Várom hogy öngyilkos lehessek (beszélgetős fórum)

Kb. 10 éves korom óta vannak öngyilkos gondolataim, most vagyok 31. Nem vagyok hálás az életemért, nem kértem, ha tehetném nem élném. Depressziós vagyok gyerekkorom óta, jártam terápiára, szedtem gyógyszert, akartam, harcoltam. Sokszor újra és újra nagyon nagyon akartam, és tettem azért hogy meggyógyuljak. Voltak pozitívabb szakaszok, mindig volt szociális életem, párkapcsolatom, de összességében az alap sötét felhő mindig is ott volt a kamu mosolyok mögött. Nincs gyerekem, nem is lesz, mert tudom hogy nem tudok kötődni és nem tudnám szeretni. Most tavaly nyár óta újra egy nagy hullámvölgyben vagyok, de ez sokkal rosszabb mint eddig bármelyik valaha. El akarok menni. Rossz vagyok a munkámban is egy ideje, nehezemre esik figyelni, ködös az agyam. Kitörő jókedv, düh, vígasztalhatatlan sírás, egyik nap van étvágy, másik nap elmegy napokra. Mindenki elmosódott körülöttem, néha nem is emlékszem teljes részekre a napokból. Alvás már gyógyszerrel se megy, felszínes, zaklatott. Önértékelés nulla. Nem akarok már küzdeni. 20 éve ezt csinálom és fáradt vagyok. Nagyon erős szuicid gondolataim vannak, megnyugtat a halál, és elkeserít, hogy nem tehetem meg. Egyke vagyok. Nem lenne aki anyára vigyázzon. Haragszom rá miatta, dühít, a fejéhez is vágtam, mert ha már élnem kell, legalább lenne testvérem, aki vele marad ha én elmegyek. Várom hogy anya meghaljon hogy végre megölhessem magam. Nem győzködést kérek. Ezt én lerendeztem fejben. Csak szeretném ha értenétek hogy van ilyen, hogy nem mind boldog aki szép, csinos vagy családos pl.