Van közöttetek olyan aki nem tudja vállalni születendő gyermekét? (beszélgetés)

Szörnyű ez a rendszer :-(

Ezért ha megköveznek is meg próbálom ezt a megoldást is!Kérlek ha tudtok segíteni tegyétek meg!

Én szerencsére nem jártam ilyen helyen, csak tv-ben láttam. Borzasztó. :-(

Valami olyasmi kéne, hogy aki nem tudja biztosítani neki a körülményeket és elvinni mondjuk fél éven belül, azt úgy veszik mintha lemondott volna róla, és örökbeadható azonnal. Fél év alatt azért ha valaki akarja, meg tudja oldani nem? Vagy ez kevés lenne? Reméljük valami normális törvényt hoznak majd.

Napokig sírtam én is miatta :-(

Borzasztó,hogy min kell keresztül mennie szegény kis Tündérnek!

Úgy hallottam, változtatni fognak a családjogi törvényeken pozitív irányba. Reméljük!!

Én jártam csecsemőotthonban párszor, mert dolgozik ott egy barátnőm - ZOKOGVA JÖTTEM KI ONNAN!! Ott az a sok szép, okos kisgyerek, annyira ragaszkodnának valakihez, olyan szeretnivalóak, az embernek megszakad a szíve, ha látja, hogy egy intézetben töltik el a gyerekkorukat, várva "anyát", aki megígérte, hogy majd jön....:(((

Köszönöm szépen mindenkinek aki hozzászólt!

Nagyon jól estek a bíztató szavak!

Végig olvastam azokat a bejegyzéseket is akik szerencséjükre nem járnak velünk hasonló cipőben születhet gyermekük,és könnyelműen ítélik el azokat a nőket akik örökbefogadnak vagy éppen adnak.

Azt gondolom ezek az emberek nem érzéketlen lények,akik eldobják csak úgy a gyereküket hiszen a legjobbat adják a szerető családot.

Magyarországon is rengeteg gyereket dob el az anyja, már a születése után:(((

Ami a legrosszabb, nem mondanak le róla, inkább szenvedjen a gyerek az intézetben, csecsemőotthonban, mert "ő majd egyszer" kiviszi onnan... hány ilyet hallani:((((

Ezen kellene változtatni, a már megszületett gyermeknek szülő kell. Ha az anya eldobja magától, akkor minél hamarabb adják örökbe.

Egyetértek!

Felhívom a figyelmet azokra a nőkre, akik bizony itt élnek köztünk gyermekük nélkül, és mégis ANYÁBBAK AZ ANYÁNÁL. Hiszen életet adtak, gondoskodtak, örökbe adtak és segítettek azoknak is, akiknek nem születhet gyermekük és egyetlen esélyük az örökbefogadás.

Nem kellett soha ilyen helyzetben döntenem hálistennek, de - csakis elméletben! - én úgy gondolom, hogy nehezebben bírnám feldolgozni, hogy ott volt egy kis élet bennem, és már nincs, mert nem engedtem meg neki, hogy éljen, mint azt, hogy valahol boldogan él, és szeretik.

De mondom, ezt csak gondolom, lehet, ha ilyen helyzetbe kerültem volna valaha, másképp döntöttem volna.

Szerintem egy nőnek ettől nehezebb talán semmi nem lehet, mint jól dönteni...

:)

Pedig sokan vannak így sajnos! És ezzel most nem azt mondom, hogy a fórumindító is ilyesmin törné a fejét, ne értsétek félre!