Van aki gyerekvállalás helyett a szabadságot választja? (beszélgetős fórum)

Lehet más módon is halhatatlanná válni.

Pl. ha írsz egy könyvet. Vagy feltalálod a hidegfúziót.

Hát így nem sokat tudok rólad. Azt sem, hogy hány éves vagy. Ja, látom, fiú vagy. Hát az más tészta. A nőkben - legtöbbjükben - bizony benne van a gyerek utáni vágy. De nagyon erősen.

Mit vársz az élettől?

Ó, igen. Volt találkozásom ilyennel is. (És érdekes, az ilyen típus a mai napig egyedül van, mármint akit én ismerek).

Nekem pont úgy alakult az életem, hogy jó sokáig kellett keresnem olyan férfit.

Erre csak azt tudom mondani hogy Ausztria tele van vígan kerékpározó nyugdíjasokkal. Talán ha nem lenne ilyen lusta az átlag akkor nem lenne automatikus feltételezés hogy öregkorodra roncs leszel.

Itthon pl elvétve láttam túrázó időseket a Bakonyban. Vannak de lehetnének többen is. S még mielőtt valaki betámadna, nem kell hozzá tehetősnek lenni.

Mi lesz akkor? Ugyanaz, mintha lenne gyerek. Hiszen a felnőtt gyerekem se ülne mellettem non-stop 24 órában, hogy fogja a kezem. A férjem jóval idősebb nálam. Senki sem tudhatja melyikünk hal meg előbb, akár holnap is elüthet egy autó, de 40 évesen is meghalhatok rákban, vagy bármiben.....

Gyűjtögetni fogunk öregkorunkra és olyan helyet keresünk, ahol jól fognak bánni velünk. Mikor az ember oda jut, hogy pelenkázni kell és nem tud felkelni, és oda a méltósága, már mindegy lesz, hogy ki lesz ott, csak azt fogja mindenki kívánni, hogy legyen vége.

Én csak egyet nem értek: oké, hogy most, míg huszonpár éves egy nő, és félti az alakját, szabadságát, fiatalságát, akármit, s nem akar gyereket, mert az életét a karrier, bulik, túrák, nyaralások, kirándulások, egyéb élmények a férjjel teszik ki. De!

Mi lesz akkor, ha a férj meghal ne adj isten, mire ő már nyugdíjas lesz, és egyedül ücsörög majd a lakásban, mert hát bulizni majd nem bír menni, se túrázni, se a férjjel közös programokra, se semmit. Kicsit sarkított megfogalmazás, hogy senki nem nyitja rájuk az ajtót, de mégis igaz! Akkor nézik majd egyedül reggeltől estig és estétől reggelig a Rosalindát a storyn, és juj de boldog életük lesz! Vagy hogy?

Egy gyerek sem garantálja, hogy meg lesz látogatva éppen, de nagyobb az esély rá, hogy családi ebédeken részt vehet, főzhet nekik, az unokákra vigyázhat,ilyesmi. S ezek a dolgok elterelik a gondolatait a halálról, az elmúlásról, de a négy fal között kuksolva nem hiszem, hogy túl boldog lenne valaki.

Most még azt lehet hinni, hogy jó lesz gyerek nélkül, de amikor valaki magatehetetlenségében fekszik majd a halálos ágyán, akár a halál küszöbén (hogy színpadias legyek), azért jó lenne bizony egy hozzátartozó, aki fogja a kezét, és biztosítja arról, mennyire szereti és hogy fog neki hiányozni. De nem lesz senki.

Nem hiszem el, hogy ezt komolyan gondolod!

Szerinted a cigitől lesz valaki szenilis? Szerinted a cigitől lesz valaki fizikailag leépülve? Kicsit tágítsd már ki a látókörödet!

Szerintem Csernobil vagyok beteg és még sokan mások és nem a cigitől. Csak ezt pumpálják a fejetekbe, bezzeg Csernobilról kussolnak.

A szenilitás pedig genetika, mindegy, hogy cigizik e valaki vagy sem.

És azért kíváncsi vagyok ám arra, ha már nem leszel túl aktív, akkor hányszor mondod majd, hogy a gyerekeim rám sem nyitják az ajtót...

Senki nem azért szül, hogy a gyerekeitől várja az ápolást, de ha más lehetőség nincs, akkor miért ne tehetnénk meg?

Én szívesen ápoltam az anyósomat és a nagymamám ápolása sem okozott gondot a családomnak, ez így természetes. Szerinted mit kellett volna tenni a rákos nagymamámmal, akinek a tudata tiszta volt végig a haláláig? Fizetni egy dokit, hogy hamarabb meghaljon? Vagy berakni egy otthonba, ahol esetleg rosszul érzi magát?

És csak, hogy tudd van ilyen: járok tornázni hetente 3x, és naponta elszívok kb. 5 szál cigit is és miért ne ehetnék sűlt disznóságot? Én nem azért tornázok, hogy fogyjak, hanem azért, hogy az ülő munkám mellett mozogjak.

Az én anyósom öregek otthonában volt 2 évig, mert szenilis volt és már nem tudtuk egyedül otthon hagyni. Féltettük, hogy baja lesz. Nagyon gyorsan pár hét alatt iszonyatosan leépült (persze előtte már évekig beteg volt, de még nem volt vészes). Dolgoztunk, így más választásunk nem maradt. Otthoni ápolásra nem volt elég pénzünk. Az öregek otthonába viszont elég volt a nyugdíja, mi egy fillért nem kaptunk belőle, akkor sem, ha a nyugdíj osztáskor mentünk. Hogy csinálja az aki megkapja a nyugdíjat és mégis ápolják öreg hozzátartozóját ingyen?

Én a fiamnak mondtam, hogy minden lelkiismeret furdalás nélkül tegyen be egy otthonba, ne kínlódjon velem, mert én nem akarom, hogy miattam ő kikészüljön. Néha meglátogat majd, ha kedve van hozzá én meg valószínű, hogy sokszor azt sem fogom tudni, hogy a fiam jött be meglátogatni:)

EZt én is így gondolom!

Én buliztam sokat a terhesség előtt és a szülés után is megtaláltam a lehetőséget a szórakozásra. A gyerekem nagyon fontos, de nekem is szükségem van a saját életemre.

Nekem mindig mindenre volt/van időm. Persze erre azt mondják, hogy azért, mert csak egy gyerekem van. Nem hiszem. Én több gyerekkel is így szerveztem volna az életemet. És igen, ezért nem vagyon depressziós, nem mártírkodok, stb.

de azért azt látod e is hogy kevés az apának való pasi ugye? egy csomo 25-36 közötti srác csak ugy elél a világba bulizgat csajozgat ha komolyra fordulna a kapcsolat kihátrál a dolgok elől

és ilyen esetben tökre érthető hogy a bizonytalanra normális nő nem szül

Elég elszomorító, h milyen gondolkodások vannak. Állítom, család nélkül senki sem lehet boldog.

Az nagyon ritka, ha valaki olyan típus, h nem akar gyereket, illetve nem való neki. Van olyan, de írtó ritka.

Nem kell túlmisztifikálni, én terhes vagyok, mégsem járkálok bárgyú mosollyal a fejemen, sőt, még nem igazá alakultak ki az anyai ösztönök, de ez rendben van, erre van a kilenc hónap, és mindenki más.

Meggyőződésem, hogy a gyerek csodálatos doog, és biztos vagyok egy dologban, a gyermek semmiben nem fog akadályozni, csakis hozzáadni az életemhez.

:DDDDDDDD

sirok visitok, ez 10 pontbol 11 :)))