Vannak kényszeres cselekvéseid/kényszeres gondolataid? 1. (beszélgetés)

Ez most durva lesz:Az idén először sikerült fölmosnom...vagy másodszorra?Hurrá!

Én kényszeresen nem takarítok,mert akkor föl kéne szedni a ledobált ruhákat a földről,és az akkora stressz nekem.

Sziasztok!

Elolvastam a cikket és a hozzászólásokat is:))

És magamra ismertem!!

Hiszek benne,hogy ez lehet örökletes dolog is,nekem apukám ilyen..Mármint nem kórosan,de neki is szinte ugyanazok a rigolyái,mint nekem:)Többször megnézzük,hogy be van-e zárva,hogy áll a papucs a kulcs csomó,és még sorolhatnám..

Szerintem ez még elmegy..Legalábbis így gondolom.

És sajnálom azokat,akik nem tudnak megszabadulni ezektől a dolgoktól!!

nem lehetett egyszerű:-(

amúgy babonás vagy? mert szerintem ha ennyiben megáll a dolog, akkor ez szerencsédre "csak" babona...

Sziasztok,most olvastam a cikket,és nagyon várom a folytatást! :)

Nekem a leírtak alapján egy kényszeres dolog jut eszembe,vagy kettő magamról,döntsétek el,hogy az-e vagy sem.

A kisebbik lányom elég nehezen aludt el születésétől kezdve,sokat kínlódtunk,módszert használva altattam,de sokszor még így sem sikerült,és gyakran egy apró neszre kipattant a szeme.Na valahogy feltűnt,hogy ha a lila papucsom egy bizonyos helyen szépen egymás mellé teszem,akkor elalvás után nem ébred meg,és békés az éjszakánk.Ha ez elmaradt,még azelőtt,hogy én lefeküdtem volna,felsírt a gyerek,és kezdhettem elölről az altatás hosszú és fárasztó procedúráját.Sokszor ha sírást hallottam,megnéztem a papucsot,és persze nem volt a helyén.Néhányszor volt,hogy nem jött be a "módszer",de az volt a ritkább,és olyan is volt,hogy nem volt a helyén,mégis jól aludtunk.Őrület,ugye?

Mostanában mindig jól alszik,már lassan 14 hónapos,megtanult jól és mélyen aludni,papucs ide vagy oda...

A másik a takarítás...elég sokszor csinálom,főleg ha ideges vagyok,de az nem kényszeres,csak kicsit mániás. :DD

igen

benn vagy

Okssaaa. Köszönöm, ezen elcsemegézem egy ideig, úgy látom! :D

Holnaptól kb. egy hétig nem leszek, de azért írjatok ha van valami, megpróbálok időnként feljönni.

Puszi addig is!

[link]

linkeld be, ott lesz a napló, és ki lesz írva, hogy titkos, azt is kiírja, hogy jelentkezem a titkos napló olvasására. Oda kattints.

várom akkor

Nem tudhatjuk a körülményeket...lehet nem volt párja, csak egyedül a gyerekkel...kitudja. De igazad van!

Öröm látni amit írtál, szerintem is felelősség van a kicsiért, aki csak a szüleire számíthat, természetes hogy mindent megteszünk neki, csak hogy jó legyen. Így a kényszereket kizárva a gondolatunkból. :)

terhesség alatt voltam alegjobban, ha hiszitek, ha nem.

Na akkor most kitálalok:-)

missMimi!

Nekem a terhesség előtt volt kényszersségem, paranoid zavarom és pánikbetegségem is. A terhesség valahogy megváltoztatta a dolgokat, akkor nem foglalkoztam annyit a kényszerrel, sem a paranoiával, sem a pánik nem kapott el, furamód.

Kényszeres szülőként elmondhatom neked és Rizsának is, hogy az a tapasztalatom, mivel tudom, hogy ez egy betegség, igyekszem minél jobban úgy alakítani az életemet, hogy a kisgyerek ebből minél kevesebbet érezzen meg.

Véleményem szerint egy kényszeres aki tisztában van vele, hogy ez betegség, sokkal, de sokkal jobban odafigyel a gyerekre, hogy véletlenül se hassanak ki a dolgok a kicsire.

amíg én abnormális módon nem mertem megenni egy kiflit a paranoid téveszméim miatt, addig agyerek mindent megkapott, zöldség-gyümölcs, tejtermék, és mindent ami egy kisember fejlődéséhez szükséges.

Higyjétek el, sokat lök az emberen egy gyerek...muszáj csinálni...muszáj elhagyni a kényszers dolgokat, az elején jóformán idő sincs rá, mert hiába szerettem volna én 60-szor elöblíteni a cumisüveget, meg 10szer kifőzni,. mielőtt beleteszem a tápszert pl...hát nem lehetett, mert a gyerek nem vár:-) az üvölt ha éhes, amíg meg nem kapja a "jussát" el nem hallgat:-)

Szóval, akarat kérdése, és elhatározásé:-)

nekem a mai napig az eszem megáll, mert mindig kupi van itthon, de már mint írtam, már el tudom nézni, ha a gyerek maszatosan, homokos-békás kézzel majszolja apogácsát ajátszótéren homokozás közben.

A mesés dolog csak azért van, mert ő azt memorizálja. Ezért is vannak a verses mesék, azt nagyon meg tudják tanulni, ez életkori természetes sajátosság!

Nem elrémisztésképp, inkább már irónia, hogy hallottam egyszer olyat, hogy egy kényszeres szülő valami tizen-harmincszor fürdette meg egy nap a gyerekét. Szegény csöppség!

Szerintem ellátni mindenképp el tudnánk, állítólag terhesség alatt rosszabbodik, azoknál meg főleg akik menzesz előtt még ingerlékenyebbek. Nálam ez nem áll fent, remélem így is lesz!

Azért kérdeztem,mert nekem fura volt,hogy egy kisgyerek a paplant egyenesre igazítja.

Amúgy ezek lehetnek életkori sajátosságok is,mert ugye 3 évesen a gyerekek szeretik,ha pl a mesét ugyanúgy mondod szórul szóra stb.

Viszont kicsi az esélye,hogy pont autizmust adnál át a gyerekednek.Ha nem felejtem el,megkérdezem!

Más betegségre nem vagy amúgy rákattanva,"csak" az autizmusra?