Van közöttetek olyan aki nem tudja vállalni születendő gyermekét? (beszélgetős fórum)

Szeintem,ne foglalkozz a kedves hozzászólóval,fölösleges!!!

Én is már figyelmen kívül hagyom a durva provokatív hozzászólásait!

Nem is értem mit keres még itt........

Az az igazság,hogy nem kívánok magyarázkodni senkinek sem,de a kérelmünk arról szól,hogy egészséges (kisebb vagy korrigálható betegséggel) és fehérbőrű gyermek (megkérdezték az is,hogy ha a nagyapa roma vállaljuk,a válasz igen volt)

Azt gondolom az öszinteség az egyenes út,mért írtam volna,hogy igen roma babát is vállalok mikor nem???

Szerintem ezt senki nem bírálhatja felül,és kérek mindenkit emiatt ne bántson meg senki senkit!

Nem hinném, hogy ilyet írtam volna.

Te most velem kötekszel? :))

Hát valami nem vagyok, akkor rasszista biztos nem:) Nem ismerhetsz, de ezt légyszi, hidd el.

Nem az újszülöttel van gond, én férjet, vagy partnert sem tudnék elképzelni, ha roma, ha japán, ha török, ha nem európai. Barátnak, havernak esetleg. A betegséggel ugyanez a helyzet: nem mennék hozzá egy rokkantkocsis emberhez. Ha a házasságunk alatt történne vele valami, akkor ápolnám, ez nyilvánvaló és természetes.

Igen, egyébként sok a rasszista, de mégtöbb a hazug ember, aki szajkózza, hogy mennyire elfogadó, aztán dehogyis:) A legtöbb ember úgy gondolkodik, ahogy én. Ha ez hiba, akkor legyen, de így van.

Ez a Te életed, és én nem kövezlek meg érte.

Egészséges, boldog gyermekkort megukénak tudható gyermekeim vannak.

DE! Ha nem lehettek volna, és az örökbe fogadás mellett döntök, akkor biztos nem számított volna, hogy milyen színű a bőre a gyereknek, akit az életemmé fogadok, hanem csak az, hogy szerethessem, boldoggá tehessem, átadjam neki mindazt, ami őt gyermekké teszi, engem pedig anyává.

Ha barna bőrű, ha nem...

Ez pedig az én életem, Te se kövezz meg érte!

Ez nem az intézmény működésén múlik, alapvető dolgokat a legpéldásabban működő, legemberibb nevelő sem tud pótolni.

Egyébként az esetek többségében jól működő intézményekkel találkoztam.

Nyilván igazad van, intézménye válogatja.

Én láttam olyat is, hál'Istennek, ami engem igazol.

Sajnos, kevés van ilyen, de van.

Ezt a témát teljesen más szemszögből látja az, aki könnyen teherbe tud esni, és az, aki nehezen, vagy egyáltalán nem. Ezért nem érdemes, és nem is szabadna veszekedni.

Már sok fórumon leírtam: nekünk nagyon-nagyon nehezen lett gyermekünk. Évekig lombikoztunk (ennek a vonzatait nem is sorolnám, mert hosszú lista lenne), és szóba került az örökbe fogadás is. Megkövezhettek, de én sem tudtam volna sem roma, sem súlyos beteg gyermeket elképzelni.

Ha nekem születik beteg gyermekem, akkor nyilván ápolom, és mindent megadok neki, ami csak emberileg lehetséges, de amikor örökbe fogadásról van szó, egy átlag ember önként és dalolva nem vesz a nyakába olyan terhet, amit nem muszáj.

Ezeknek a gyerekeknek alapvető kötődési zavara van, hisz a kora gyerekkorban nem kapták meg az anyai törődést. A többségük deviáns, érzelmileg alulfejlett, érdemi kapcsolatok létesítésére képtelen.

Szakma, érettségi?

A többségnek véget érnek az iskolai évek a 8. osztálynál, amit kb. akkorra végez el, mikor véget ér a tankötelezettség.

Igen ha adódik alkalom eljutnak egy-két kulturális eseményre, ami vagy érdekli őket, vagy nem.

Az ünnepek fontosságát már egy átlag gyereknek is nehéz átadni, nemhogy egy olyannak, akinek alapvető érzelmi hiányosságai vannak, és az ünnep abból áll, hogy egy kirendelt nevelővel feldíszítenek egy karácsonyfát, vagy festenek piros tojást.

Az állami gondozottak ugyanolyan sanyarú, ha sok esetben nem sanyarúbb helyzetben vannak, mint egy mély szegénységben élő, szenvedélybetegséggel, szeretetlenséggel sújtott család gyerekei.

Miért ne lehetne "jó" a roma meg a beteg?!

Te tudod, mit beszélsz?!

:)

Figyelj, attól, hogy valaki egészségi okokból nem tud szülni, attól még természetes dolog, hogy egészséges gyermekre vágyik.

Mert gondolod, hogy annak legyen jó a roma is, a beteg is, csak mert azzal sújtotta a sorsa, hogy nem tudott gyermeket a világra hozni?

Nem tudom, mert ilyenről még nem hallottam, hogy nem kellenek senkinek. Azt tudom, hogy sokan-sokan várnak örökbefogadható gyermekre, de a szülőanya nem mond le a jogairól, vagy akadályozza az örökbeadást.

Talán... hát akkor, ha már olyan sok időt töltött a gyerek az intézetben, hogy hospitalizálódott, és értelmileg nem úgy fejlődött, mintha családban élt volna, akkor nem kell senkinek? Nem tudom, tényleg. Ezért nem szabadna megvárni, amíg idáig fajul a helyzet.

Hátrányuk annyi, és nem kis hátrány, tudom, hogy nem kapnak anyai ölelést, törődést, szeretetet, de ott van ellenazonosulásnak a példa, hogy "én majd nem így csinálom ...".

Kapnak viszont szakmát, érettségit, tudást, NORMÁT, hogy mi a jó, mi a rossz, megismerik az ünnepek fontosságát, a kultúrát, mert eljutnak színházba, nyaralni ...

Ellentétben pl. azokkal a gyerekekkel, akik alattunk is laknak: állandó családi perpatvarban, kora tavasztól késő őszig kicsapva az udvarra, ahol tétlenségükben csak üvöltözni, dobálózni tudnak, és fogalmuk sincs arról, mi az a társasjáték ...

Ok :)

Ne érts félre én tényleg drukkolok, hogy összejöjjön de alapítványon keresztül mégis biztonságosabbnak találom. Féltelek, hogy esetleges kudarc esetén ne sérüljetek.

"Undorító elítélendő dolognak tartom az abortuszt, már, ha nem egészségügyi okok miatt muszáj végrehajtani. Gusztustalan férgeknek tartom azokat az embereket akik megölik a gyermküket a születés után.....simán halálbüntetéssel súlytanám!!!

Akik a kórház elé kihelyezett inkubátorba rakják a gyermeküket illetve örökbe adják az már jobb helyzet, mert legalább esélyt ad neki, hogy egyszer talán boldog lehessen. Persze ehhez egy szerető családot kell találni és sajnos nem minden nevelőszülő bizonyul annak. :(

Azok akik gyermekotthonokban nevelkednek egy kínszenvedés az életük és sajnos olyan társadalomban élünk, ahol bizony előítéletekkel indulnak."

Ezzel értettem teljes mértékben egyet!