Van valaki akinek a kisgyermeke hiszti közben elájult? Kinek mi a megoldás az ilyen esetekre? (tudásbázis kérdés)

Köszönöm a tippeket!

ez a krémes dolog jó ötlet, én mindig mellbalzsamot használok, de lehet, hogy az orr alá kenhető még jobb ki fogom próbálni a patikában biztos tudják a nevét. Köszönöm:)

Mi sem tudtuk porszívózni a pici orrát, se cseppenteni a hisztik miatt. Az orvosunk erre ajánlott egy mentolos kenőcsöt(ha érdekel a neve megkeresem), és azt kellett az orra alá kenni. A nagy nátha ellen nem jó, de ha kicsi van, akkor jobb mint a semmi. Az orrcseppentést meg álmában oldottuk meg.

Nem tudom, hogy bíztat e, de nálunk is így kezdődött, de most már felismerjük az ilyen szituációkat, és meg tudjuk előzni. Sőt a legutóbbi nátha végén már "csak" sírt, de nem volt gond. Kinövik.

Még annyit, hogy mindenkép mond el a gyerekorvosnak ha mész, nem árt ha tud róla. Nekünk azt mondta, hogy ha 1-2 perc alatt rendeződik, akkor semmi baja sem lesz

Mi minden alkalommal elmagyaráztuk neki a kékülés után, hogy nem szabad ilyen csúnyán viselkedni. Álítólag képesek ezt fegyverként használni, és ezért kell az eset után leszidni.

De tényleg borzasztó élmény.

...mi is félünk a náthától, mert nem szeretnénk, hogy ez legyen

Miért nem doktorálsz le, ha ennyire okos vagy???

Tegnap este a fiam orrát porszívoztam, hát asszem egy darabig nem fogom, eddig sem volt érte odáig, de tegnap nálunk is megtörtént ez a dolog. Azért böngészem most a netet hajnal óta...

Szóval porszívoztam a kicsi nóziját, amikor úgy beidegelt, hogy nem vett levegőt. Ez régebben is szokása volt hisztinél, de ráfújtam és csak pár másodperc volt az egész...

Hát most nem, most nem pár másodpercig tartott elkezdett kékülni a szája és szürke lett a gyerek majd fent akadtak a kis szemei és hanyatlott hátra. Én meg közben kiabáltam a nevét és fújkáltam már láttam meghalni. Nem kívánom senkinek!!! Nem használt semmi... Próbáltam hidegvízzel megmosni az arcát, de nem tudom végül is mitől tért magához, akkor is elég fura volt a kis szemmozgása. Közben hívtam a mentőket, de addigra minden okés lett, mire eljutottam volna a velük való beszélgetéshez.

Ami nekem bevált:

amikor hisztizni kezdett a gyermek, kézen fogtam és bevittem a szobájába, vagy egy másik helyiségbe és rácsuktam az ajtót. Hallottam, hogy ordít. :( 1perc múlva bementem és megkérdeztem, óhajtja-e folytatni. A válasz még nagyobb ordítás volt. Ezt eljátszottuk kb 3szor, mire elhallgatott.

Pár ilyen alkalom után, már elég volt csak megkérdezni, hogy akar-e a szobába menni, és már nyugalom is volt.

Egyébként ekkor kb másfél éves volt a Kicsi, és végig mindent higgadtan, határozottan tettem (pedig az agyam robbant szét!).

na ezt honnét veszed???

Akkor egy kátyusabb budapesti buszúton ??? Vagy a lépcsőn lesétálásnál és még sorolhatnám.....

Drága csillag!

Amíg azon filozofálok, hogy vajon a tudatalattijában mi játszódhat le (modjuk a konkrét példával élve; az, hogy a folyosón akar rohangálni...?) addig a gyerek eszméletlen, leállt a légzése és megfullad a saját nyelvétől!!!!

Te nem vagy normális!

Jelezném, első gyermekemet várom, hozzád hasonlóan tapasztalatlan vagyok (habár a szociális gondozást én is behatóan ismerem).

Hogy mersz gyakorló SZÜLŐKET kritizálni!?

Az amit te látsz, egész más, mint ami egy CSALÁDBAN lezajlik.