Van aki gyerekvállalás helyett a szabadságot választja? (beszélgetés)
Hat igen vannak masok is erdekesek , lanyom mar 33 es 7 eve jarja a platformakat . Ez az ö elete es en öt igy respektalom . Önnalo eletet el es talan soha sem fog " rajongani " egy ferjert maximum egy gyerek apjaert ha valaha is gyereket fog akarni.De ez az ö privacija .
Ö boldog akkor en is az vagyok .
Sok hozza hasonlo van a vilagon csak az ami kulömböszteti hogy ezek a lanyok tudjak eleinte mitt akarnak . Es erre van az anyuka ( en esetemben csak ö volt) ki megmutasa az utat . Többek köszt soha nem eröszakoltam ra semit , es soha nem akartam rajta keresztul megelni azt ami sokszor nem volt adatott az eletemben . Ez a fenomen sajnos gyakori sok szulönek egy a celja , az hogy tudjon " villogni " a gyerekevel. Plusz meg hogy a babel koszoruval a fejen ott bologat hogy ; igen igen ez az en munkam en neveltem . ( ha fiu akkor legyen legalab 35 eves koraig a anyaval utana majd ö valsztana meg a menyet is ) sajnos ha az ember bele lat a mai helyzetbe ez egy faktum .
Tehat a lanyom mindeg tudta mitt akar es detto a többi sracim is. En a gyerekim pacifista szelembe vezettem .
Szulöknek csak az lenne a kötelesege hogy mutassak meg az ajtokat , gyerekek markivalosszak hogy hova is akarnak benyitni.
Érdekes nő? Miért???
20 évesen még érdekesnek találtam volna.
Most - ha elgondolkozom, kiket is találok nagyon érdekes nőnek: hát mindnek nagyon jó házassága van, rajong a férjéért, családi programot szervez, stb. Na ezek az érdekes nők (számomra).
Attol is fugg hogy menyire is fontos szamunkra a szabadcsag . Egyik lanyom , fiatal hölgy kinek mar regen az elvart sablonok szerint kelene mar hogy legyen egypar gyerköce.
Nem ö inkab egy ferfias szakmaba dolgozik szerteszet a vilagon . nehez kemiai diplomaja van es olaj platformakon van a munka helye. Nagyon ritkan jar ide marmint haza de egyben bisztos vagyok - boldog !
Nem hiszem hogy valaha is magtalalja a parjat de ha igen akkor hasonlo intektualis nivon.
Van egy közmondas is erröl ; egyforma gyarekek jatszanak a legjobban ..
Biztos ez veszi el a kedved, ha ilyeneket látsz.
Tény, hogy én nem ilyeneket látok, és ezért vonzóbb a dolog.
Én gyakran olyat látok, hogy anyukának nem is kell dolgoznia, mert apuka jól keres.
És rengeteget foglalkoznak a környezetemben a gyermekükkel, ezért nem fognak elkallódni, hihetetlen értelmes, édes gyerekek.
Amiket itt olvasok kapcsolatokról, házasságok alakulásáról - hát az durva.
Csak kapkodom a fejem, hogy mik vannak.
Aha. Hát jó. Mindez kizárja a gyereket?
Egy idősek vagyunk, nekem ezidő alatt sikerült több diplomát, nyelvvizsgát, doktori címet szereznem meg ilyenek, ja meg szerencsére megtalálni az apát, és gyereket csinálnunk. (Ráadásul nem is voltam túl gyors, időben sokkal hamarabb is belefért volna.)
Hát, látom nem egy környékre járunk, az tuti.
Én nem nagyon látok mostanában ilyet. Csak fáradt, túlhajszolt szülőket, ahol legalább az egyik, de inkább mindkét fél 10 órát dolgozik minimum egy nap, hogy a gyerekeknek minden meglegyen. Inkább pénzt adnak nekik idő és szeretet helyett, mert az könnyebben megy, másra idejük és energiájuk sincs. tizenévesen meg bekerülnek egy brancsba és csak isten tudja mi lesz belőlük. Nem lottózom, ilyen lutriba se fognék bele soha.
Nekem az anyaság nem szépséges életcélnak tűnik, sajnálom. Pont ezért nem fog a véleményem megváltozni. És bármennyire is szépen írod, igenis elvesz, időt is pénzt is, szabadságot is és energiát is..... ezt kár szépíteni.... és csak remélni lehet, hogy felnőttkorára értelmes lesz, lesznek céljai és egy jó élete.
Elég csak itt szétnézned: mikor jön a családi pótlék? Nem tudunk elmenni évek óta a gyerekekkel, mert nem jut rá... a házasságom tönkrement, mert nem volt időnk egymásra... a férjem félrement, mert meghíztam, tönkrement a szexuális életünk... a gyerekem hazudozik, a gyerekem felesel az iskolába, drogozik, sorolhatnám napestig. Biztos van, akinek ettől lesz teljes az élete, de az nem én vagyok. DE! Ettől én még nem vagyok kevesebb vagy szegényesebb lelkű, mint azok, akik szülnek. És azoknak, akik szültek nincs joguk mindenféle jelzőkkel illetni azokat, akik másban találják meg az életük értelmét és szépségét!
Nem hiszem, hogy öregkorunkra kell már most gondolni. Meghalni meg bármikor meghalhat az ember, mint ahogy írta is vki eőttem. Nekem például pár hete volt autóbalesetem... terhesen... sajnos. És az komolyan mondom, maga volt a csoda, hogy élve szálltam ki, és agyrázkódáson kívül, egy-két zúzódáson kívül bajom nem lett.
Nem azért kell gyerek.
Tudom, hogy te bepöccensz. De férjed van, úgy tudom. Az már család.
Azért nehéz elfogadni a másik felállást, illetve azt, hogy gyerek nélkül is oké, mert én idegbeteg tehénnek a környezetemben pont az egyedülállókat látom. A családosok, gyerekesek pedig erősek, boldogok, teljesek, és általában nagyon csinosak.
Amúgy azt nem írtam, hogy aki nem akar gyereket, az önző. Nem tudom, miért nem akar az, aki nem akar.
A gyerek hozzáad az életünkhöz, nem az van, hogy elveszi az időt, pénzt, energiát, szabadságot, önmegvalósítást stb.
Hát most gondold már el, pont azt nem akarnád megélni, amire a tested képes, hogy egy kis "alien" éljen a testedben.:)
Látod te, milyenek a gyerekek? Hát én olvadok, ha csak eszembe jutnak. Mi lesz a sajátommal?
A gyerekek olyan boldogok, ott nem lehet lazsálni, ott nem lehet lehangoltnak lenni. A gyerekek - legalábbis az én környezetemben - mindig úgy fel vannak dobva, hihetetlen!
Lehet más módon is halhatatlanná válni.
Pl. ha írsz egy könyvet. Vagy feltalálod a hidegfúziót.
Hát így nem sokat tudok rólad. Azt sem, hogy hány éves vagy. Ja, látom, fiú vagy. Hát az más tészta. A nőkben - legtöbbjükben - bizony benne van a gyerek utáni vágy. De nagyon erősen.
Mit vársz az élettől?
Ó, igen. Volt találkozásom ilyennel is. (És érdekes, az ilyen típus a mai napig egyedül van, mármint akit én ismerek).
Nekem pont úgy alakult az életem, hogy jó sokáig kellett keresnem olyan férfit.
Erre csak azt tudom mondani hogy Ausztria tele van vígan kerékpározó nyugdíjasokkal. Talán ha nem lenne ilyen lusta az átlag akkor nem lenne automatikus feltételezés hogy öregkorodra roncs leszel.
Itthon pl elvétve láttam túrázó időseket a Bakonyban. Vannak de lehetnének többen is. S még mielőtt valaki betámadna, nem kell hozzá tehetősnek lenni.
Mi lesz akkor? Ugyanaz, mintha lenne gyerek. Hiszen a felnőtt gyerekem se ülne mellettem non-stop 24 órában, hogy fogja a kezem. A férjem jóval idősebb nálam. Senki sem tudhatja melyikünk hal meg előbb, akár holnap is elüthet egy autó, de 40 évesen is meghalhatok rákban, vagy bármiben.....
Gyűjtögetni fogunk öregkorunkra és olyan helyet keresünk, ahol jól fognak bánni velünk. Mikor az ember oda jut, hogy pelenkázni kell és nem tud felkelni, és oda a méltósága, már mindegy lesz, hogy ki lesz ott, csak azt fogja mindenki kívánni, hogy legyen vége.
Én csak egyet nem értek: oké, hogy most, míg huszonpár éves egy nő, és félti az alakját, szabadságát, fiatalságát, akármit, s nem akar gyereket, mert az életét a karrier, bulik, túrák, nyaralások, kirándulások, egyéb élmények a férjjel teszik ki. De!
Mi lesz akkor, ha a férj meghal ne adj isten, mire ő már nyugdíjas lesz, és egyedül ücsörög majd a lakásban, mert hát bulizni majd nem bír menni, se túrázni, se a férjjel közös programokra, se semmit. Kicsit sarkított megfogalmazás, hogy senki nem nyitja rájuk az ajtót, de mégis igaz! Akkor nézik majd egyedül reggeltől estig és estétől reggelig a Rosalindát a storyn, és juj de boldog életük lesz! Vagy hogy?
Egy gyerek sem garantálja, hogy meg lesz látogatva éppen, de nagyobb az esély rá, hogy családi ebédeken részt vehet, főzhet nekik, az unokákra vigyázhat,ilyesmi. S ezek a dolgok elterelik a gondolatait a halálról, az elmúlásról, de a négy fal között kuksolva nem hiszem, hogy túl boldog lenne valaki.
Most még azt lehet hinni, hogy jó lesz gyerek nélkül, de amikor valaki magatehetetlenségében fekszik majd a halálos ágyán, akár a halál küszöbén (hogy színpadias legyek), azért jó lenne bizony egy hozzátartozó, aki fogja a kezét, és biztosítja arról, mennyire szereti és hogy fog neki hiányozni. De nem lesz senki.
Nem hiszem el, hogy ezt komolyan gondolod!
Szerinted a cigitől lesz valaki szenilis? Szerinted a cigitől lesz valaki fizikailag leépülve? Kicsit tágítsd már ki a látókörödet!
Szerintem Csernobil vagyok beteg és még sokan mások és nem a cigitől. Csak ezt pumpálják a fejetekbe, bezzeg Csernobilról kussolnak.
A szenilitás pedig genetika, mindegy, hogy cigizik e valaki vagy sem.
És azért kíváncsi vagyok ám arra, ha már nem leszel túl aktív, akkor hányszor mondod majd, hogy a gyerekeim rám sem nyitják az ajtót...
Senki nem azért szül, hogy a gyerekeitől várja az ápolást, de ha más lehetőség nincs, akkor miért ne tehetnénk meg?
Én szívesen ápoltam az anyósomat és a nagymamám ápolása sem okozott gondot a családomnak, ez így természetes. Szerinted mit kellett volna tenni a rákos nagymamámmal, akinek a tudata tiszta volt végig a haláláig? Fizetni egy dokit, hogy hamarabb meghaljon? Vagy berakni egy otthonba, ahol esetleg rosszul érzi magát?
És csak, hogy tudd van ilyen: járok tornázni hetente 3x, és naponta elszívok kb. 5 szál cigit is és miért ne ehetnék sűlt disznóságot? Én nem azért tornázok, hogy fogyjak, hanem azért, hogy az ülő munkám mellett mozogjak.
Az én anyósom öregek otthonában volt 2 évig, mert szenilis volt és már nem tudtuk egyedül otthon hagyni. Féltettük, hogy baja lesz. Nagyon gyorsan pár hét alatt iszonyatosan leépült (persze előtte már évekig beteg volt, de még nem volt vészes). Dolgoztunk, így más választásunk nem maradt. Otthoni ápolásra nem volt elég pénzünk. Az öregek otthonába viszont elég volt a nyugdíja, mi egy fillért nem kaptunk belőle, akkor sem, ha a nyugdíj osztáskor mentünk. Hogy csinálja az aki megkapja a nyugdíjat és mégis ápolják öreg hozzátartozóját ingyen?
Én a fiamnak mondtam, hogy minden lelkiismeret furdalás nélkül tegyen be egy otthonba, ne kínlódjon velem, mert én nem akarom, hogy miattam ő kikészüljön. Néha meglátogat majd, ha kedve van hozzá én meg valószínű, hogy sokszor azt sem fogom tudni, hogy a fiam jött be meglátogatni:)
EZt én is így gondolom!
Én buliztam sokat a terhesség előtt és a szülés után is megtaláltam a lehetőséget a szórakozásra. A gyerekem nagyon fontos, de nekem is szükségem van a saját életemre.
Nekem mindig mindenre volt/van időm. Persze erre azt mondják, hogy azért, mert csak egy gyerekem van. Nem hiszem. Én több gyerekkel is így szerveztem volna az életemet. És igen, ezért nem vagyon depressziós, nem mártírkodok, stb.