Van aki gyerekvállalás helyett a szabadságot választja? (beszélgetés)
Arra ugyanúgy vonatkozik.
Persze, hogy érdekes, egy szintig.
"Látod te, milyenek a gyerekek? Hát én olvadok, ha csak eszembe jutnak."
Pedig el kellene fogadni, hogy nem mindenki úgy gondolkodik és érez, mint te. Tudod, az emberek különbözőek. Az egyik mindent feláldoz olyasmiért, ami a másiknak közömbös, vagy éppen visszataszító. Nem a gyerekekről beszéltem, hanem úgy általában.
De térjünk vissza a gyerekekre. Hát én nem olvadok el tőlük.
Mi?
A munkám?
:)) Ezért tűkön ültök. De hát már írtam ,nem, hogy jogász vagyok, nem?
Na jó, akkor ugorjunk át, hogy - ha jól sejtem - megsértetté az jóelőbb...
A franc törődik veled.
A hozzászóásodra írok inkább.
Igen, még fogom is élvezni több évtizedet a munkámat!!! Mert rohadt hosszú az élet.
Mindenkinek máskor jön el mindennek az ideje. A családom már tíz éve nyaggatott ezzel a "menj férjhez, szülj gyereket" dumával, mert az sokkal egyszerűbb, mint az egyetem. Olyannyira duruzsoltak a fülembe, hogy pár hétre a vizsgaidőszak kellős közepén abba is hagytam az egyetemet. Aztán a sors keze vagy nem tudom, de egy haverom lemondta a hétvégi programot, én meg mondom akkor leutzom a szüleimhez vidékre, ha már leutazom, akkor tanulok, ha már tanulok, elmegyek vizsgázni. Így történt, hogy az utolsó héten, az már UV hét volt, az az összes vizsgámat letettem. Soha többet nem merült fel, hogy abbahagyjam az egyetemet. Pedig a család végig rühellte. Sőt volt aki el sem jött a doktori avatásomra.
Szóval amikor annak volt itt az ideje, nagyon gyűlőltem ,hogy ezt kell hallgatnom.
Most szerintem hogy terhes vagyok, azért még szerencse, hogy vágyott dolognak gondolom a családalapítát.
Most kicsit bunkó leszek:
Én azt nem értem, hogy hogyan lehet erről ennyit írni, az ezredik ugyanilyen fórumban?.. (egyszer-kétszer persze körbe lehet a dolgot járni, talán kell is)
Akinek van, menjen, és játszon vele, azzal töltse az idejét, akinek meg nincs, az meg miért írogat hónapokon keresztül erről, miért érdekli egyáltalán ennyire a téma? Miért nem megy élni az életét, feküdni a strandon, vagy építeni a karrierjét? Szerintem az a furcsa, hogyha valaki ezzel ennyit foglalkozik, nem az, hogy akar, vagy nem..
A mélyebb lelki-társadalmi-gazdasági összefüggésekbe meg kár belemenni, ezen a fórumon legalábbis...
Én mindig azt mondom, hogy az embernek arra van ideje, amira akrja, hogy legyen. Én azt nem értem meg, amikor valaki azt mondja, hogy egy könyvet nem tudok elolvasni 5 éve, mert annyi dolgom van.
Én igyekszem úgy szervezni az életemet, hogy minden beleférjen. Én nem akarok azért nyivákolni, hogy valamit nem tudok megcsinálni.
Most ugyan már könnyebb, mert a fiam felnőtt már, de pl. most is elmegyek heten 3x tornázni munka után. Más meg azon nyafog, hogy azért hízott el, mert nincs ideje elmenni tornázni. Amikor nem tudtam a gyereket valakire hagyni, akkor otthon tornáztam. Az olvasással is úgy vagyok, hogy ha máskor nem, akkor utazás közben és elalvás előtt olvasok náhány oldalt, stb.
A szex miért is változna attól, hogy gyerekünk lesz? Persze a korral igen, de azért annyira még nem vagyunk öregek...:)
Maga a reakcio, helyzetkomikum. Ha nem ertetted, akkor ugyis hiaba magyarazom.
Mivel meg mindig nem kaptam valaszt, le merem vonni a kovetkeztetest, hogy igazam volt a korabbi hsz-ben.
Az én környezetemben olyanok vannak inkább többségben 30-35 körüliek, akik ugyan szeretnének babát, de nincs meg hozzá az anyagi háttér.
Volt oszt.társam pl: 4 éve ment férjhez, a szülők egyik oldalról sem tudják támogatni őket. Albérletben laknak, a lány 7 hónapja munkanélküli lett, azóta nem talál munkát. Szóval ilyen világban, hogy még az állása is rizikós mindenkinek, persze hogy sok fiatal nem mer gyereket vállalni.
Másik ismerősöm 28 éves, a férje 30, 2 éve házasok, a lány szüleinél laknak, mivel saját lakás csak álom nekik. Pedig értelmes emberek. A lány gyógytornász, a férje pedig tanár. Hitelbe nem mernek belevágni ebben a gazdasági helyzetbe, mivel túl sok pénzt nem tudtak eddig gyűjteni 2 év alatt.
Aztán vannak azok a 35-40 körüli ismerősök, akiknek meg van ugyan lakásuk/házuk, éjjel-nappal dolgoznak, de most, hogy gyereket szeretnének, nem jön össze...van olyan ismerősöm, aki 9 sikertelen lombikon van túl. :(
"Meggyőződésem, hogy a gyerek csodálatos doog, és biztos vagyok egy dologban, a gyermek semmiben nem fog akadályozni, csakis hozzáadni az életemhez."
Ok, ez a te meggyőződésed. Nyilván a saját meggyőződésed szerint alakítod az életed. De miért kellene másnak, akinek más a "meggyőződése", úgy élnie, mint neked.
Dehogynem. Sőt, a legjobbakat kívánom Neked és az egész családodnak!
Inkább a "mindig volt időm mindenre, ugyanolyan jó maradt a házasélet" az, ami nekem túl idilli, ha csak a környezetemből és az itt leírtakból indulok ki. Persze nem kétlem, hogy van, ahol nagyon összejön, de szerintem nagyon kis százalékban......
Mitől cukormázas, amit írtam?
Na ezt sem mondták még az irományaimra:))))
- Ha lenne gyereked, akkor nem tudnád mikor jön a családi? Ehhez fórumot kellene kiírnod?
Nem, értem mitől cukormázas.
Az én életemben máshol vannak a gondok, de ez független a gyerektől.
A szüleim fiatalon meghaltak (anyukám 40, apukám 55 éves volt), a férjem rákos volt...
Tehát nekem a problémáim más eredetűek, ennyit csak kaphatok a jóból is, nem?
És akinek nem jön el, az nem egészséges?
Mert ugyancsak sok embert ismertem, akiknek kimaradt az életéből a gyermek utáni vágy. És mégis értékes emberek. Olyant is ismertem, aki ennek ellenére szült, mert "ez a világ rendje". Mit mondjak, jobban tette volna, ha nem teszi.
Szerintem meg pont hogy neki van. En speciel felnyeritettem, amikor olvastam a hsz-et :)
Visszaterve a kerdesre, amire elmaradt a valasz: es te, mivel foglalkozol (a babavarason kivul)?
Te írtad, hogy jobb szakmát választottál volna, hát innen vettem. Én csak abból tudok következtetni, amit írnak.
Nem ,még nem szültem!
Nekünk ezért nem lett több gyerekünk.
A férjem beteg lett és nem mertünk kockáztatni.
Nem kellene valószínűsítened!
Pont ott dolgozom, ahol akarok. És nem keresek rosszul. És mindig ott dolgoztam, ahol akartam. A szakmámban, amit végülis szeretek, de gyerekként más elképzeléseim voltak. A fiam szemeteskukabácsi akart lenni, hát ezt annyira nem támogattam:) persze ekkor 3 éves volt.
Nekem nincs hiány érzetem. Ezt nem is tudom, honnan olvastad ki?
Elérted, amit akartél? Szültél egy gyereket és már csak azt látod, hogy az a menő, aki a családiprogramot tervezi?
Nevetséges.
Van egy barátnőm, hasonlóképp lehetnek, mint ti. Csodásan elvan a férjével, de tényleg, nagyon klasszul elvannak, gyerek sehol, de már 40 fele tipeg, és még filóznak, hogy kéne gyerek vagy se, vagy hogy mikor.
Hát persze én neki is mondtam, hogy hajrá, de kiváncsi vagyok, mi lesz belőle.
Kék irisznek nincs oka hazudni neked, bár én ezt nem tudhatom. Biztosan felkavarja az ember életét egy gyerek, de azért nem feltétlenül. Ugyanolyan biztos nem lesz az élet, de sokkal rosszabb se. Báris ez inkább attól függ, ki mennyire lusta, kényelmes. Van, aki három gyerek mellett is eljár edzeni, futni, dolgozni, szép, csinos, fitt...mások meg eggyel sem bírnak, szétcsúsznak, képtelenek a szervezésre...úgyhogy ez inkább anyukától függ, mennyire tudja szervezni az életét, nem pedig a gyerektől.
Másrészt meg egy gyereket nem kell egész nap ajnározni. Az idegbeteg tehén anyukák meg azért idegbeteg tehenek, mert túlmisztifikálják a saját életüket. Ők maguk a hibásak, nem a gyerek. Mindent annyira jól akarnak csinálni, hogy ha valami balul sül el, akkor bekattannak, ahelyett hogy hagynák néha a dolgokat saját medrükben folydogálni. Ez még nem azt jelenti, hogy elhanyagolom a gyerekemet, hanem csak egészségesen belátom, hogy minek mi a határa, korlátja, és ha el akarok menni futni, moziba stb. lepasszolom a gyereket és készen van. Csak sokan nem is akarnak időt szakítani, aztán utólag panaszkodnak.