Van aki gyerekvállalás helyett a szabadságot választja? (beszélgetős fórum)

Az én környezetemben olyanok vannak inkább többségben 30-35 körüliek, akik ugyan szeretnének babát, de nincs meg hozzá az anyagi háttér.

Volt oszt.társam pl: 4 éve ment férjhez, a szülők egyik oldalról sem tudják támogatni őket. Albérletben laknak, a lány 7 hónapja munkanélküli lett, azóta nem talál munkát. Szóval ilyen világban, hogy még az állása is rizikós mindenkinek, persze hogy sok fiatal nem mer gyereket vállalni.

Másik ismerősöm 28 éves, a férje 30, 2 éve házasok, a lány szüleinél laknak, mivel saját lakás csak álom nekik. Pedig értelmes emberek. A lány gyógytornász, a férje pedig tanár. Hitelbe nem mernek belevágni ebben a gazdasági helyzetbe, mivel túl sok pénzt nem tudtak eddig gyűjteni 2 év alatt.

Aztán vannak azok a 35-40 körüli ismerősök, akiknek meg van ugyan lakásuk/házuk, éjjel-nappal dolgoznak, de most, hogy gyereket szeretnének, nem jön össze...van olyan ismerősöm, aki 9 sikertelen lombikon van túl. :(

"Meggyőződésem, hogy a gyerek csodálatos doog, és biztos vagyok egy dologban, a gyermek semmiben nem fog akadályozni, csakis hozzáadni az életemhez."

Ok, ez a te meggyőződésed. Nyilván a saját meggyőződésed szerint alakítod az életed. De miért kellene másnak, akinek más a "meggyőződése", úgy élnie, mint neked.

Dehogynem. Sőt, a legjobbakat kívánom Neked és az egész családodnak!

Inkább a "mindig volt időm mindenre, ugyanolyan jó maradt a házasélet" az, ami nekem túl idilli, ha csak a környezetemből és az itt leírtakból indulok ki. Persze nem kétlem, hogy van, ahol nagyon összejön, de szerintem nagyon kis százalékban......

Mitől cukormázas, amit írtam?

Na ezt sem mondták még az irományaimra:))))

- Ha lenne gyereked, akkor nem tudnád mikor jön a családi? Ehhez fórumot kellene kiírnod?

Nem, értem mitől cukormázas.

Az én életemben máshol vannak a gondok, de ez független a gyerektől.

A szüleim fiatalon meghaltak (anyukám 40, apukám 55 éves volt), a férjem rákos volt...

Tehát nekem a problémáim más eredetűek, ennyit csak kaphatok a jóból is, nem?

És akinek nem jön el, az nem egészséges?

Mert ugyancsak sok embert ismertem, akiknek kimaradt az életéből a gyermek utáni vágy. És mégis értékes emberek. Olyant is ismertem, aki ennek ellenére szült, mert "ez a világ rendje". Mit mondjak, jobban tette volna, ha nem teszi.

Szerintem meg pont hogy neki van. En speciel felnyeritettem, amikor olvastam a hsz-et :)

Visszaterve a kerdesre, amire elmaradt a valasz: es te, mivel foglalkozol (a babavarason kivul)?

Te írtad, hogy jobb szakmát választottál volna, hát innen vettem. Én csak abból tudok következtetni, amit írnak.

Nem ,még nem szültem!

Nekünk ezért nem lett több gyerekünk.

A férjem beteg lett és nem mertünk kockáztatni.

Nem kellene valószínűsítened!

Pont ott dolgozom, ahol akarok. És nem keresek rosszul. És mindig ott dolgoztam, ahol akartam. A szakmámban, amit végülis szeretek, de gyerekként más elképzeléseim voltak. A fiam szemeteskukabácsi akart lenni, hát ezt annyira nem támogattam:) persze ekkor 3 éves volt.

Nekem nincs hiány érzetem. Ezt nem is tudom, honnan olvastad ki?

Elérted, amit akartél? Szültél egy gyereket és már csak azt látod, hogy az a menő, aki a családiprogramot tervezi?

Nevetséges.

Van egy barátnőm, hasonlóképp lehetnek, mint ti. Csodásan elvan a férjével, de tényleg, nagyon klasszul elvannak, gyerek sehol, de már 40 fele tipeg, és még filóznak, hogy kéne gyerek vagy se, vagy hogy mikor.

Hát persze én neki is mondtam, hogy hajrá, de kiváncsi vagyok, mi lesz belőle.

Kék irisznek nincs oka hazudni neked, bár én ezt nem tudhatom. Biztosan felkavarja az ember életét egy gyerek, de azért nem feltétlenül. Ugyanolyan biztos nem lesz az élet, de sokkal rosszabb se. Báris ez inkább attól függ, ki mennyire lusta, kényelmes. Van, aki három gyerek mellett is eljár edzeni, futni, dolgozni, szép, csinos, fitt...mások meg eggyel sem bírnak, szétcsúsznak, képtelenek a szervezésre...úgyhogy ez inkább anyukától függ, mennyire tudja szervezni az életét, nem pedig a gyerektől.

Másrészt meg egy gyereket nem kell egész nap ajnározni. Az idegbeteg tehén anyukák meg azért idegbeteg tehenek, mert túlmisztifikálják a saját életüket. Ők maguk a hibásak, nem a gyerek. Mindent annyira jól akarnak csinálni, hogy ha valami balul sül el, akkor bekattannak, ahelyett hogy hagynák néha a dolgokat saját medrükben folydogálni. Ez még nem azt jelenti, hogy elhanyagolom a gyerekemet, hanem csak egészségesen belátom, hogy minek mi a határa, korlátja, és ha el akarok menni futni, moziba stb. lepasszolom a gyereket és készen van. Csak sokan nem is akarnak időt szakítani, aztán utólag panaszkodnak.

"kis "alien" éljen a testedben"

Idehányok.

Senki ítéletétől nem függ más boldogsága.:))

Ennyi?

Semmiféle túlzás nincs abban, amit írtam. Én így látom. Egyeltalán nem "RÓLUNK" beszéltem....

Neked valószínű, a szakmai életed nem teljesedett ki, érthető, hogy ott a hiány. Én elértem eddig, amit szerettem volna azon a téren.

Szerencse, hogy nem a te ítéletedtől függ más boldogsága.

:D

csakhogy akinek jó a génállománya az meg túlkomplikálja a dolgokat vagy nem óhajtja továbbadni :D tisztelet a kevés kivételnek.

mondjuk én későbbi állításommal szemben nagyon gyatra állománnyal rendelkezem és igazából ez a fórum ráébresztett arra hogy mitől félek a legjobban.. attól hogy azt a sok sz*r betegséget továbbadom ami nekem van illetve a családomban van.. nem túl magas az átlagéletkor.. szóval úgy áll a helyzet hogy kb az örökbefogadás a "biztonságos" megoldás.. nem akarok önző lenni és saját gyereket ha kockáztatom hogy totál defektes lesz mint az én vonalam..

Programozo informatikus. Mellette meg egy csomo egyebet is csinalok, forditok pl., meg egy ceg affele penzugyi igazgato-felejekent dolgozom; emellett internetes piackutatasokat vegzek, es kikapcsolodaskeppen van egy jo nagy kertem, amiben ugykodom (kb. 3000 nm). Szoval nem unatkozom ;)

Es te?

Azért túlzásokba ne essünk!

Attól nem vagyunk érdekesek, ha semmi más nem lebeg a szemünk előtt csak a gyerek és a férjünk.

És attól sem, ha pusztán a családi programok körül tud forogni az agyunk. Ez már egy bizonyos beszűkülés.

Én nem szeretnék ilyen lenni. És ha jobban választottam volna szakmát, akkor én is szívesen dolgoznék akár egy olajfúró tornyban is, de hát nő vagyok. A szüleim nem engedték meg sem azt, hogy festő legyek, sem azt, hogy kaszkadőr, sem azt, hogy ejtőernyős, sem azt, hogy katona, bár lehet már nem élnék, ha engedték volna.

Természetesen én sem találkoztam még a Hoxán másfajta anyukával, csak olyannal, mint Te (persze ezekben a topikokban) :D Minden tökéletes, boldogság, szerelem.... aha.. :D

Aztán vannak a másfélék, amiben inkább nem írom le mik vannak.... azok sokkal közelebb állnak a realitáshoz.

Nézd, én boldog vagyok így. A férjem is az. Szeretjük magunk körül a nyugalmat, a csendet, a békét. Akkor jövünk-megyünk amikor akarunk, azt csinálunk amit akarunk, nem vagyunk kötve egy harmadik személyhez... én nem hiszem el azt amit mondtál, ne haragudj... mert egy gyerekkel már semmi nem ugyanolyan...

Vannak mas alternativak is , pl. spermabank nem kell exakt hozza sem partner sem mas . Anyagilag ussza a sajat vitorlajat egyszoval - fuggetlen .

Engem illetve nem irok a privat eletemröl de csak anyit volt egy kisseb falak gyerekem ma mar nagyok es sikeresen aljak az elet követelmenyeit .

Az en parkapcsolat relaciom anno nem volt mas csak egy Alfa - Omega eletre szolo baratsag . Es ebböl lett egy gyönyöru kis falkam melyet en teljesen egyedul neveltem.

Igy akartuk mind ketten senki senkit nem becsmerelt stb Ez csak is a mi dolgunk volt.

Engem egy kicsit sem zavar ha valaki nem akar gyereket és azt sem mondom, hogy az élet csak akkor teljes, ha van gyereke valakinek.

Azt gondolom, ha valaki úgy dönt, hogy nem akar, annak biztos meg van rá az oka.

A te esetedben csak reménykedek, hogy tényleg nem ez az oka a gyerek nem vállalásnak.

Ez nem így működik.

Lassan 24 éve vagyok férjnél és a fiam 23 éves. Különösen nem voltam oda a gyerekekért, de amint megláttam a bátyám fiát, úgy döntöttem nekem is kell egy ilyen és ráadásul nagyon sűrgősen és még férj sem kell. Ekkor voltam 20 éves és mire 22 lettem már volt egy fiam.

Simán jártunk szórakozni, sokat olvastam akkor is, valamint kijártam egy OKJ tanfolyamot, nyelvvizsgáztam és diplomát is szereztem. Mindezt úgy, hogy a gyerekem soha nem hiányolt és a mai napig azt mondja, hogy a világon mi vagyunk a legjobb szülők.

23 éves és nem drogozik, nem alkoholista, tisztelte mindig a tanárokat. A szexuális életünk rendben van, és a mai napig jól érezzünk egymás társaságában magunkat. Igaz, voltak nehéz időszakok, mert munkanélküli lettem, de ettől függetlenül nem kérdezgettem senki, hogy mikor jön már a családi, hiszen annak a pontos idejét tudjuk.

A férjem sosem ment félre és én sem. És sosem voltam lelakott kinézetű sem. Az alakom még most is elég tűrhető, és a remek genetikámnak köszönhetően kb. 15 évet tagadhatok le. Ha sokat dolgozunk, akkor is szakítunk időt egymásra. Persze fáradtak is szoktunk lenni, de ez gyerek nélkül is megesik.

Tehát, ha az általad felsoroltak lennének a nem gyerek vállalás okai, akkor ezek nem igazak. Persze azt szokták mondani, hogy azért jut mindenre időm, mert csak 1 gyerekem van és szerencsés vagyok, hogy olyan amilyen, mert ha lenne 3 gyerekem vagy legalább kettő, akkor már nem beszélnék ilyen nagypofával és nem osztanám az észt akkor sem, ha most lenne kicsi a gyerekem. Azt nem értem miért gondolják, hogy régebben miért kellett volna máshogy nevelni a gyerekeket és miért volt szerintük kevesebb dolga velük az anyáknak.

Szerintem a gyerek olyan lesz, mint a szülei, így ha valaki "tökéletes", akkor annak igen is kell szaporodni:)

Mi a munkád?

Egy bemondónő például szerinted minden nap ujjong izgalmában?.. (ez csak egy példa volt, az érdekes munkának számít)