! Ki mondta, hogy béna vagy? Te miért hittél neki/k?

Kezd el, fess, rajzolj és élvezd! Hallgass zenét,táncolj és énekelj hangosan,ha ehhez van kedved. Én a tesco közepén is táncolok, vagy énekelek,ha éppen jó zene megy. :) Megmosolyognak, én visszamosolygok. :)

Akkor én még mindig megborult tini vagyok, mert van bennem művészi hajlam. :)

Ne foglalkozz azzal, hogy ki mit mond. Más vagy,mint ők, merj kilógni a sorból. Nem olyan rossz kívülállónak lenni, különlegesnek lenni.:)

Nem szeretnék rémisztő lenni. A halál gondolata számomra a megnyugvással egyenlő, nem tudom máshogy megközelíteni. Ugye írtam hogy az egykeségem miatt nem lehetek öngyilkos. Ezt eleve nagyon nehezen élem meg. Szerintem ha baleset vagy betegség vinne el, akkor elfogadhatóbb lenne anyának, mint az öngyilkosság, de még mindig nem lenne ki gondozza ha megöregszik. Amikor olvasom valakit meggyilkoltak, meghalt balesetben, öngyilkos lett inkább egyfajta irigység fog el, mintsem a normálisnak számító szörnyülködés.

Nem hiszek abban hogy bárhova is kerülünk halál után, emiatt nem lesz aminek hiányzik a kávé vagy az eper. De ez nyilván mindnekinek a saját vallási/filozófiai meggyőződése és ezt tiszteletben tartom.

[link]

Kedves FI! Ez is egy olyan segítő metódus, amit egész biztos érdemes lenne megpróbálni.

Valószínűleg nem azért érzed a "semmit" - mert üresség van benned, hanem pusztán csak elnyomtad valamikor a kora gyermekkorban magadban az érzelmeket, hogy ne fájjanak...

De én nem vagyok pszichológus. Csak eszembejutott ez az elmélet, mert nemrégiben volt a kezemben egy Orvos-Tóth Noémi könyv, a Szabad akarat. Abban is le van valami ilyesmi írva.