Van, akit hidegen hagy a karácsony? (beszélgetés)

Mármnt a vérszerinti családomban voltak szörnyűek a karácsonyok.

:)

Engem egészen addig hidegen hagyott a karácsony, ameddig nem volt saját karácsonyom a férjemmel, a saját lakásunkban.

Nálunk az ünnep kötelező kelléke az idegeskedés,összeveszés, sírás volt, így nem csoda.

Mióta kettesben illetve már hármasban vagyunk,teljesen más, nagyon várom, az egyik kedvenc időszakom az évben...bár ajándékot nem kifejezetten szeretek vásárolni, megtanultam ezt is helyén kezelni, és arra koncentrálni, hogy milyen jó együtt lenni a feldíszített fa körül.

A kisfiam másfél éves ezért most kezdjük kialakítani azokat a család hagyományokat, amelyekben ő fog felnőni, emiatt még izgalmasabb is az egész.

:)

Így van. Nem várja? :)

Gúnyos hangsúllyal tényleg azt jelentené, hogy nemvárja, de itt nem erről van szó.

Biztos, hogy ők másképp állnak hozzá. Nekem a legjobb barátnőm nagyon vallásos, tehát közelről látom.

Hogy különböző nézetünk ellenére is barátok vagyunk, az azért van, mert ez szóba sem kerül köztünk, tiszteljük egymás nézeteit, már 40 éve.:))

Nem egyedül.......:(

Én ilyenkor irigylem a vallásos embereket, ők teljesen máshogy élik meg.

De arra én alkalmatlan vagyok.

Névnap - születésnap. De ők minket olyankor sem.Most augusztusban be kellet szaladjon egy hivatalos papírt aláírni, találkoztunk is, igaz, csak aláírta és ment, de eszében sem volt a születésnapunk, pedig 1 nap van a tesójáé és enyém között.

Értelek én, mi régebben kezdeményeztünk, de sikertelen volt. Már olyat is mondtam, hogy kár ezen a karácsonyon erőlködni, ha amúgy nem érdekeljük egymást, erre azt mondta a sógornőm: de a karácsony az karácsony.

Sőt, évekkel ezelőtt néha bementem hozzá a munkahelyére, ha arr

Na, látod, erről beszélek. És nekünk amúgy kettesben jó lenne, a gyerek a menyasszonyával egyik nap 2-3 órára eljönnek, és ez elég is lenne.

Ők még nagyon együtt szeretnek lenni, mert főleg a kislány igen sokat dolgozik! ::))

S még az sem mondható, hogy jó a hangulat, mert háziasszony olyan, mint egy nyálas pincér, le nem ül, csak utána enni, a fiuk meg egy sörről, borról, meccsről is el tudnak csevegni. Én meg ülök szépen, ha ott van még egy rokon, azzal esetleg beszélek, és ennyi.

Tavaly is véletlenül tudtuk meg, hogy a feleséget műtötték, egy " fontos " meccs időpontját ahhoz tudták kapcsolni. NA??!!:))

Elhiszem, hogy Te már rendezted volna a saját rokonoddal.

A pasik többsége viszont konfliktus kerülő, az az igazság. (A békesség kedvéért, jaaaaj.)

Nem is találok semmi kötekedést abban, amit írsz!:)

Én is így látom, eszével a férjem is, de az ő testvéréről és nejéről van szó.

A gyerekek nagyok, már külön laknak, szóval itt csak az segíthetne, ha a férjem tudna nemet mondani. Ja, és mindezek tetejébe: egy városban lakunk!:(

Hidd el, ha az én rokonom lenne, már véget ért volna ez az értelmetlen találkozás.:)))

Nézd, ha tényleg arról szólna, hogy megbeszélitek, mi történt egész évben, szinte ott folytatva, jó hangulatban, ahol tavaly abbahagytátok, akkor még el is fogadnám, hogy egy évben egyszer találkozunk, de az tartalmas és kellemes.

Amit írtál, a rokonotokkal kapcsoaltban, nem lehetne mégis finoman leépíteni?

Tudom, nem szép dolog "lódítani", de pl. nem tudtok menni, mert programotok van, jön a gyerekhez egy kis barát és a szülei, vagy ilyesmi...

Vagy az őszinteség túl bántó? Pl. "bocs, de nemigen látjuk értelmét, fáradtak vagyunk, szeretnénk magunkban lenni, pihenni, stb."

Csak kérdezem tényleg, nem kötekedek, komoly:)

Ti és a rokonságotok józanul gondolkodtok, de sajnos nem mindenhol van így.

Ma beszéltem élőben erről valakivel, azt mondta:- Akkor megbeszélitek, mi történt év közben.-

Nem. Sajnos. ilyenkor sem beszélünk, egy éttermi ebédhez hasonlít, mindenki koncentrál a fogásokra, és általában ezzel ki is merül a beszédtéma.:(

Én sem értem, az ilyen hülye miért hív meg. Már a szülők sem élnek, nem kell játszania, de beleragadt a szerepébe.:(

Ha ilyen egyszerű lenne!

De aki ilyenkor meghív, év közben meg egy telefon sincs :(

De ezt nem fogja fel a h.... agyával, vitát meg ki akar ilyenek miatt a párjával?

Pedig ő is tudja, hogy semmi értelme menni!!!

Azt mondja: 1 évben 1x kibírod. Na, marha jól indul!:(

Meg a vezető hét számjegyű havi bruttójára.

(Tudom, mert van rokonom, aki alapítványnál vezető, hát hánynom kell, amit mesél, fizuja, gk. használat, stb.)

Én azt nem értem, hogy annyian írjátok ott, hogy a kötelező rokonlátogatások, stb, ez rontja el az egészet.

De nekem ezt most olyan "szőkenősen" magyarázzátok el légyszi.

Mert nekem baromi egyértelmű: Hűvös a kapcsolat a hugomékkal, tehát nem jövünk össze karácsonykor (sem). Nincs jó viszony a férjem hugával, tehát nem hívjuk ide őket, és mi sem megyünk, karácsonykor (sem).

Ha utált rokon, akkor nem, mert kinek jó az? A másik félnek sem, szerintem.

Ha meg szeretett rokon, akkor boldogan hívjuk ide, vagy boldogan megyünk.

Általában programot csinálok szinte minden egyes ünnepnap alkalmával (Húsvét, születésnap, Karácsony, mindegy h milyen nap), nem maradok sosem otthon.

Szóval sosem unalmas de ez a elhajtás már sok ami minden évben megy az ünnepek körül.

Köszi!Rég kinőttem a gyerekkorból,de vannak bizonyos esetek amikor kénytelen vagy ott lenni.

Nem minden egyszerű.Nem mindenre az a megoldás hogy nem jelenek meg,és mindenkivel összeveszek.

Igen,van baj a családokban,de az én esetemben,nem lehet megjavítani.

A családot nem mi választjuk,ha tehetném cserélnék.

Azt hiszem, az ünnep és az ünnep igénye belülről fakad. Aki kivülről várja annak nincs ünnep, erre jó példa a te történeted is. Ha családon belül meg kell játszani a szeretetet akkor ott nagy a baj...

Nálunk mindig varázslatos volt a karácsony, bár vallásos a családom, de nemcsak azért. A szeretetet nem kellett megjátszani, mert volt hétköznapon is. Olyanokkal voltunk mindig együtt akiket szívesen láttunk bármikor. Amíg kicsik voltunk a szüleim díszítették a fát, Apukám volt az "angyal", ő csengetett, együtt ment be a család a fa köré, énekeltünk, koccintottunk valami jó borral, utána együtt bontottuk az ajándékot, vacsoráztunk, beszélgettünk, mentünk pásztorjátékra, éjféli misére... Később ez annyiban változott, hogy én díszítettem a fát. Amig nem volt gyerekünk, addig is ünnepeltünk, és azóta is a családi hagyományokat visszük tovább.

Azt látom, hogy akinek nincs ünnepe, annak a hétköznapjai körül is baj van, sokmindent rendbe kellene hozni a családokban.

A karácsonyi cécónak adddig van értelme, aiíg kis gyerek van a családban. A gyerek öröméért semmi nem drága (nem az ajándékra gondolok). Azt sosem fogom megérteni ,miért kell ez alatt a három nap alatt háromszor annyit enni, mint egyébként, és mosolyogva megjátszani a szeretetet olyan emberekkel, akiket legszívesebben hazaküldenénk.

Miután kinőttem a gyerekkoromból, állítottunk egy kis fát, csilingeltünk egyet, átadtuk az ajándékokat, anyukám izgult,hogy örülünk-e, apám bohockodott , minden csomagot megszagolgatott, mi lehet benne, ennyi. Amikor anyuval és anyuval hármasban maradtunk, már csak egy kis műfenyő jelentette az ünnepet és az, hogy nálun volt a nagyi két napig. Utána már csak a nyűg a barátnőmnek, férjének, két gyrekének kitalálni valamit. (leszoktunk róla)Utolsó izgi karácsonyom az volt,amikor a szerelmemmel töltött első karácsonyra olyan ajándékot akartam neki venni, ami talál ! (egy könyv és egy rongybaba volt, nem dréga dolgok, de képes voltam a csatakos várost végigjárni érte.)

Egyébként hidegen hagyott évekig. Most egy kicsit megint más, mert első alkalom, hogy nem az anyumnál, hanem nálunk leszünk hárman, mert anyut elhozzuk az idősotthonból.

Szerintem egész más tészta, ha valaki az ünnep vallási részét veszi komolyan.