Van ilyen is, sajnos (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Elolvastam az összes hozzászólást.:-) Nos, mit mondjak? Volt akivel teljesen megegyezett a véleményem, és volt akivel egyáltalán nem... De összességében tanulságos volt végigolvasni az irományokat.

Az egyik fő oka a véleménykülönbségeknek szerintem az - a megélt tapasztalatokon kívül -, hogy manapság a racionalitás (és pénz:S) világában élünk. Értem ez alatt, hogy próbálunk mindent megmagyarázni, kigondolni. Ez hátrány is lehet! Gyakran olyan dolgokhoz is okokat, magyarázatokat találunk ki, melyek nincsenek is. Régebben mindent az isten(ek)re/ördögre fogtak, hogy miattuk történtek a csodás/szörnyű események. Manapság a különféle tudományok segítségével akarjuk megtalálni a válaszokat a feltett kérdéseinkre, és amire nem találjuk, arra ráfogjuk, hogy ez azért történt, mert meg van írva, vagy azért, hogy fejlődj, vagy azért mert magadhoz vonzottad a jót/rosszat (a vonzás törvénye alapján). Én nem hiszem, hogy ilyen egyszerűen meg lehetne magyarázni a dolgokat, melyeket nem értünk...

Kicsit elkanyarodtam.:-) Szóval szerintem manapság hajlamosak az emberek túlzásba esni, és azt hinni, hogy a sok agyalással, előre gondolással minden megoldható, és biztosíthatóak a szinte tökéletes körülmények a boldogsághoz, pedig ez nem így van. Kártyavárként omolhat össze az életünk bármelyik pillanatban... Ami pedig még ennél is rosszabb, hogy a sok gondolkozás miatt elfelejthetünk érezni és szeretni. Elszalaszthatunk lehetőségeket csupán azért, mert úgy kalkuláltunk, hogy hosszútávon nagyobb a valószínűsége annak, hogy rosszul járunk, mint hogy jól, hogyha úgy cselekszünk, mint ahogy azt jelenleg a szívünk diktálná... Az ilyen felfogás nagy hiba szerintem.

A cikk írója nem ez a kategória - szerencsére. Ő a szívével cselekszik - és nem az agyával -, így most boldog lehet. Talán nem tart örökké a jelenlegi kapcsolata, de ha így is alakulna, akkor is azt mondom, hogy helyesen cselekedett. Azt tette, amit tennie kellett, azt ami jó. Meglehet, ez az út a nehezebb, de a helyesebb is...

"hogy van-e rendeltetésünk, vagy csak ide-oda sodor bennünket a véletlen, mint a szél, de azt hiszem, kicsit mindkettő igaz."

Szerintem jelenleg a lehető legjobb helyen van a kisfiú,és bár alakulhat bárhogy az életetek,hidd el hálás lesz annak a "szélnek"hogy hozzád sodorta..:)Hálás lesz neked,ha 4 percig,4 napig,4 hónapig,vagy 4 évig,de mellette voltál,és felkaroltad őt!! Minden jót Picus!

Mi is 7 hónapig a nagyszüleimnél laktunk, mert ő ivott és agresszív volt.

Persze hogy elhúzza végre a csíkot anyunak hitelt kellett felvennie, még ma is fizeti. Persze pénzt sem én sem az öcsém nem nagyon láttunk, csak amikor a végrehajtó tudott tőle valamit szerezni...Az öcsém még tanul, tehát neki még járna az a kemény havi 6000 Ft, de ezt sem képes fizetni. épp 21 hónappal tartozik :)

Nálunk is volt ilyen beszólása, hogy nem tudja fizetni a hitelt mert olyan nagy összegű levonása van a gyerektartás miatt! Mondtam neki, hogy ha rendesen fizetett volna akkor nem jut ide.

Annyit még hozzá tennék, hogy mi menekültünk a lányommal és neki maradt minden! Lakás, kocsi, telek! Mi pedig albérletben laktunk!

sziasztok!

Olvasgatlak titeket, de nem tudom megállni,hogy erre ne írjak. Teljes mértékben megértem a lányodat. Velem is ilyen volt az apám, egy vasat nem fizetett, mindennek elhordott anyuval együtt.

2005-ben 22 évesen mentem férjhez, és nem hívtam meg az esküvőmre, pedig nagyon számított rá. Voltam én minden csak nagyságos asszony nem. De mit akart? Hiszen veszélyeztettem a megélhetését míg gyerek voltam :S Most van egy 21 hónapos kisfiam. húsvét előtt szombaton látta életében először, és ha rajtam múlik utoljára...

A topikhoz pedig: Én 18 voltam mikor megismertem a jelenlegi páromat, egy rossz kapcsolat után. Semmire sincs garancia. Még én is maradhatok egyedül a gyerekemmel. De kétlem hogy azért mert valaki egyedül neveli a gyermekét, legyen akár férfi, akár nő, attól még selejtes lenne.

Az a bűne , hogy lánynak született!!!

De mi imádjuk és ez a lényeg!

Éppen tegnap beszélgettem vele, hogy nem a lénye hiányzik hanem a tudat, hogy eldobta Őt!

Istenem, mit ártott a lányod az apjának?

Nem elég, hogy elhagyta, még őt bünteti a felelőtlensége miatt?

Elmehet a fenébe. Sajnos nem veszített értékes embert vele a lányod. De a tudat biztos nagyon fáj, hogy az apja lemondott róla.

Remélem megtalálja azért a boldogságot :)

Isten nem bottal ver, ezt ne feljtse el soha a lányod sem és te sem!

Én ezért is mondom mindig apukának, hogy akármi történik is, egy dolog az amit soha ne engedjen meg magának, hogy nem törődik a gyerekeivel. Mindegyikkel annyira, amennyire csak módja van rá! Lehetőség szerint a legtöbbet!

Az hogy valakit nem egyszerre neveli mindkét szülője, még nem egyenlő azzal, hogy akármelyik is elhagyná. Persze ezt nem könnyű megvalósítani, de meglehet.

Tudjátok az én édesanyám sokáig egyedül nevelt bennünket!

Az öcsém féltestvérünk. de mi édestestvérként szeretjük. Szóvak neki más az apukája! Egyszer azzal állt elő, hogy anyu költözzön hozzá az öcsémmel, minket pedig bízzon egy időre a nagyszüleinkre. Anyunak annyi volt a válasza, hogy nekem négy gyermekem van és nem egy! Szegényesen éltünk, ott meg lett volna mindene, de Ő a gyermekeit választotta.

Sajnos 18 éve elment, és még csak 47 éves volt!

Soha nem fogom tudni elengedni!!!

A lányomat kitagadta az apja! Ezt hosszú lenne leírni, de röviden annyit, hogy több mint 200.000.-Ft-os gyerektartás hátraléka volt. A bíróság 10.000.-Ft-os tőrlesztéssel vonta tőle. Én kértem, hogy nem lehetne e nagyobb összegben. Mikor levonták az első összeget ő felhívta a lányomat és lehordta mindennek. A " beszégetés " végén közölte vele? nem vagy a lányom!!! Lelkileg összeomlott.

Aztán beperelt, hogy a lányom már dolgozik és nem akar fizetni. Mivel még nappalira járt beadtam minden papírt amivel igazoltam, de így is tárgyalás lett belőle. Mikor hazajöttünk a bíróságról, láttam, hogy teljesen lesápad! Aztán kitőrt belőle a sírógőrcs! Annyit mondott: any, te nem láttad milyen szemekkel nézett rám! És itt megszakadt a kapcsolat köztük.

Szerencsére a mostani párommal imádják egymást!

Nyáron lesz az esküvője!A naplómba tettem fel képet a ruháról! Erről bizony lemarad a biológia apuka, mert nem hívja meg és meg is értem!!!

Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikeredett de jó volt kiírni magamból!

nekem van egy betegen született fiam - szóval rátapintottál a lényegre

ma már jól van, szerencsére

de azt hiszem én nem lennék képes így nézni a dolgokat

hiszen az ember azért szül gyereket, hogy lássa felnőni és boldogulni az életben

nem azért, hogy.....

döbbenetes,de sokan úgy vagyunk vele, hogy ami elmúlt az rossz emlék. Sokan pl a beteg gyermekükkel kapcsolatban csak a fájdalomra gondolnak ami érthető.. az a döbbenetes mikor azt hallod egy szülő szájából aki elvesztette gyermekét, hogy megérte az a néhány hónap, év amíg együtt lehettek..

Aki látta az angyalok városát: teljesen abszurd sokaknak, hogy feladja valaki az angyali, tiszta létezést, a szabadságot néhány napnyi, órányi földi boldogságért ami kézenfogva jár a fájdalommal is.

Pedig mindannyian ezért vagyunk itt.

Nem kell arra gondolni mindig, mi van ha már nem lesz.. aki a jövőben él az nem él.

én is jártam most náluk

200km :)

"az, hogy valami véges még nem csökkenti az értékét"

ez nagyon tetszik

és még sosem gondoltam rá, de teljesen igaz :)

Én is csak pár éve vándoroltam be. :) Hivatalosan mút októberben. :)

És igen, sajnos nekem is elég korán kijutott. Vagyis, talán nem is sajnos, mert jó ez így.

teljesen egyet értek. Nem azt mondom, hogy eszetlenül kell a dolgokat csinálni, de vannak dolgok amiket kár halasztani azért, hátha lesz jobb pillanat. a jelenben kell élni, a fórumindítónak most kel szeretni azt a férfit a gyerekével együtt.

lettek teremtve pótszülők is a világra hisz vannak árvák is. Ki tudja mit hoz a jövő,de egy a lényeg: boldogok ők hárman.. mások meg meg akarják magyarázni, hogy elrontják az eletüket.

Bizony hibázni is jogunk van. sőt, sokszor épp az van elrendelve. Mert abból építkezni lehet.

De ha a cikk írója boldog akkor nem hibázik. tönkre mehet a kapcsolat persze, de mindenképp fejlődik általa és az, hogy valami véges még nem csökkenti az értékét.

De kívánom nekik, hogy maradjanak boldogok együtt. :)