Van valaki, aki beszélgetne velem? Köszönöm! (beszélgetés)

Köszönöm szépen Kicsi Fecske, te is nagyon kedves vagy!

Kedves, és egyben elgondolkodtató, amit írtál nekem. Azt az egyet biztosra mondhatom, hogy nem fogom hagyni, hogy kialudjon a tűz. Semmilyen értelemben. Köszönöm szépen a bíztatást!:)

Aranyosi Ervint én is nagyon szeretem, nagyon jó gyerek-és állatos versei (is) vannak.

Általánosságban véve pedig egyetértek veled a versekkel kapcsolatban, tényleg bárhová "el tud repíteni" képzeletben. Ugyanígy vagyok a zenével is.

Lucáról leszedtem a képet (mindig leszedek mindenféle képet 1-2 nap után), de úgyis lesz majd még kirakva róla (is).

Neked is kellemes, pihentető hétvégét kívánok!

Köszönöm, hogy bizalmasan a fülembe súgtad a mondandódat. Remélem, más nem hallotta. :-)

Aranyosi Ervin verse jól jellemzi, hogy mi az igazi barátság.

Arnold Kedves!Köszönöm soraidat Neked is!

Nem mondom, hogy kedves vagy, mert tudom! 🤣 "Ismerlek," hiszen több éve én is olvasom naplód! Ha azt írod, hogy rosszabbul érzed magad, vagy akár napokig nem írsz bele, naponta többször odamegyek "hozzád", nézem a naplót, tudni akarom, hogy jobban vagy-e?! Tudom, hogy nem szereted a sajnálatot, igazad is van, száz irigyed legyen, mint egy sajnálod! De most bevallom, bizony sokszor elhomályosul öreg szemem a bánattól, ha fájdalmaid, vagy gondod volt!

Ma délután viszont örömmel olvastalak! Mert tudtad tartani magad és csak pozitív gondolatokat prezentálni a dokinál! Igaz, csaltál egy kicsit. De megértelek, jobb is így, hogy meg tudtad tartani, amit tegnap elhatároztál.

Kivételesen most délután már nem homályos szemmel olvastalak! Megmosolyogtam a "négyes bundás" csapatodat. Csak így tovább! Arról már nem zengek ódát, hogy micsoda retorikával tálalod a gondolataidat, akár itt, akár "otthon a naplóban!" Azt megtették már helyettem mások. A rajzokról sem beszélek, mert sajnos én nem tudok küldeni neked videót a nemlétező repülőutamról! 😉 Örülök, és irigylem azt az illetőt, akinek sikerült sok boldog percet szerezni a videóval!Napok óta átjön az örömöd, még a monitoron is! Már arra gondoltam, hogy egy kicsi, icipici üvegcsébe küldenék egy "kis kerozint", csupán az illat miatt! 🤣 Én most nem adhatok mást, nincs semmi másom, a nagy világon, ami megfogható, csak a szeretetem. Amit nagyiként adhatok. Ha nagyon "lent vagy", én, mint szerető nagyi megsimogatom arcodat! (És most sírok bakker, amilllen hülllle vagyok!)

Kellemes hétvégét Arnold! (Szóval tudd, hogy gondolatban Veled vagyok! 😉)

Bogyóka! Kedves vagy, köszönöm!

Miután régóta olvasok ezen a platformon, "ismerlek" Benneteket, Fiatalokat is! Láttam múltkorában Lucának a drága kis maszatos pofiját is. (Most is dobtam volna felé egy puszit, de nem találtam a fotóit?!)

Láttam, hogy lentebb feltetted Nagy László "Tűz" c. versét. Olvasás közben arra asszociáltam, Te hoztad ide, a "fellobbanó tüzet?!" Azt mondom erre, hogy fiatal vagy, a szerelem "tüze" soha ne aludjon ki! Ne váljon hamuvá szívedben! Az első hely úgyis mindig a drága szép baba, Luca helye lesz! De marad ott még hely másoknak is, a "tűz lángja mellett" melegedni.

Egyébként is mindig olyan "nagy, nagy tüzet kéne rakni," hogy melegedni tudjanak az emberek! Sokan, mások is túl vannak már sok-sok csalódáson! De nem azért van az fránya szív sem, hogy örökké fájjon, nem igaz?! És nem hiába mondja a dal sem, hogy a szívvel játszani nem szabad, mert a szívnek húrja van, mely elszakad. (Talán nem így van pontosan, bocsánat!)

Fussál csak bele a versekbe időnként Bogyóka Drága! Meglásd meseszép tájra, a világ minden szegmensébe elrepít virtuálisan egy-egy szép gondolat! És ha már elmerengsz az adott vers szépségébe néha tényleg olyan, mintha eveznél az élet tengerén. (Aranyosi László egyik versét is írtad lentebb. Megjegyzem, nagyon-nagyon szeretem. Vénségemre, nemrég fedeztem fel a költőt, Somogyi Zsolttal együtt.)

( Az, hogy szeretem a verseket, az egy dolog! De ami már ennél nagyon gond, hogy nagy "könyvmoly" vagyok mellette! Sokszor még éjszaka sem tudom letenni a könyvet sajnos....)

Legyen pihentető, szép a hétvége! Sok szépet és jót kívánok Nektek!

Köszönöm Fokhagyma, kedves vagy!

Amit a tegnapi beszélgetésről írtál a két huszonévessel kapcsolatban, azt olyan jó volt olvasni! Miért?! Mert, ha hasonló szituban (voltam), vagy vagyok, akkor nekem ez egy nagy sikerélmény mindig! Ahogy Te is írtad " egy percig sem éreztem a korkülönbséget és ők sem." Ez sikerélmény igen, bizisten. Csuda jó érzés, ha egy-egy témában partnerként kezeli az embert a fiatalság! (Pláne, így hetven fölött már! :) Jájj, már megint a korom! Ezt most csak Neked "súgom" Kedves, mert "látom", hogy most nincs itt senki?! 🤣 De az is igaz, hogy én sem kérkedem a fiatalok előtt a tapasztalataimmal. És sosem szégyellek tanulni egy fiataltól sem. És mindig meg is köszönöm, ha tanulhatok valami újat tőlük.

Engedd meg, hogy egy verssel "koccintsunk!" Látom - és tudom is -, hogy szereted a verseket. (Aranyosi Ervin pár éve csak, de az egyik kedvencemmé avanzsált. )

Aranyosi Ervin: A barátság.........

Barátod az, ki akkor jön, ha kell.

Kit nem a pénzed, s a rangod érdekel.

Aki előtt nincsenek titkaid,

s rohan, ha hívod, mindegy, hogy hol lakik.

Nem számít az sem nappal, vagy éjszaka.

Akinek fontos egy barát “jaj” szava.

Akivel gyorsan rohan az idő,

de ha hiányzik, holnap újra jő’.

Aki meghallgat, s komolyan veszi,

és hogyha sajnál, azt őszintén teszi.

Aki megérti minden gondodat,

ki szót sem vár, elég a gondolat.

Ki megért téged és ő is érthető,

ha együtt vagytok megáll az idő.

Bármit is mond, csak igazat beszél,

s elvárja azt, hogy Te, magad legyél.

Barátod, egyben lelki rokonod,

s a legjobb benne, hogy te választhatod.

Egy szinten rezeg időtlen lelketek,

egyenlők vagytok, mint ikergyermekek.

Barátod az, ki melletted marad,

ki elviseli a rigolyáidat.

Tettéért hálát tőled sose vár,

ki nélkül élni unalmas és sivár…

Ezt a fórumot én is kedvelem!

Bár nem vagyok egy beszélgetős típus, de néha akad téma, amihez hozzá tudok tenni valamit.

Mindenkit szeretettel várnak, biztatják, hogy írjon. Ez egy vendégmarasztaló fórum, kedves tagokkal.

Magam részéről külön kiemelném, itt nem csekkolják le a kedves tagot, nem kérnek rövid önéletrajzot, és eddig még olyannal sem találkoztam, hogy engedélyt kellett volna kérni ahhoz, hogy ebbe a fórumba írhasson valaki. Szerintem ez a normális, mert a témához kell hozzászólni.

Köszönet Gábornak, hogy elindította, kitalálta ezt a beszélgetős fórumot!

Köszönöm Lolitának a kedvességét, hogy mindenkire figyel, senkit nem hagy ki, bevonja a beszélgetésbe, úgy látom, ő a háziasszonya ennek a fórumnak!

És mindenkinek köszönöm, akiket nem említettem név szerint, mert Ti vagytok, akik mozgásban tartjátok ezt a fórumot!

Mindenkinek további jó beszélgetést!

Kedves Kicsi Fecske!

Egyetértek Fokhagymával, szerintem is bárki szívesen beszélgetne itt veled! A magam részéről, én biztosan. Napközben ugyan csak bekukkantani szoktam általában, de este mindig itt vagyok kicsit. Valóban nagyon kellemes társaság jött itt össze. Csupa jóindulatú, emberséges tag.

Szép péntek délutánt mindenkinek!

Kedves Kicsi Fecske!

Talán a többiek nevében is mondhatom, hogy bármilyen korú tagot szívesen fogadunk itt! Nem a kor számít, hanem az, hogy hogyan viszonyul valaki a többiekhez és eddig szerencsére mindenki békésen, tisztelettudóan kommunikál, valamint segít, ha szüksége van rá valakinek. A bemutatkozásod alapján Te is egy intelligens és jóindulatú ember lehetsz, ezért biztosan szívesen fogadnak majd a többiek is. Valóban egy összetartó közösség alakult itt ki. 👍 Egyetértünk abban (is), hogy a virtuálisan nyújtott kéz is ugyanúgy képes megtartani valakit, mint egy személyesen nyújtott támogatás, mert a szavaknak és a szép gesztusoknak valóban nagy erejük tud lenni, ahogy a gondolatoknak is (ezzel is egyetértek).

Örülök, hogy csatlakoztál, remélem jól fogod Magad érezni itt!

Kedves Kicsi Fecske!

Az utolsó mondataidhoz csatlakozva a magam részéről azt mondom, hogy IGEN! Gyere! Írjál! Szívesen "beszélgetek" veled, de biztos vagyok benne, hogy a többiek is. Az írásod alapján nagyon intelligens, igen jól gondolkodó ember vagy.

Én is mondhatnám, hogy őskövület vagyok itt, de nem mondom, mert nem az életkor számít. Jól láttad, mikor olvasgattál bennünket. Én az életben is ezt vallom, nemcsak itt a virtuális világban. A korosztályomon kívül nem is kevés olyan fiatal van, akit barátomnak mondhatok. Kölcsönösen tanulunk egymástól. Tegnap éppen két olyan alig múlt 20 évessel beszélgettem kb. 4 órát, akikkel volt közös téma. Egy percig sem éreztem a korkülönbséget, és ők sem.

Gyere, írjál annak szellemében, amit így fogalmaztál meg: "Én úgy gondolom, hogy van "virtuális segítség?! Mert a szavak jelen vannak mindenhol. És már a segítő gondolatainknak is teremtő ereje van."

Szia, Zsuzsi!

Jó, hogy eléd jött ez a vers. Valóban nagyon illik ide. Reményik Sándorról sem tanulhattunk annak idején. Utólag csodálkoztam, hogy nyolcadik osztályban az irodalom szakkört vezető tanárnőnk az utolsó foglalkozáson egy Reményik verset olvasott fel nekünk. Persze, leírva nem láthattuk a verset, de valahogy megmaradt bennem a hangulata, a költő neve. Sokáig őrizgettem a szakkörös füzetemet, talán ezért is maradt meg az emlékeimben.

Miután elolvastam, amit betettél, gyorsan meg is kerestem az egyik polcon a később beszerzett Reményik kötetet. Régen volt a kezemben. Most olvasgatni fogom.

Az emlékezetes búcsúzó vers nem éppen vidám, de azért ide teszem. Az akkori szakkörös búcsúzához nagyon illett.

"Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.

Az éjtől reggel, a nappaltól este,

A színektől, ha szürke por belepte,

A csöndtől, mikor hang zavarta fel,

A hangtól, mikor csendbe halkul el,

Minden szótól, amit kimond a szánk,

Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,

Minden sebtől, mely fájt és égetett,

Minden képtől, mely belénk mélyedett,

Az álmainktól, mik nem teljesültek,

A lángjainktól, mik lassan kihűltek,

A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,

A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,

Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,

Elfut a perc, az örök Idő várja,

Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,

Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.

Hidegen hagy az elhagyott táj, -

Hogy eltemettük: róla nem tudunk.

És mégis mondom néktek:

Valamitől mi mindíg búcsuzunk."

Hangban is:

[link]

Sziasztok! (Ti tényleg összetartó "Csapat!)

Márciustól, vagyis elejétől kezdve olvasom a fórumot. Sokszor akartam már csatlakozni. De mivel már egy őskövület vagyok, nem akartam tolakodni. Mert úgy gondoltam Gábor és Arnold miatt is, hogy inkább a fiatalok fóruma legyen ez a fórum. Az egy korosztály, egy elv alapján.😉 De úgy látom, hogy az "anyukákkal, nagymamákkal" is szívesen beszélgetnek. Sőt, a fórum "törzs tagjaival" az élen (Gábor, Arnold, Lolita, majd Fokhagyma, Zsuzsi, Bogyóka) egyforma szeretettel, tisztelettel fogadják az idősebb korosztályt is. Node a lényeg, hogy Gábor a "kérésével" elindította a fórumot! És lám a fórum immáron száguld a 7 ezredik hozzászólás felé!

Tetszik a "kesergők" támogatása. Tetszik a remek opció is, hogy Gábor elindította a "verses szakaszt". Aki tényleg szereti a verseket, "helyben fogyaszthat," nem kell "átlépni a verses fórumokhoz." Akinek mindez nem opció, "átugorja" ezt a részt.

Szívet melengetően olvastam - amikor az élettől megkeseredett fórumtárs életunttá vált -, egy emberként ugrott mindenki, hogy felrázza őt, hogy vissza tudja irányítani élete megszokott mezsgyéjére. Látom, sikerült! Virtuális győzelem! (Tényleg, egyáltalán van ilyen?! :)

Én úgy gondolom, hogy van "virtuális segítség?! Mert a szavak jelen vannak mindenhol. És már a segítő gondolatainknak is teremtő ereje van. Persze ha tudatosan használjuk! Mert a szavak ereje segít, épít. Ugyanakkor ha rosszul, meggondolatlanul használjuk, rombolni is képes. A fáma is azt tartja, hogy a szónak ereje van! Az írásnak hatalma, a csendnek bölcsessége!

Szeretem a csendet is, mert néha a csend maga is többet mond, minden szónál. Így én is egy ideje kissé "magamba zárkózott" lettem! De talán ezen a fórumon kissé felengedek majd, többet fogok adni magamból is. Pláne ha vidám, mosolygós emberek között vagyok. Olyanok között, akikben a rosszindulat csírája sem látható, helyette sok-sok empátia található.

Most búcsúzom! Nem tudom, hogy "van valaki, aki beszélgetne velem" - IS?! (Gábor után, szabadon! :)) Mert akkor jövök! 😉

Gyóni Gézának talán ez a legismertebb verse, én legalábbis csak ezt az egyet ismerem. Nagyon megrázó gondolatok, akár aktualizálhatnánk is a mai háborús körülményekre.

Köszönöm, Gábor, hogy általad újra elolvashattam.

Köszönöm Tumbo!!

A kisebbik fiam huzott bele nagyon . Náluk 5 gyerek van ill . már lassan felnőttek: hárman diplomáztak már

közölük

Sára az ELTE_én

Zsolt a Bányamérnökin

Dóry mesterképzést csinál anglisztikából.

A két kismalac még otthon: de ők sem olyan kicsik már:15 és 13évesek .

Jól láttam a te lányod készül beültetésre?

A nagyobbik fiam nőgyógyász.csak épp Ausztriában

Szia Lolita és minden kedves többiek!!!!

Igen a ballagáson szedtünk össze valami vírust. Száraz köhögés , torokfájás és egyéb finomságok.

Lányom viszont 32 hetes terhes nem vehet be antibiotikumot, semmit, és szegény gyereke csak rázkódik , mintha a hullámzó tengeren lenne, amikor ő köhög.

Még jó , hogy itt a Balcsi már ismerni fogja a hullámot.

Most épp babamoziban vannak, nagyon kíváncsi vagyok milyen lehet a felvétel, mit csinál a kisasszony odabenn.

Anno még UH sem volt, amikor én terhes voltam.

Amugy megmondom, hogy pont ezért szülik a nők a gyerekeket, mert ha a ff-nak kéne már kihaltunk volna.

"DRÁGA URAM" ugy szenved , hogy folyamatosan káromkodik, semmi tűrőképessége nincs.

Aztán, ami még nagyon ledöbbentő, hogy most majdnem 55 év után jöttem rá:hogy nÁRCISZTIKUS személyiség zavarral él.

Van az uj BING mesterséges intelligencia teszt, amit kitöltöttem és minden erre utal.

Szervusz, kedves Lolita!

Igazat adok Neked, kétségtelen, hogy nem látunk a jövőbe. (Talán jobb is, hogy nem.)

Azért mégiscsak azt mondom, hogy én már ezek után maradok magamban. A fiúk csak akkor érdekelnek, ha az unokáim. :-)

Köszönjük Zsuzsi, nagyon szép vers!

Szép napot kívánok mindenkinek!

Szép napot🌼Hoztam pár☂️☂️☂️☂️☂️☂️

Szép vers:)

Sziasztok!

Erre a versre véletlenül találtam. Elém jött ezen az esős reggelen. Gondoltam épp ide illik!

Reményik Sándor: Kegyelem

Kegyelem

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal -

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar,

Akkor - magától - minden elcsitul,

Akkor - magától - éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Szervusztok, Kedves Csapat!

Kedves Gábor!

Örülök, hogy a megosztott videónak köszönve hallhattam a hangodat, láthattam, ahogy alkotsz...

Te az önbizalmat emlegetted...

Én azt mondom: "erő", "kitartás". (Lehet, hogy csak abból adódik ez a különbség, hogy nekem ezek azok a "célok", amelyekre leginkább kell figyelnem.)

Legyen szép napunk!

Szervusz, kedves Lolita!

Vannak csodálatos egymásra találások.

Egyébként pedig: azt a szót, hogy "lehetetlen", én se szívesen használom. Legszívesebben tudomást se vennék róla, de aztán időnként mégis szembesülök vele. (A korral jár. :-) El kell fogadni.)

Gyóni Géza

Csak egy éjszakára...

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;

A pártoskodókat, a vitézkedőket.

Csak egy éjszakára:

Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk,

Mikor a halálgép muzsikál felettünk;

Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,

S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;

Gerendatöréskor szálka-keresőket.

Csak egy éjszakára:

Mikor siketítőn bőgni kezd a gránát

S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,

Robbanó golyónak mikor fénye támad

S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

Az uzsoragarast fogukhoz verőket.

Csak egy éjszakára:

Mikor gránát-vulkán izzó közepén

Úgy forog a férfi, mint a falevél;

S mire földre omlik, ó iszonyú omlás, –

Szép piros vitézből csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

A hitetleneket s az üzérkedőket.

Csak egy éjszakára:

Mikor a pokolnak égő torka tárul,

S vér csurog a földön, vér csurog a fáról

Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben

S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.

Csak egy éjszakára:

Vakító csillagnak mikor támad fénye,

Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,

Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,

Hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,

Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára.

Csak egy éjszakára:

Hogy bújnának össze megrémülve, fázva;

Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;

Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,

Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak

Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!

Hogy esküdne mind-mind,

S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,

Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent:

Magyar vérem ellen soha-soha többet!

- Csak egy éjszakára küldjétek el őket!